Egy tíz év körüli kislány rajzolta a piros szívet a társasház kapuja mellé a falra a mamája eldobott rúzsával. Miért? Így válaszolt rá:

-Mert ennek a háznak ez a jele! Itt olyan em-berek laknak, akiknek van szívük! Ilyen piros! - És akkor kitört belőle a sírás, odaborult a bácsi havas anorákjára, és átölelte: - Ugye nem tetszik lemosni?! -

E házban lakókról szól a történet, és Kati iskolatársairól:
Szilviről, aki a szívet rajzolta a házra, mert ő ott talált magának nagymamát;
Istvánról, akinek barátja lett Ferenczi bácsi, a korábbi „mogorva alak";
Andreáról, aki eleinte inkább elkerülte a házat, de később nemcsak a nehéz számtant értette meg az ott lakó Etelka néni magyarázata nyomán, hanem Katitól azt is, hogy milyen sokat és szépet jelent számára is a „második mérföld"!

És hol vidáman, hol könnyekkel küzdve látjuk a házban megforduló gyerekek életének egy esztendejét egyik adventtől a következőig.