ÉS HALLOTTAM A MEGPECSÉTELTEK SZÁMÁT; SZÁZNEGYVENNÉGYEZER, AKIKET PECSÉTTEL JELÖLTEK MEG IZRÁEL FIAINAK MINDEN NEMZETSÉGÉBŐL. JÚDA NEMZETSÉGÉBŐL TIZENKÉTEZER VOLT ELPECSÉTELVE, RUBEN NEMZETSÉGÉBŐL TIZENKÉTEZER, GÁD NEMZETSÉGÉBŐL TIZENKÉTEZER, ÁSÉR NEMZETSÉGÉBŐL TIZENKÉTEZER, NAFTÁLI NEMZETSÉGÉBŐL TIZENKÉTEZER, MANASSÉ NEMZETSÉGÉBŐL TIZENKÉTEZER, SIMEON NEMZETSÉGÉBŐL TIZENKÉTEZER, SIEMEON NEMZETSÉGÉBŐL TIZENKÉTEZER, LÉVI NEMZETSÉGÉBŐL TIZENKÉTEZER, ISAKÁR NEMZETSÉGÉBŐL TIZENKÉTEZER, ZEBULON NEMZETSÉGÉBŐL TIZENKÉTEZER, JÓZSEF NEMZETSÉGÉBŐL TIZENKÉTEZER, BENJÁMIN NEMZETSÉGÉBŐL TIZENKÉTEZER ELPECSÉTELT.
EZEK UTÁN LÁTTAM: ÍME NAGY SOKASÁG JÖTT, SENKI SEM TUDTA VOLNA MEGSZÁMLÁLNI, MINDEN NEMZETBŐL, TÖRZSBŐL, NÉPBŐL ÉS NYELVBŐL. MEGÁLLTAK A KIRÁLYI SZÉK ELŐTT ÉS A BÁRÁNY ELŐTT FEHÉR RUHÁKBAN, KEZÜKBEN PÁLMAÁGAKKAL. ÉS HANGOSAN KIÁLTOTTÁK: AZ ÜDVÖSSÉG A MI ISTENÜNKTŐL VAN, AKI A KIRÁLYI SZÉKBEN ÜL ÉS A BÁRÁNYTÓL! AZ ANGYALOK PEDIG MINDNYÁJAN A KIRÁLYI SZÉK, A VÉNEK, ÉS A NÉGY ÉLŐLÉNY KÖRÜL ÁLLOTTAK, ÉS A KIRÁLYI SZÉK ELŐTT ARCRABORULTAK, ÉS IMÁDTÁK AZ ISTENT EKKÉPPEN: ÁMEN! AZ ÁLDÁS ÉS A DICSŐSÉG, A BÖLCSESSÉG ÉS HÁLAADÁS, A TISZTESSÉG ÉS A HATALOM ÉS AZ ERŐ A MI ISTENÜNKÉ ÖRÖKKÖN ÖRÖKKÉ. ÁMEN.
EKKOR A VÉNEK KÖZÜL AZ EGYIK MEGSZÓLALT, ÉS EZT MONDTA NEKEM: KIK EZEK A FEHÉR RUHÁBA ÖLTÖZÖTTEK, ÉS HONNAN JÖTTEK? AZT MONDTAM: URAM TE TUDOD, ÉS Ő FELELT: EZEK AZOK AKIK A NAGY NYOMORÚSÁGBÓL JÖTTEK, ÉS RUHÁJUKAT MEGMOSTÁK ÉS MEGFEHÉRÍTETTÉK A BÁRÁNY VÉRÉBEN. EZÉRT ITT VANNAK AZ ISTEN KIRÁLYI SZÉKE ELŐTT, SZOLGÁLNAK ÉJJELNAPPAL AZ Ő TEMPLOMÁBAN, ÉS A KIRÁLYI SZÉKBEN ÜLŐ FELVONJA FÖLÖTTÜK SÁTORÁT. NEM ÉHEZNEK, ÉS NEM SZOMJAZNAK TÖBBÉ; SEM A NAP NEM TŰZ RÁJUK, SEM SEMMI HŐSÉG, MERT A KIRÁLYI SZÉKBEN ÜLŐ BÁRÁNY PÁSZTOROLJA ŐKET, ÉS ELVEZETI AZ ÉLŐ VIZEK FORRÁSAIRA, ÉS LETÖRÖL AZ ISTEN MINDEN KÖNNYET A SZEMÜKRŐL.
