 |
| Kecskeméthy István
Hol a pénz
A világ hosszú századokon át a tőkegazdálkodásról
áttért a tulajdonképpeni
pénzgazdálkodásra: és mikor a pénzgazdálkodás
rendszere immár tökéletesen ki
van építve: egyszerre eltűnt a pénz. És a világ
szárazon maradt. Van iparcikk annyi, hogy a
gyárak egymásután zárják be kapuikat, mert
gyártmányaikat nem tudják hová tenni; van mezőgazdasági
termény annyi, hogy már kávéval
fűtik a mozdonyokat is; van pénz annyi, hogy
még ennél több soha sem volt; és emellett van
olyan ínség, amilyen még nem volt. Éhhalálok
már voltak; de a mostanihoz fogható szomorú,
reménytelen ínség még nem. Ilyen ínséget csak
a pénzgazdálkodás tud előidézni. [...]
Társadalmunk közszelleme
| |
|
Mi a mai gazdasági rendszert nem tartjuk tökéletesnek,
sőt még tűrhetőleg jónak sem; de
azért nem tudjuk elképzelni, hogy milyen rendszerrel
lehetne ezt helyettesíteni, ami jobb lenne
nála. A szocialistáknak, úgy látszik, nincs is
komoly tervük a világ gazdasági rendszerének
elvi átalakítására (ők csak reparálni akarnak); a
kommunisták pedig azzal, amit eddig mutattak,
nem nagyon sokat ígérnek; sőt! Úgyhogy mi
azt hisszük, hogy ez a mai, példátlanul súlyos
gazdasági ínség nem a tőke és a pénz betegségének,
hanem az emberi lelkület és a társadalom
betegségének a jele, amely tehát nem a tőke
és a pénz megváltoztatására, hanem az ember
megváltoztatására int bennünket. Hiszen
végre is: akárhol van az a pénz elbújva, az magától
nem bújt oda, csak az embereknek kellett
azt eldugni. És akármennyire közössé tesszük
is a termelést, ha az emberek önzőek és álnokok
maradnak: csak mindig lesznek, akik az
osztozásnál a rövidebbet húzzák; és így a megelégedés
általános soha nem lehet.
Érdekes különben, hogy a kommunisták is
meg akarják az embert változtatni: egy "kollektív
embert" akarnak nevelni. Ez nyílt bevallása
annak, hogy új ember nélkül nem sokat várhatunk
az új gazdálkodástól sem. Ha pedig már új
ember kell: miért legyen az éppen kollektív
ember? Miért ne legyen egészen új ember? Hiszen
a kollektív (munkaközösségi) ember csak
kollektív gazdasági rendszerhez való, ott is
csak akkor megfelelő, ha angyal: az új ember
pedig mindenféle gazdasági rendszerben megfelelő,
mert nem angyal ugyan, de Isten gyermeke.
Ezen felül pedig egészen bizonyos,
hogy kollektív embert nem lehet kitenyészteni;
(jaj is volna az embereknek, ha lehetne!) ellenben
az Isten gyermeke úgy születik lelkileg,
mint Ádám gyermeke testileg.
Én azért ma sem, mai igazán nagy ínségemben sem azt hirdetem, hogy hol a pénz: hanem
azt, hogy hol az ember.
Kis Tükör, XXII. évf.
(1932. január 30.)
5. sz. 17. o.
Újra megjelent a Beszéljünk nyíltan c. kötetben, 2003 Koinonia Kiadó, Kolzsvár.
Kecskeméthy István életrajza és a Parókia portálon közzétett írásai
|
|
 |
