ÉS MIKOR AZ ÖTÖDIK PECSÉTET FELNYITOTTA, LÁTTAM AZ ÁLDOZATI OLTÁR ALATT AZOKNAK LELKEIT, AKIKET MEGÖLTEK AZ ISTEN IGÉJÉÉRT ÉS A RÓLA TETT BIZONYSÁGTÉTELÜKÉRT. ÉS HANGOSAN ÍGY KIÁLTOTTAK: URAM, KI SZENT ÉS IGAZ VAGY, MEDDIG HALASZTOD MÉG AZ ÍTÉLETET, ÉS MIKOR ÁLLASZ BOSSZÚT A MI VÉRÜNKÉRT A FÖLD LAKÓIN?
AKKOR MINDENIKET FEHÉR RUHÁBA ÖLTÖZTETTÉK, ÉS MEGMONDTÁK NEKIK, HOGY LEGYENEK TÜRELEMMEL MÉG EGY KIS IDEIG, MÍG BETELIK A SZÁMUK AZOKNAK A SZOLGATÁRSAIKNAK ÉS ATYJAFIAIKNAK, AKIKET MEG FOGNAK ÖLNI, MINT ŐKET.
Jelenések könyve 6:9-11.
C.S. LEWIS: CASPIAN HERCEG
"Élt egyszer négy gyerek: Peter, Susan, Edmund és Lucy… Véletlenül, bujócskázás közben kinyiották egy régi, kopott ruhásszekrény ajtaját. Csak később derült ki, hogy ez nem akármilyen szekrény volt. Hirtelen egy egészen más világba csöppentek. Később Narnia, e csodálatos ország királyai, királynői lettek, ahol sokáig uralkodtak békében és nagy egyetértésben. Egyszer aztán vége szakadt ennek a boldog időszaknak… a már ismeretes úton, visszatértek Angliába (a szobájukba) vagyis a valóságos életbe. Úgy érezték, mintha egy perc sem telt volna el az átélt "csoda" óta…."
A gyerekek - a következő kötet elbeszélése szerint - újra Narniába kerülnek. Caspian herceg áll az elnyomottak élére, hogy legyőzze a gonosz Miraz királyt. A gyerekek sokféle kaland, veszély, úttalanság közepette lesznek segítőivé. Bolyongásaik közben nem találják az utat, s bár a legkisebb, Lucy észreveszi Aslant, a jó és rossz közt különbséget tudó oroszlánt, mondja is merre látta, de a többiek nem hallgatnak rá, s bizony másfelé indulnak...
"Késő éjszaka Lucy a legmélyebb álmából ébredt fel, mert az a hang szólította, amelyet legjobban szeretett az egész világon… Lucy minden ízében remegett. Nem a félelemtől, hanem a boldogságtól. Már tudta…!… Szíve majd kiugrott izgalmában… Aztán nem is tudta hogyan és miért, lábai táncra perdültek. A fák vele együtt mozogtak, hajladoztak…Valójában Lucy nem a táncot, és nem a fák mozgását figyelte, hanem minden idegszálával a hangra összpontosított, vajon újra hívja-e őt?…És ekkor meglátta! Ő volt az - a hatalmas Oroszlán, Aslan!… Lucy annyi mindent akart mondani egyszerre, hogy hirtelen nem tudott megszólalni. Helyette Aslan beszélt.
- Nem maradhatok itt sokáig….sok időt elvesztegettetek.
- Nagyon szégyellem. Én megpróbáltam mindent, de nem hittek nekem…Ugye nem én vagyok a hibás, hogy nem hittek nekem?…- szája sírásra görbült - Hogy tudtam volna ott hagyni őket és egyedül követni téged? Ne nézz így rám! Igen… értem… azt kellett volna tennem. Gyenge voltam... Nem lettem volna egyedül, hiszen te velem lettél volna…
- Ha most visszamész a többiekhez, és fölébreszted őket, aztán elmondod nekik, hogy újra láttál; akkor mindegyik fölkel és követni fog engem?
