15. A hétpecsétes könyv

ÉS LÁTTAM A TRÓNONÜLŐ JOBB KEZÉBEN EGY KÖNYVET, AMELY BELÜL TELE VOLT ÍRVA, ÉS KÍVÜL LE VOLT PECSÉTELVE HÉT PECSÉTTEL. ÉS LÁTTAM EGY ERŐS ANGYALT, AKI HANGOSAN KIÁLTOTTA: KI MÉLTÓ ARRA, HOGY FELNYISSA A KÖNYVET, ÉS FELTÖRJE A PECSÉTET? ÉS SENKI SEM AKADT, SEM MENNYBEN, SEM FÖLDÖN, SEM FÖLD ALATT, AKI FELNYITHATTA VOLNA A KÖNYVET, ÉS ABBA BELETEKINTHETETT VOLNA. NAGYON SÍRTAM, MERT SENKI SE VOLT MÉLTÓ, HOGY FELNYISSA A KÖNYVET ÉS BELETEKINTSEN. DE A VÉNEK KÖZÜL AZ EGYIK ÍGY SZÓLT: NE SÍRJ. ÍME GYŐZÖTT A JÚDA TÖRZSÉBŐL VALÓ OROSZLÁN, A DÁVID GYÖKERE, HOGY FELNYISSA A KÖNYVET, ÉS ANNAK HÉT PECSÉTJÉT.
ÉS LÁTTAM A KIRÁLYI SZÉK ÉS A NÉGY ÉLŐLÉNY KÖZEPETTE EGY BÁRÁNYT ÁLLANI, AMELY MINTHA MEG LETT VOLNA ÖLVE, HÉT SZARVA VOLT, ÉS HÉT SZEME: AZ ISTENNEK HÉT LELKE, AMELYET ELKÜLD AZ EGÉSZ FÖLDRE. JÖTT, ÉS ELVETTE A KÖNYVET A KIRÁLYI SZÉKBEN ÜLŐNEK JOBB KEZÉBŐL. ÉS MIKOR A KÖNYVET ELVETTE, A NÉGY ÉLŐLÉNY ÉS A HUSZONNÉGY VÉN LEBORULT A BÁRÁNY ELŐTT. MINDEGYIKÜKNÉL HÁRFA VOLT ÉS FÜSTÖLŐSZERREL TELT ARANYCSÉSZE: EZEK A SZENTEK IMÁDSÁGAI. ÉS ÚJ ÉNEKET ÉNEKELTEK ÍGY: MÉLTÓ VAGY HOGY ELVEDD A KÖNYVET, ÉS FELNYISD PECSÉTJEIT, MERT MEGÖLTEK ÉS VÉREDDEL VÁLTOTTÁL MEG MINKET ISTEN SZÁMÁRA MINDEN TÖRZSBŐL ÉS NYELVBŐL, ÉS NÉPBŐL, ÉS NEMZETBŐL. ÉS ISTENÜNK SZÁMÁRA KIRÁLYSÁGGÁ ÉS PAPOKKÁ TETTED ŐKET, ÉS URALKODNI FOGNAK A FÖLDÖN.
ÉS LÁTTAM: SOK ANGYAL ÁLLOTT A KIRÁLYI SZÉK, AZ ÉLŐLÉNYEK ÉS A VÉNEK KÖRÜL - SZÁMUK TÍZEZERSZER TÍZEZER, ÉS EZERSZER EZER - AMINT HANGOSAN EZT KIÁLTOTTÁK: MÉLTÓ A MEGÖLT BÁRÁNY, HOGY ÖVÉ LEGYEN AZ ERŐ, ÉS A GAZDAGSÁG, A BÖLCSESSÉG ÉS A HATALOM, A TISZTESSÉG ÉS A DICSŐSÉG, ÉS AZ ÁLDÁS! ÉS HALLOTTAM, HOGY MINDEN TEREMTMÉNY, AMI CSAK A MENNYBEN, A FÖLDÖN, A FÖLD ALATT, ÉS A TENGERBEN ÉL, EZT MONDTA: A KIRÁLYI SZÉKBEN ÜLŐNEK ÉS A BÁRÁNYNAK ÁLDÁS ÉS TISZTESSÉG, ÉS DICSŐSÉG ÉS HATALOM ÖRÖKKÖN ÖRÖKKÉ! ÉS A NÉGY ÉLŐLÉNY AZT MONDTA: ÁMEN. ÉS A VÉNEK LEBORULTAK ÉS IMÁDTÁK ŐT.
Jelenések könyve 5:1-14.

