16. Az első négy pecsét

ÉS LÁTÁM, HOGY A BÁRÁNY A HÉT PECSÉT KÖZÜL AZ ELSŐT FELNYITOTTA, ÉS HALLOTTAM, HOGY A NÉGY ÉLŐLÉNY KÖZÜL AZ EGYIK MENNYDÖRGÉSHEZ HASONLÓ HANGON EZT MONDTA: JÖJJ! ÉS LÁTTAM: ÍME EGY FEHÉR LÓ, ÉS A RAJTA ÜLŐNEK KEZÉBEN ÍJ. KORONÁT NYÚJTOTTAK ÁT NEKI, ÉS KIVONULT, HOGY GYŐZELEMRŐL GYŐZELEMRE SZÁLLJON.
ÉS AMIKOR A MÁSODIK PECSÉTET FELNYITOTTA, HALLOTTAM, HOGY A MÁSODIK ÉLŐLÉNY ÍGY SZÓLT: JÖJJ! ÉS KIJÖTT EGY MÁSIK LÓ, EGY VERES, ÉS A RAJTA ÜLŐNEK HATALMA VOLT ARRA, HOGY A BÉKESSÉGET ELVEGYE A FÖLDRŐL, ÉS HOGY AZ EMBEREK EGYMÁST ÖLJÉK. ÉS NAGY KARDOT ADTAK NEKI.
ÉS AMIKOR A HARMADIK PECSÉTET FELNYITOTTA, HALLOTTAM, HOGY A HARMADIK ÉLŐLÉNY ÍGY SZÓLT: JÖJJ! ÉS LÁTTAM: ÍME JÖTT EGY FEKETE LÓ, ÉS A RAJTA ÜLŐNEK MÉRLEG VOLT A KEZÉBEN, ÉS ÚGY TETSZETT, HOGY A NÉGY ÉLŐLÉNY KÖZÜL EGY HANG EZT MONDTA: EGY MÉRCE BÚZA, EGY DÉNÁR, HÁROM MÉRCE ÁRPA EGY DÉNÁR, DE A BORT ÉS OLAJAT MÉG NE BÁNTSD.
ÉS MIKOR A NEGYEDIK PECSÉTET FELNYITOTTA, HALLOTTAM, HOGY A NEGYEDIK ÉLŐLÉNY EZT MONDÁ: JÖJJ! ÉS LÁTTAM: ÍMÉ JÖTT EGY FAKÓ LÓ, ÉS A RAJTA ÜLŐNEK NEVE HALÁL, ÉS A POKOL KÖVETTE ŐT. ÉS EZEKNEK HATALMUK VOLT A FÖLD NEGYEDRÉSZÉN, HOGY ÖLJENEK, KARDDAL, ÉHSÉGGEL, DÖGHALÁLLAL ÉS A FÖLD VADÁLLATAIVAL.  Jelenések könyve 6:1-8.

Szeptember lévén, újra jönnek a könyvtárba az ovisok, beszélgetni. Nos, e héten arról kérdeztem őket, mi jut eszükbe a kezemben tartott, világoskék lapról. Mondták, hogy az ég, a felhők, a tenger… - Láttatok már tengert? - kérdeztem tőlük. Hát persze, sorolták is rögtön, hogy hol… Végül az egyik kislány felállt, és ezt mondta: - Én Újpesten láttam a tengert.
Gondoltam, nem baj tán, ha kiigazítom, s rákérdeztem: - Nem a Dunát láttad Újpesten?
Nem! - ismételte meg határozottan - A tengert láttam. És akkor éreztem, nem lehet, és felesleges is meggyőzni arról, hogy az nem a tenger volt. Neki az volt. A tenger. Találkozott a kisember a végtelen vízzel. Akkor se a Duna volt, ha netán azt látta.

RÓNAY GYÖRGY:   SZERÁPION LEGENDÁK

      …S amíg
ülünk és nézzük a tengert, a mozgót és a mozdulatlant
( bár a mozgó is mozdulatlan, s a mozdulatlan is mozog) -
amíg ülünk, mondom, egyben megyünk is, ha a csöndet
halljuk, s látni tudunk, ott, ahol semmi sincs
mások szerint… Mindig a belső lépteket
figyeld, míg álltodban haladsz, s haladva állsz…
Hajtottad már kagylóra füledet? Rózsaszín kőfodrai közt
hallottad már a tengert? Hallottad már a kagylóban a csöndet?
Ahol a csönd van, ott a tenger. Ahol a csönd van, ott a zúgás…

János apostol arról ír, amit elragadtatásában, Isten Lelke által lát és hall. Eszköze Istennek.
Csak közvetít, de amit lát, a felbukkanó láttatható, a benne ébreszthető képek sokasága.

ÉS LÁTTAM, HOGY A BÁRÁNY A HÉT PECSÉT KÖZÜL AZ ELSŐT FELNYITOTTA, ÉS HALLOTTAM, HOGY A NÉGY ÉLŐLÉNY KÖZÜL AZ EGYIK MENNYDÖRGÉSHEZ HASONLÓ HANGON EZT MONDTA: JÖJJ! ÉS LÁTTAM: ÍME EGY FEHÉR LÓ, ÉS A RAJTA ÜLŐNEK KEZÉBEN ÍJ. KORONÁT NYÚJTOTTAK ÁT NEKI, ÉS KIVONULT, HOGY GYŐZELEMRŐL GYŐZELEMRE SZÁLLJON.

