Témaválasztás indoklása

A témaválasztásomnál Sükös Pál: Keskeny úton és Visky Júlia: A három kereszt című életút regényei voltak rám nagy hatással. Mindkét könyvben a Lélek szele megérinti a főszereplőt, majd azt mutatja be, hogy hogyan álltak buzgón Krisztus szolgálatába. "A szél arra fúj, amerre akar; hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hova megy: így van mindenki, aki Lélektől született." (Jn. 3, 8) Jézus Krisztust személyes megváltójukként fogadják el és csak így tudják teljes odaadással a szolgálatokat vállalni. Mindig újra és újra rácsodálkozom erre a titokzatosságra, misztikumra. "Hiszen az ébredésben csak a folyamatot látjuk, medrének mélységét nem vagyunk képesek feltárni."(1, 165. o.) Magával ragadt az, ahogy a hívő, már megtért keresztyének szomjúhozták, éhezték ébredést. Szívükön hordozták az igaz egyház és a Református Egyház sorsát is. Vágyom erre a szomjúságra és éhségre. Legyen meg bennünk ez a tenni vágyás az Isten ügyéért, de a döntés Istené, az áldás tőle jön. Az áldást nem lehet kiérdemelni, ez isteni adomány.
Dolgozatommal arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy ha már Krisztus gyermekei vagyunk, az Ő kertjének szorgalmas munkásai kell hogy legyünk. Merjük elvállalni minden keresztyén feladatát: "...tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében." (Mt. 28, 19) Találjuk meg az Istentől kapott talentumainkat és fordítsuk az Ő dicsőségére. Talán nem lesz benne a nevünk semmiféle lexikonban, tankönyvben, esetleg nem fognak emlegetni, mint híres misszionáriust, de Istennél fel lesz vésve a nevünk. Ma is nagy szüksége van a Református Egyháznak belső megújulásra, reformációra. "Az igazi keresztyénség állandóan mozgásban, sőt hullámzásban levő élet egy levésben lévő világban." (1, 179. o.)
Szeretném eltanulni Krisztus követésének a titkát hitvalló elődeink életéből. Személyes indokom, amiért ezt a missziós társaságot választottam, hogy gimnazista és főiskolás koromban többször részt vettem Erdélyben a kolozsvári C. E. Koinonia által szervezett táborokban.

Bevezetés

Ébredési mozgalomról, missziós társaságról írni izgalmas, önmagunkat is lelkesítő élmény. A kor politikailag változatos, eseménydús. Ez az ébredési mozgalom nem volt egységes szervezet vagy csoportosulás. "Egyrészt számos pietista kegyességű ember tartozott ide, akik az egyházszervezeti kérdések... vagy az egyház társadalmi feladatai iránt nem igazán tanúsított érzékenységet. Másrészt olyanokat is találunk ebben a mozgalomban, akik teológiailag is megpróbálták megragadni az új kérdéseket és az új társadalmi helyzet feldolgozására törekedtek." (2, 20. o.)
Nem kívánom a Református Egyházon belüli ébredést egyedül a Bethánia C. E. Szövetségnek (Bethánia Christian Endevour - keresztyén törekvés) tulajdonítani. Maga a hivatalos egyház és még számos evangéliumi élő hitű szervezet tevékenykedett még igen aktívan. (Például: Soli Deo Gloria, Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség, Lorántffy Egylet, Keresztyén Ifjúsági Egylet). Azonban kétségtelenül a Bethánia nagy rész vállalt a misszióból, a szolgálatok teljes odaadást, teljes embert igényeltek.
Először is szükségesnek találtam megvizsgálni az ébredés előfordulását a Bibliában és a szó teológiai értelmezését, mivel főtémául egy ébredési "hullám" leírását választottam. Fontos tudnunk, hogy Isten hogyan munkált ki ébredést az Ő népe (Izrael) között és azt is, hogy az újszövetségi korban Isten új népe (keresztyének), milyen módon élték át és értelmezték az ébredést, mint teológiai fogalmat. Az ébredéstől, mintegy elválaszthatatlanul következik a misszió értelmezése. A C. E. fő céljául a missziót, Krisztus kegyelmének a hirdetését tűzte ki, ezért nélkülözhetetlen a misszió fogalmának a vizsgálata. A továbbiakban a politikai helyzet áttekintését választottam, mivel adott történelmi háttér nélkül nem vizsgálhatunk egy korszakot. Az állami szervre való kitekintés, azért is fontos, mert számos egyházi vezető részt vett a politikai életben. Szükséges tudnunk, hogy milyen módon jött létre a C. E. Szövetség, mik a gyökerei, kik tartozhatnak a szövetséghez, és mit kíván meg a szövetség a tagjaitól. A Bethánia Egylet a pietizmus jellemzőit magán hordozta, ezért néhány szóban kitérünk a pietizmusra, mint vallási mozgalomra is.
Ezek után olvashatjuk a Bethánia életét 1945 és 1950 között. A történeti leírás nem tartalmaz minden evangelizációt, csendes napot vagy lelki gyakorlatos tábort. Igyekeztem, csak a fontosabbakat, az igen áldottakat kiemelni, hisz már azokon keresztül is láthatjuk az ébredés nagyságát, kiterjedtségét.
A Bethánia és a Református Egyház kapcsolata igen bonyolult volt. Az egyház és a Bethánia kapcsolata nem volt felhőtlen és ebben a kínos viszonyban láthatjuk harmadik, de igen fontos tényezőként az állami szerv ébredést tiltó, akadályozó "kezét".

Az ébredés fogalma a Bibliában

Az ébredés szó nem fordul elő a Bibliában, csak mint szinonim kifejezés. Például az Ézsaiás 9, 1-ben: "A nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát." Vajon hogyan használhatták a keresztyének az ébredés kifejezést a rövid idő alatt tömegek megtérésének a fogalmára? Származhat az Efézus 5, 14-ből is: "Ébredj fel, aki alszol, támadj fel a halálból és felragyog neked a Krisztus." Isten alvó népe sokszor előfordul a Bibliában. A Szentlélek a mi ébresztőnk, aki szüntelen felragyogtatja a Krisztus dicsőségét és az Ő ingyen kegyelmét. Az Ószövetségben több ébredési történetet találhatunk. Példaként vehetjük a Bírák könyvét. James Stewart (1910-1975) a Bírák könyvét az ébredések könyvének nevezte. A már Kánaánban élő Izrael "elalszik" és nem hallja meg az Isten szavát. Az Úr azonban mindig támaszt prófétákat, bírákat. Sámuel, az utolsó bíra által Isten újabb ébredést adott az Ő népének. (1Sám 7, 2- 12)
Illés prófétának sem volt egyszerű a dolga. A nép és a királyok eltávolodtak Istentől, hamis próféták serege veszi körül. Mégis Isten kiválasztja Illést. "Amikor látta ezt az egész nép, arcra esett és ezt mondta: Az Úr az Isten, az Úr az Isten." (1Kir 18, 39) Az Újszövetségben, az evangéliumokban maga Jézus Krisztus a misszionárius és ő áll a misszió középpontjában is. "A szél arra fúj amerre akar; hallod a zúgását, de nem tudod honnan jön, és hová megy: így van mindenki , aki Lélektől született."(Jn 3, 8) Nem értette ezt akkor Nikodémus, pedig ő Izrael tanítója volt, ez isteni misztérium. Ez a fuvallat ment végig a Kárpát- medencében, és ezt a fuvallatot érzi ma minden megváltott ember.
"Isten idejében üzent az efézusi gyülekezetnek (Jel 2, 1-7), amely elhagyta az első szeretetet; a szárdiszi gyülekezetnek (Jel 3, 1-6), amely abban a tévhitben volt, hogy él, pedig Isten szerint halott volt; a laodiceai gyülekezetnek (Jel 3, 14- 22), amely elbizakodottságában nem ismerte föl, hogy valódi, elveszett állapota mennyire szánalmas."(3, 16. o.) A Szentlélek ma is munkálkodik közöttünk. Sokszor már csak azt vesszük észre, amit Ady Endre Az Úr érkezése című versében kifejezi, ahogy "Csöndesen és váratlanul Átölelt az Isten".

Az ébredés, mint egyház teológiai fogalom

Egyház- teológia- ébredés: e három fogalom szorosan összetartozik. "Az egyház teológia és ébredés nélkül csak emberi organizáció, a teológia száraz tudomány, az ébredés önmagában individuális szubjektivizmussá sekélyesedik." (4, 29. o.) Az 1930-as évektől alakult ki ez a teológiai irányvonal, hogy az említett három szó szorosan összetartozik.

A misszióteológiai megfogalmazásban: "Isten Szent Lelkének olyan kiáradása, melynek hatására aránylag rövid idő alatt tömegek tapasztalják meg Krisztus megváltó hatalmát és szentelik oda magukat Isten országa szolgálatára, az egyház közösségében." (5, 332. o.) Charles G. Finney Az ébredéshez vezető út című könyvében így írt: "Az ébredés a hívők megújulását, föléledését, s az Istentől távol lévők megtérését jelenti. Ha a hívők felébrednek álmukból, a világ megtérésére sem kell sokáig várni. Újra és újra megkísérelték, hogy a gyülekezet különösebb ébredési időszakok nélkül, töretlenül járja a hit útját, ám ez az igyekezet mindig eredménytelen maradt. Nincs más kívánatosabb, mint egy folyamatosan virágzó gyülekezet." (3, 15. o.) Esze Zoltán a Szilágyság ébredése című teológiai szakdolgozatában teljesen máshogy vélekedett az ébredés természetéről: "A Baker's Dictionary of Theology így határozza meg az ébredés fogalmát: az ébredés szó nagyobb erőt hordoz magában, mint amit ma nekünk jelent. Ma sokszor helytelenül felcseréljük az ébredés és az evangelizálás kifejezéseket. Az evangelizálás jó hír közlését jelenti, az ébredés új életre keltést. Ezért nem lehet az ébredés megszervezéséről beszélni." (3, 15. o.) Finney úgy gondolta, hogyha az ember végzi a rábízott missziói munkát, akkor egyből meglesznek a gyümölcsök is. Széles körben sokáig ezt hirdette, de élete vége felé ezeket a téziseket visszavonta. Sok helyen megtörtént, hogy misszionáriusok komoly hitbéli munkát végeztek, de ők maguk már nem láthatták meg a gyümölcsöket. Másoknak adatott az aratás. Így volt ez Magyarországon is: a CE szövetség már több évtizede munkálkodott és imádkozott ébredésért, de csak a 40-es évektől vehetjük észre a nagy tömegek megtérését. "A mustármagnyi munka a negyvenes évek folyamán szinte az egész egyházat átfogó fává terebélyesítette" (6, 214. o.) Isten akkora szánta ezt az ajándékot, szuverén Úr. ("minden dolognak eljön az ideje, és ő ügyel minden cselekedetre" Préd 3, 17b) Nem emberi tényező a döntő, hanem Isten Lelke.

Feltétlenül beszélnünk kell még az ébredés társadalmi hatásairól. Ez teljesen más, mint egy állami intézkedés, paragrafus, törvény vagy akármilyen reform, amely meg kívánja változtatni a társadalmat. Ezt a változást az Isten Lelke hozza, és a kereszt van a középpontban. Sokan azt gondolják, hogy a világháború miatt történt ez. Az emberek megtörtek, lelkileg meggyengültek. Nem, ez a gondolkodás rossz vágányra vezet. Másutt is voltak szörnyűséges háborúk és mégsem volt ébredés. "Isten miért ad lelki megújulást Magyarországnak, a magyar protestantizmusnak? Vajon nem azért, hogy a keresztyén egyház lelkileg felkészülten találkozzék a legszélsőségesebb, a legdurvább szekuralizmussal, a kommunizmussal?" (7, 33. o.) Isten ezzel felkészíti, megerősíti gyermekeit az elkövetkezendő nehézségekre. Úgy is mondhatnánk, hogy kipróbálja őket. Megmutatja, hogy hogyan kell majd viszonyulni az elkövetkezendőben az ellenséghez. "Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket." (Mt 5, 44) "A felébredtek számára ez a világ- akár királyság, akár kommunizmus, akár demokrácia, akár köztársaság- elmúlik." (4, 29. o.) "de az Úr beszéde megmarad örökké. Ez pedig a beszéd, amelyet hirdettek néktek."(1Pt 1, 25) Ez a beszéd az Isten Szentlelke által képes az egyházat is egyházzá átformálni.

