Kálvin nem láthatta előre, hogy a genfi reformációból világméretű közösség jön létre. A Föld végső határáig terjedő misszió gondolatát nem ismerte. Ezért Kálvin az ezzel összefüggő feladatokat sem láthatta előre. E feladatok csak akkor oldhatók meg, ha Kálvinnal együtt túlhaladunk Kálvinon.
A református egyházaknak együttesen és külön-külön is egy a feladata: igazi hitközösségként hitelesen vallást tenni Isten szabadító kegyelméről.
Lehetséges ez egyáltalán? A választ adja meg Kálvin maga: "Ma az egyház kétségbeesett állapotban van. Kifosztottan, szétszórtan, minden oldalról szorongatva, szétmorzsolódva, aléltan fekszik. Mi a teendő ilyen sok és ilyen nagy félelmek közepette? Meg kell ragadnunk ezeket az ígéreteket, és hinnünk kell, hogy Isten mégis megtartja egyházát. Bár a test szét van szórva, darabokra van szaggatva, Istennek mégsem esik nehezére Lelke által a tagokat újra egyesíteni. Isten nem fogja tűrni, hogy nevét elfelejtsék és segítségül ne hívják. Isten ezeket a most szétszórt és szétvetett részeket az Ő népévé fogja egybegyűjteni."