János a Bárányt látja, az egyedül méltót, aki feltöri a lepecsételt könyv pecsétjeit. Mi minden lehet abban a könyvben? Nyilván jól ismeri Zakariás próféta jövendöléseit, hisz saját népe történetéhez tartozik az a prófécia. ( Zakariás 1:8.) Mennyire más ezt tudva látni a pecsétek feltörése után felbukkanó lovasokat, és érezni a két látomás egymásra felelésében az isteni bizonyosságot. Ami együtt hangzik, ami egyszerre szól, megremegteti az ember szívét.

Talán mi is éltünk meg hasonlót. Mikor a hozzánk szóló isteni kijelentés egy-egy történés, vagy újabb kijelentés által megerősíttetik. Amikor harmadik gyerekemet vártam, mindennél jobban vágyódtam arra, hogy a születő gyermek krisztuskövető legyen. És azt a nevet készültünk neki adni, aminek jelentése ez. És ő, egész kicsi kora óta elkötelezett. Nem azért mert én kértem, az csak együtt hangzott azzal, amit Isten ajándékozni akart. Különös volt, amikor lelkész palástja nem készült el külföldi tartózkodása miatt, s édesapám neki adta palástját. Nem ő akarta, és mégis azért kapta, mert benne folytatódik az ő szolgálata.

Bizonyára eszébe jutott János apostolnak az a beszélgetés is Jézussal, az Olajfák hegyén:

MIKOR AZ OLAJFÁK HEGYÉN ÜLT, ODAMENTEK HOZZÁ A TANÍTVÁNYAI ÉS BIZALMASAN KÉRDEZTÉK: MONDD MEG NEKÜNK, MIKOR LESZ MEG MINDEN ÉS MI A JELE A TE ELJÖVETELEDNEK ÉS A VILÁG VÉGÉNEK? JÉZUS EZT FELELTE NEKIK: VIGYÁZZATOK, HOGY SENKI MEG NE TÉVESSZEN TITEKET! MERT SOKAN JÖNNEK MAJD AZ ÉN NEVEMBEN ÉS EZT MONDJÁK: ÉN VAGYOK A KRISZTUS ÉS SOKAKAT ELÁMÍTANAK. HALLOTOK MAJD HÁBORÚKRÓL ÉS HÁBORÚK HÍREIRŐL, VIGYÁZZATOK ÉS MEG NE RÉMÜLJETEK, MERT MINDENNEK MEG KELL LENNIE, DE EZ MÉG NEM A VÉG. NÉP NÉPRE TÁMAD, ORSZÁG, ORSZÁG ELLEN, ÉS LESZ ÉHÍNSÉG, FÖLDRENGÉS, DE MINDEZ A GYÖTRELMEKNEK MÉG CSAK A KEZDETE…   Máté 24:3-8.

Együtt hangzik ez is - másképpen mint Zakariás próféciája - azzal, amit látni, érteni, láttatni, és megértetni kell. A fehér ló és lovas a jónak, a tisztának, az igaznak tűnő ügy hatalmáról beszél. Koronát kap a fehér lovas. Hatalmat a győzelemre. Hány és hány tannal, tanítással találkozhatunk, mely megtévesztheti a legkülönbeket is? Az Ő nevében mondják, de nem Ő szól. Az erő, amit hordoz, sokakat elámít. Félelmetes lehetőség a bukásra. Észrevesszük?

DSIDA JENŐ:   VALAMI ELTÖRÖTT

Az őszi alkony mély, parázna
vággyal simul a hegy fölé,
beteg szélben liheg
a hamvadó nap parazsára.

Sok vén, esőlocsolta háznak
falán rikolt a nyomor-plakát.
Autóbuszokon vézna emberek
döcögve fáznak.

Szemek futnak a hideg holdig.
Egy kisfiú a szívét fogja,
a toronyra néz, a levegőbe:
úgy fél, hogy összeomlik.

Senki se tudja, mit veszített,
de a sétatéren, a híd alatt,
az ágyban, a csókban, a zsebében
valamit mindenki kutat.

Valahol valami eltörött,
valahol valami nincs rendjén…

ÉS AMIKOR A MÁSODIK PECSÉTET FELNYITOTTA, HALLOTTAM, HOGY A MÁSODIK ÉLŐLÉNY ÍGY SZÓLT: JÖJJ! ÉS KIJÖTT EGY MÁSIK LÓ, EGY VERES, ÉS A RAJTA ÜLŐNEK HATALMA VOLT ARRA, HOGY A BÉKESSÉGET ELVEGYE A FÖLDRŐL, ÉS HOGY AZ EMBEREK EGYMÁST ÖLJÉK. ÉS NAGY KARDOT ADTAK NEKI.