Jelenések könyve 7:4-17.
Tegnap délután apró gyerekekkel néztük meg a felnőtt könyvtár épületét - a zsinagógát. A kertbe is kimentünk, és ott látható az emléktáblák fölött a tízparancsolatot jelző két kőtábla.
S nem csupán valóságos kő és tábla, hanem héber betűk vannak rajta, és tíz sorban.
Aki ismeri a héber betűket, le is tudja olvasni, mi van oda írva. Azt viszont én is tudom, hogy a héber szöveget visszafelől kell olvasni, és a héber abc-ben csak mássalhangzók vannak.
Többekkel levelezek számítógéppel, s ennek egyik sajátossága, hogy külföldre nem lehet ékezetes magánhangzót üzenni. Pl. ha valaki azt írja nekem, hogy kár, az így jön tovább: kar, mér = mer, lélek = lelek…Az dönti el, ami a szövegben előtte, és ami mellette van.
Amikor héber szöveget olvasunk, akkor a szöveg alapján kell kitalálni a magánhangzókat.
Hogy érzékeltessem, miről van szó, ha pl. felírok három betűt, magánhangzó nélkül: H L T akkor erre sokféle megoldás kínálkozhat: halat, hált, ihlet, hálót, hűlőt, hűlt… Melyik hát?
Az dönt, mit olvasunk előtte, mellette, körülötte, és hogy megértjük-e épp miről van szó…
Amikor Izráelben jártunk, egy zsinagógát is meglátogattunk szombaton. Az alsó szinten csak zsidó férfiak voltak, és bárki kimehetett közülük - amikor elővették a tóra-tekercset - és hozzáfűzhetett valamit, amit értelmezés szempontjából fontosnak tartott. Jövés-menés volt tehát az oltár körül, és nem az áhítatos csend volt jellemző, hanem a sokféle hangos beszéd.
A zsidók által sokat emlegetett könyv, a Talmud is értelmezések gyűjteménye épp a Tóra tartalmára, mondandójára nézve. És ez lehet magától értetődő, hogy a többféle közelítés együtt mondja el azt, ami az üzenetben, törvényben fontos. Így írja Marc-Alain Quaknin rabbi:
Olvasónak lenni - egyfajta zsidó létezést jelent… Olvasni és értelmezni a szöveget annyit jelent mint minden egyes betűt … kinyitni és kiszabadítani belőle az isteni szikrát…
"Tiszteld atyádat és anyádat" Héberül a "tiszteld" szó, azt is jelenti, hogy nehéz, ami ekképp módosíthatná a parancsolatot: Nehéz a te atyád, nehéz a te anyád…Bővíti a parancsolat értelmét?:" Adj elegendő súlyt szüleid történetének, hogy ne kelljen az övékét megismételned"
ÉS HALLOTTAM A MEGPECSÉTELTEK SZÁMÁT; SZÁZNEGYVENNÉGYEZER, AKIKET PECSÉTTEL JELÖLTEK MEG IZRÁEL FIAINAK MINDEN NEMZETSÉGÉBŐL.
JÚDA NEMZETSÉGÉBŐL TIZENKÉTEZER …RUBEN… GÁD… ÁSÉR… NAFTÁLI… MANASSÉ… SIEMEON… LÉVI… ISAKÁR… ZEBULON… JÓZSEF… BENJÁMIN … NEMZETSÉGÉBŐL TIZENKÉTEZER ELPECSÉTELT…
János apostol hallja a számot. Nem ő következtet, hanem felsorolást hall az elpecsételtekre nézve. Vajon az a megoldás, hogy megfejtjük a számot, s kimondjuk az igazi, jó megoldást?