A misszió értelmezése

A C. E. legfőbb feladatául a missziót jelölte meg. Az evangélium hirdetésére minden lehetséges eszközt megragadtak. "Evangelizációt végez minden rendelkezésre álló tiszta eszközzel, így személyes bizonyságtétellel, igehirdetésekkel, bibliaórák, konferenciák, csendesnapok tartásával, iratmisszióval, könyvek, röplapok, folyóiratok kiadásával és terjesztésével, és egyéb technikai eszközökkel." (8, 12. o.) Mit is jelent akkor a misszió? Mit jelölt meg céljául a C. E. ? A továbbiakban ezt vizsgálnánk meg részletesebben és térnénk ki arra, hogy számos teológus hányféleképpen értelmezte és értette a missziót.
"Menjetek el tehát, és tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében"
(Mt 28, 19)
Egy mondatban össze lehetne foglalni a misszió meghatározását, méghozzá ebben a fenti, apostolokhoz szóló szinoptikus bizonyságtételben. Azonban ez nem csak az apostolokhoz hanem minden keresztyén, hivő emberhez szól. Fleischer a misszió szót "küldetésként" határozta meg, a keresztyén ember küldetéseként. A fenti idézetet három részre oszthatjuk.

1. "Menjetek el" (Márk még hozzáfűzi, hogy szerte az egész világba). Minden hívőhöz szól, bíztat az indulásra és arra, hogy szüntelen fel kell vállalni a nehézségeket, a konfrontációkat az emberek üdvössége érdekében.

2. "tegyetek tanítványokká minden népeket" Ez a misszió célja: az evangéliumhirdetés és a tanítvánnyá tétel. A hitre segítés, életre segítés. 3. "megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében" A megtérés kiábrázolása a keresztség, mint a megtisztulás, újjászületés szimbóluma. Jézus Krisztus gondol a 19. versben az utógondozásra is, azaz a válságkezelésre, a tanácsadásra, a lelki fejlesztésre és a közösségépítésre. Ezt a parancsolta Krisztus az Ő tanítványainak. Ennek a parancsnak a követéséről, a beteljesítéséről szól a dolgozatom témájául megjelölt korszak.

A Magyar Református Egyház (továbbiakban: MRE) Missziói Előadóinak II. Országos Konferenciáján Kádár Péter egyik előadásán elhangzott egy hasonlat. "Anteusz, a görög mítoszhős sokat birkózott és mindig győzött. Diadalainak titka abban rejlett, hogy valahányszor már-már vesztésre állt és lezuhant a talajra, tenyerével megérintette a földet. Ettől azután új erőre kapott és legyőzte ellenfelét." (9, 85. o.) Ezzel nem a református egyházat akarta Kádár jellemezni, azonban a hívő ember is minél közelebb van a talajhoz, annál közelebb van Istenhez (nem Gaia anyához, ahogy a hasonlat folytatódna.) Minél inkább megalázzuk magunkat, minél elesettebbek vagyunk, annál inkább megmutatkozik Isten munkája és az Ő szeretete. Így volt ez Mózesnél is (2Móz 4, 13) Mózes is teljesen kicsinynek érezte magát küldetéséhez, azonban annál jobban megmutatkozott az Úr nagysága. Sokszor a saját alkalmatlanságunk, kétségeink reflexes mozdulattal mutatnak Istenre, és a földre zuhanva Őelőtte, Pál apostollal együtt mondhatjuk: az erőtlenségem a Te erőd által ér célhoz.
A misszió által mutathatja meg az Isten emberek tömegeinek, hogy mit jelent ilyenkor az Úr jobbját megragadni. Ez az eszköz, ami segít rávilágítani az Isten szeretetére.

Meg kell vizsgálnunk, hogy mi tartozik a misszióhoz és mi nem. Sokan foglalkoztak már korábban ezzel a kérdéssel. Legelsőként meg szeretném említeni Gisbertus Voetiust (1588-1676). Ő volt az első protestáns, aki átfogó missziói teológiát fejlesztett ki. Elsőként a pogányok megtérésére (conversio gentilium), ezt ma külmissziónak szoktuk nevezni. Másodszor egyház és gyülekezetplántálás (plantatio ecclesiae) Ezt ma belmissziónak hívjuk. Mindkét misszióterületből egyértelműen bemutatkozik az isteni kegyelem és az Ő teljes dicsősége. A magyar református egyházon belül Forgács Gyula (1879-1941) nevét feltétlenül meg kell említeni. 1917-ben kiadta a belmisszióról szóló kézikönyvének az első részét A misszió elmélete címmel. Forgács Gyula a magyar ébredési mozgalom egyik vezető egyénisége volt. Tevékenykedett a Magyar Evangéliumi Keresztyén Missziószövetségben (továbbiakban: MEKMSZ), a Bethániában, a Skót Misszióban és a Németajkú Református Leányegyházban. Aktívan részt vett a Hold utcai közösség életében is. Forgács missziói fogalommagyarázata kéz a kézben jár Voetiuséval. Ugyanis mindketten az "isteni küldetés" oldaláról közelítik meg a misszió meghatározását. Mindenki a ki Krisztusnak átadott életű keresztyén annak engedelmeskednie kel a már tárgyalt Jézusi parancsnak (Mt 28, 19). A misszió az embertársaink iránti szeretetmunka. "Ő áll a missziói munka élén, egyszersmind középpontján. Ő a vezetője és összetartója annak a seregnek, amely Isten országát terjeszti. Minden misszió az Ő missziója." (10, 15-16. o.) Ha Ő a vezető, akkor missziói céljainkat csak Ő határozhatja meg. Az Újszövetségben (Mt 15, 24), Jézus először Izrael elveszett juhaihoz küldetik, de a János 12, 20 már egyértelműen a görögökhöz, samáriaiakhoz és a pogányokhoz szól. Így Jézus küldetése két lépcsőben megy végbe (ordo salutis). Az első lépcsőnél még szigorúan megvan a határvonal: szövetségen belüli és kívüli nép. A második lépcsőnél már átlépjük a határt és új szövetség köttetik. Isten szeretete egyetemes, Krisztus mindenkiért meghalt és feltámadott, aki azt hittel elfogadja. Új dimenziók, új határvonalak nyíltak meg. "Az első keresztyén nemzedék után ez a kétosztatúság mind inkább a gyülekezeten belüli és kívüli emberekre vonatkozik....A szövetségtárs(testvér, felebarát) kategóriája olymértékben nyitott, amilyen mértékig nyitva van maga a szövetség az előtt, aki elfogadja az Úr meghívását (Mt 22, 1-14), ill. amilyen mértékig azt kiterjeszti a hűséges szeretet (Luk 10, 29-37). A misszió ebből a szempontból nem más, mint határátlépés, átkelés a szövetség határvonalán." ( 9, 86. o.) Ez az amire Voetius és Forgács is már utalt. Ennek alapján beszélhetünk egyházhoz és világhoz szóló misszióról, bel- és külmisszióról. Vannak teológusok, akik a missziót és az evangélizációt ezek szerint szétválasztják. Külmisszió azoknak szól, akik még nem keresztyének, evangelizáció (belmisszió) azoknak, akik már nem keresztyének (különösen Nyugat- Európában). H. J: Margull, teológus is e szerint vélekedik. "Margull az evangelizációt úgy fogalmazta meg, hogy ez is élesen elkülönül az egyház tagjaihoz intézett rendes igehirdetéstől, és lényege szerint az evangélium hirdetése az olyanok között, akik elhagyták az egyházat, vagy keresztyénség utáni légkörben élnek, mint Kelet-Európában" (11, 253. o.)

Forgácsnál már említettem az "isteni küldöttség" elsődlegességét. Az utóbbi 50-60 évben felerősödött az a tendencia, hogy a missziót, Isten missziójaként értelmezzük. (Háttérbe szorultak a szótériológiai fogalmak, azaz megmenti az egyént az örök kárhozattól, vagy ekkléziasztikai meghatározások, azaz az egyháznak a kiterjesztése.) 1932-ben a Brandenburgi Konferencián Barth Károly az elsők között volt, aki a missziót, Isten a tevékenységeként fogalmazta meg. Mégis ez a megfogalmazás csak 1952-ben a willingeni konferencián tisztázódott le. A "missio Dei" fogalma először itt jelent meg tisztán és határozottan. A misszió Isten igazi lényegéből ered és a titka a Szentháromságban rejlik. Az Atya, Fiú, Szentlélek küldi az aratómunkásokat. A misszió részesedés az Isten küldetésében. A missziónak nincs önmagában élete, csak ha Krisztustól ered. "Willingen óta a missziót nem az egyház tevékenységeként fogják fel, hanem Isten tulajdonságaként" (11, 238. o.) Egyház azért van, mert missziói is van, ez nem egy szimmetrikus megfogalmazás. A misszió nem egyházközpontú, hanem Isten központú. Kétségtelen, hogy a missio Dei egy határozott utat mutat a misszió értelmezésében.

Akkor ezek alapján mi a misszió, vagy minden misszió? Az utóbbi évtizedekben a misszió szó használatában meglepő mozgást látunk. A vélemények megoszlanak a helyes szóhasználatról. Makkai Sándor: Az egyház missziói munkája című könyvében mindenféle rendszeres igei szolgálatot missziói munkának nevez. (pl.: vasárnapi istentisztelet, rendszeres bibliaórák stb.) Az "isteni küldetés" oldaláról nézhetjük missziói munkának, de sokkal inkább ez a kitágítás a beszűkítés folyamatával esik egybe. Vagy ahogy S. Neill fogalmazott: "Ha minden misszió, akkor semmi sem misszió" (11, 353. o.) Az egyházat is emberek alkotják, és az ember természeténél fogva elkényelmesedik. Ha az egyház "eme vegetatív funkcióival betölti a küldetését, akkor senki nem fogja hiányolni a külső ébresztő munkát." (9, 87. o.) Isten az egyház külső ébresztője, aki az egyéneket belülről ébreszti. (Újra visszatértünk a "missio Dei"-hez.)

