18. A hatodik pecsét

ÉS LÁTTAM, HOGY A HATODIK PECSÉT FELNYITÁSAKOR NAGY FÖLDRENGÉS TÁMADT. ÉS A NAP OLYAN FEKETÉVÉ VÁLT, MINT VALAMI SZŐRBŐL KÉSZÜLT GYÁSZRUHA, A TELEHOLD PEDIG OLYAN LETT MINT A VÉR. AZ ÉG CSILLAGAI ÚGY HULLOTTAK A FÖLDRE, MINT A FÜGEFA HULLATJA ÉRETLEN GYÜMÖLCSÉT, MIKOR NAGY SZÉL RÁZZA. ÉS AZ ÉG ELTŰNT, MINT AZ ÖSSZEGÖNGYÖLÍTETT PAPÍRTEKERCS, ÉS MINDEN HEGY, ÉS SZIGET ELMOZDULT HELYÉRŐL;
ÉS A FÖLD KIRÁLYAI ÉS A FEJEDELMEK ÉS A VEZÉREK, ÉS A GAZDAGOK, ÉS A HATALMASOK ÉS MINDEN SZOLGA ÉS SZABAD EMBER ELREJTŐZÖTT A BARLANGOKBA ÉS A HEGYEK SZIKLAHASADÉKAIBA, ÉS ÍGY KIÁLTOTTAK A HEGYEKNEK ÉS A SZIKLÁKNAK: ESSETEK RÁNK, ÉS REJTSETEK EL A KIRÁLYI SZÉKEN ÜLŐNEK ARCA ELŐL, ÉS A BÁRÁNY HARAGJA ELŐL, MERT ELÉRKEZETT AZ Ő HARAGJUK NAGY NAPJA, ÉS KI KÉPES MEGÁLLNI ELŐTTÜK? EZEK UTÁN LÁTTAM, HOGY A FÖLD NÉGY SARKÁN NÉGY ANGYAL ÁLLT, ÉS A FÖLD NÉGY SZÉLÉT VISSZATARTOTTÁK, HOGY NE FÚJJON SZÉL SE A FÖLDRE, SE A TENGERRE, SE SEMMI ÉLŐ FÁRA. MAJD EGY MÁSIK ANGYALT LÁTTAM FELJÖNNI NAPKELETRŐL - KEZÉBEN ISTEN PECSÉTJE VOLT - ÉS HANGOSAN ODAKIÁLTOTT A NÉGY ANGYALNAK, AKIKNEK MEGADATOTT, HOGY ÁRTSANAK A FÖLDNEK ÉS A TENGERNEK, ÍGY: NE ÁRTSATOK SE A FÖLDNEK, SE A TENGERNEK, SE AZ ÉLŐ FÁKNAK ADDIG, AMÍG MEG NEM PECSÉTELJÜK A MI ISTENÜNK SZOLGÁIT AZ Ő HOMLOKUKON…
Jelenések könyve 6:12 - 7:3.

Hétvégén meglátogattam távol élő lányomat. Az ismerős úton hazafelé tartva, későn vettem észre hogy túlmentem az útkereszteződésen, ahol fordulni szoktunk. Nem volt kedvem visszafordulni, tovább mentem, mert úgy gondoltam, megtalálom az utat másfelől is. De hiába akadtak ismerős falunevek, mivel útelágazás jött elágazás után, és falvakon kívül is. Térkép nem volt nálam, újra meg újra meg kellett állnom kérdezősködni, hova is visz az út, melyen épp haladok. Az elején még visszamehettem volna, mégse mentem. Végül megtaláltam az utat, de több kilométerbe és több időbe került, mert folyton megálltam eligazításért.

Életünk során mindnyájan jövünk-megyünk, észrevesszük-e ha eltévedünk? Vajon csak megszoktuk azt ahol és amiben járunk-kelünk? Már eszünkbe se jut felőle kérdezősködni?
Ijeszt-e minket, hogy nincs térképünk? A magunk életéhez. És vajon jó felé megyünk?
Oda találhatunk ahova indultunk? Azon az úton vagyunk, vagy rég utat tévesztettünk?

ÉS LÁTTAM, HOGY A HATODIK PECSÉT FELNYITÁSAKOR NAGY FÖLDRENGÉS TÁMADT. ÉS A NAP OLYAN FEKETÉVÉ VÁLT, MINT VALAMI SZŐRBŐL KÉSZÜLT GYÁSZRUHA, A TELEHOLD PEDIG OLYAN LETT MINT A VÉR. AZ ÉG CSILLAGAI ÚGY HULLOTTAK A FÖLDRE, MINT A FÜGEFA HULLATJA ÉRETLEN GYÜMÖLCSÉT, MIKOR NAGY SZÉL RÁZZA…