144 000 elpecsételt. Tizenkét törzs, törzsenként 12000 főt jelent. Ennyi amit olvasunk. Elég?
Ami legelőször felfogható a felsorolás kapcsán, hogy a választott népről, a zsidók közül valókról van szó. Aztán, hogy megszámlálható ezek száma, s végül, hogy félelmetesen kevés ahhoz képest ahányan vannak. ( Csak a táborokban 6 millió zsidó pusztult el.)
Nagyon is kerek számról van szó, nyilván nem véletlenül, és jelképes tartalommal bíró szám.
Könnyen lehet, hogy ki se deríthetjük hányféle értelemben. A konkrét szám a fontos, vagy lehet fontosabbá, amit a megszámlálható és megszámlálhatatlan csoport egymás mellé tétele hordoz? Hogy a választott népből ott lesznek az övéi, de megszámlálható ( kevesebb) ez azokhoz képest, akik más népekből megszámlálhatatlanul sokan jönnek utána.
A mindenki számára érthető üzenet lehet fontosabb, mint a jelekbe (számokba) rejtett?
Ami a figyelmes, avagy Jákób gyerekeinek nevét jobban ismerő olvasónak feltűnhet, hogy
ez a sorrend nem azonos a születési sorrenddel, és nem pontosan Jákób fiainak nevéből adódik a tizenkettő. Nincs köztük Dán nemzetsége. Miért? Mit éreztethet velünk?
Megérinthet-e minket az üzenetnek a súlya, az hogy kimaradt a felsorolásból valaki? Egy név, egy törzs, egy nemzetség? Figyelmeztethet? Lehet kimaradni, akár a kiválasztott nép egy csoportjának, egy tagjának is, abból amit Isten neki készített, és ígért?
TÁBOR BÉLA írja így (1939.) A zsidóság két útja c. könyvben:
"A gazdasági tevékenység az anyag birtoklására irányul… A gazdaságban való elmerülés az áldozat megtagadása… A gazdaság lényege nem a szükségletek, vagy igények kielégítése. Itt nyeri az anyag azt a funkcióját, hogy magába szívja az emberi egzisztencia minden kínzó kérdését és minden magasabb lehetőségét, élet és halál, egyén és világ, ember és Isten találkozásának és szétválásának minden határpillanatát. Gond, félelem és aggodalom: a személyiség hiányérzetei; de a gazdaság valamennyit személyteleníti és önmagára irányítja…Funkciója nem az, hogy biztosítsa az ember fizikai létének fenntartását, hanem hogy lekösse az ember figyelmét, megvédje saját belső problémáival szemben, megvesztegesse az ember alkotóvágyát. A gazdaság az anyagba vetett hit…Az utolsó évszázadokban a gazdaság volt az a terület, ahol a zsidóság legsikeresebben szerepelt. Nem csatlakozhatunk azonban azokhoz, akik e sikeres szereplést úgy tekintik, mint a zsidóság értékének jelét… egy nép gazdag szellemi örökséget kapott, amellyel nem tud mit kezdeni és gazdasági energiává szűkíti az egészet… a zsidóság szellemi képességei valóban rendkívül kifejlődtek: mozgékony értelem, edzett matematikai-logikai tudat, a szellemi technika alkalmazása olyan széles rétegeinek lettek birtokává, mint kevés más népnél A szellem szempontjából csupa középszerű érték, de a gazdaságnak éppen e középszerű értékek a leghasznosabb fegyverei. . Így vált a zsidóság a gazdaság egyik legfőbb hordozójává…
"Íme elébed adtam ma az életet és a jót, a halált és a rosszat." Két út van nyitva a zsidóság előtt ma is…Az egyik a megváltás útja. A másik a katasztrófa útja… A zsidóság azzal teremtette meg az antiszemitizmust, hogy nem értette meg saját történelmét… A zsidó történelem értelme az áldozat. Amit feláldozunk; nem veszítjük el, hanem magasabb értékké alakítjuk; de ha azt ami áldozatul van szánva, elvonjuk az áldozat elől, valóban elveszítjük. Amíg a zsidóság nem érti meg áldozati hivatását, egész történelme tele lesz erőszakos veszteségekkel. Amíg nem tartja a legszigorúbb ítélőszéket önmaga felett, el kell tűrnie, hogy mások ítélkezzenek felette. Amíg le nem vonja a végletekig sajátos történelmi helyzetének következményeit, mások fogják a következményeket levonni vele szemben. Amíg a zsidóság vissza nem tért az áldozathoz, csak tárgya lehet a zsidókérésnek."