1928-ban a jeruzsálemi konferencia rávilágított arra, hogy a legtöbb definíció reménytelenül elégtelen. 1947-es Whitby Gyűlésen a kérugma és a koinonia fogalmakat használták a misszió értelmezésére. Később Hoekendijk a diakónia kifejezéssel bővítette a kört. Majd 1952-ben a Willingeni Konferencián a matyria, mint bizonyságtétel átöleli az előző hármat:
"A bizonyságtétel az igehirdetés, a közösség és szolgálat által történik." (11, 354. o.)
Legtöbben szeretnék a "missio Dei" meghatározásába belezsúfolni a missziót. Azonban vigyáznunk kell, hogy ne próbáljunk határokat, korlátokat húzni. A misszió sokarcú szolgálat: ami illeti a bizonyságtételt, evangelizációt, igazságosságot, gyógyítást, megbékélést, felszabadítást, közösséget, egyházplántálást és még sok más egyebet. Az ősegyház nem kísérletezett a misszió meghatározásával, vagy legalábbis nem tudatosan. Fel tudták fedezni, hogy mi az egyes egyéni életük küldetése az adott korban és az adott egyházban. Az idő folyamával ez a küldetés (misszió) mindig megújul és változik, (de a feladatunk, a célunk örök.) Mint egyes embernek, nekünk is azt kell felfedeznünk, mi ma nekünk a misszió, mivel küld el ma minket az Úr. Isten egyénre szabja, ahogy szabta Péterre (Jn 21, 17; Ap Csel 10, 17-23) és ahogy megérintette Pált is (Ap Csel 9) Abban állt és áll a "nagy" misszionáriusok és az áldott misszió titka, hogy egy vezetőjük volt, az Isten. Előtte szüntelen leborulni és újra, meg újra erőt gyűjteni. Ő a szőlőtő, mi pedig a szőlővessző.
"... aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni." (Jn 15, 5)

Az egyház és állam egymáshoz való viszonyulása

Mindig nehéz kérdés marad a keresztyén ember számára, hogy hogyan viszonyuljon a fennálló társadalmi rendhez, a kormányhoz. Az Ószövetségben Isten népének az országa Izrael volt, akkor szorosan összefonódott az egyház és az állam. A próféták rendszeresen részt vettek az ország vezetőinek az életében. Azonban ma a keresztyének országa, Isten országa, nem "e világi" ország. Nem tudunk megnevezni egyetlen földi országot sem, ami megkaphatná ezt a dicső nevet. "Az én országom nem e világból való: ha ebből a világból való volna az én országom, az én szolgáim harcolnának, hogy ne szolgáltassanak ki a zsidóknak. De az én országom nem innen való." (Jn 18, 36)
Mégis, habár újszövetségi korban élünk szükséges megnézni az egyház viszonyulását az államhoz fordítva, mivel ekkor az egyházi vezetők részt vettek a napi politikában. Nem mondhatjuk azt, hogy keresztyén ember ne tartsa szemmel a politikai helyzetet, hisz ez állampolgári kötelessége is. Azért is fontos vizsgálnunk az állam intézkedéseit, mert sokszor az egyház felé irányult, sajnos a kommunista kormány idejében negatív irányban.
"A magunk erejéből sohasem tudunk feljutni arra a magaslatra, ahonnan belátható értelmezhető lenne a történelem..., ezért számunkra a történet kérdése teológiai kérdés."(12, 8. o.)
A történelemben mindig lesznek feltáratlan tények, szándékosan elhallgatott események, spekulációk, szubjektív álláspontok, melyek a történetírás buktatói. Éppen ezért nem is lehet és nem is áll szándékomban kínosan részletes történelmi adatbázissal elhalmozni a dolgozatomat. Arra szeretnék rávilágítani, hogy a történelemben Isten cselekszik, minden az Ő akaratából történik. A történelem által is tanít, az állam is Isten eszköze. Bibliai példákon keresztül is láthatjuk, hogy hogyan neveli az Ő népét és ragyogtatja fel az Ő dicsőségét az adott történelmi helyzeten keresztül. Például a zsidók exodusa az egyiptomi fáraó idején vagy Akháb király idejében Illés által próbálja felkelteni az alvó népet.

Az egyháztörténészek fő szempontja nem lehet az egyház és az állam jó vagy rossz viszonya, hanem csak Isten igéje. A legfőbb mérőeszköz az lehet, hogy az adott korszakban a református egyház Istennek, vagy embereknek engedelmeskedett. Kinek a parancsolatait hajtotta végre? Az egyház és az állam viszonyáról kétféle álláspontot különíthetünk el. Az egyik szerint, csak szabad, virágzó államban folyik intenzív egyházi élet, mert az evangélium hirdetéséhez szabadság és jólét szükséges (vagy éppen az ilyen vegetáló államban sorvad el az egyház). A másik álláspont szerint az üldözésekben és szenvedésekben megmaradhat, sőt megerősödhet az egyház. 1945 -1950 között van a határ, amikor a megerősödő kommunizmus kioltotta az ébredés virágzó lángját, viszont az üldöztetésekben erősödtek meg a már hitben megújult testvéreink A keresztény hit szerint nincs független ember, és nincs sors, véletlen, szerencse, vagy szerencsétlenség, mert minden Isten akarata és terve szerint folyik. Az egyház alkalmazkodik az adott szituációkhoz, korszakokhoz, de cselekedeteit Isten igéje szabja meg. Ezeket a cselekedeteket lehet kutatni, emlékezni rá, akár utólag el is ferdíteni, de az igazságot, a szív titkait csak az Úr tudja. "A végső, tökéletes ítéletet az Úr mondja ki az emberről, történelemről és mindenről." (4, 17. o.)

Politikai helyzet 1945 és 1950 között

A II. világháború végére kialakult katonai helyzet és a győztes nagyhatalmak (Anglia, Franciaország, Szovjetunió, USA) érdekei úgy kívánták, hogy Magyarország északi, keleti és déli szomszédaival együtt a szovjet érdekszféra részévé váljon. A magyar politikai és társadalmi élet 1945-től 1990-ig a jaltai egyezmény szerint alakult. "1944 és 1949 közötti átmeneti időszakot népi demokráciának vagy koaliciós éveknek nevezi, amint az elmúlt évtizedek magyar histográfiája általában tette, tehát olyan eufemizmus, amely éppen az átalakulás lényegét és irányát hagyja homályban. Azt, hogy ezt sokan nem látták előre, mások pedig nem így élték meg, nem változtat azon, hogy a Szovjetunió és a magyar kommunisták célja kezdettől az ország szovjetizálása volt". (13, 273. o.)

1944. december 21-22-én a debreceni Református Kollégium Oratóriumában kommunista többséggel Ideiglenes Nemzetgyűlés alakult. 1945. január 20-án Moszkvában fegyverszüneti megállapodás született. Február 24-én Rákosi Mátyás a Magyar Kommunista Párt (MKP) főtitkára lett. November 4-én az országgyűlési választásokon a Független Kisgazda Párt (FKGP) abszolút többséghez jutott. Az új kormány elnöke: Tildy Zoltán, református lelkipásztor lett. A Szövetséges Ellenőrző Bizottság (SZEB) ragaszkodott a koaliciós kormányhoz. 1946. március 5-én Baloldali Blokk alakult. A belügyminiszter, Rajk László feloszlatta a Katolikus Agrárifjúsági Legényegyletet, a Magyar Cserkészszövetséget és számos más társadalmi szervezetet. Elkezdődött az egyházi szervezetek feloszlatása is. A Bethániára csak 1950-ben kerül sor. Ezzel elejét vette a "szalámitaktika". A kifejezés Rákosi Mátyástól származik, lényege, hogy a demokratikus pártok újabb és újabb csoportjait ("szeleteit") az MKP kiszorítja a hatalomból. A történelmi, egyházi és politikai szervezeteket kis lépésekkel felszámolták. Nagy Ferencet lemondatták, majd az események hatására Svájcba menekült. A kommunista párt már nem is leplezte, hogy egyeduralomra törekszik. Megkezdődött az egyház lebontása is. A kormány először a népszerű vezetőket váltotta le, majd új teológiát kreált, melynek célja, hogy az igét a templom négy fala közé szorítsa.

1947. február 10. Párizsban aláírták a békeszerződést, mely az 1920-as trianoni határokat ismerte el. Magyarország szuverenitása csak papíron született meg, hiszen a Szovjetunió csapatai az országból nem vonultak ki.
1947. májusában Nagy Ferenc helyére Dinnyés Lajos került. Elutasította a Marshall-segélyt és elfogadtatta a "hároméves tervet". Ezzel kezdetét vette a tervgazdálkodási rendszer.
Új választásokat tartottak 1947. augusztus 31-én. Az MKP által kinyomtatott "kék cédulákkal" megbízható helyeken ugyanaz a személy többször is leszavazott, s bár a lakosság többsége a polgári demokratikus erők mellett állt, mégis az MKP győzött. A csalás kiderült, ám a hamis szavazatokat nem érvénytelenítették.

A fordulat éve

1948. június 12-én megalakult a Magyar Dolgozók Pártja. Főtitkára Rákosi Mátyás, elnöke Szakasits Árpád. Rákosi 1948-ban kiadott egyik beszédének a címe: A fordulat éve. Ebben kifejezésre juttatja, hogy Magyarország erősíteni kívánja a sztálinista egypártrendszert. Megkezdődtek a nagybankok, üzemek, gyárak és minden kisipari műhely államosítása. Még 1946-ban megalakult a fizikai és lelki terror megtestesítője a Magyar Államrendőrség Államvédelmi Osztálya - az ÁVO.
1948. május 22-én körvonalazottan írják alá az állam és a protestáns egyházak közötti egyezményt, formálisan pedig október 7-én. Az állam biztosította a legértékesebb történelmi református kollégiumok (Budapest, Debrecen, Pápa, Sárospatak) egyházi kezelésben való maradását. "Marx tudományos tétele és a politikai kolonizációs célkitűzések után fokozták az egyház elleni harcot, azzal a hipotézissel, hogy az egyház belátható időn belül megszűnik." (4, 24. o.). Mindent elkövettek a vallásszabadság felszámolására. Először az egyházi épületeket, azután az iskolákat, majd az egyházi földeket államosították. Majd célba vették az igehirdetéseket, az Úr igéjének meghamisítását. A Magyarországi Református Egyházban Ravasz László, Révész Imre, Enyedi Andor püspökök külső nyomásra lemondtak tisztükről. Az evangélikus egyházban Keken András és Kende György lelkészek után Ordass Lajos és Túróczy Zoltán püspököket távolították el.
Mindszenty József, római katolikus esztergomi érseket és hercegprímást látványosan meghurcolták és szigorú bírósági eljárás alatt koholt vádak alapján bebörtönözték. Úgy látták semmi esély nem volt arra, hogy ""vele megegyezésre jussanak". (14, 587. o.) Miután Mindszentyt elítélték és bebörtönözték ismét napirendre tűzték a kötelező vallásoktatás megszüntetését. 1949. szeptember 5-én megjelent törvény kimondta, hogy az ifjúság ettől kezdve a szülők akaratától és bátorságától függően részesül, vagy nem részesül hitoktatásban. 6505 iskolát államosítottak, 18 000 tanárral, tanítóval. A tankönyvekbe beépült a marxista ideológia, minden vallásos világnézeti nevelést megtiltottak. Isten ezekkel a nehézségekkel, üldöztetésekkel teli korszakra készítette fel gyermekeit 1945 és 1950 között. Ő adja a felkészítést, az "edzést", bátorságot a harchoz és a hervadhatatlan koszorút is. "Te pedig, Isten embere, kerüld ezeket. Ellenben törekedj igazságra, kegyességre, hitre, szeretetre, állhatatosságra, szelídlelkűségre. Harcold meg a hit nemes harcát, ragadd meg az örök életet, amelyre elhívattál, amelyről vallást tettél szép hitvallással sok tanú előtt." (1Tim 6, 11-12)