János apostol érintett, megragadott állapotban van, az isteni erő jelenlétében. Ott, a hatodik pecsét felnyitásakor megrendülni látja az egész emberi világot. Mennybéli jelenvalóságát érzékeltetik a képek, amiket tolmácsol. Isten lelke érinti, s ezáltal érinthet minket. Eszébe juthatott, s eszünkbe juttathatja azt amit Jézus Krisztus mondott tanítványainak eljöveteléről: ( Máté 24:29.)
AMA NAPOK GYÖTRELMEI UTÁN A NAP ELSÖTÉTEDIK, ÉS A HOLD NEM FÉNYLIK. A CSILLAGOK AZ ÉGRŐL LEHULLANAK, ÉS AZ EGEK ERŐSSÉGEI MEGRENDÜLNEK…

Hogyan, és mit mért vajon Kányádi Sándor, miért ereszkedett vissza abból, ami Pilinszky János után indította? Miért zűrös számára a megváltás utómunkálata, amit költőtársa folytat?

Többször hallottam valakiről, de eddig nem leltem írását sehol. Úgy emlegették, mint akinek szemével érdemes a világot nézni, akinek szavával, érdemes ismerkedni. Persze nincs a könyvtárunkban tőle semmi, nekem se, hiába kerestem. Mégis megleltem. A lányoméknál néztem a könyvespolcot, s megláttam a nevét. Rögtön kiemeltem, és olvasni kezdtem…

A zsidók, és vallásuk felől indul, mégis, minden szó eltalált és megrendített, mert arról ír, ami mindannyiunk kérdése. Sorai önvizsgálatra, bűnlátásra, kényszerítenek minden hívő embert.
Két út van - mondja ő - azok számára, akik a kiválasztott néphez tartoznak. A választottság lényege, hogy felelőssé lesz, s vállalni kéne ezért az áldozathozatalt. Tehát vagy elvállalják, vagy mások lökik őket oda áldozatul. ( Ez a kötet 1938-ban íródott, s 1939-ben jelent meg.)

TÁBOR BÉLA A ZSIDÓSÁG KÉT ÚTJA

"A zsidó vallás minden egyes zsidót felelőssé tesz valamennyi embertársáért… A zsidó etikai parancs tehát minden zsidó számára azt írja elő, hogy valamennyi embertársával azonosítsa magát, és minden lépésüket személyes kockázatnak érezze. De ez nem más, mint az élő szeretet …Ezt foglalja a Szentírás e Szavakba: "Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat!"
"Minden olyan mértékben létezik, amilyen mértékben a szellem (a kimondhatatlan Isten) által létezik - amilyen mértékben erőt merített magának a létezéshez… A létezés mértéke, a létezés jelentősége. Az ember így mondja: jelentősége van számomra. Mit mond ezzel? Hogy valaminek kisebb vagy nagyobb jelentősége van számomra, azt jelenti, hogy ez a valami kisebb, vagy nagyobb mértékben "érint engem" De ki ez az "engem?"
Mit kell érintenie bennem ennek a valaminek abban a számtalan elemre differenciált rendszerben, ami a körmöm hegyétől testemen, ösztöneimen, hangulataimon egy-egy véletlen hullámverésen át valami rejtett középpontig "én" vagyok - mit kell érintenie hogy jelentősége legyen számomra? Természetesen csak olyan valamit, ami más elemnek nincs alárendelve: tehát éppen ezt a rejtett középpontot - s z e m é l y i s é g e m e t . Hogy valami érint, azt jelenti: érzékeny vagyok iránta…
Az érzékenységben nyílik meg előttünk a valóság….A tiszta személyiség - tehát az, amelynek működését nem gátolják rárakódások - érzékenységének mértékével kifejezi a valóság minden egyes mozzanatának v a l ó s á g o s , abszolút jelentőségét…
Az érzékenység eszerint egyrészt azt jelenti, hogy valami számunkra egyáltalán v a n , másrészt, hogy meghatározott valóságértéke van. Ha valamit semmilyen érzékkel nem tudunk felfogni, azt jelenti, hogy semmilyen módon nem jelenik meg számunkra: nincs számunkra… Ahol a személyiség szabad, ott a valóság törvénye súg az embernek…
…Minden pillanatban örökkévalóságra kötelez… aki belefárad, aki csak egy pillanatra is enged a csábításnak, hogy a hegyen vagy a völgyben gyökeret verjen, alázatból vagy öntudatból biztos házat építsen magának, mindenét elveszti… anélkül hogy észrevenné; mert amit elveszít, olyan gyökeresen minden, hogy vele veszíti a képességét is, hogy észrevehesse önmaga változását…"

Mennyi minden nem érint minket! Hozzászoktunk ahhoz, hogy látva ne érezzünk, hallva ne mozduljunk. Lezárul, becsukódik az életünk, ha csak magunkért élünk. Tábor Béla írása azért ennyire aktuális, mert soha nem volt ennyire érzéketlen, és érinthetetlen az ember.

