A FILADELFIAI GYÜLEKEZET ANGYALÁNAK ÍRD MEG: EZT MONDJA A SZENT, AZ IGAZ, AKINÉL A DÁVID KULCSA VAN, AMIT Ő KINYIT, SENKI BE NEM ZÁRJA, ÉS AMIT BEZÁR, SENKI KI NEM NYITJA. TUDOM A TE CSELEKEDETEIDET. ÍME NYITOTT AJTÓT ADTAM ELÉD, AMELYET SENKI BE NEM ZÁRHAT; BÁR KEVÉS AZ ERŐD, MÉGIS MEGTARTOTTAD BESZÉDEMET, ÉS NEM TAGADTAD MEG NEVEMET. ÍME MEGTESZEM, HOGY A SÁTÁN ZSINAGÓGÁJÁBÓL, AKIK ZSIDÓKNAK MONDJÁK MAGUKAT, DE NEM AZOK, HANEM HAZUDNAK, ELJÖJJENEK ÉS LEBORULJANAK LÁBAD ELŐTT, ÉS MEGTUDJÁK, HOGY ÉN SZERETLEK TÉGED. MIVEL MEGTARTOTTAD ÁLLHATATOSSÁGRA INTŐ BESZÉDEMET, ÉN IS MEGTARTALAK TÉGED, A NAGY SZÁMBAVÉTEL ÓRÁJÁBAN, AMELY ELJÖN AZ EGÉSZ VILÁGRA, HOGY PRÓBÁRA TEGYE A FÖLDÖN LAKÓKAT. ÍME ELJÖVÖK HAMAR, TARTSD MEG AMID VAN, HOGY SENKI EL NE VEGYE A TE KORONÁDAT. AKI GYŐZ, OSZLOPPÁ TESZEM AZ ÉN ISTENEM TEMPLOMÁBAN, ÉS TÖBBÉ ONNAN KI NEM JÖN; ÉS FELÍROM RÁ AZ ÉN ISTENEM NEVÉT, ÉS AZ ÉN ISTENEM VÁROSÁNAK, AZ ÚJ JERUZSÁLEMNEK NEVÉT, AMELY AZ ÉGBŐL SZÁLL ALÁ AZ ÉN ISTENEMTŐL, ÉS AZ ÉN ÚJ NEVEMET. AKINEK VAN FÜLE, HALLJA MEG, MIT MOND A LÉLEK A GYÜLEKEZETEKNEK.
CHARLOTTE BRONTE JANE EYRE
A főszereplő árva, egészen kicsi korától nagybátyja házában él. Rokona korai halála után annak felesége csak kénytelen-kelletlen tűri a házban. Saját gyerekeinek mindent szabad, neki semmit. Kiszolgáltatottan él az előkelő házban. Egy alkalommal, mikor unokatestvére durván bánik vele, visszaüt. Nagynénje felháborodik, és csak őt bünteti meg. Elrángatja saját gyerekei mellől, és egy elhagyatott szobába hurcolja…
"…A szoba hideg volt, mert ritkán fűtötték, csendes, mert távol esett a gyerekszobától és a konyhától. Ünnepélyes, mert alig jártak benne… Nem voltam biztos benne, hogy rám zárták-e az ajtót; mikor már meg mertem mozdulni, felálltam és megnéztem. Ó jaj! Az ajtó be volt zárva, akár egy börtönajtó!
Kilenc éve múlt, hogy Mr Reed meghalt. Ebben a szobában lehelte ki lelkét, itt ravatalozták föl, innen vitték ki koporsóban… azóta valami sivár kegyelet őrizte a szobát a betolakodóktól
…Fejem még mindig fájt, és vérzett. Johnt senki sem rótta meg, amiért ok nélkül megütött engem, és mert szembeszálltam vele, mert védekezni mertem, engem persze megszégyenítettek. - Micsoda igazságtalanság! - mondta a józan eszem, amely a félelem következtében átmenetileg fölülkerekedett. Az ugyancsak fölülkerekedő elszántság pedig azt sugallta, hogy próbáljak valamiképpen kiszabadulni az elviselhetetlen zsarnokság elől. - például megszökni, ha lehet, vagy nem enni, nem inni, akkor legalább meghalok. Milyen feldúlt volt a lelkem ezen a szörnyű délutánon! Agyamban kusza gondolatok kergetőztek, szívem lázadozott. És micsoda sötétségben, micsoda vak tudatlanságban kellett ezt a harcot megharcolnom!