A C. E. Bethánia Szövetség kialakulása

A C. E. Szövetség eredetileg ifjúsági mozgalom volt. Az első C. E.(Christian Endeovour-keresztyén törekvés) szövetséget Clark Ferenc amerikai református lelkész alapította, Portlandben. 1880. év végén ébredés támad a gyülekezetében és nem tudta, hogyan tartsa meg a gyülekezet számára frissen megtért ifjakat. Rájött, hogy a gyermekkorban betanult konfirmációs fogadalom mögött nagyon ritkán húzódik komoly elhatározás. Eldöntötte, hogy újra konfirmáltatja az ifjakat. Egy közösséget szervezett, amely alkalmas volt arra, hogy biztosítsa hívő életük fejlődését. Ahhoz, hogy valaki beléphessen a szövetségbe tagsági fogadalmat kellett (és ma is kell) tennie. A fogadalom a következő: "Mivel a Megváltó engemet annyira szeretett, hogy a keresztfán meghalt értem, én is szeretni akarom Őt, és iránta való hálából életemet Neki szentelem. Bízva az Ő erejében komolyan törekszem mindig azt cselekedni, ami Őnéki, az én Uramnak és Megváltómnak kedvére van. Igyekszem valódi keresztyén életet élni, főként abban a körben és helyzetben, amelybe Ő állított. Igéjét minden nap olvasom, minden nap imádkozom, az istentiszteleteket rendesen látogatom, Isten országának előmenetelén munkálkodom, mint a ..........-i keresztyén szövetség tagja, a szövetséggel szemben vállalt kötelezettségeimnek eleget teszek."(8, 9. o.) Amerikában, sok államban hamarosan felismerték, hogy az egyház belső építésének milyen nagyszerű eszköze a C. E. Szövetség. 1892. new york-i konferencián már 35 szövetség vett részt, az 1911-i Atlantic City-i konferencián már 10345 szövetség megalakulását jelenthették. Európában is, különösen Németországban hamarosan elterjedt ez az egyházi mozgalom. 1930-i berlini világkonferencián 33 nemzet küldöttje vett részt. Talán nem véletlenül mondták a szövetségre, hogy pietista, hisz Németország a pietizmus bölcsője. (Lásd: A Bethánia és a pietizmus fejezetet)

A XIX. század végi magyarországi református egyházi életre a Skót Misszió ébredési mozgalma és a német pietizmus volt nagy hatással. Döntő változás az egyházi életben Szabó Aladár megjelenésével történt, aki lelkes ösztönzője volt az ébredésnek. Pozsonyba járt elemi iskolába, középiskolai éveit a pápai kollégiumban végezte. 1880-ban iratkozott be a Budapesti Református teológiai Akadémiára, és a budapesti egyetem bölcsész karára. Egyetemi évei alatt bibliaórákat kezdeményezett. "Éreztem és tapasztaltam, hogy az Úr kegyelméből, ahogyan szolgálok a teológiai hallgatók közt, ugyanúgy lehet és kell figyelmemet a halhatatlan lelkek felé fordítanom." (15, 143. o.)
1881-ben találkozott Andrew Moodyval és ily módon lehetősége volt a Skót Misszió vezetőségével kapcsolatba kerülni. Moody meghívta pár társával együtt a Skót Misszió iskolájába, ahol vasárnapi iskolai munkások előkészítő órája folyt. Vasárnaponként eljárt a Németajkú Református Leányegyház Hold utcai istentiszteleteire. Több éven át ez a Hold utcai ház adott otthont sok komoly igei alkalomnak. Kezdetben csak német nyelven folytak az igehirdetések, de 1892-től minden vasárnap este magyar nyelvű összejövetelek voltak. Az épületet mind a Skót Misszió, mind a német ajkú reformátusok is használták. Leendő felesége, Biberaurer Irma vasárnapi iskolát szervezett a környék utca gyerekei számára. Szabó egyre több teológus társát igyekezett bevonni a gyermekmunkába.

1897-ben Szabó Aladárné Wiesbadenbe utazott, ahol volt alkalma részt venni egy C. E. szövetségi alkalmon. Egy csűrben tartották. Bíztatták, hogy Ő is alapítson egy szövetséget Magyarországon. Így alakult meg Magyarországon az első C. E. Szövetség, ez gyermekszövetség volt. Rendszeresen Igét tanulmányoztak, betegeket látogattak, gyermek alkalmakat szerveztek. Énekeskönyvük a Gyermeklant című énekgyűjtemény volt. Volt egy mondás, ami minden szövetséges falán ott függött: Hát Jézus mit szól hozzá?
1903. december 1- én Szabó Aladár, dr. Kecskeméti István kolozsvári teológiai tanár és még sokan mások megalapították a Bethánia Egyletet, a Lorántffy Zsuzsanna Egylet budai fiókegyletében. Ez a Batthyány utcában volt. ( A Bethánia később az alkalmait a Hold utcában tartotta. ) Bethániának nevezték el, mivel azt szerették volna, Hogy Jézus ugyanúgy otthon érezze magát, mint annak idején Bethániában. Céljuknak a C.E. szövetségi mozgalom felvirágoztatását is megjelölték. A C. E. szövetség egyházi szervezet kívánt lenni. "Miként Akháb népének tartotta Izraelt, mi mostani helyzetében is anyánknak nevezzük az egyházat és hozzá ragaszkodunk." (8, 7. o.) Hangsúlyozták, hogy az egyház csak akkor viselheti az egyház nevet, ha Krisztus benne él. Azonban ehhez újra és úja megreformálásra van szükség. Különösen fontos a konfirmációi oktatás, misszió az ifjúság körében, az igei alkalmak gyakorisága. "Az egyház hivatalosai azonban szívesebben tudták az ébredést legalább szervezetileg az egyház kerítésén kívül. Amíg születése helyén egyházi szervezet volt...Magyarországon az első lélegzetvételtől kezdve mozgalmi jellegű." (1, 31. o.) Ez a tusa a szövetség létezéséig fennállt. Adódott ez a református egyház államjogi helyzetéből és az ébredésellenességből. A kötelező egyházadó társadalmi nyugalmat biztosított az egyháznak. Nem különösebben nyugtalanította a vezetőket, ha ezek az "egyháztagok" el se mentek vagy hideg szívvel ültek a templomban. A felébredteket többnyire egyháziatlansággal vagy szektás jelzővel illették. Azonban a Református Egyház és a szövetség viszonyáról, majd a későbbiekben olvashatunk.

A C. E. Bethánia Egyletet megtartotta az Úr egészen 1950-ig. Dolgozatom csak 1945-től figyeli az események történetét, de az előtte lévő években is sok krisztusi csoda történt. Szintén ébredési mozgalom volt a XX. század elején. Később az I. világháború több nehézséget és nélkülözést kellett elviselnie a szövetségnek, különösen értendő ez a gazdasági világválság idejére. Több szakadás is történt, diakonissza egylet is kivált a szövetségből. (Pl.: Fébé) A II. világháború alatt nagyon szétszóratatott és megfogyatkozott nemcsak a magyar nép, de Isten népe is. Mindezek a nehézségek után Isten gazdagon megáldotta az Ő népét.

A Bethánia és a pietizmus

Fontos néhány szóban a pietizmusról is beszélnünk, hisz a Bethániát sokszor vádolták azzal, hogy pietisták. Nem biztos, hogy ez vád, inkább lehet elismerés vagy dicséret is.
"A pietizmus a kontinentális európai protestantizmus története során, a 17.században létrejövő és a 18. században virágzó vallási megújulási mozgalom, az angolszász puritanizmus mellett a protestantizmus legjelentősebb vallási mozgalma a reformáció óta." (16, 13. o.) A pietista kifejezés először Dél- Németországban, Halléban Jacob Philip Spener követőinek jelölésére használták. Spener radikálisan szakított a kései ortodoxia búskomor történelemszemléletével. "A pietizmusban az ortodoxia formálisan helyes, de hideg ésszerű hitét felváltotta a Krisztussal való közösség meleg, odaszentelt indulata." (11, 136. o.) A XVII. század végére a kifejezés országosan ismertté vált. Joachim Feller lipcsei professzor így írt a pietistákról: "A pietisták neve városszerte ismert. Ki a pietista? Aki Isten igéjét tanulja, és a szerint él kegyes életet." (16, 14. o.)

A pietizmus, mint fogalmat nem lehet behatárolni, szűk nyelvi korlátokba helyezni, ugyanis rendkívül szerteágazó, egész Európára kiterjedő, időben hosszú korszakot felölelő vallási mozgalom. Rokonságot mutat a janzenizmussal, kvietizmussal (a katolicizmus vallási mozgalmaival), sőt, még a chasszidizmussal (a zsidóság vallási mozgalmával) is.
Jellemzője volt az individualizálás és a vallási élet bensőségessé tétele. A személyes kegyesség és a közösségi élet új formáit alakította ki. "Szakított a formalizmusba merült egyháztagság fogalmával, valamint a felületes megtérés gyakorlatával..." (11, 136. o.) A Református Egyház a Bethániánál leginkább az egyháztól való elszakadástól félt. Sokszor valóban túlzottan elzárkóztak a megtért hívek az addigi gyülekezetüktől. Fontosnak tartották, hogy a megváltás evangéliuma mindenkihez szól. Bűnbánat, megtérés, újjászületés fogalmai új jelentést nyertek. Inkább a fegyelmezett életre és nem annyira, az igaz tanra, dogmákra tették a hangsúlyt. A C. E.-t, a feloszlatása idején azzal vádolták, hogy tagjai kivonulnak a világból. Nicolaus von Zinzendorf (1700-1760) a morva testvériség megalapítója különösen hangsúlyozta az egyéni döntés fontosságát. Számára az egyház formaságot, élettelenséget jelentett. Ezért a missziót is egyéni tevékenységként fogta fel. Sokan túlzottan kivonultak az egyházi életből és ez erős ellenszenvet váltott ki. Ezt az elszigeteltséget a Bethániánál is helyenként előfordult. "Az ellenszenv oka részben hajhatatlanul a Bibliához való ragaszkodás, a világtól való elfordulás volt ... De tagadhatatlanul kifejlődött egyesekben a "hívő gőg", a fölény, a magát különbnek tartás. A teljesen az Úrnak szolgáló élet, a világtól való elfordulás is hozott olyan külsőségeket, amelyek a kívülállók számára nem voltak rokonszenvesek; nem akarták a divatot követni Péter apostol intése szerint (1Pt 3) s régimódi ruhákban jártak, simára hátrafésült hajjal, színházba, moziba nem jártak stb. Voltak akik templomba nem jártak, csak saját közösségük istentiszteleteire, mert papokat hitetleneknek tartották, ami sok esetben igaz is volt."(10, 314. o.) A pietizmus az ökunemizmus szellemiségét hordozta.

Hogyan került kapcsolatba a C. E. és egy XVIII. századi vallási mozgalom? Szabó Aladár és az ébedési teológusok, a C. E. Szövetség alapítója átvette a skót puritán és a német pietista hagyományokat és a magyar teológiai gondolkodás részévé tette azokat. A Hold utcai közösségben kapcsolatban volt a Skót Misszióval és a Németajkú Református Leányegyházzal. Magyar nyelvű folyóiratot indított, mellyel magyarra változtatta a kezdetben német nyelven folyó összejövetelek igehirdetését. Különösen hangsúlyozta a missziói parancs minden népre kiterjedő elsőrendű fontosságát, mely a C. E. legfőbb feladatává vált. Az evangélium egészének terjesztésére törekedett, az egyház egészének részvételével beleértve éppúgy az egyházi vezetőket, mint a laikusokat. "Szabó Aladár úttörő munkájának a lényege tehát az volt, hogy átlépte a magyar protestantizmusba a történelem során mélyen bevésődött határokat, melyek gyakran a magyar nemzet érdekeinek védelmére és kiterjesztésére szolgáltak a növekvő pánszlávizmus korában." (15, 160. o.) A pietista mozgalom átlépte ezeket a nemzetérdek határokat és az igaz egyház feladatát valósította meg.

A C. E. Szövetség nem vált ki a Református Egyházból, hanem általa az Úr megpezsdítette és megelevenítette a hivatalos egyház hitéletét. A pietizmus kifejezés sokszor előfordul a dolgozatomban, hol negatív, hol pozitív értelemben, attól függően, hogy ki hogyan viszonyult ehhez a keresztyén mozgalomhoz.

