A Magyar Református Presbiteri Szövetség 2001. június 25-29. között Nagykőrösön, a Károli Gáspár Református Egyetem Tanítóképző Főiskolai Karának épületében "A gyülekezet mint család - a család mint gyülekezet" címmel tartotta meg 10. Nemzetközi (Kárpát-medencei) Presbiteri Konferenciáját 6 országból, több mint 60 egyházközségből érkezett mintegy száz fő részvételével. Az elhangzott előadásokat és hozzászólásokat figyelembe véve a konferencia tanulságait a következőkben lehet összefoglalni:

1.) A 2000. évi 9., Debrecenben tartott konferencia tanulságai között fogalmazódott meg, hogy ahhoz, hogy a megszületendő gyermek a társadalom, a nemzet javára éljen, családba kell születnie, sőt már a gyermekvállaláshoz is kell az anya számára az a biztonság, hogy gyermekét óvó, védő, nevelő közösség fogja körülvenni. Ahol ez nincs meg a vérszerinti családban, ott ezt a szerepet a gyülekezetnek kell részben felvállalnia, részben segíteni kell a vérszerinti családot, hogy mindinkább el tudja látni feladatát. Ez a gondolat adta az indítékot a 10. Konferencia témájának kiválasztására.

2.) A gyülekezet, mint család bibliai alapjai már az Ószövetségben megjelennek a "háznép" fogalomban (pl. a nyugalom napjára vonatkozó parancsolatban), de legteljesebben az Újszövetségben, Jézus azon kijelentésében nyilvánul meg, amikor azt mondja: "Aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az nékem fitestvérem, nőtestvérem és anyám" (Mt 12,46). Ezzel Jézus ugyanis a vérségi köteléken alapuló családmodell fölé emel egy új, mennyei Atya központú családmodellt, ahol nem a férfi a családfő, hanem maga az Isten. Az újszövetségi korban a "háznép", a ház, ahol a "háznép" tagjai összejönnek, egyben a gyülekezet magja is.

4.) Az isteni terv szerint a vér szerinti család is ilyen nem vér szerint szerveződő család, vagyis gyülekezet. Ez azonban bűneink miatt nem tud megvalósulni, ezért a vérszerinti családok maguktól nem tudnak gyülekezetté válni, és így előbb-utóbb válságba kerülnek. A válság megoldása pedig a váltság (Ravasz László). Ezért lelkészként, presbiterként, gyülekezetként, egyházként azon kell munkálkodnunk, hogy a családi válságok a váltság, vagyis Jézus Krisztus megváltó munkája nyomán megoldódjanak, vagy már be se következzenek.

6.) Mit jelenthet ilyenformán a gyülekezet a vér szerinti család számára? Mindenekelőtt

- a válságok megelőzésének lehetőségét,

7.) A konferencia több gyülekezet tapasztalatát összegyűjtve az előzőek megvalósulása érdekében a konkrét feladatokat látja megvalósítandónak:

- az alapfogalmakat, a keresztyénség alapértékeit és a Bibliát megismertető bibliaiskolai ("preevangélizációs") alkalmak,

- a képzettségi színvonalhoz illeszkedő ismeretterjesztő, kultúrális és rekreációs alkalmak (értelmiségi klub, kirándulások, énekkar, gyógytorna, nyelvismereti, számítástechnikai stb. körök ill. alkalmak)

- Szükséges diakónusok további képzése és munkába állítása, akik végzik a szakképzettségüknek megfelelő diakóniai munkát, de abba bevonják a gyülekezet erre a célra odaszánt életű tagjait, nevelik őket, tudva azt, hol vannak a korlátok, mikor kell a segítségre szorulót speciális szakemberhez irányítani. Ennek keretében érdemes gyülekezeti munkásokat arra felkészíteni, hogy hidat képezzenek minden tekintetben a beteg, kórházi ápolt és a sokszor a beteg számára más nyelven beszélő egészségügyi szakszemélyzet között.

- Szükséges olyan, lelkigondozásra alkalmas személyeket kiképezni, kinevelni (lelkipásztorokat, presbitereket), akik segítik egymást is megóvni a kiégéstől, a testi-lelki kifáradástól és segítik megújulásukat.

Mindezeket össze is foglalva hangsúlyozni kell, hogy gyülekezeteinkben meg kell valósítani a közteherviselést, amint az egészséges családokban történik is, mert ha ezt egy ember, vagy kevesek végzik, akkor az a munka - legyen az misszió vagy diakónia vagy más - be is szűkül, hisz a munka mindig sok és a munkás mindig oly kevés.