Képtelen voltam felelni a szüntelenül feltolakodó kérdésre: Miért? Miért kell ilyen rettenetesen szenvednem? Ma már…tisztán látom hogy miért… Másféle voltam, mint ők, vérmérsékletem, képességeim, hajlamaim merőben különböztek az övéiktől. Hasznavehetetlen senki voltam, képtelen arra, hogy érdekeiket szolgáljam, vagy szórakoztassam őket; ellenszenves valaki, aki szinte örült, ha az ő bánásmódjukon felháborodhatott, vagy véleményüket mennél nagyobb megvetéssel sújthatta…"
Valaki felhívott telefonon. Tábori részvételének lemondására talált okot, de már látom, hogy be fogja csukni maga mögött az ajtót. Azt is sejtem miért. Már csak azt látja, amit látni akar. Miért magyarázhatták meg neki, hogy így kell lépnie? Miért fordíthatják el tőlem? Ő fordul el?
A FILADELFIAI GYÜLEKEZET ANGYALÁNAK ÍRD MEG: EZT MONDJA A SZENT, AZ IGAZ
Filadelfia Szárdisztól délkeletre fekszik.
Philadelphus király alapította Kr.e. 154-ben, róla kapta nevét (atyafiúi szeretet).
Ma is fennáll, török nevén: Allaschehr
(Isten városa) A városban több ezer
fős keresztény egyház ( görögkeleti )
létezik, él ma is.
Mit üzen a középen álló Emberfia a
filadelfiaiaknak? Ő a szent és az igaz
Hogy ne feledjék, Ő Istenhez tartozik.
A hozzá való közelítéshez joguk sosem
lesz, csak irgalma oldja ezt a törvényt.
Mikor Izráelben jártunk, meghívták kis csoportunkat, nézzünk meg másnap egy ottani iskolát. Örömmel készülődtünk. Oda is vezettek minket, a Siratófalhoz, csak azt mondták a társaság hölgy tagjainak, hogy maradjanak kint, ide csak a férfiak mehetnek be.
Ha előre közlik, talán nem fájt volna ennyire, így igen keservesen érintett ez a kirekesztés.
Ha ott élnék, kezdettől abban, amiben ők, akkor tudtam volna. Azért ért váratlanul, mert nem tudtam, hogyan bánnak ma ott a nőkkel. Rádöbbenhettem, micsoda tett volt Jézus Krisztusé, mikor védelmébe vette a megvádolt parázna asszonyt, vagy az őt illatos olajjal megkenő Mária Magdolnát. Már érzem, miféle hatalom győzhetett. S mit válthatott ez ki másokból!?
Tudnunk kell a törvény hatalmát, ahhoz, hogy érezzük az eltörlés erejét. Az méri igazi súlyát. Az ember és Isten közti távolság legyőzhetetlen Jézus Krisztus váltsága nélkül. Éreznünk kell ezt a távolságot, hogy érezhessük a legyőző szeretet elképesztő voltát.
Mikor legkisebb lányunk még kicsi volt, reggelenként az ajtónknál ülve várt, épp csak halkan kopogtatott, hogy tudjam, ébren van és vár. Elfogadta a tiltást, tiszteletben tartotta édesapja előírását, de jelezte, szüksége van rám. Újra, meg újra, míg ki nem jöttem.
PILINSZKY JÁNOS KOPOGTATÁS
Aludtunk. Álmomban fa voltam,
majd semmi, majd egy olyan kisgyermek,
ki kopogtat egy felnőtt ajtaján.
Közben te is fa voltál. Gyermekszoknya.
Nem ajtó. Kopogtatás. Kopogás.
Együtt kopogtatunk. Azt már nem tudom,
hogy ugyanazon az ajtón? Ami biztos:
ilyen lehet egy kerub verdesése.
AKINÉL A DÁVID KULCSA VAN, AMIT Ő KINYIT, SENKI BE NEM ZÁRJA, ÉS AMIT BEZÁR, SENKI KI NEM NYITJA
A választott nép Istennek elkötelezett királya Dávid volt. Ő uralkodott, s királyi hatalmának jelképe az a kulcs, mellyel a bejáratot reggelenként nyitották. Óriási, kereszt alakú, fából készült zárkulcs volt, melyet vállán vitt az erre kiválasztott udvarmester.( Ézsaiás könyvének 22. részében szó esik arról, hogy valaki méltatlan lett hordozására - Sebna és Eljákim )
"Az ő vállára teszem Dávid palotájának kulcsát. Amit kinyit, nem tudja bezárni senki, és amit bezár, nem tudja kinyitni senki…" Ézsaiás 22: 22.