- Akarod, hogy megtegyem?
- Igen kicsikém.
- A többiek is látni fognak?
- Nem rögtön, később. Sok mindentől függ még.
- Akkor nem fognak hinni nekem!…
Lucy Aslan sörényébe fúrta a fejét, hogy elrejtse könnyeit. Bátorságot erőt merített belőle, és érezte miként árad szét ez az érzés az egész testében. Letörülte a könnyeit és fölállt…
- Készen állok…
- Most pedig itt fogok várni - szólalt meg Aslan - Menj, keltsd fel őket, mondd meg nekik, hogy kövessenek. Ha nem hajlandók, neked akkor is velem kell jönnöd…"
A látónak, a megszólítottnak kell a többiek elé állni, bizonyságot tenni. A látónak kell tudni elvállalni, hogy nem értik, hogy egyedül marad, hogy a többiek egyáltalán nem tudnak bólintani arra, amiről ő már bizonyságot szerzett, hit által megbizonyosodott.
A Zsidókhoz írt levél 11 része így sorolja a hitből, hit által élőket, és beleveszőket:
"Másokat viszont megkínoztak… mások megszégyenítések és megkorbácsolások próbáját állták ki, sőt még bilincseket és börtönt is. Megkövezték, megégették, szétfűrészelték, kardélre hányták őket…akikre nem volt méltó a világ…"
Jeremiás próféta egész életében, fiatal korától, a nem értéssel viaskodik, a hiába szólással, a szembe fordulókkal, a gyűlölködőkkel, a maguk reményeit hirdetőkkel, az ellene mondó összefogókkal, a hatalmasokkal…
Nem mondhat mást, nem közvetíthet egyebet, csontjaiba rekesztett tűz az, ami égeti…
"A krisztusi élet olyan létmód, melyet veszélyben és kiszolgáltatottságban lehet csak megélni, olyan élet, melynek gyakran nincs más biztonsága, csak az isteni hívás, amely arra szólít, hogy mindent kockára tegyünk… Eckhart mester
ÉS MIKOR AZ ÖTÖDIK PECSÉTET FELNYITOTTA, LÁTTAM AZ ÁLDOZATI OLTÁR ALATT AZOKNAK LELKEIT, AKIKET MEGÖLTEK AZ ISTEN IGÉJÉÉRT ÉS A RÓLA TETT BIZONYSÁGTÉTELÜKÉRT.
Az ötödik pecsét felnyitója is a Bárány, s ennek a pecsétnek oldásával is titok tárul, de nem hangzik el felszólítás, nem jön lovas. Ott, a trónus közelében, az oltár alatt szólalnak meg a megölt bizonyságtévők, akik halálukig, mindvégig, az isteni szót, üzenetet hirdették.
Ha egy Bibliát veszünk kezünkbe, kiderülhet számunkra ki fordította, mikor… Ha valaki többet tud a nyomtatásról, az tudja milyen papírra, milyen betűvel nyomtatták… Aki sokszor forgatta, idézni tud belőle… Egy-egy tárgy, történés felvillanó képe mondhat mást és mást, de ugyanarról beszél.
Különös, nekünk idegen a kép, de János apostolnak, aki az ötödik pecsét felnyitásánál lát, és arról beszél, annak az oltár, az áldozati állat, s annak kiontott, szerte hintett vére az életéhez, népének törvényeihez, szokáskultúrájához tartozik.
Maga a hely, ahonnan a hang jön, egyértelmű számára, mert látta sokszor, jól ismeri a történést, tudja, hogy az égőáldozat bemutatásánál, oda, az áldozati állat vére kerül.
"Ha bárányt hoz vétekáldozatul, hibátlan nőstényt hozzon. Tegye kezét a vétekáldozat fejére, és vágja le vétekáldozatul azon a helyen, ahol az égőáldozatot szokták levágni. A pap pedig vegyen ujjával a vétekáldozat véréből és kenje meg az égőáldozati oltár szarvait, a többi vért pedig öntse az oltár aljára…" III. Mózes 4:32-34.