Események a Bethánia körül 1945 és 1950 között

A II. világháború alatt a hitre jutottak közül is mind többen kerültek a frontra. Többen elestek vagy eltűntetek. Az itthoniakat megélhetéssel küszködő gondok is terhelték. A C. E. Szövetséget is anyagi gondok terhelték. A Don-kanyarból visszatértek, a sebesültek elmondták, hogy milyen szörnyűségeket láttak, és milyen gyalázatosan cserbenhagyták a németek a magyarokat.
1944-ben a Bethánia megtartotta a tavaszi konferenciát, habár az ország német megszállás alatt állt. Decemberben a bombarobbanások mindennapos eseménnyé váltak. "Január 3-án irodámban diktáltam gépbe. Közeli robbanás. Ahogy kinéztem az ablakon, a szemben lévő ház udvaráról fel a magasba papírfoszlány tömeg csapott, mint mikor a fazékból fut a leves. Bomba találta el az ott lévő papírraktárt. (1, 167. o.) A közösségi órákat többnyire az óvóhelyen tartottak meg és ott fohászkodtak az Úrhoz segítségért.

1944. októberében Horty Miklós beszéde elhangzott a rádióból: "fegyverszünetet kérünk ellenfeleinktől és megszűntetjük az ellenségeskedést velük szemben." (13, 266. o.) Sajnos ezzel a háborúnak nem lett vége, hanem megkezdődött Szállasi rémuralma. Budapest körül ostromgyűrű alakult ki. A nyilas terror alatt többször felmerült a kérdés: meneküljenek Budapestről vagy szóródjanak szét. Az utcákra nem volt ajánlatos férfiembernek kijárnia, mivel nyilasok járőröztek, és könnyen elfogták őket.
A C. E. alkalmakat rendszeresen megtartották, még a KIE-ben (Keresztyén Ifjúsági Egyesület) is rendszeresen összejönnek imádkozni, dr. Victor János, teológiai tanár, Szécsey János, metodista prédikátor, Pógyor István KIE titkár, Somogyi Imre baptista prédikátor, Szikszai Béni C. E. főtitkár. 1944 decemberében még megjelent a Mustármag a C. E. Bethánia lapja.
Karácsony körül az ostromgyűrű bezárult, és egyre szorosabb lett. Megkezdődött Budapest ostroma. 1945 januárjára Budapestbe is benyomultak a Vörös Hadsereg csapatai. A háború alatt elszegényedett nép sorsát még jobban megnehezítette a szovjet megszállás, így a Bethániát is. A közösségi órák helyenként megszűntek.

Isten ebben a nehéz helyzetben mutatta meg a hatalmát. Ebben a zűrzavarban, káoszban teli életben nem hagyta elsorvadni elsorvadni az Ő népét. "Mert nem vet el az Úr. Még ha meg is szomorít is, irgalmaz mert nagyon szeret." (Zsolt 3, 31-32.) A front elvonult, és ezzel mintha az "alvók (rém)álma" is véget ért volna. 1945. februárjában megkezdődtek a bibliaórák, imaórák és közösségi összejövetelek. Találkozások voltak, de nem csak a rég látott arcok találkozása volt ez, hanem a Krisztussal való találkozás élménye és öröme adta ezeknek az alkalmaknak az áldását.
A vidéki gyülekezetek felvették a kapcsolatot egymással, és a fővárosival. Ki hogy tudott segített. Budapesten kevesebb volt az élelem, így néhány lányt kiküldtek vidékre, de nemcsak az életkörülmény javítása érdekében, hanem missziós célból is. Zsombók Margit Hejőcsabára került, és ott létesítettek C. E. missziós központot. Sollich Júlia (akire már a Témaválasztásom indoklása című fejezetben hivatkoztam ld.: Visky Júlia: Háromkereszt) Mátészalkára került. Ő eddig könyvkereskedésben dolgozott. Azt szerették volna, ha azon a környéken is az iratterjesztést jobban kiszélesíti. Azonban Visky Ferenchez férjhez ment, és Erdélyben áldásokban bővelkedve hirdették az igét. Folytak a bibliaórák, a keddi közösségi alkalmak főbb mozgatói dr. Mézes Zsigmond és dr. Barth Ferenc voltak. Ők később kiváltak és egy szabad gyülekezetet alapítottak. 1994 december 20 - 1945 április 30. között nem voltak imaórák, tavasszal ezek is elkezdődtek, és nagyon áldottak voltak. Ezekre az imaórákra írásban készülni kellett, így mindenki aktív résztvevője volt az alkalomnak. Először a felébredteket gondozgatja az Úr, hogy még nagyobb ébredést fakasszon.

Megindult a C. E. nyomdája, a "Halleluja" című énekeskönyvet több mint 100 000 példányszámban nyomtatták ki. Szükség is volt rá. Elkezdődött az áhítatos könyv szerkesztése. A Bethániának viszont 1945 után már nem volt időszaki sajtója, hanem csak negyedévente jelentette meg az "üzeneteit". Ezek munkaprogramot, építő-tanító írásokat tartalmaztak.
Mándokon konferenciát rendeztek, rögtön utána Nyírbogáton is. A Nyírbogátit a debreceni szövetség szervezte.
Kemecsén árvaházat rendeztek be. Sajnos elég gyorsan meg is szűnt. Elindultak a később oly híressé vált alcsúti konferenciák. A háború után az elsőt augusztusban tartották. A konferencián 270-en vettek részt, de a táborban csak hetvenen. Az előadóknál nem a hírességre törekedtek, hanem arra, hogy minél többet tudjanak az előadók a közösségben maradni. A konferenciát megzavarta, hogy először politikai gyűlésnek hitték. A nyár eltelt, Budapesten élénk keresztyén élet indult meg, az ébredés hullámai már kezdték felkavarni az állóvizet. November 24-26. C. E. szövetséges konferenciát tartottak a Lórántffy Zsuzsanna Egylettel Budapesten. Korábban viszonylag hűvös tartózkodás jellemezte a két szövetség kapcsolatát, de ekkor Esze Tamás volt az egylet vezetője, aki szimpatizált a bethániásokkal. 1945 végén a C. E. főtitkár Szikszai Béni, utazó titkárok Bütösi János, és Borbély Béla voltak. Leánytitkár Sellér Margit, árvaházi munkás Fazekas Judit és Fühl Teréz, missziói szolgálók Zsombók Margit és Sollich Júlia voltak. A nyomdát Horváth János, majd Szűcs Zoltán vezette. A központi adminisztrációt Cziniel Júlia végezte. 1945 októberében a Mustármagban 1944-45-ös évi munkáját összegezte a Bethánia. További céljául az egyház megreformálását tűzte ki. 1946-os esztendőt akár az ébredés első szárnycsapásainak is nevezhetnénk. "Nem szabad megfordítanunk a sorrendet. Először az Úrért. Az Úr által az Ő nevében, az Ő dicsőségére. Az Úrért, az Ő felemelt keresztjéért, az eljövendő országa dicsőségéért." (1, 187. o.) Szikszai itt a Bírák könyvi Gedeonra utal. "Az Úrért és Gedeonért!"(Bír 7, 18). Ezzel a lelkesedéssel álltak missziói küldetésükbe az ébredés emberei. A délvidéken megmozdult "a szél". Makón többen új életre keltek. Fontos munkát végzett ott Jeney László és Haluska János. Később 1948-ban még nagyobb ébredési központ lett a délvidék. Állandó szolgálatok voltak Szegeden, Deszken, Makón. Hódmezővásárhelyen többször is volt evangélizáció, Kiss Antal, Szikszai Béni és Bíró Sándor segédletével. Dévaványán az Isten szelídségét Vad Ferenc prédikálta. A keleti C.E. nagy kiterjedtségét segítette a debreceni teológusok aktív utazgatása (Vaja, Mándok, Lónya, Tiszabezdés, Tiszakerecseny, Komoró központokkal). Vaján később áldásos konferenciákat rendeztek (ld. lentebb). 1946 nyarán Hejőcsabán C. E. ifjúsági konferencián Borbély Béla, Zsombók Margit, Bütösi János és Gretzár Margit szolgáltak.
Borsod megyét Kutasi Béla látogatta.

Budapesten kilenc napos evangélizációt rendeztek. A szolgálatokra dr. Szabó Mihály debreceni táblabírót kérték fel. Ezzel egyidejűleg a Nap utcai baptista templomban alliansz imahét volt. A két alkalmat közös úrvacsorával fejezték be. Heves megyében Szikszai Béni Tányban tartott evangélizációt. A környéken többen átadták az életüket Istennek. Hajdúböszörményben nyolc napos evangélizációt szerveztek. A hatalmas templomban sokan tettek arról bizonyságot, hogy Jézust kívánják követni. Főleg nyáron, de egész évben konferenciák és evangélizációk sora követte egymást. Volt olyan, hogy az országban egyszerre nyolc-tíz helyen hirdették az örömhírt.
A nyári táborok legtöbbször Tahiban, Berekfürdőn, Miskolc-Tapolcán és Alcsúton zajlottak. Ezek a helyek még ma is a Református Egyház híres táboroztató központjai.

Debrecen környékén dr. Szabó Mihály áldásosan tevékenykedett. Az ifjú teológusok járták az egész Hadúságot és Szabolcsot. Nyíregyházán Békefi Benő prédikált, sajnos közte és a C. E. között ellentét húzódott. Dunántúlon is hullott a mag. 1946-ban alakultak Pápán, Sopronban, Somogyban és Zalában a C. E. közösségek. A felébredtek sokat osztogattak szórólapot utcákon, tereken akár még villamoson is. 1947-es évben számottevő fellendülés a gyermekmissziói munkában történt. A gyermekmissziót Ecsedy Aladár, Madarász Lajos, Kiss Boáz és Nemezes Mária hordozták a szívükön. "Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké az Isten országa." (Lk 18,16.) A Református Egyház intézkedése volt az, hogy több helyen is külön missziói lelkész szolgált. Ez sokat segített a missziói feladat betöltésében. 1947 nyarán Tiszakerecsenyben, Berekben is konferencia volt. Alcsúton újra alliansz összejövetel volt. Ezeken az alliansz heteken sokkal több feszültség volt a felekezeti megosztottságok miatt.

Sréter Ferenc evangélikus lelkész csatlakozott a C. E. szövetséghez, amelyet követően az evangélikusok Budán az Ostrom utcában tartották összejöveteleiket. Komoly evangélizálás indult meg az Evangélikus Egyházban is. Sajnos 1948-ban az evangélikusokkal való egység külső nyomásra (Ref. Egyház vezetőségi nyomásra) megszűnt.

1948-ra az evangélizálás a Református és Evangélikus Egyház hivatalos programjává lett. Békés megyében "láng" gyulladt ki. Veresegyházi László, battonyai lelkész és Göncz Béla békésbánáti esperes az ébredés emberei voltak. Bihar megyében Kovács Imre, Fejszés Endre, Oláh Béla és Pusztai Sándor lelkészek tevékenykedtek. Békefi Benő ebben az időben erőteljesen támadja, hogy egyáltalán van-e ébredés. A Bethesda Kórházban a Bethánia csendes napot tartott Esze Tamás kezdeményezésére. Megjelent a "Maran atha", a Jelenések könyvének magyarázata. Ez volt az utolsó számottevő evangéliumi irat a háború utáni Bethánia nyomtatásában. Péter János kezdeményezésére református egyházi lap indult az Út címmel. Ez a Reformátusok Lapja elődje. Az első szám 1948. július 11-én jelent meg. Az Útban kezdettől fogva jelennek meg a Bethániásokról cikkek.

A nyári alcsúti alliansz konferencián részt vett Bereczky Albert és Kiss Ferenc is. Komoly feszültségek alakultak ki a Bethániások és az egyházi vezetés között. A Bethánia évi jelentésében ez áll: " A feszültség igen magasra hágott, mikor Isten a Bethánia vezetőinek megmutatta, hogy a gyermekeknek az anyával szemben az alázat és tisztelet útjára kell lépnie."(1, 199. o.). Az Út így ír a konferenciáról: "Hogy lesz-e ébrédés az attól függ, hogy mit felelünk Isten kijelentett akaratára, odaadjuk-e az életünket...A résztvevők száma kb. 200 volt ezek között több mint 100 lelkész."(17, 6. o.).