Sose felejtem el hogyan kaptam egyszer, még általános iskolás koromban magatartásból intőt. Szakköri foglalkozás volt, s miután nem volt hely másutt, rajztanárnőnk bevitt minket a tanáriba. Ott alkottunk. Közben neki valamiért ki kellett menni. Mi meg nézelődtünk ott.
És igen, kivettem az osztálynaplónkat a helyéről. Éppen kerestem a nevemet, az oldalamat, amikor ő visszaérkezett. A mindig szelíd, légynek ártani nem tudó tanárnő szeme villámokat szórt, kikapta kezemből az osztálynaplót, s haragosan kérte az ellenőrzőmet… Nem értettem, miért ennyire dühös érte, de többé nem mertem, nem akartam az osztálynaplóhoz nyúlni.

ÉS LÁTTAM A TRÓNONÜLŐ JOBB KEZÉBEN EGY KÖNYVET, AMELY BELÜL TELE VOLT ÍRVA, ÉS KÍVÜL LE VOLT PECSÉTELVE HÉT PECSÉTTEL. ÉS LÁTTAM EGY ERŐS ANGYALT, AKI HANGOSAN KIÁLTOTTA: KI MÉLTÓ ARRA, HOGY FELNYISSA A KÖNYVET, ÉS FELTÖRJE A PECSÉTET? ÉS SENKI SEM AKADT, SEM MENNYBEN, SEM FÖLDÖN, SEM FÖLD ALATT, AKI FELNYITHATTA VOLNA A KÖNYVET, ÉS ABBA BELETEKINTHETETT VOLNA

Miféle könyvet lát János apostol? Egyáltalán nem olyat, amit mi ma könyvnek nevezünk.
Hisz akkor még táblák és tekercsek voltak. Egy bizonyos, szigorúan lezárt iratot lát ott.
Hét pecsét őrzi. Mennyi és miféle titok lehet benne, ha le kell pecsételni az avatatlanok előtt?
Jaj mi lehet benne, ha ott állva mindenki úgy érzi, méltatlan, hogy kézbe vegye, megnyissa?
Pedig ott vannak körülötte övéi, választottjai és megigazítottjai mind!

Valaki hónapok óta azon gyötrődik, hiába kiált Istenhez. Nem felel neki. Pedig felel. Ő miért nem látja? Hisz én, nem pontról, pontra, de látom, hogyan mozdul s mozdít érte másokat.
De ezt a látást nem adhatom át. Mitől fog látni? És akkor, hogyan néz majd visszafelé?
És majd egyszer, ha ott állunk, Isten előtt, mi mindenre fogunk akkor visszatekinteni?

Önmagában a legszebb, legkiválóbb hegedű is semmi. Ha darabokra szedem se találom meg szívbemarkoló hangjának varázslatos titkát. Értő kéz kell, mely játszani tud rajta…
A kontár, a méltatlan kéz próbálgathatja, szétszedheti, kincset nem talál.

"Nem enyém a fény, csak bennem jár, Istennek köszönjétek, ne nekem…" - írja Istenre mutató alázattal Reményik Sándor egyik versében.

NAGYON SÍRTAM, MERT SENKI SE VOLT MÉLTÓ, HOGY FELNYISSA A KÖNYVET ÉS BELETEKINTSEN. DE A VÉNEK KÖZÜL AZ EGYIK ÍGY SZÓLT: NE SÍRJ. ÍME GYŐZÖTT A JÚDA TÖRZSÉBŐL VALÓ OROSZLÁN, A DÁVID GYÖKERE, HOGY FELNYISSA A KÖNYVET, ÉS ANNAK HÉT PECSÉTJÉT

Vajon mi kell ahhoz, hogy mint János, megérezzük végtelen méltatlanságunkat, és sírjunk?
Miféle világosságba kóstol itt, ahol minden látszik, kiderül, megmérődik, és minden az lesz, ami. Isten szeme elől nincs rejtve semmi. És ezt ott nála, mi is meg fogjuk élni.