ÉS AZ ÉG ELTŰNT, MINT AZ ÖSSZEGÖNGYÖLÍTETT PAPÍRTEKERCS, ÉS MINDEN HEGY, ÉS SZIGET ELMOZDULT HELYÉRŐL;

Mit lát János apostol? Azt érzékelteti összes hasonlatával, hogy a mi szemünkben leghatalmasabb, legmagasabb, legfényesebb és legelérhetetlenebb is, mint lesz semmivé, mikor jön az a nap. Az ítélet napja. Ami számunkra mozdíthatatlannak látszik, ami addig teret, helyet adott, az mind összeomlik. Nem lesz többé biztonságosnak, maradandónak tűnő építmény itt ezen a földön. Miféle érzés lehetett számára ezt látni, érintve lenni, mélységeibe kóstolni?

Amikor először ültem repülőgépen, majd közvetlenül utána egy tengeri hajón utazhattam, akkor éreztem, mi az ember, mi a hajó, mi a tenger, mi a világ, és hogy kicsoda a Teremtő.
Mert az ember, ha tudja is, ha sokat hallott is, ritkán érzi azt a mélységet és magasságot, ami valóságosan van ember és Isten, a múlandó és örökkévaló világa között.

A meghökkentő az egészben az, hogy pontosan az indulás előtt, a repülőtéren várakozva futottam össze valakivel, akinek épp előtte írtam, - elég kemény levelet, mert istentelennek éreztem, amit írt - szóval én arra számítottam, örökre haragszik majd amiatt. Ám ott, a váratlan találkozásban döbbentem rá, hogy nem, dehogy, neki szüksége volt arra a levélre.
S nem csak a repülőnek voltak szárnyai, hanem nekem is, s mindez együtt volt elképesztő.
Miféle mérhetetlen távolságok, miféle mozdulások remegtetik meg néha az ember szívét?

ÉS A FÖLD KIRÁLYAI ÉS A FEJEDELMEK ÉS A VEZÉREK, ÉS A GAZDAGOK, ÉS A HATALMASOK ÉS MINDEN SZOLGA ÉS SZABAD EMBER ELREJTŐZÖTT A BARLANGOKBA ÉS A HEGYEK SZIKLAHASADÉKAIBA, ÉS ÍGY KIÁLTOTTAK A HEGYEKNEK ÉS A SZIKLÁKNAK: ESSETEK RÁNK, ÉS REJTSETEK EL A KIRÁLYI SZÉKEN ÜLŐNEK ARCA ELŐL, ÉS A BÁRÁNY HARAGJA ELŐL, MERT ELÉRKEZETT AZ Ő HARAGJUK NAGY NAPJA, ÉS KI KÉPES MEGÁLLNI ELŐTTÜK?

Mi még abban a világban élünk, melyben többet ér az emberek szemében a király, a vezér, a hatalmas, a gazdag, a sztár… ám ott, egyformán semmivé leszünk, és az az érzés tesz egyformává, hogy az Ő haragjának napján nincs aki megállhatna előtte. Annyira valóságos lesz és kibírhatatlan, ami abban a minden rejtett dolgot napvilágra hozó fényben majd ellenünk szól, hogy az rejtőzködni kényszerít - kivétel nélkül - minden embert.

EZEK UTÁN LÁTTAM, HOGY A FÖLD NÉGY SARKÁN NÉGY ANGYAL ÁLLT, ÉS A FÖLD NÉGY SZÉLÉT VISSZATARTOTTÁK, HOGY NE FÚJJON SZÉL SE A FÖLDRE, SE A TENGERRE, SE SEMMI ÉLŐ FÁRA. MAJD EGY MÁSIK ANGYALT LÁTTAM FELJÖNNI NAPKELETRŐL, - KEZÉBEN ISTEN PECSÉTJE VOLT - ÉS HANGOSAN ODAKIÁLTOTT A NÉGY ANGYALNAK, AKIKNEK MEGADATOTT, HOGY ÁRTSANAK A FÖLDNEK ÉS A TENGERNEK, ÍGY: NE ÁRTSATOK SE A FÖLDNEK, SE A TENGERNEK, SE AZ ÉLŐ FÁKNAK ADDIG, AMÍG MEG NEM PECSÉTELJÜK A MI ISTENÜNK SZOLGÁIT AZ Ő HOMLOKUKON…

Láthatjuk azt, amit érdemlünk, találkozhatunk megsemmisítő erejével, de akik az Istenéi, az Ő szolgáiért feltartóztatik a négy angyal, akinek hatalma van, hogy ártsanak a földnek…
János apostol azokért lát, hall, és szól, akik a megváltót, Krisztust keresik. Figyelmeztet, lesz Harag napja, eljön az a nap, megsemmisítő, borzalmas nap lesz, de még nyitva áll az ajtó…

MINDAZONÁLTAL MEGÁLL AZ ISTEN ERŐS FUNDÁMENTOMA, AMELYNEK PECSÉTJE EZ: ISMERI AZ ÚR AZ ÖVÉIT…
II. Timóteus 2:19.

Ablonczy Ágnes