 |
| Kecskeméthy István
A hatalom titka
Mikor Johanan ben Zakkaj rabbi Vespasianus
római császár előtt fennen dicsérte
a lenézett Eleázár rabbi hatalmát,
hogy az még a császári seregnek is ellene
tudna állni, a császár csodálkozva kérdezte,
hogy ugyan miben van hát ez a nagy hatalma?
Abban, felelte Johanan rabbi, hogy ez, nem is
egy darab kenyéren, hanem egy szem borsón
száz verset is elmagyaráz. Arról most nem akarunk
szólni, hogy az érdemes Eleázár rabbi
bibliamagyarázatai aligha értek többet egy
szem borsónál; hanem csak azt akarjuk felmutatni,
hogy a rabbiknak az a bámulatos nagy
hatalma, mellyel vallásukat annyi hányattatás
közt is fenn tudták tartani, igénytelenségükben
és buzgó bibliamagyarázásukban gyökerezett.
Istentiszteleti rendjük is olyan volt, hogy azokban
az időkben, amikor a könyv még olyan
drága volt, hogy egy ótestamentum ára felért
három faluéval, a templomba eljáró zsidók
mégis jól ismerték az Írást, mert a templomban
rendre felolvasták azt esztendőnként.
A protestantizmus hibája
| |
|
A keresztyén istentisztelet főrésze is a Biblia
olvasása és magyarázása volt eleintén. És azt
mondhatjuk, hogy sokkal többet olvastak, mint
magyaráztak. Mert amit úgyis ért mindenki, minek
annak a magyarázásával tölteni az időt. A
könnyen érthető igék magyarázata tehát csak
annyi volt, hogy azokat magukra alkalmazták a
hívők. A bibliaolvasás mellett természetesen
volt ének és ima is. Később azonban a Biblia
olvasása és magyarázása meglehetősen kiszorult.
Kiszorította azt először a művészies prédikáció,
azután a sok ceremónia. Nálunk ceremónia
már nincs; de van művészies prédikáció.
És nincs bibliaolvasás. Sőt magyarázás is kevés.
Egy vers, két vers az egész textus. Ennél több
igét a gyülekezet nem hall. Magyarázatot pedig
sokszor erről se sokat. Mert ismerünk olyan
prédikációt, amelyiknek mikor a végére értünk,
már el is felejtettük, hogy mi volt a textus.
Mindezt azért mondtuk el, mert most hivatalos
körökben istentiszteleti rendünk szabályozásáról
folyik a beszélgetés. Hát nekünk ebben
csak az az egy kívánságunk van, hogy
több igét adjunk a hívek gyülekezetének. Istentiszteleteinkben
rendszeresen kellene a Bibliát
olvasni, úgy, hogy a hívek annyira megismerjék,
hogy kedvet kapjanak annak otthon való
további tanulmányozására. Sőt, emellett prédikációinkat
is úgy kellene szerkeszteni, hogy
azok ne csak szép szónoklatok, hanem valósággal
az igének közlői legyenek. Még a hétköznapi
istentiszteleteken is szokásba kellene
hozni a rendszeres bibliaolvasást. Hiszen az a
lélek kenyere. Márpedig, bár a kenyérlevest, kivált,
ha híg lére van eresztve, hamar megunjuk,
a kenyeret minden nap megkívánjuk.
Kis Tükör, XII. évf.
(1904. április 16.)
16. sz.
Újra megjelent a Beszéljünk nyíltan c. kötetben, 2003 Koinonia Kiadó, Kolzsvár.
Kecskeméthy István életrajza és a Parókia portálon közzétett írásai
|
|
 |
