A háború után, a kommunista fordulat idején, Dobos Károly rendületlenül folytatta gyülekezetépítő munkáját, s gyűjtést szervezett a kitelepítetteknek. A pártállam ezt nem nézhette el, egy koholt újságcikk kapcsán 1952-ben a 10 000 fős Budapest-Fasori gyülekezetből a Bács-Kiskun megyei Szankra telepítette ki Dobos Károlyt, aki Isten kezéből fogadta el az áldásokat és próbákat egyaránt. Mint Pál apostol, tudott bővölködni és szűkölködni is. A szanki szűk esztendőket hosszúra szabta az Úr, 12 évig tartott Dobos Károly száműzetése a pusztán, de ahogy Illést a hollók etették, úgy kapott Dobos Károly is megerősítést naponként odafentr?ő. Életének ebből a próbás, ám áldásokban és lelki örömökben gazdag szakaszából való az a lelki napló, amelyet itt - még néhány fontos dokumentum kíséretében - közzé teszünk.

Ajánlás
Ez a kötet szerényen, de hűségesen tükrözi Dobos Károly nehéz, küzdelmes, de Urához mindvégig, minden körülmények között hű, szolgáló lelkét, ugyanakkor szemléletes, valós képet ad az 1950-es és 1960-as évek egyházi és politikai helyzetéről, az igen "kemény időkről". Dobos Károly élete, hűséges szolgálata példaként állhat előttünk: a "nehéz időkben" is lehet helytállni (sőt templomot építeni!). Jó, hogy ezek "megírattak a mi tanulságunkra".
Dr. Ladányi Sándor, a KGRE Htitudományi Kara Egyháztörténeti Tanszékének tanszékvezető tanára

Tartalom
- Dobos Károly kitelepítésének dokumentumai
- Dobos Károly naplója 1952. december - 1955
- A móricgáti templom építéséről szóló beszámoló a templomszentelési ünnepségen 1957. november 10-én
- Fotók a templomépítésről

104 oldal, kartonált