EZEK UTÁN LÁTTAM: ÍME NAGY SOKASÁG JÖTT, SENKI SEM TUDTA VOLNA MEGSZÁMLÁLNI, MINDEN NEMZETBŐL, TÖRZSBŐL, NÉPBŐL ÉS NYELVBŐL.
MEGÁLLTAK A KIRÁLYI SZÉK ELŐTT ÉS A BÁRÁNY ELŐTT FEHÉR RUHÁKBAN, KEZÜKBEN PÁLMAÁGAKKAL. ÉS HANGOSAN KIÁLTOTTÁK: AZ ÜDVÖSSÉG A MI ISTENÜNKTŐL VAN, AKI A KIRÁLYI SZÉKBEN ÜL ÉS A BÁRÁNYTÓL!
Itt nem hall hangot János apostol. Ő néz, és lát, megszámlálhatatlanul sok embert jönni.
S talán pont azt kell megérteni, hogy a választott néphez tartozás, a legkülönb keret sem üdvözít, de mindenkinek van lehetősége itt arra, hogy egyszer majd ott álljon.
Az elmúlt héten mondta egy óvodás, mikor a nevét kérdeztem előadás utáni beszélgetésnél:
- Már mondtam egyszer. Szép nevem van. ( másodszor volt itt csoportjával)
Először nem értettem, s kérdeztem mi is a neve, de sértődötten nézett vissza rám, s máris eszembe jutott, hogy a legutóbbi alkalommal a kolléganőm rászólt a szaladgálása miatt. Akkor meg is kérdezte, hogy hívják, s mikor megmondta - hogy ne csak szidás érje nálunk- megdicsérte milyen szép neve van. S emlékszem, ez milyen elképesztően boldoggá tette.
Azért volt különös, mert a rosszasága miatt kérdeztük meg a nevét. Abbahagyta, és boldog lett a néven szólítás miatt. S lám ragaszkodik ehhez a nevéhez kötődő élményhez, örömhöz.
Olyan sokszor jut eszembe az ószövetségi párba állítás: Jákób, akit választottam, Izráel, akit megigazítok… Ő a választott, aki megigazításra szorul. Jákób = csaló, aki igazol, aki mindent és mindenáron birtokolni akar. Megigazításra szorulóként választják. A csaló név helyett kapja új nevét: Isten választottja, Izráel.
Lehet minket nevünkön szólítani? Miből tudjuk, hogy rólunk van szó? Kimondható, nevén nevezhető az ami ellenünk szól? Miből kell minket megváltani? Valósággá lett a váltság?
AZ ANGYALOK PEDIG MINDNYÁJAN A KIRÁLYI SZÉK, A VÉNEK, ÉS A NÉGY ÉLŐLÉNY KÖRÜL ÁLLOTTAK, ÉS A KIRÁLYI SZÉK ELŐTT ARCRA BORULTAK, ÉS IMÁDTÁK AZ ISTENT EKKÉPPEN: ÁMEN! AZ ÁLDÁS ÉS A DICSŐSÉG, A BÖLCSESSÉG ÉS HÁLAADÁS, A TISZTESSÉG ÉS A HATALOM ÉS AZ ERŐ A MI ISTENÜNKÉ ÖRÖKKÖN ÖRÖKKÉ. ÁMEN.
De jó lesz ott lenni, Isten előtt fejet hajtani, imádni, amikor övé lesz az áldás, a dicsőség, a bölcsesség, a hálaadás, a tisztesség, a hatalom, az erő…
Övének érezzük? Itt és most? Miért hitetlenkedünk akkor? Miért csüggedünk olyan hamar?