Tárgyalás indult meg a Református Egyház vezetői Makkai Sándor, Tussay János, Farkas József, Tamás Ferenc és Boda József között. Ennek hatására a C. E. szétvált egy evangélikus és egy református ágra. A református ágat az ekkor még nem létező Missziói Munkaközösség (MM) ágaként képzelték el, és mint egyházi hivatalos munka részeként működik a továbbiakban.
1948 július 14-16-ra Makkai Sándor, a konvent missziói előadója Sárospatakra hívta össze a különböző munkaágakat, azzal a céllal, hogy megalakuljon az MM. Az MM-nek 82 intézőbizottsági tagja volt, tizet küldhetett a Bethánia. A bethániások készségességéről az Út így ír: " Ezektől nem lehet olyat kérni amire rá ne dupláznának: Tized kell a sáfársági mozgalomhoz? Ők többet akarnak adni. Sajtóügyről beszélünk? Felajánlják a nyomdájukat! Evangélizáció? Hajlandók egy munkást teljesen a Bethánia költségén az Országos Missziói Munkaközösség rendelkezésére bocsátani. Csuda ez, én mondom csuda...Jó és erős Krisztusunk van aki mostanában nagyon összeölelt mindnyájunkat."(18; 4. o.) 1948 agusztusában az ébredő Debrecenről cikk jelenik meg: "Itt kétségtelenül a Bethánia az ébredés zászlóvivője. Csütörtök és vasárnap délután sorjáznak az emberek a Kistemplomba Bethánia-evangélizációra. Egyesek úgy mondják: divattá lett ez az alkalom...Ez a divat már sok ember számára hozott életet, míg a többi de soknak, a halálát okozta!" (19, 5. o.)

1948 augusztusában megtartották XII. országos ifjúsági C. E. tábort Alcsúton. 300 különböző városból sereglettek össze a résztvevők. A hatóságok engedélyezték a külön vonatok indítását. "Csütörtök délután három órakor indul az alcsúti C. E. országos konferencia különvonata. A legnagyobb tábor az egyházunk újabb kori ébredésének történetében, melyre háromezren jelentkeztek...A békességre és üdvösségre vágyódó lelkek a nagy örömüzenetre vágynak...A konferenciának semmi más programja nincs. Reggeltől estig csak az evangélium szól." (20, 8. o.)
Elképzelni is nehéz, hogy mi munka lehetett megszervezni egy ilyen méretű konferenciát. Nagyon kellet figyelni arra, hogy az időt mindenki betartsa, külön nehézséget jelentett az étkeztetés. Az előadások a hegy oldalán voltak. A domb lábánál volt felállítva egy asztal, mindenki jól láthatta és hallhatta az előadót. Szabadidőkben tele volt a gyep beszélgetőkkel. Naponta adták át a szívek krisztusnak az életüket. A konferenciára ellátogatott Makkai Sándor is. Ő is szólt az ifjúsághoz. Balla Péter vezette a hatalmas tömeg énekléseit. Az előadók közt ott volt Szikszai Béni, Vargha Tamás esperes és Rivó Károly is. "Mit érezhettünk. Szólni nem tudtunk, csak a szívünk remegett félve-szorongva Isten tenyerén és reszketve sóhajtott a lélek: Irgalmas Isten el ne ejts! Bukni mindig a legmagasabbról a legfélelmetesebb. Mi pedig magasan jártunk, Isten szívénél fent, a hetedik égben (1, 257. o.)

Közben az egyházi vezetésben változások történtek az akkori kormány hatására. "A dunamelléki egyházkerület elnöksége szeptember 28-ra rendkívüli közgyűlést hívott egybe. A közgyűlés egyetlen tárgya az új püspöknek, Bereczky Albertnek a beiktatása." (21, 1. o.) "Bereczky dunamelléki püspök. Némelyek hallatlan lelkesedésben törtek ki. Nem tudtam örüljek- e? Csak annyit, hogy most ez az út." (1, 201. o.) Ravasz Lászlónak mennie kellett, a kommunista kormánynak nem felelt meg. Eredetileg Muraközy-t választották volna, de ő sem lehetett. Révész Imre is lemondott püspöki tisztjéről.

Vaján szeptember elején C. E. konferenciát tartottak. A vasárnapi napra ötezren jöttek el. Makkai Sándor is részt vet a konferencián. Az Út Dél-Magyarország felébredéséről így számol be: "Már írtunk a Délkeleten (főleg Csanádban) feltünedező ébredési jelekről. Bízunk benne, hogy a jelek az elkövetkező ébredés kezdetei. Az Úr munkát kezdett..."(22, 5. o.) "Pedig Vásárhely nem elhagyott táj, amit elkerülnének a evangélium hirdetői. Szinte egymásnak adják a kilincset az ébredés munkásai. Járt itt már többször is Ecsedy Aladár, Kádár Imre, Szikszai Béni."(23, 3. o.) Hódmezővásárhelyen kemény munka várt a magvetőkre. Az Úrnak hála 1948 decemberében az Útban már így írnak: "November 28-tól december 5-ig tartott az evangelizáció... Vásárhely megmozdult." (24, 2. o.)

1948. decemberében Szikszai Béni az Útban rovatvezető lett. Rovatának címe: "Készítsétek meg az Úrnak útját".
1949. januárjában gyermekevangelizáció volt Tiszakerecsenyben. Ez időtájt járt Magyarországon Friesen Margit, kanadai gyermekmunkás. Ő honosította meg a már csak flanel képeknek nevezett szemléltetőeszközöket. Forradalmi alkotás volt az akkori hitoktatásban. Az evangelizációnak több áldása is volt: "adjunk hálát Istennek a gyermekevangelizációért, és szégyenüljünk meg, ha eddig mosolyogtunk. Szégyenüljünk meg, mint a tanítványok." (25, 5. o.) Friesen Margit februárban Gödöllőn hirdeti az örömhírt a gyermekeknek.
1949-ben megjelent a Református Gyülekezet című lap. Makkai Sándor volt a szerkesztője, főmunkatársa Farkas József, dunamelléki missziói előadó. A lap célja az volt, hogy mindenféle egyházi munkás segítségére legyen.
Debrecenben Bódás János székesfehérvári lelkész evangelizált. Valamennyi gyülekezet rést vett a Nagytemplomban.
Berekfürdőn júliusban MM konferencia volt a munkaágak vezetőinek és valamennyi választmányi tagnak. A konfernciát Makkai Sándor rendezte, de elnöke Bereczky Albert, dunamelléki püspök volt. A reggeli áhítatokat Szikszai Béni vezette. Jelen volt Békefi Benő is. A konferencián egy este Bereczky Albert, Makkai Sándor, Kádár Imre, Kálmán Sándor, Borbély Béla és Szikszai Béni külön megbeszélest tartottak. A megbeszélés tárgya a Bethánia feloszlatása volt. "Elmondta Berczky, hogy az egyházügyi hivatal akkori vezetője feltette neki is a kérdést, hogy mennyi idő kellene ahhoz, hogy a Bethánia ügy megoldódjék. ... az állam és az egyház között létrejött tárgyalásai alkalmával nem az állami vezetőkön múlott, hogy a hogy a Bethánia, mint az egyház munkája felvétessék az egyezmény szövegébe. Kádár Imrétől hallottam ezt." (1, 201. o.) Ezen az estén Szikszai kénytelen volt megegyezni a feloszlás menetrendjén is, mikor a tényleges hivatalos papír a feloszlatásról csak 1950. februárban jött létre. A konferencián ez a megbeszélés nem volt köztudott, de a feszültségek érezhetők voltak, hisz a reformátusok közkedvelt lapja is kitér a nem túl felhőtlen hangulatra: Az evangelizációsok és az egyháziasok közti ellentét néha szembetűnő volt. Ilyenkor érdekes módon az evangelizációsok bizonyultak egyháziasabbaknak." (26, 2. o.) Már ekkor szóba került, hogy ki lesz az új tiszántúli püspök, Révész Imre ugyanis nyugalomba vonult. A többség Bakó Lászlóra, szegedi lelkészre gondolt, ugyanis ő Csongrád megyei esperes volt. Bereczky azonban Péter Jánost ajánlotta. A konferencián MM titkárul Szabó Dánielt, misszói lelkész választották. A konvent kapott egy autót, "bokorevangelizációra" használták. Makkai Sándor egyik fia volt a sofőr. Az ilyen típusú evangelizáció azért volt jó, mert egy területre egyszerre 6-8 evangelizátort is el tudtak szállítani, és így többen szolgálhattak több településen egy időben.

Alcsúton elindult egy bibliaiskola. "Kézzelfogható módon éreztük, hogy bibliatanulmányozó, viaskodó csoportokban, egy- egy előadásban, esténként a gyenge világítású nagyteremben az evangelizációkban a Szentlélek tüzei gyulladnak meg." (27, 6. o.)

James Stewart, híres skót focista újra Budapestre látogatott. Korábban (1945-ben)már járt Magyarországon. Debreceni látogatásáról id. Zimányi József így számolt be: "Ugyanis miközben teológiára jártam, ott járt Debrecenben Stewart Jakab angol futballistaevangelizátor, és az ő szolgálatain megindult ifjúság vett részt a KIE teremben tartott összejöveteleken, főleg középiskolások." (28, 69. o.) Zimányi József belépett a Bethániába és lelkesen szolgált Debrecenben."Ezután Isten kegyelméből és Szikszai Béni bácsi szeretetéből, segítő akaratából sokszor szolgálhattam a Bethánia keretein belül, konferenciákon, evangelizációk alkalmával. Több írásom, cikkem megjelent a Mustármagban vagy önálló füzetként. Szívem szorosan összeforrt a Bethániával és az ott szolgáló testvéreimmel. A Bethánia biztos lelki háttért jelentett nekem a szolgálatban." (28, 69. o.)

Felvetődött egy egységes evangelizáció gondolata Budapesten, Bereczky támogatta az ötletet. Szikszai Bénire esett a választás, hogy szervezze meg. Kéthetes volt az evangelizáció. Egy hétig minden gyülekezetben meghívott előadó prédikált, a másik héten az összes gyülekezet, egy meghatározott helyen közös alkalmakon vett részt. Fontos eleme volt az alkalomnak az utcai misszionálás is. Mintegy egymillió röpiratot nyomtattak ki. Az utcai misszió nagy feltűnést keltett. A későbbi vitás kérdést az okozta, hogy hol tartsák a későbbi közös alkalmakat. A választás a Vilma királynő úti református templomra esett. "A záró evangelizáció alkalmaira zsúfolt villamosok vitték széjjel az egész városba a népet . És ez a nép megtelve mennyei erővel, de kétségtelenül a tömeglélektan törvényeinek is megfelelően a villamoson tovább énekelt." (1, 211. o.)

1949. október 17-én elérkezett a nagykőrösi MM konferencia ideje is. Annak ellenére, hogy már Berekfürdőn szóba került a Bethánia feloszlatása, a konferencián mégis a különböző munkaágak szolgálatairól tervezgettek és beszámoltak az eddigiekről. "Munkájáról a tanítói munkaág, gyermekmisszió, női munka, Bethánia, a diakóniai munkaág és a lelkész egyesület tett jelentést az első napon." (29, 6. o.) A politika a konferenciára is beférkőzött: "Az elnöki asztal fölött Sztálin, Rákosi és Szakasits képei. Kétoldalt egy nemzeti színű és egy piros lobogó. Az oldalfalakon Marx és Engels portréi." (29, 6. o.)

