Jól van, jó és hű szolgám

1) Geesink álláspontja

Geesink a színház ethikai megítélésével kapcsolatban a következőket mondja: ha a drámai poézis a legmagasabb poézis, akkor ez a színjátszásban jut teljességre, és a drámai költemény színpadra vitelében az összes többi művészetek segítségére vannak. Igy lesz az esztétikai illúzió benyomása tökéletes.

Tételei a megítélésnél a következők:

1) A színjátszás, mint művészet, önmagában nem elítélendő, bár a Szentírás csak a költészetet és a drámát ismeri. /Feltűnő Geesink szerint, hogy Pál apostol színpadi hasonlatot sohasem használ, míg a görög világ sportéletéből vett hasonlatot igen/
2) A szerző adjon esztétikai illúziót. De mint ember kötve van a vallás és erkölcs formáihoz; munkája tehát sem vallást gúnyoló, sem erkölcstelen nem lehet.
3) Egy ideálisan elképzelt "nemzeti" színház Geesink szerint konstitutív elem lenne a társadalom esztétikai kultúrájában; áldás a nyelvre, valóságos "moralische Anstalt".
4) Sem a szerző, sem a színész a művészetet ne prostituálja s ezt teszi, ha a szexuális ábrázolásánál a köztisztességet sérti.
5) Mivel a művészat csak illúzió, a vallás pedig mindig realitás is, a religiozumot, ami a hívő ember számára realitással bír, színpadon ne ábrázolják. /Pl. Isten nevét segítségül ne hívják, imát, zsoltáréneklést stb. ne alkalmazzanak./ Ezek alapján Geesink a mai tényleges színészetet elítéli, mert a szerző és színész az alacsony ösztönökre spekulálnak. Nem az esztétikai magasabb élvezet nyújtása itt már a fő, hanem alacsony tendenciák szolgálata.
6) A komoly ethikai értékű darabok látogatása, in theoria nem elítélendő. De vigyázzunk a körülményekre és a botránkozásokra. Róm. 14:20.
7) A mai színpad reformációja szociál-ethikai szempontból kívánatos.

2) Ajánlás

A KÁROLI-BIBLIÁNKból rövidített története élőjátékként is felidézhetők. Jób, a megpróbáltatásában is az Urat áldó igaz ember; Naomi, a moábita Ruthban fiat nyerő, fájdalmas sorsú asszony; Simeon, a Jézust váró vén, aki a megszületettben fölismeri a Megváltót. "...LEGNAGYOBB A ..." kötetünk legfontosabbika. Oratórikus játék, két részben: hitboldogságunk gyöngyszemeit veszi szánba. István apostol a Nagytanács előtt felidézi reménységének tudott és átélt Igéit és Saul - Pál /túlélt/ megköveztetése előtti megtérésének lelki és testi történeteit. Üzenve a mának, hogy a mindig megkövezők, a mindig megvádlók ellen , csak az értük mondott ima lehet a hívő ember valódi lehetősége.

3) Utószóból

E bibliai jelenetek az alábbi gyülekezeti és közösségi együttlétek tartalmasabbá tételére alkalmasak:

- egyházi ünnepeink közös megünneplésére;
- iskolai hitismeretek bővítésére, begyakorlására;
- irodalomoktatáshoz;
- felhasználható a "világnézetileg semleges" oktatás erkölcstani témáinak ismertetéséhez;
- segítője lehet cserkészcsapatoknak hitismeretük bővítéséhez, tábortűzi áhítathoz;
- szolgálhat szeretetvendégségek, bibliakörök, foglalkozások színesítésére;
- szövegkönyve lehet a kórházba, nevelőotthonba, testvéri gyülekezetbe látogatók dramatikus szolgálatának;
- jó lehetőség teológusok, hittantanárok, tanítók beszédképzésének segítésére;
- közösségformáló eszköz lehet, például saját videofelvétel elkészítéséhez;
- használható televíziós ismeretterjesztésre, felkészült előadók bevonásával.

Szolgálnunk csak úgy szabad, hogy kiérdemeljük Urunk elismerő szavát: "Jól van, jó és hű szolgám, a kevesen hű voltál, sokat bízok rád ezután, menj be urad ünnepi lakomájára!" /Mt· 25:21/

4) Hasznosnak lenni

A mely pedig töviset és bojtorjánt terem, megvetett és közel van az átokhoz, annak vége megégetés.