GYERMEKEK SZÁJA ÁLTAL...
Ma egy gyülekezeti karácsony nem képzelhető el a gyerekek valamilyen formájú szereplése nélkül még a legszigorúbb kegyességet valló gyülekezetekben sem. Mindez rámutat korunk értékrendbeli átrendeződésére éppúgy, mint a gyermek helyének, szerepének változására családon és gyülekezeten belül egyaránt. A gyermeki lét jelentősége, fontossága megnőtt, ami nincs ellentétben az evangéliumok üzenetével. Hisz „ilyeneké a mennyek országa" (Mt 19,14), s „gyermekek és csecsemők szája által szereztél dicséretet" (Mt 21,16).
Nem véletlen bizonyára az sem, hogy a népi betlehemesek épp a gyermekek száján maradtak fenn oly sokáig, s élik még ma is reneszánszukat. Mert megőriztek valamit a titokból, a misztériumból, a testet öltés csodajából. Kötetünk szerzői sem véletlenül fordultak hát a betlehemesjátékok, a pásztorjátékok hagyományához, ám az sem véletlen, hogy igyekeztek mindebből annyit megőrizni, amennyi a bibliai hagyománnyal összeegyeztethető.
S persze a gyülekezetek szükségével. Mert bizony a karácsony előtti hetekben elkezdődik a lázas keresgélés valami műsor után, ami az adott gyerekcsoporttal előadható, ami nem túl nehéz, de azért minél többeknek ad feladatot, s lehetőleg az utóbbi években még nem látta a gyülekezet. Ami nyelvileg igényes, bibliai hitelű, mégis gyermekszerű.