Péter Jánost 1949 december 15-én beiktatták tiszántúli püspöknek.
1949. szeptemberében Makkai Sándor átengedte a Református Gyülekezet című folyóirat egy teljes számát a Bethániának. Az újság főtémájául a közösség megtartó erejét választották.
1949-ben a Bethánia elé egyre több nehézség gördült. Gátolta a működését a fennálló politikai helyzet, de az egyházi vezetés is. A feloszlatás terve már 1949. júliusában megszületett, tényleges kimondásához az 1949. november 27-i debreceni közgyűlés adott alkalmat. A közgyűlés kimondta a Bethánia Egylet feloszlatását. Az MM keretei között megalakult egy evangelista munkaközösség, a Református Egyetemes Konvent Missziói Bizottsága pedig a gyülekezeti közösségek munkaága keretében biztosította szolgálatot. A missziói telepekre, így Alcsútra is kormánybiztosokat rendeltek ki. Alcsút az Egyetemes Konvent tulajdona lett. Központi székházát a Klauzál téri Református Gyülekezet kapta meg. Morvay Sándort, aki ébredési ember volt leváltották az Út szerkesztőségéből. A Bethánia ugyan feloszlott, de a tényleges feloszlás formailag csak 1950. februárjában történt meg. Az Út csak 1950. áprilisában egy jelentéktelennek tűnő cikkben közölte: "A C. E. Szövetség, közismert nevén Bethánia Egylet legutóbbi közgyűlésén egyhangú határozattal kimondta az egyesület feloszlását. Gyülekezeteinkben betöltött munkakörét ezután maga a református egyház látja el." (30, 4. o.) 1950-ben az Országos Református Missziói Munkaközösséget és annak munkaágait is megszűntették. Helyét az újonnan alakított Konventi Missziói Bizottság vette át. A missziói munka egészének egyházi szervezetébe való átültetését tűzték ki céljául. A missziói munkának két új dokumentum szabta meg az irányát: az új "Missziói Szabályrendelet" és a "Testvéri Izenet". Teljesen új szabályzatot írtak. "Ez nem jelent mást, mint a gyülekezeti missziói munkák elképzelésen felüli leredukálását és kivételt nem engedő centralizálását." (31, 113. o.) A Testvéri Izenet egyenes irányvonalat húz az 50-es évekbe: " nem maradhat meg tehát semmiféle formában a feloszlott egyesület volt tagjainak külön összejövetele, vagy bárminő külön munkája." (31, 113. o.) Ezzel tehát utat mutatott a hivatalos egyház a Bethánia volt tagjainak. Ezek a tagok azonban az igaz egyháznak engedtek inkább. Ez az a korszak, amire felkészítette az Úr az Ő munkásait. Megsokasította, összegyűjtötte és erősítette őket. Mint ahogy Izraelt is szüntelen emlékeztette az Úr a nehézségek közt az Ő csodáira - Egyiptomból való szabadulás, Vörös-tenger kettéválasztása, mannával és fürjekkel táplálta Isten a Sinai vándorlás alatt Izraelt - úgy Isten mai népének is szüksége van erre az emlékezésre, az ébredésre, az Ő csodálatos munkájára. Jó szüntelen ráébredni arra, hogy szereti Jézus az Ő népét és nehezíti meg az ember életét erején felül. Vele van örömben és bánatban, vidámságban és a bajban is. "Nem maradok el tőled, nem hagylak el." (Józs 1,5b)

A hivatalos egyház és a C. E. kapcsolata

Az ébredéstörténet tárgyalása után láthatjuk, hogy a C. E. Bethániának (és más hasonló egyleteknek is) egészen érdekes volt a viszonya a Református Egyházzal. A II. világháború után az egyház is észlelte, hogy hitben mennyire elsekélyesedett, elvilágiasodott az Isten népe. Az egyháznak nem az a célja, hogy egy társadalmi kulturális intézmény legyen, hanem az, hogy missziót, a küldetését beteljesítse. Ravasz László 1945 őszén így írt: "Az egyháznak szakadatlanul reformálnia kell önmagát. "(31. 18. o.), "Szabad egyház leszünk egy szabad államban, másodosztályú államegyházzá változunk-e, hitvalló egyház leszünk egy ellenséges világban? Mindez attól függ, milyen értékeket tulajdonít nekünk az állam." (31, 47. o.)

Gyökeres és mély változásokra vágynak, de ezt nem mindenki egyformán értelmezi és főképpen nem ugyanúgy próbálja megvalósítani. Több egyházi vezető az ébredésiek közül részt vesz a politikában. Azt, hogy ki hova tartozott akkor még nem igazán lehetett eldönteni. Még ma is nehéz, de talán könnyebb meghúzni az egyes csoportosulások határait. Az egyházon belül körülbelül három csoport körvonalazódott: " a konzervatív vezetés, az ébredés hívei és a (baloldali színezetű) politikai ambíciókkal (is) bíró ellenzék."(2, 22. o.) Kezdetben az első két csoport között voltak csak teológiai nézeteltérések, az egyházi vezetéshez ekkor még Ravasz László, Révész Imre, Makkai Sándor és Sebestyén Jenő tartozott, az ébredésiekről már beszéltünk. Sajnos ebbe a vitába a már későbbi ellenzék is bekapcsolódott, akik közül többen korábban az ébredés embereinek vallották magukat. Ezzel a teológiai kérdések politikai színezetet is kaptak, teret engedve annak, hogy az állam mindinkább kiterjessze a hatalmát az egyház felett. Az ellenzékhez Berczky Albertet, Békefi Benőt és Péter Jánost sorolhatnánk. A különböző csoportok egymás közt sem tudtak sokszor megegyezni. (Például Békefi és Bereczky között sokszor ellentét húzódott. )

A misszió értelmezése című fejezetben már tárgyaltuk, hogy Makkainak sajátos missziológiai értelmezése volt: a misszió gyülekezeti tevékenység, befelé irányul. Victor János szerint a hívők részéről a hitetlenek felé azaz kifelé irányul. A vita mögött több teológiai kérdés is húzódik, melyekre már kitértünk. Mind Makkai, konventi missziói előadó, mind Victor szerették volna az egyházból missziói egyházat valósítani. A különböző csoportosulások (Bethánia Egylet, Országos Református Szeretetszövetség, pogánymisszió, zsidómisszió) hatásait, megtérő emberek tömegeit szívesen látták. De egy kérdés továbbra is ott maradt előttük, amit Barth Károly egy nyilatkozatán válaszol a Magyar Református Ébredés című lapban: "Szabad- e egy egyházi csoportosulásnak egyházszakadás veszedelme védelme nélkül a nyilvánosság előtt kifejeznie olyan megállapításait és követeléseit amelyek túlmennek a hivatalos egyházi vezetőség véleménynyilvánításain? Szabad.".(31, 19. o.) Azonban egy ilyen csoportosulás teljes elkötelezettséget és odaadást kíván az egyháza felé.

Az egyház örök problémája, hogy gyanakodva tekint az ébredési mozgalmakra, képtelen ezeket a jelenségeket megfelelően kezelni. Ravasz László hőn áhított vágya volt, hogy a Református Egyház égisze alatt működjenek ezek a szervezetek, csoportosulások. "A népgyűlés megint kifejezésre jutatta a magyar református egyház egységét, azt az együttmunkálkodást, amely az egyház hivatalos vezetősége és a szabad evangéliumi mozgalmak között régtől fogva fennáll, s kisebb átmeneti bizalmi válságokat leszámítva meg is fog maradni ... Egyházunk minden vezetője érezze és higgye el, hogy azok a bibliakörök, szövetségek, evangéliumi közösségek, a felébredt hívek a maguk imádságaival és ezen keresztül munkálkodó isteni erőkkel ott állnak mögöttünk." (32, 2. o.)
Az, hogy milyen viszony lesz ezekkel a csoportokkal, egyletekkel, az egyházi vezetőktől függ. A C. E. Bethánia ismertetőjében azonban ez áll: "A szövetség mindenütt a helyi gyülekezet keretei között kíván elhelyezkedni. A C. E. Szövetség nem Isten országa, nem is az egyház, nem akar új felekezetté lenni sem."(8, 7. o.)
Az egyházi vezetők jobban a hatáskörük alá akarták vonni a Bethániát. Már említettük, hogy 1948. júliusában Sárospatakon megalakult az MM. Missziói munkaágakat határoztak meg, céljuk az volt, hogy gyülekezetivé legyen minden munkaág és az egyházon belül valósuljon meg. Révész Imre 1947-es püspöki levelében megköszöni a Bethániának, hogy bekapcsolódott a gyülekezeti missziói munkába. Az egyház is élő gyülekezetet akart kialakítani. Közös volt az ügy, acél, azonban mégsem ment a szolgálat zökkenőmentesen . "Egylettel arról folyt a vita, hogy ki az illetékes a gyülekezeti missziói munka végzésére? Az ébredésiek vagy a lelkipásztorok, esetleg a presbiterek is, akik talán nem végezték? (31, 105. o.) Ez a féltékenység, rivalizálás bomlasztotta az ébredés folytonosságát. Szikszai Béni így írt a kéziratában erről a furcsa viszonyról: "Az ébredés mindig különbet akart és ezt az egyház mindig C dúrban értette. Különcnek mondta." (1, 105. o.) Szikszai Béni szerint nem tanbeli különbségek választották el az egyletet a népegyháztól, hanem élvonalbeli, olyan bibliai igazságok felismerése, mint például: megtérés, újjászületés, evangelizáció felismerése és hirdetése, melyek a Református Egyházban idővel elhalkultak.