A konferencia - figyelemmel az örvendetesen megnőtt templomépítésekre is - foglalkozott a több funkciós templom/gyülekezeti ház kialakításának elveivel is. Ezzel kapcsolatban az alábbi megállapításokkal értett egyet:

- Az első engedélyt a templomépítésre az Istentől kell kérni, amint azt Dávid is tette.

- A templom középpontjában a hallható és a látható ige hirdetése álljon, de a kisközösségek otthonainak együttes otthonaként adjon életteret a kisközösségeknek, a befogadó közösségeknek is ill. szükség esetén a gyülekezet missziói munkáját segítő létesítményeknek is: iskola, öregotthon, stb.

- Jóllehet az istentiszteleti helynek nem elsődleges feladata, hogy esztétikailag is megfelelő legyen, de a templom külső megjelenésa maga is missziói feladatot teljesíthet: jöjj be, találd meg a megnyugvás, a megpihenés és a megbocsátás helyét. Ezt lehet "épületmissziónak" nevezni.

- A templomhoz kapcsolódva olyan beszélgető teret kell kialakítani, hogy istentisztelet után a gyülekezet tagjai közvetlen beszélgetéseiket ebben a térben és ne az utcán bonyolítsák le.

A konferencia külön tanítást kapott az orgona megválasztásáról és elhelyezéséről, amelyben hangsúlyt kapott, hogy az orgonaa lehetőleg sípos orgona legyen, továbbá, hogy a Kárpát medence református gyülekezeteeinek tulajdonában

"családi vagyonként" a magyar művelődés és kultúra jelentős történelmi és tárgyi emlékei vannak, amelyekért elsősorban a presbitériumok a felelősek. A konferencia állást foglalt a még meglévő minden egyházművészeti és egyházzenei érték megvédése mellett.

9. A konferencia foglalkozott azzal, hogy miként válhat befogadóvá a gyülekezet azok számára, akiket bűneik és bűneink, szeretetlenségünk miatt kirekesztünk, vagy kirekesztenénk: alkoholistákat, drogosokat, vagy etnikailag tőlünk eltérőket: cigányokat, románokat, szerbeket, stb. Ezzel kapcsolatban a konferencia a következőket tanulta:

- Tudnunk kell, hogy a drog vallásos élményt helyettesít az identitás hiánya miatt önazonosságukat keresőknek, akik a mi normáink ellen lázadnak. Ezért szükséges, hogy Isten előtt megvizsgáljuk, hogy normáink helyesek-e, mi magunk megtartjuk-e azokat és akkor megváltozhatnak a devianciáról alkotott fogalmaink, erősödik saját önazonosság-tudatunk és ez vezethet a kirekesztettek befogadásához és gyógyulásához.

10. Amint arra már utaltunk, a család akkor válik gyülekezetté, ha annak feje a mennyei Atya. Ehhez hitre kell jutnunk, amelynek fokozatai lehetnek: a megtapasztalt, a kötődő-, a kereső- és az önálló hit. A családnak ezeken a fejlődési lépéseken kell átsegíteni tagjait, tudva azt, hogy Istennek van hatalma ezeket a lépcsőket átugrani. A nevelés során a gyermekek számára az elfogadottságról, a megbocsátásról, az ünnepek öröméről és a kötelesség-teljesítés szükségszerűségéről kell életünkkel és szavainkkal példát adni ill. bizonyságot tenni. Ebben az apának éppen olyan fontos, de sajátosan más szerepe van, mint az anyának: ki kell jelölni az óvó korlátokat, meg kell teremteni a korlátokon belüli érzelmi biztonságot. Szavaink és tetteink eltérő volta a gyermekben komoly konfliktusokhoz vezet.

11. A konferencia az előbbiek alapján az alábbi gyakorlati javaslatokat teszi:

Szövetség tegyen javaslatot egyházunk felső vezetésének, konkrét lebonyolítási javaslattal.

c. Teremtsünk lehetőséget a családok közös kikapcsolódására, testi-lelki elcsendesedésükre, pihenésükre.

12. A konferencia köszönetet mond a vendéglátó főiskola főigazgatójának és minden kedves munkatársának, a nagykőrösi egyházközség lelkipásztorainak, orgonistáinak és minden kedves munkatársának azért, hogy a konferenciát szép és szerető környezetben, kulturált körülmények között tarthatta. Külön is köszönetet mond az orgonazenés áhitatért.

Megköszöni a Parókia internet-portál szerkesztőjének, hogy a konferenciáról naponta képes, írásos és hanganyag készült és került fel a világhálóra.

Végül köszönetet mondanak a résztvevők a Presbiteri Szövetség munkatársainak, az önkéntes segítőknek, akik a konferenciát előkészítették és lebonyolítását zökkenőmentesen végezték.