A választottak jövendő országának jelképes bejárati kulcsa Krisztusnál van. Én vagyok a juhoknak ajtaja… ( János evangéliuma ) Ő hordozta a lehetőséget, Ő fizetett érte, Ő nyitott ajtót az emberek világa felől Istenhez.
Ostoba az ember, aki azt hiszi, ő dönti el, van Isten, vagy nincs Isten. Azt döntheti el csupán, kell neki, vagy nem kell neki. A kulcs nála van, Ő nyithatja és zárhatja az ajtót. Az ember legfeljebb saját illúzióinak rabjaként méricskélve, küszködve kívül maradhat.
PETRI GYÖRGY EGY BALASSI-STRÓFA
Nem kellek ördögnek, itt tengődöm dögnek, szánalmasan, megtörten.
Fölöttem borult ég, beh már elnyugodnék az jó fekete földben,
ahol akarat, vágy, gondolat mind elhágy már örökkön-örökre.
Mennyire másképp hangzik a Balassi féle vers, aminek egy strófájára utal:
BALASSI BÁLINT BOCSÁSD MEG ÚRISTEN
Bocsásd meg, Úristen, ifjúságomnak vétkét,
Sok hitetlenségét, undok fertelmességét,
Teröld el rútságát, minden álnokságát,
Könnyebbítsd lelkem terhét…
Éneklem ezeket nagy keseredett szűvel,
Várván Úr kegyelmét fejemre szent lelkével,
tétova bujdosván, bűnömön bánkódván,
Tusakodván ördöggel.
TUDOM A TE CSELEKEDETEIDET…
Ő, a középen álló, az igaz, a szent, tudja, hogy bennünk legbelül mi van. Ellenállunk, vagy beleveszünk a kísértésbe? Nekem a napokban új, valóságos reménységért kellett harcolni.
ÍME NYITOTT AJTÓT ADTAM ELÉD, AMELYET SENKI BE NEM ZÁRHAT; BÁR KEVÉS AZ ERŐD, MÉGIS MEGTARTOTTAD BESZÉDEMET, ÉS NEM TAGADTAD MEG NEVEMET.
Olyan ajtóról beszél a folytatásban, mely nyitva van számukra! Senki se zárhatja be!
Az övéi, a hozzá tartozók biztosak lehetnek ebben a nyitott ajtóban. Ő őrzi számukra.
Nem tudom hányan fordultak el már tőlem, hányan támadtak hátba, egy biztos, én nem csukhatom be az ajtót. Újra meg újra ki kell nyitnom. Mert nem az én kezemben van a kulcs, nem én nyitom és csukom az ajtót.
ÍME MEGTESZEM, HOGY A SÁTÁN ZSINAGÓGÁJÁBÓL, AKIK ZSIDÓKNAK MONDJÁK MAGUKAT, DE NEM AZOK, HANEM HAZUDNAK, ELJÖJJENEK ÉS LEBORULJANAK LÁBAD ELŐTT, ÉS MEGTUDJÁK, HOGY ÉN SZERETLEK TÉGED
Ők, akik nem azok, akiknek mondják magukat, akik hazugok. De Jézus Krisztus le tudja őket győzni. Megfordíthatja az életüket, vissza tudja őket hozni. Merem hinni? Legyőzhet ez a hit?
Honnan tudjuk, hogy szeret minket? Miből érezzük a másik Isten által szeretett voltát? Hogyan áld Isten? Legyőzhet ez a szeretet? Jelen lehet, sugározhat feléjük bennünk?
Levelet kaptam. Sokadikat, sokadszor krisztustagadót. Majd belegebedtem. Úgy fájt minden egyes szó. Mert éreztette semmi voltomat, tehetetlenségemet. Minden harcom hiábavaló....
Ő azt ígéri az övéinek, hogy elébük tudja állítani, térdre kényszeríti ezeket a félig-meddig hozzá és hozzánk tartozókat, akik éppen távolodnak, avagy egy ideje távol vannak.