Egyik nap egy kakast kaptunk ajándékba. Megpucolva, de egészben. Sok dolgom volt, csak betettem a hűtőszekrénybe. Nagylányom, aki épp itthon volt, képtelen volt a látványt elviselni. Fel kellett darabolnom, hogy eltűnhessen a szeme elől.
Mit nem akarunk látni, miféle a mi szánalmunk és könyörületünk?
Hiszen a baromfihús egyik legelfogadottabb eledele az embernek. De ahhoz, hogy mi éljünk, ahhoz, hogy ehessünk belőle, növekedjünk általa, meg kellett ölni.
ÉS HANGOSAN ÍGY KIÁLTOTTAK: URAM, KI SZENT ÉS IGAZ VAGY, MEDDIG HALASZTOD MÉG AZ ÍTÉLETET, ÉS MIKOR ÁLLASZ BOSSZÚT A MI VÉRÜNKÉRT A FÖLD LAKÓIN?
A vértanúk lelke kiált a szentséges Úrhoz, ítéletért, bosszúért. Vajon hogy kerül ez a nekünk oly botránkoztató dolog, az égi trón mellé? Lehet magától értetődő, elfogadható a bosszú, a szentek kéréseként, mint az igazságos ítélet része? Vagy mást kéne éreznünk, látnunk?
A Biblia legelején van egy történet, egy testvérpárról. Az egyik, hit által visz különb áldozatot - ahogy a Zsidókhoz írt levél magyarázza azt, ami miatt gyilkos indulat ébred a másikban, s meg is öli testvérét. Ott van a Bibliában ez a különös, hátborzongató mondat:
TESTVÉRED KIONTOTT VÉRE KIÁLT HOZZÁM A FÖLDRŐL… I.Mózes 4:10.
Nem Ábel kiált. Az áldozat kiontott vére kiált. Akit hitéért öltek meg, az oltáron való áldozat bemutatása után. Az a kiontott vér, az van ellene a gyilkosnak, annak kiáltása ér az égig.
Az ötödik pecsét nyitása általi látomás azt érezteti velünk, hogy a bűnnek, következménye van, nem maradhat felelet nélkül az emberi gonoszság. Még van idő, még vannak, lesznek bizonyságtévők, akik készek életüket adni. Vagy Krisztus vére felel a bűnösre, vagy az ítélet a bűnre. Minden gonosz cselekedet olyan min egy kiáltás, feleletért kiált.
ADY ENDRE: A PATYOLAT ÜZENETE
Meghurcolt a Vér, ez a Pokolba
Bomolva, romolva
Vágtató tüzes fogat
S most lenget utánam jelt
A Patyolat.
Most, most szeretnék lenni bátran
Élet-tagadó, szűz, makulátlan,
Vágytalan és tiszta.
Most mikor már nem térhetek vissza,
Átkozom gerjedelmem,
Az elsőt, amely vágyat adott,
Az első, szennyes gondolatot.
Szerelmem,
Ki olyan hamar ébredt,
Óh emlékek, emlékek,
Csak egy kicsit ne bántanátok.
Minden volt dolgom egy-egy átok,
Szégyen:
Boldog, ki Isten kegyelmében
Fehérre asszatja magát.
Tíz-húsz, szent böjtű kámzsás barát
Szép árnyéka táncol körül:
Be boldog, aki nem örül;
Jaj, be piszkos ruha az Élet
S a Vér be nyomorult, be ronda.
Harmincnégy esztendős, vén koromba,
Mindenek túlján,
Undorodván s szépen butulván,
De, jaj, mégis tudván sokat,
Sírva nézem, hogy kendőt lenget
Késetten az én bűnös lelkem
S egyetlen, igazi szerelmem:
A Patyolat.
Krisztus kereszthalála is égbekiáltó, csak mi keresztények vakok vagyunk már és süketek. Hozzászoktunk a kereszt jelképéhez, a tanult, sokszor ábrázolt eseményhez, történethez.
