Magyarázatként gyengének nevezhető érvek sokszor elhangzanak. Leggyakrabban a következő: a római katolikus egyház nem lehet jelen, így szolidaritásból a többi történelmi egyház is ki kell hogy maradjon. Szerintem ennél az indoklásnál a megközelítés eleve elhibázott. Pontosan a római katolikus magyar gyülekezetek érdekében kellene megoldást találni és nem mellőzi őket. Kétlem, hogy a szlovákiai magyar közösségek érdekében az egyházdiplomáciában rejlő lehetőségek ennél a témánál ki lettek volna merítve. Nem kellene önként lemondanunk a legnagyobb történelmi egyház szolgálatáról. Másik magyarázkodó érv a református egyházat érinti: vannak szlovák reformátusok is. Erre azt tudjuk válaszolni, hogy vannak szlovák MKP tagok is, szlovák Csemadok tagok is, stb. A református egyház belügye, hogy ezt a helyzetet hogyan kezeli, és semmiképpen sem kizáró ok a kedvezménytörvénnyel kapcsolatosan.

A döntéshozatali helyzetben levő társadalmi és politikai réteg a kedvezménytörvény alkalmazásánál a történelmi egyházak mellőzése mellett döntött. Nincs reánk szükségük, ha mellőzni lehet, mellőznek. A helyzet szomorúbb, mint első pillantásra tűnik, hisz arról tanúskodik, hogy tíz évvel a rendszerváltás után a társadalmi elit egy jelentős része az egyházakra mint megtűrt, de háttérbe szorítandó közösségekre gondol. Ha szükség van a legnagyobb társadalmi hatással bíró szervezetekre, elővesznek, ha nincs, oldalra állítanak. E szerint az arogáns gondolkodásmód szerint az egyház legyen hálás, hogy néha szolgálhat, a nehéz helyzetben segítséget nyújthat és hogy a mások által fel nem vállalt munkát elvégezheti.

Az ÚJ SZÓ 2002. január 9.-én egy egész oldalt szentelt a kedvezménytörvénynek. Itt olvasható a Szövetség a Közös Célokért hivatalvezetőjének, Pogány Erzsébetnek a nyilatkozata. Az alábbiakat mondja:"Az irodák megnyitóira meghívjuk az adott régió közéleti személyiségeit, hogy bevonjuk őket a társadalmi háttérmunkába". Az együttműködési szándék dícséretes. Ha jól értelmezem, a mi szempontunkból mindez azt jelenti, hogy egyházunk püspöke meghívót kap a rimaszombati regionális iroda megnyitójára, mely egyébbként a Magyar Tanítási Nyelvű Egyházi Gimnázium épületében kapott otthont. A meghívás célja pedig az, hogy be legyen vonva a társadalmi háttérmunkába. Ugyanígy a két másik egyházi intézményben megnyitott iroda (Királyhelmec és Léva) helyi lelkésze is meghívót kap, hogy ők is be legyenek vonva a háttérmunkába. Emellett minden református magyar gyülekezet lelkészi hivatala ajánlása által be lesz vonva a háttérmunkába. Mert ki adjon ajánlást annak a néhány tízezer vagy néhány százezer jelenkezőnek, akik nem tagjai az MKP-nek, sem a Csemadoknak, nem is cserkészek, bizonyítványuk meg rég elveszett, vagy nem is jártak magyar iskolába soha? Adja ki az egyház, de csakis háttérmunkában! Az előtér ugyanis mások számára van fenntartva. A felelősen gondolkodó egyháztagoknak a kialakult vagy nyilvánvalóvá vált helyzetet mindenképpen fel kell dolgozniuk. A valószinűsíthető utólagos kozmetikázás ellenére ki kell mondanunk, hogy hazai magyar politikum és civil szféra a kedvezménytörvény megvalósításánál baloldali gondolkodásmód alapján döntött. Ezt tudomásul kell vennünk, és nem is az a leglényegesebb kérdés, hogy ez ellen tiltakozunk-e vagy nem. A valóban fontos az lesz, hogy a történelmi egyházakhoz, a keresztyén hithez és kultúrához kötődő értelmiség az elkövetkezendő évtizedben ezt a tapasztalatot miként dolgozza fel. A rendszerváltás után az egyház kereste a kapcsolódási pontokat, az együttmunkálkodás lehetőségét és területeit még azokkal a személyekkel és szervezetekkel is, akik és amelyek -kimondva vagy kimondatlanul- a diktatúra idején az egyház ellen tevékenykedtek. A kedvezménytörvényhez kapcsolódó fejlemények felszínre hozták a lappangó kérdést: a továbbiakban meddig és milyen kompromisszumok árán vállaljuk fel ezt a gyakorlatot?

Géresi Róbert

Abaújszina-Sena 210

Tel.fax.: 00421 55 6962525