MIVEL MEGTARTOTTAD ÁLLHATATOSSÁGRA INTŐ BESZÉDEMET, ÉN IS MEGTARTALAK TÉGED, A NAGY SZÁMBAVÉTEL ÓRÁJÁBAN, AMELY ELJÖN AZ EGÉSZ VILÁGRA, HOGY PRÓBÁRA TEGYE A FÖLDÖN LAKÓKAT. ÍME ELJÖVÖK HAMAR, TARTSD MEG AMID VAN, HOGY SENKI EL NE VEGYE A TE KORONÁDAT.
A számbavétel órája. Amikor mérlegre kerülünk. Amikor Isten világossága mér minket.
A küzdelemben magunkra maradunk, vagy hozzá folyamodva, hittel kapaszkodunk?
BABITS MIHÁLY A LÍRIKUS EPILÓGJA
Csak én bírok versemnek hőse lenni,
első s utolsó mindenik dalomban:
a mindenséget vágyom versbe venni,
de még tovább magamnál nem jutottam.
S már azt hiszem: nincs rajtam kívül semmi,
de hogyha van is, Isten tudja' hogy van,
Vak dióként dióba zárva lenni
S törésre várni, beh megundorodtam.
Bűvös körömből nincsen mód kitörnöm,
csak nyilam szökhet rajta át: a vágy -
de jól tudom, vágyam sejtése csalfa.
Én maradok: magam számára börtön,
mert én vagyok az alany és a tárgy,
jaj én vagyok az ómega s az alfa.
AKI GYŐZ, OSZLOPPÁ TESZEM AZ ÉN ISTENEM TEMPLOMÁBAN, ÉS TÖBBÉ ONNAN KI NEM JÖN; ÉS FELÍROM RÁ AZ ÉN ISTENEM NEVÉT, ÉS AZ ÉN ISTENEM VÁROSÁNAK, AZ ÚJ JERUZSÁLEMNEK NEVÉT, AMELY AZ ÉGBŐL SZÁLL ALÁ AZ ÉN ISTENEMTŐL, ÉS AZ ÉN ÚJ NEVEMET.
" A lélek örökkévaló része éhségből él. Ha nem eszünk, az organizmus felemészti saját testét, s energiává alakítja. A lélek úgyszintén. Az a lélek, amelyik nem eszik, önmagát emészti fel. Az örökkévaló rész felemészti a lélek halálos részét, s átformálja. A lélek éhségét nehéz elviselni, de nincs más gyógyír a betegségre. A lélek halandó részének éhen kell halnia, amikor még él a test. Így a test közvetlenül Isten szolgálatába szegődik."
S.W.
Hallottam, hogy a rákos megbetegedés bizonyos fajtáinál segít a drasztikus diéta. Nem kap növelő táplálékot a beteg sejt, és elpusztulhat ez a burjánzó rész is a koplalás során. Valahogy így képzelhetjük el azt, amiről Simone Weil ír. Ha a lélek nem elégül ki, ha nem telítődik igazolással, vigasztalással, önsajnálattal… akkor felemésztődik, hely készül benne Istennek.
Boldogok, akik éheznek és szomjúhoznak az igazságra… Máté 5:6.
Hétvégén tábori találkozó volt. Csoportvezetőnek kiválasztott oszlopos tagjaink közül többen hiányoztak, sőt kiderült, van aki nem is jön. Aztán párosítani próbáltuk a neveket, ki, kihez illene, ki kivel tudna együttműködni. Vergődtünk, sehogy se tudtuk a neveket összeilleszteni.
Közben derült ki számomra - nem nyíltan, csak menet közben elejtett szavakból - hogy ha választanának, bizony nem engem választanának. Hozzám tartoznak? Összetartozunk?
Miféle oszlopok vagyunk mi emberek, magunkban?
De jó, hogy Jézus Krisztus választott minket, hogy kinyitotta előttünk az ajtót, hogy országából senki nem zárhat ki, hogy elég ha szüntelen keresem, mert Ő meg tud tartani. Sőt, oszloppá tehet, nevével megpecsételt tulajdonává lehetek, Ő őriz a maga országa számára.
AKINEK VAN FÜLE, HALLJA MEG, MIT MOND A LÉLEK A GYÜLEKEZETEKNEK.
Ablonczy Ágnes
