Amikor egy rádióadásban elhangzottak olyan emberekkel készített interjúink, akik "belebetegedtek" hitükbe, meglepődtünk, hogy milyen sok hallgató reagált valamilyen módon, és éppen a fiatal korosztályokból. Téved, aki azt hiszi, hogya vallásos keresztyén nevelés manapság már nemigen hagy maradandó nyomot. Régóta ismeretes, hogy szektatagok életében előfordulnak vallási eredetű neurózisok, de az, hogy e neurózisok nem lebecsülendő szerepet játszanak a nagy népegyházakban is, azon problémák közé tartozik, amelyekről keresztyén körökben nem szívesen beszélnek. (...)
"Ha a hit megbetegít..." című adásunkban olyan keresztyénekkel beszélgettünk - protestánsokkal és katolikusokkal egyaránt -, akiket személyesen érintett ez a problémakör. Nemegyszer megrázó beszámolóik világossá tették, hogy a tékozló fiú példázatának irgalmas Istenéről alkotott képet nagyon nehéz feltárni számukra. Vallási sérüléseik többnyire olyan mélyen beléjük rögződtek, hogy tapasztalt lelkipásztor vagy terapeuta segítségére van szükségük.

(Részlet az Előszóból)