ADY ENDRE: ÚJ ARATÓ-ÉNEK
Keresztek ülnek a tarlón,
Keresztek a temetőben,
Keresztek a vállon, szívünkön,
Keresztek messze mezőkben
S csak a Kereszt gazdája nincs sehol.
Keresztek az egész földön,
Keresztek tornyon, mellen,
Keresztek a földi jóságon
S égi szózat: "Megérdemlem,
Keresztet miért vállaltam ezekért?"
Pár hónappal ezelőtt egy csepp kisfiú, mikor belépve a templomba s látta a hatalmas oltárképet Krisztus haláláról, kétségbeesetten ismételte: De miért? De miért feszítették keresztre?
"Tudom, Isten nélkülem semmit sem élhet;
Ha meghalok, neki is semmivé lesz lelke." Angelus Silesius
Különös ellentmondást tartalmazó mondat ez, Echart mester tanítványától. Mégis igaz, épp így, ellentmondásában igaz. Jaj nekünk, ha már nem lesznek olyanok, akik által jelen lehet, léphet, mozdulhat és szólhat. Addig azok a lelkek, azok az áldozatok, azok a szószólók vére kiált ott, jeleként annak, hogy még nem érkezett el a vég, még jöhetnek látók, szólók, még lehet Krisztust keresni, megtalálni.
KEMPIS TAMÁS: KRISZTUS KÖVETÉSE
…"Miért nem készülsz az ítélet napjára,
amikor majd senki más mögé nem bújhat,
védelmet másnál nem kereshet,
hanem ki-ki magának elegendő terhe lesz?"
AKKOR MINDENIKET FEHÉR RUHÁBA ÖLTÖZTETTÉK, ÉS MEGMONDTÁK NEKIK, HOGY LEGYENEK TÜRELEMMEL MÉG EGY KIS IDEIG, MÍG BETELIK A SZÁMUK AZOKNAK A SZOLGATÁRSAIKNAK ÉS ATYAFIAKNAK, AKIKET MEG FOGNAK ÖLNI, MINT ŐKET.
Ott kapják a vértanúk is, a bizonyságtévők is, a fehér ruhát. A földön botladozunk, a leghűségesebbek is. Isten oltárán, Krisztus értünk kiontott vére által töröltetnek el bűneink. Itt a földön Lélek által megigazíttathatunk, újra, meg újra, de a fehér ruha ott lesz örökre a miénk.
Lehet ijesztő, hogy még nem telt be a vértanúk száma, de megérthetjük az általa hordozott biztató üzenetet is: nem járt le a kegyelmi idő, még odajárulhatunk Isten királyi székéhez, hogy elnyerjük a fehér ruhát, még lehetünk szolgáivá, atyafiakká, bizonyságtévőkké…
TI NEM TAPINTHATÓ HEGYHEZ…JÁRULTATOK, AZ ÉLŐ ISTEN VÁROSÁHOZ A MENYNYEI JERUZSÁLEMHEZ ÉS AZ ANGYALOK EZREIHEZ, JÁRULTATOK AZ ELSŐSZÜLÖTTEK ÜNNEPI SEREGÉHEZ ÉS EGYHÁZÁHOZ, AKINEK NEVE FEL VAN ÍRVA A MENNYBEN. MINDENEK BÍRÁJÁHOZ, ISTENHEZ, ÉS A TÖKÉLETESSÉGRE JUTOTT IGAZAK LELKEIHEZ, AZ ÚJ SZÖVETSÉG KÖZBENJÁRÓJÁHOZ, JÉZUSHOZ, ÉS A MEGHINTÉS VÉRÉHEZ, AMELY HATHATÓSABBAN BESZÉL, MINT AZ ÁBEL VÉRE. VIGYÁZZATOK, HOGY VISSZA NE UTASÍTSÁTOK ŐT, AMIKOR SZÓL; Zsidókhoz írt levél 12:18-25.
Ablonczy Ágnes
