Parókia - a református portál
Dr. Boross Géza:
Nem beszédben, hanem erőben

- Példák az egyház történetéből -

Sokan sokféle programot adnak az egyháznak: legyen erkölcsrendész, múzeumőr, szociális gondozó - pedig az egyház "Isten országának felvonulási épülete" a világban.
Amire az igehirdetés, a lelki gondozás, a misszió, a szenvedélybetegek gyógyitása terén a legnagyobb szükségünk van, az Isten országának ereje. Ezt az erőt semmi nem pótolja. A szerző az egyház történetének különböző területeiről vett példákkal mutatja be, hogyan valósult meg Pál apostol Ígéjének igazsága.

Egy jellemző korképpel és egy komor kórképpel kezdi - az Előszóban - a közelmúltban megjelent könyvét dr. Boross Géza, a KGRE Hittudományi Kara gyakorlati teológiai tanszékének tanára. Súlyos, de alighanem egyáltalán nem túlzó megállapitásokkal (diagnózis) hívja fel a figyelmet "az egyházi cselekvés betegségeire" is a könyv. Hogy aztán nemcsak gyakorlati teológusként, de bibliai és egyháztörténeti aspektusból is rámutasson azokra a példákra, amelyek ma (is) kivezethetnek a felsejlő mélységekből. A "nagykorúvá" lett embernek nincs szüksége "példaképekre", ám a szerző jól érzi, hogy mégis a példáknak - a valóságnak - van változtató ereje.

Könyvével a szerző - mint vallja - dokumentálni szeretné, hogy az egyház életének különböző területein a legkonkrétabb módon hogyan mutatkozik meg Pál apostol Igéjének igazsága: "Nem beszédben áll az Isten országa, hanem erőben" .
A gazdag tartalmú kötet a "bibliai" alapoktól kiindulva jut el a gyakorlati teológiai következtetésekig, mégpedig úgy, hogy kitűnjék, "Isten országa nem rajongó hívők ábrándja, hanem jelen világunkban is ható "sugárzás", "erőtér", "energiaimpulzus"." Így volt jelen Isten (országának) ereje az Ószövetség kegyesei előtt a történelmileg döntő órákban. "Izráel történeti kezdeteinek tudatán nyugszik az a hit, hogy Jahve ereje továbbra is meg fog nyilatkozni a történelemben. Ezért fordul a nép a maga története folyamán újra még újra Jahvéhoz, az Ő ereje segítségéért". "Az ószövetségi ember... az események változásában Isten munkáját látja. Istenre úgy tekint, mint aki a történelmet igazgatja, mint aki beavatkozik a történelem menetébe. Isten maga az, aki megszabja, mi történjék... A Krisztus-eseményben benne van, sőt továbbfejlődik az Ószövetség erőfogalma, és világossá válik, mit jelent az erő a Bibliában". Hiszen Krisztusban volt jelen egyszerre a prófétai szó és tett hatalmas ereje. S hogy hol kapcsolódik be ebbe az erőközlésbe az ember, a tanítvány, a Krisztus-követő? Erről így vall a szerző: "Mivel az Evangéliumnak, mint Isten üdvözítő hatalmának hirdetése Jézus Krisztus mentő tevékenységének folytatása, ezért az Evangélium hirdetői e tevékenység folytatói". S a sok kísértésnek kitett gyülekezet - s annak tagjai - számára is Isten ereje az az alap, amelyen a gyülekezet evilági léte nyugszik.

Az ezt követő fejezetekben aztán arról olvashatunk, miként volt/van jelen Isten Országának ereje a keresztyén szenvedéstörténet fényében, a mártírok (II-III. sz), a reformáció korában, a XX. sz. mártirjai, de akár a testi fádalmak, a lelki szenvedés hősei életében.
Korszakonként bemutatja a szerző Isten Országának erejét a keresztyén prédikációtörténet tükrében is, a korszakok kiemelkedő, nagy hatású igehirdetőit kiemelve. Olvashatunk Isten Országának erejéről a missziótörténetben, hogy miként nyilvánult az meg a keresztyén missziótörténet nagy alakjai életeben és munkásságában is. Hasonlóan feldolgozzák a következő fejezetek az ébredéstörténet korszakait, a keresztyén lelki gondozás és diakóniatörténetet, az imádság- és megtéréstörténetet. E részeket meggyőző erejűvé teszik, hogy a szerző példákkal gazdagon illusztrálja az elméleti fejtegetéseket - nem válogatva a "prominens" személyek (Augustinus, Kálvin, Ábrahám Kuyper stb.), vagy "hétköznapi" emberek (sportemberek, „huligánok" stb.) megtéréseinek "esetei" között. Bemutatva ezáltal is, hogy Isten Országának ereje ki mindenkit képes szolgálatába állítani, s bárkit hatalmába keríthet, akit ez az erő megérint egy-egy élethelyzetben, vagy akinek megtérése Isten tervében benne volt.

E "példatáron" keresztül jut el a szerző addig, hogy levonja a gyakoriati teológus következtetéseit, mert hát enélkül mégiscsak furcsa lenne tőle már maga a könyvcím választása is. Egyebek mellett így összegzi véleményét: "Az egyház életének és szolgálatának - ha jól belegondolunk - tulajdonképpen egyetlen döntő kérdése van: Mennyire érvényesül benne Isten jó, kedves és tökéletes akarata? Ez az "ecclesia militans" (a küzdő egyház) vissza-visszatérő kérdése, amit Saul tett fel a megdicsőült Krisztussal való találkozás sorsfordító helyzetében: Mit tegyek, Uram? Krisztus egyháza a szó bibliai értelmében addig marad egyház, amíg ezt a kérdést hittel és engedelmességre készen Urának felteszi. S hogy ez csakugyan így van, világosan mutatja az anyaszentegyház igen színes, igencsak változatos történelme. Így lesz az egyház szolgálata igazán átütő, életformáló, embereket újjászülni képes erejű, így elevenedik meg a gyülekezetek élete, így hangzik majd az igehirdetésben - újra - a sokszor hiányzó prófétai szó; s így lesz nyilvánvaló, hogy az egyházi élet nem - emberi - beszédben, hanem erőben, az Isten Országáról szóló bibliai bizonyságtétel erejében áll. Megtalálni, hogy mi az Ige üzenete Isten Országáról, s hogyan kell azt hirdetnünk kortársainknak pl. szószékről, a lelkigondozói beszélgetésben - mert ez a gyakoriati teológia munkaágainak igazi gyökérkérdése, s "ez az egyházi cselekvés betegségének egyedüli orvossága".
- Ezt dokumentálja ez a kötet a maga sajátos, eleven, olvasmányos módján, a lehető legtágabbra nyitva horizontunkat.

Tóth Lajos


Megrendelhető:
Harmat Kiadó - Kálvin Kiadó
VISSZA | OLDAL TETEJÉRE | CÍMLAP | IMPRESSZUM

Copyright: Parokia© 2000.
Minden jog fenntartva.