Pilinszky János, Szög és olaj c. kötetében olvastam, hogy mennyire nem tudunk arról, mi vesz körül minket, hogyan vagyunk benne, s meghökkennénk, ha kiderülne, mennyire nem vesszük észre azokat, akik Isten valóságos jelenléte általi életet - jóságot - közvetítenek.

"A jótettek javarészt titokban születnek. Semmiféle műszer nem jelzi őket, semmiféle statisztikai apparátus nem készít róluk táblázatot. De jelenlétük csak annál valóságosabb.
A jótetteknek elenyésző az írott történelme. Ha azonban megszűnnének egyszer cselekvően részt venni a földi életben, az éppoly súlyos, és elviselhetetlen csapás lenne, mintha glóbusunk egyik pillanatról a másikra elveszítené légkörét...
A végítélet várását nem utolsósorban táplálja a belénk oltott mélységes valóságvágy. Hogy színről színre lássuk végre: mi is volt történelmünk igazi sorsa, természete. A végítélet ilyen értelemben nem egyéb, mint a tiszta jónak, vagyis a főszereplőnek, Isten Bárányának "színeváltozása": a dolgok és a történések láthatatlan tengelyének boldog felismerése…"
Pilinszky János    -    Szög és olaj    -    Napkelte előtt

"Ha életünkben csak egy órára komolyan vennénk Jézust! Csak egy percre azt a percet, amikor egyedül szembesültünk Istennel! Amikor a Bárány egyedül engem néz, s egyedül engem kérdez, s egyetlen szó erejéig se mások bűneiről, hanem egyedül a saját bűneimről. A szentség tulajdonképp nem is más, mint a végső (de valójában mindig is érvényes) helyzet fölismerése és boldog elfogadása. A szent egyedül van Istennel, élete ettől folyamatos gyónás és szakadatlan imádság, vagyis az ő életformája az egyedül valóságos élet és életforma…."
Pilinszky János    -    Szög és olaj    -    Az imádság

ÉS LÁTTAM A KIRÁLYI SZÉK ÉS A NÉGY ÉLŐLÉNY KÖZEPETTE EGY BÁRÁNYT ÁLLANI, AMELY MINTHA MEG LETT VOLNA ÖLVE, HÉT SZARVA VOLT, ÉS HÉT SZEME: AZ ISTENNEK HÉT LELKE, AMELYET ELKÜLD AZ EGÉSZ FÖLDRE.
JÖTT ÉS ELVETTE A KÖNYVET A KIRÁLYI SZÉKBEN ÜLŐNEK JOBB KEZÉBŐL…

Volt Izráelben egy jogszokás. Ha valaki eladósodott, s kénytelen volt atyai örökségét eladni, akkor az eladásról és kiváltásáról írást készítettek, s ezt lepecsételték. Igaz, bárki elveszítette birtokát, de vérrokonai közül kiválthatták - a jubileumi esztendő miatt, mely mindig az ötvenedik, amikor minden birtok visszaszállhat eredeti tulajdonosára - ha a joglevélben lévő feltételeket teljesítették. Az időközben vásárlók így tulajdonképpen csak haszonélvezői voltak a megvásárolt birtoknak. Érdemes volt tehát az adás-vételeknél figyelembe venni, mennyi év van hátra az ötvenből. Ez volt az apai örökség védelmét szolgáló törvény.

János annak a mennyei jelenetnek lehet szemtanúja, melyben az ember elvesztegetett atyai örökségének kiváltásáról, az eredeti tulajdonos birtokába való átadásról van szó. Egy egész világnyi adósság törlése a kérdés. Egyszerre félelmetes és gyönyörűséges ez övéinek.
Jézus Krisztus eleget tett minden feltételnek. Érvényes? Rám is? Hogy elveszítettem, hogy méltatlan vagyok, hogy fizettek értem, hogy ki kell váltani. Enyém lesz atyai örökségem?