Szükséges beszélnünk az ellenzék képviselőiről is. A baloldali érzelmű Bereczky Albert, 1948-tól a dunamelléki egyházkerület püspöke volt a legfőbb képviselőjük. Ő volt az, aki teológusként pajtát rendezett be az otthontalanoknak és kocsmamissziót végezett. A teológián az a hír járt róla, aki a szegényekkel és nyomorultakkal lelki dolgokról mindig "ráért" beszélgetni. Az ébredésiek közül került ki, de későbbi cselekedetei szembeállítják az ébredésiekkel. "Bereczky? Őt nehéz megítélni. Nehéz különösen most...Bereczky állandóan befolyás alatt cselekedett és ez igen gyakran nem a Szentlélek befolyása volt...Ami munkájának gyümölcsét illeti, mindenki előtt nyilvánvaló, hogy a misszió megszűnése az ő uralkodásának az idejére esik." (1, 186-187. o.) Kezdetben az ébredés embere volt, de sajnos a befolyásosság, a püspöki önkényesség és a kommunizmussal való együttműködés megváltoztatta az ébredéshez való hozzáállását. "Gyakran elégedetlen a saját hazájával, mivel az nem igazán hajlik az új társadalmi fejlődés támogatására. Bereczky inkább keresi azok kapcsolatát, akik ugyan nem a Biblia tanítása szerint élnek, de véleménye szerint "egyenes" emberek." (2, 23. o.) "Bereczky értelmezésében az egyház prófétai szolgálata nem végezhető semmiféle nyilvános tiltakozással, mivel az egyház nem áll szemben olyan totális uralommal, a tiltakozás segíthet- ezt csak a hamis próféták gyakorolják- , akik nem a nép javát nézik, hanem a saját népszerűségüket." (31, 184. o.) Ravasz ezzel szemben azt állítja, hogy mindig meg kell vizsgálni, hogy az államvezetés megfelel- e Isten törvényeinek.
Az ellenzék köreihez tartozott még Békefi Benő, nyíregyházi lelkész, aki szintén az ébredésiek közül került ki. Mi sem bizonyítja jobban, hogy ő is szomjúhozta az ébredést, mint egy 1946-os májusi cikke: "Szentlélek által való újjászületésnek és szolgálatba való állításának következménye népi ébredés kell, hogy legyen." (33, 1. o.) Az ébredés éveinek leginkább az 1946-47és 48-as esztendőt tekinthetjük. Ezzel szemben Békefi úgy ír, mintha észre sem venné az ébredés jeleit vagy azt, hogy mi történt körülötte. "Nem lesz magyar lelki ébredés, mert a hozzá fűződő reménység emberekben való bizodalommá lett ... Nem lesz magyar ébredés, mert Úristenek erre vonatkozó idéglenes ígéreteiből, ebből a nagyon szent látomásból emberi program lett ... Nem lesz magyar ébredés, mert nem csináltuk meg a kiszabott kegyelmi időben, ma azt, amit Isten a mi dolgunkká tett ... Nem vállaltuk a szeretet, se egymás iránt a lelki egységben jóval való fizetésben és a misszióban . Isten a feltételt nem engedheti el. A mi dolgunkat ő nem csinálja meg. Őt nem lehet becsapni. Ezért nem lesz most magyar lelki ébredés. (34, 3. o.) Békefi 1946 júniusában így írt az ébredés útonállóiról: "ezek azok a régi hívők, akik mindig Krisztusról beszélnek, de nincs bátorságuk ahhoz, hogy hitük gyakorlati konzekvenciait az életbe átültessék..." (35, 4. o.) Kezdetben ő is lelkes híve volt az ébredésnek, de később "útonállóknak" tartotta az ébredésieket is, akik elfordultak a népegyháztól. Békefi reformátust és gyülekezetit akart, a Bethánia felekezetközi és közösségi volt. Azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy az ellentétek mögött sokszor nemcsak a teológiai meggyőződés vagy hitbeli különbözőség állt, hanem lehetett személyes emberi ellentét, a gyarló emberi természet vadhajtása is. Miért kapták vajon bethániások a sokszor szektás megbélyegzést? "Egyház-ellenesség, szakadás, szektásság vádjai hangoztak felénk. Kiváltképpen dr. Pákozdy László tüzelt ellenünk ... A helyzetet dr. Victor János mentette meg."(1, 200. o.) 1948-ben létrejött a megegyezés ( ld.: 31. o.) és úgy tűnt, hogy a korábbi feszültségek megoldódtak. Azonban 1950-ben az állam úgy dönt, hogy az egyházi jellegű egyesületeket totálisan fel kell számolni. Az egyház már 1948-tól a szolgáló egyház teológiájára lépett, ami csak az 50-es években teljesedett ki.
Teher alatt nő a pálma. Körülbelül így lehetne jellemezni a Bethánia tevékenységét. Kétségtelenül nehéz lehetett abban a korszakban az egyházi vezetőknek dönteni, és az Ige fényében cselekedni. A vitákból, ellentétekből, összetűzésekből kitűnik, hogy Isten népe milyen sokszínű látásmóddal rendelkezik. Nehéz a különböző szituációkban megítélni, hogy mi a jó, mi az Istennek tetsző és szüntelen leküzdenünk óemberünket. Talán ez a keresztyén ember mindig aktuális problémája, harca. Komoly odaszánás és Isten akaratának szüntelen kutatása szükséges. Volt ébredés, Isten felhasználta a Bethániát eszközéül, Ő görgette el az akadályokat is.

Összegzés

1950-re megszűntetik a Bethániát. Mint szervezet feloszlott, de a tagok hite nem párolgott el. Hálát lehet adni azokért a XX. századi hithősökért akik az ébredés eszközei voltak. "Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, mert örökké tart szeretete." (Zsolt 107,1) A Bethánia áldott volt és áldás származott a keze munkájából is. Kétségtelen, mivel emberek által alkotott egyesület, léteztek hibák, viszályok, emberi okoskodások. Ugyanez elmondható a hivatalos Református Egyházra is, mely tehát nem egyenlő az Igaz Egyházzal. Az emberek ótermészete kiütközött mindkét szervezeten. A C. E. egyházon kívüli egyesület volt. Ma is nehéz kérdés, hogy az ilyen szervezetek az egyházon kívül vagy a Református Egyház égisze alatt munkálkodjanak. Mindkettő áldott lehet, kizárólag a vezetőktől függ, hogy kire figyelnek, ki nekik a királyuk. Ha egyházi szervezet a missziót, Isten országának a gyarapítását tűzi ki céljául, Isten megújíthatja lelkileg a Református Egyházat is. Szükség van az egyháznak belső megreformálásra, ami csak a tagok által lehetséges. A történelmi egyház óriási veszélye a hagyományokban való élés. A hagyományok szépek, de hasznosak csak akkor lesznek, ha élet van bennük. Isten csodákra képes egy ilyen sokszor hűtlen népegyházzal szemben is. Ninivét, a bűnös várost sem pusztította el, mert őszintén megbánták bűneiket. Az egyháznak is egy ilyen őszinte bűnbánatra és alázatra van szüksége.

"Végigvezetett köztük körös- körül, és láttam, hogy nagyon sok csont volt a völgyben, és már nagyon szárazak voltak. Megkérdezte tőlem: Emberfia! Életre kelnek- e még ezek a csontok? Én így feleltem: Ó, Uram, Uram, te tudod!" (Ez 37,2-3) Ma is Magyarországon nagyon sok élő "csont" hever. Egyedül az Úr tudja megeleveníteni őket, Ő tud áldást adni. Szeretnénk aratni, de ahhoz vetni is kell. Isten várja a bátor szolgálókat, hogy megmutassa az Ő nagy kegyelmét.
"Ti száraz csontok, halljátok az Úr igéjét! - Én lelket adok belétek és életre fogtok kelni. " (Ez 37,4b-5b)

Hivatkozások jegyzéke

1. Szikszai Béni: Ahogy én láttam!, (kézirat) 1974.
2. Jos Colijn: "Kicsoda ellenünk?", KEPE, Kiskunfélegyháza, 1992.
3. Kiss László: Ébredés Erdélyben és Magyarországon, Studio Media Art, Arad, 2000.
4. Bojtor István: Misszió a Tiszán innen, Kazinczy Ferenc Társaság, Miskolc, 1996.
5. Bütösi János: A koinonia, mint evangelizáció emberi előfeltétele, in: Theológiai Szemle, 1993/6.
6. Visky Ferenc: Bilincseket és börtönt is, Koinonia, Kolozsvár, 1996.
7. Bütösi János: Három haza szolgálatában, Protestáns Missziói Tanulmányi Intézet, Budapest, 1999.
8. Testvéri információk a Bethánia C: E: Szövetségről, Alcsút, 1947.
9. Kádár Péter: Missziói céljaink, küldetéstudatunk, in: Confessio, 2001/2.
10. Dr. Anne-Marie Kool: Az Úr csodásan működik, II. kötet, Harmat, Protestáns Missziói Tanulmányi Intézet, Budapest, 1997.
11. Bütösi János: Missziológia, mint teológiai tudomány, Bütösi Alapítvány, Debreceni Református Kollégium, Debrecen, 1999.
12. Geréb Pál: A történet az ige mértéke alatt, Sepsiszentgyörgy 1944.
13. Romsics Ignác: Magyarország története a XX. században, Osiris, Budapest, 2001.
14. Bertény-Gyapay: Magyarország rövid története, Debrecen.
15. Dr. Anne-Marie Kool: Az Úr csodásan működik, I. kötet, Harmat, Protestáns Missziói Tanulmányi Intézet, Budapest, 1995.
16. Johannes Walmann: A pietizmus, Kálvin Kiadó, Budapest, 2000.
17. Száz lelkész Alcsúton, in:az Út, 1948/7.
18. Amit még nem írtunk meg a pataki konferenciáról, in: az Út, 1948/3.-
19. Berényi József: Vasárnapi levél, in: az Út, 1948/5.
20. Kutasi Béla: Az alcsúti ifjúsági konferenciára háromezer ifjú indul, in: az Út, 1948/7.
21. Bereczky püspök beiktatása, in: az Út, 1948/11.
22. Bethánia délen, beszámoló a csanádkörnyéki imaközösség szolgálatairól, in: az Út. 1948/12.
23. A szélcsend városa: Hódmezővásárhely, in: az Út, 1948/17.
24. Szúdy Nándor : Vásárhelyről jelentjük, in: az Út, 1948/23.
25. Lengyel László: Gyermekevangelizáció Tiszakerecsenyben, in: az Út, 1949/5.
26. Egyházi Pál: A bibliai tanulmányok voltak a berekfürdői konferencia döntő aktusai, in: az Út, 1949/30.
27. Papp Géza: A lélek így dolgozik Alcsúton, in: az Út, 1949/33.
28. Hargita Árpád: Tűzoszlopokkal jéghegyek között, Fundamentum Alapítvány, Budapest,1995.
29. Országos Missziói konferencia Nagykőrösön, in: az Út, 1949/43.
30. A C. E. Bethánia feloszlott, in: az Út, 1950/8.
31. Fazakas Sándor: "Új egyház felé?", Református Kollégium, Debrecen, 2000.
32. Ravasz László XXV. Püspöki jelentéséből: A református egyház reformációja, in: Magyar Református Ébredés, 1946/24.
33. Békefi: Népi ébredés-lelki ébredés, in: Magyar Református Ébredés, 1946/10.
34. Békefi Benő: Az elveszett reménység!, in: Magyar Református Ébredés, 1947/14.
35. Békefi Benő: Az ébredés útonállói, in: Magyar Református Ébredés, 1946/11.

Felhasznált irodalom

1. Dr. Bütösi János: Ébredés, egyház, egyesület a "felette nagy titok" fényében, Fundamentum Evangéliumi Alapítvány, Budapest, 1998.
2. Lukátsi Vilma: Krisztus középcsatára, MSEJK Evangéliumi Kiadó, Budapest, 1999.
3. Modersohn Ernő: Nézz Jézusra!, Karmel Kiadó, Budapest, 1943.
4. ifj. Dr. Szabó Aladár- Tóth Kálmán: Magyar Reformátusok Képes Naptára, Sylvester Irodalmi és Nyomdai Intézet Rt., Budapest, 1942.
5. Szikszai Béni: Mécsvilág, Református Zsinati Iroda Sajtóosztálya, Budapest, 1987.
6. Dr. Tóth Kálmán: Református Egyházunk élete, Református Egyetemes Konvent Sajtóosztálya, Budapest, 1949.
7. Uray Sándor: Él a Jézus, a mi fejünk, Sylvester Irodalmi és Nyomdai Intézet Rt. , Budapest, 1940.
8. Visky Júlia: Három kereszt, Koinonia, Kolozsvár, 1992.

Köszönetnyilvánítás

Köszönetemet szeretném kifejezni témavezetőmnek, Csorba Péter főiskolai docens úrnak, hogy dolgozatom írása alatt hasznos tanácsokkal segítette munkámat. Köszönöm segítőkész hozzáállását.
Meg szeretném köszönni Gonda László úrnak, a Missziológiai és Vallástörténeti Tanszék tanársegédjének, hogy időt és fáradságot nem kímélve elősegítette munkám előmenetelét. Köszönöm a sok értékes tapasztalatot, melyet megpróbált átadni.
Főiskolai tanulmányaim végén szeretnék köszönetet mondani családomnak, amiért annyi éven keresztül bátorítottak és szerettek. Köszönöm férjemnek, Miklósnak, hogy mindez idáig , dolgozatom megírása alatt is szeretetben hordozott.
Köszönöm Istennek, hogy minden szükséges feltételt megteremtett dolgozatom megírásához és hogy erőt adott eddigi tanulmányaim elvégzéséhez.

Árgyelán Erzsébet, Kölcsey Ferenc Református Tanítóképző Főiskola, szakdolozat, 2002.május 28.