 |
A hangszeres improvizáció színvonala és lehetőségei a koncertszerűségben szárnyalhatnak talán a legmagasabbra, ugyanis az egyszerinek és megismételhetetlennek ilyen körülmények között legnagyobb a tétje. Színvonalát tekintve kérdés, hogy megjelenít-e egy megírt darabhoz hasonló koncentrációt, lehetőségeit viszont sokkal inkább a pillanat, az előadó, a közönség, a hely hangulata és az előzmények együttes hatása jelölik ki.
Az egyházi zene atmoszférájában mmdezen túl lehetőség nyílik arra, hogy a hangok egy felmutatni való eszmei lényeget sugalljanak, illetve lelki üzenetet illusztráljanak. A magyarországi "vasárnapi" templomi zenében sajnos ritkán mutatkozik meg az improvizáció nagy magaslatokat elért - külföldön létező - hagyománya, így nem is nagyon kap istentiszteletbe tagolt szerepet. Nem ismerek szebb feladatot annál, amikor az improvizáció a zenei igényesség mércéjével, a megfelelő arányok betartásával az istentisztelet ékességét munkálja, ugyanis a megszokottból mozdít ki, az egyébként ismétlődő dallamokat teszi alkalomszerűvé és aktuálissá.
A kóruséneklés közben ma este megszólaló orgona-improvizációk ilyen távlatokkal ismertetik meg a kőzőnséget, a zsoltárokat és dicséreteket éneklők gyülekezetét és egyben remélem, hogy a mostani különleges megszólalás egyre inkább a magyar egyházi zene részévé és hagyományává válhat.
Pálúr János
orgonaművész
|
|
|
 |