Hatalmat, - kardot - kap a második, a vörös lovas is. Hogy mire? Ki is mondja a második élőlény. Hogy elvegye a földről a békességet. Megéljük, megtapasztaljuk, minden körben, mennyire nincs jelen ebben a világban békesség. Nincs a családokban, nincs a munkahelyeken, nincs az egyházakban, egyházak közt, nincs az iskolákban, nincs, nincs, nincs.

Nekem az utóbbi esztendőkben újra meg újra meg kellett élnem, hogy semmivé lesz minden ember által teremtett légkör, megromlik minden emberi kapcsolat, nincs az összetartó erő.
Ahogy Jézus mondta: testvér, testvér ellen, ember, ember ellen, nép, nép ellen támad.

Milyen különös volt a nyári táborban úgy hallani Kellermayer professzor előadásában, hogy az ember az egyedüli, aki saját magzatának nem örül, saját vérét öli, pusztítja. Azt a kicsi védtelent, aki magával hozhatná az Istentől való erőt, energiát. Mert jövetelekor még övé.
Itt veszíti el. Észre se vesszük, tudomásunkra se jut. Miattunk veszíti el.

Valaki azt kérte, hónapokon át járt a nyakamra, hogy legyen végre egy bajai irodalmi újság.
Fáradságos munkával, két év óta munkálkodom azon, hogy legyen. Közben ez az ember, hátba támad, viszályt szít, magában, másban, nem tette boldoggá, hogy lett lap. Sikervágya kormányozza, ezért azt hiszi nem kapja meg azt az elismerést, ami jár, semmi se elég neki. Nincs békesség.
Észre kellett vennem, hogy pattanásig feszít valami , ha ez az ember a közelemben van. Védekeznem kell. Ha nincs védelmünk, elveszünk. Mi is, a választottak is. Beleveszhetünk.

BABITS MIHÁLY:   ZSOLTÁR GYERMEKHANGRA

ÉS AMIKOR A HARMADIK PECSÉTET FELNYITOTTA, HALLOTTAM, HOGY A HARMADIK ÉLŐLÉNY ÍGY SZÓLT: JÖJJ! ÉS LÁTTAM: ÍME JÖTT EGY FEKETE LÓ, ÉS A RAJTA ÜLŐNEK MÉRLEG VOLT A KEZÉBEN, ÉS ÚGY TETSZETT, HOGY A NÉGY ÉLŐLÉNY KÖZÜL EGY HANG EZT MONDTA: EGY MÉRCE BÚZA, EGY DÉNÁR, HÁROM MÉRCE ÁRPA EGY DÉNÁR, DE A BORT ÉS OLAJAT MÉG NE BÁNTSD.

BABITS MIHÁLY:   FEKETE ORSZÁG

Mi szeretnénk hinni, hogy nem fekete ez a világ. Hogy nincs rajta vendég-máz. Becsaphatjuk magunkat. Időről-időre. De amire éhesek vagyunk, az nincs. Fényt akarunk találni itt, a földön, égit, el nem múlót. De itt csak máz van, látszat van.
Ma már csodás a technika, olykor a színpadon mozgó emberek egész más színűnek látszanak a színes reflektorokban, mint amilyen ruha van rajtuk. Minden további nélkül elérhető, hogy egy fekete ruha aranyszínűvé legyen a színpadon. De nem az, csak annak látszik.
Lehet hinni, hogy megtalálható a boldogság, temérdek szirupos könyv, film ezt sugallja, ám nincs. Földünk légtere, vizeink szennyezettek, állatvilágunk, növényvilágunk pusztulóban van, drágul az élet, egyre több lesz világunkban a nyomorult, az éhező.
Mérhető, igen, egyre inkább kiderül; az ember bensője fekete. Az a lovas végzi a dolgát.

ÉS MIKOR A NEGYEDIK PECSÉTET FELNYITOTTA, HALLOTTAM, HOGY A NEGYEDIK ÉLŐLÉNY EZT MONDÁ: JÖJJ! ÉS LÁTTAM: ÍMÉ JÖTT EGY FAKÓ LÓ, ÉS A RAJTA ÜLŐNEK NEVE HALÁL, ÉS A POKOL KÖVETTE ŐT.
ÉS EZEKNEK HATALMUK VOLT A FÖLD NEGYEDRÉSZÉN, HOGY ÖLJENEK, KARDDAL, ÉHSÉGGEL, DÖGHALÁLLAL ÉS A FÖLD VADÁLLATAIVAL

A negyedik lovas fakó, és rajta a halál ül. Iszonyatos kép, ijesztő, félelmetes. A láthatatlan kórok sokasága, betegségek, melyek halált hordoznak. Járványok és népbetegségek. A föld egynegyede pusztulhat általuk. Kell sorolni, mi minden van jelen? Miért? Miért? - kérdezzük, mikor egy-egy betegség hatni, pusztítani kezd. Próbálunk védekezni, gyógyszereket kitalálni, újabbakat gyártani. Az utolsó idők jelei egyre teljesülnek.
Lehet kétségbeesni, lázadni, átkozódni - mindhiába. De van út Istenhez. Még megtalálható

JUHÁSZ GYULA:   DE PROFUNDIS

Ablonczy Ágnes