PILINSZKY JÁNOS: INTROITUSZ

Ki nyitja meg a betett könyvet?
Ki szegi meg a töretlen időt?
Lapozza fel hajnaltól hajnalig
emelve és ledöntve lapjait?

Az ismeretlen tűzvészébe nyúlni
ki merészel közülünk? S ki merészel
a csukott könyv leveles sűrűjében,
ki mer kutatni? S hogy mer puszta kézzel?

És ki nem fél közülünk? Ki ne félne,
midőn szemét az Isten is lehunyja,
és leborulnak mind az angyalok,
és elsötétül minden kreatúra?

A bárány az, ki nem fél közülünk,
egyedül ő, a bárány, kit megöltek.
Végigkocog az üvegtengeren
és trónra száll. És megnyitja a könyvet.

ÉS MIKOR A KÖNYVET ELVETTE, A NÉGY ÉLŐLÉNY ÉS A HUSZONNÉGY VÉN LEBORULT A BÁRÁNY ELŐTT. MINDEGYIKÜKNÉL HÁRFA VOLT ÉS FÜSTÖLŐSZERREL TELT ARANYCSÉSZE: EZEK A SZENTEK IMÁDSÁGAI. ÉS ÚJ ÉNEKET ÉNEKELTEK ÍGY: MÉLTÓ VAGY, HOGY ELVEDD A KÖNYVET, ÉS FELNYISD PECSÉTJEIT, MERT MEGÖLTEK ÉS VÉREDDEL VÁLTOTTÁL MEG MINKET ISTEN SZÁMÁRA MINDEN TÖRZSBŐL ÉS NYELVBŐL, ÉS NÉPBŐL, ÉS NEMZETBŐL. ÉS ISTENÜNK SZÁMÁRA KIRÁLYSÁGGÁ ÉS PAPOKKÁ TETTED ŐKET, ÉS URALKODNI FOGNAK A FÖLDÖN

Amikor Jézus Krisztus, a Megöletett Bárány átveszi a Könyvet, melyben ott az ezernyi titok, rajta a hét pecsét, akkor övéi, az ő megváltottai mind-mind leborulnak előtte, dicsőítve Őt.
Ott, ahol örök világosság lesz, ahol nincs látszat, nincs rejthető, nincs takargatható, ott valóságos és nyilvánvaló lesz mi mindentől kellett megszabadítani minket Krisztusnak, s miért nem volt elég kevesebb, mint kereszthalála. Ott egyszerre lesz jelen: az ítélet súlya, és a megváltás ereje, a bűn elveszítő iszonyata, és a bocsánat örömteli valósága.

ÉS LÁTTAM: SOK ANGYAL ÁLLOTT A KIRÁLYI SZÉK, AZ ÉLŐLÉNYEK ÉS A VÉNEK KÖRÜL - SZÁMUK TÍZEZERSZER TÍZEZER, ÉS EZERSZER EZER - AMINT HANGOSAN EZT KIÁLTOTTÁK: MÉLTÓ A MEGÖLT BÁRÁNY, HOGY ÖVÉ LEGYEN AZ ERŐ, ÉS A GAZDAGSÁG, A BÖLCSESSÉG ÉS A HATALOM, A TISZTESSÉG ÉS A DICSŐSÉG, ÉS AZ ÁLDÁS! ÉS HALLOTTAM, HOGY MINDEN TEREMTMÉNY, AMI CSAK A MENNYBEN, A FÖLDÖN, A FÖLD ALATT, ÉS A TENGERBEN ÉL, EZT MONDTA: A KIRÁLYI SZÉKBEN ÜLŐNEK ÉS A BÁRÁNYNAK ÁLDÁS ÉS TISZTESSÉG, ÉS DICSŐSÉG ÉS HATALOM ÖRÖKKÖN ÖRÖKKÉ! ÉS A NÉGY ÉLŐLÉNY AZT MONDTA: ÁMEN. ÉS A VÉNEK LEBORULTAK ÉS IMÁDTÁK ŐT.

Ablonczy Ágnes