Tegnap megint kaptam egy olyan levelet, amire képtelen vagyok felelni. Szeretetreméltó a levél, nem az a baj, hanem az elutasítás, a kereszténységé. Az az önmagába vetett hit, ha ez hitnek nevezhető. S az a meghökkentő, hogy roppant kedvesen, megengedően, de úgy ír, mintha velem lenne probléma, azzal, amit én képviselek, amit én hiszek. Hisz hogyan is feltételezem Istenről, hogy kizárna embereket, hogy ítél, hogy büntet… Szóval csüggedten álltam fel a levél elolvasása után. Hányszor érveltem, és hányszor próbálkoztam már… Emberileg egészen reménytelen. Nem bírok segíteni neki.
Bánatom orvoslására kezembe vettem egy rég olvasott könyvet. Már alig emlékeztem rá. Arról olvastam, hogyan megy vissza, küzd, harcol valaki azért a haldoklóért, aki őt mint feleségét annyiszor megcsúfolta, eltaszította, kijátszotta, vérig sértette, megalázta…
ANNE BRONTE: WILDFEEL ASSZONYA
"A szenvedő feltartóztathatatlanul közeleg a véghez - szinte már a peremére jutott az iszonyú szakadéknak, amelybe reszket belepillantani, s amelytől imák és könnyek végső erőfeszítése sem mentheti meg…Immár megszűnt számára a világ: az élet és minden ami érdekelte…A múltról szólni annyi, mint hasztalan önvád martalékául vetni a haldoklót; a jövőre utalni annyi, mint bűnbánatának és kétségbeesésének prédájául hagyni…
- Ha van élet a síron túl, s ítélet a halál után, hogyan nézhetek szembe vele? - nyögi a beteg …és sem megvilágítást, sem buzdítást nem tűr, akármit mondok, meg nem vigasztalja semmi; s mégis: lankadatlan kitartással csügg rajtam - egyfajta gyerekes kétségbeeséssel…- Hát nem ítéltetünk meg a testi mivoltunkban elkövetett tetteink szerint? Mi haszna volna a földi próbaidőnek, ha az ember kedve szerint töltheti, szöges ellentétben Isten parancsolataival, s azután mennybe mehet az üdvözültek társaságában, ha a leggonoszabb bűnös is elnyerheti a legjámborabb szent jutalmát, pusztán, mert ezt mondja: megbántam?
- De ha őszintén megbánod…
- Nem tudom megbánni, csak rettegek.
- A múltat csak fenyegető következményei miatt bánod?
- Pontosan…azt az egyet kivéve, hogy ellened vétettem, Nell, mert olyan jó vagy hozzám.
- Gondolj Isten jóságára, s óhatatlanul is fájlalnod kell, hogy Őt is megbántottad.
Majd a borzongó iszonyat újabb rohamában szorosabban markolta karomat és kezemet…
- Iszonyú a halál… Nem tudom elviselni! Kívánom Istentől, bárcsak magammal vihetnélek! - kiáltott fel - Te lennél a szószólóm előtte…
De úgy látszik hiába minden szó. Most nem nevet gúnyosan e szent igazságokon, mint azelőtt, de nem tud bízni bennük. Mellette ültem egész éjszaka, szorosan fogta a kezemet…
- Imádkozz értem Helen!
- Imádkozom érted…minden órában és minden percben… de te is imádkozz magadért.
Mozgott az ajka, de hang nem hagyta el…Senki sem képzelheti el ama halálos ágynak testi-lelki szenvedéseit! … De Istennek hála, él bennem a remény - nem csupán mert tétován belekapaszkodom ama lehetőségbe, hogy a végső percben elérte még a bűnbánat és a megbocsátás, hanem az áldott hittől, hogy…mégsem veszett el, és Isten, aki semmit se gyűlöl, ami az Ő keze műve, végezetül megáldja őt is!"
A VÉNEK KÖZÜL AZ EGYIK MEGSZÓLALT, ÉS EZT MONDTA NEKEM: KIK EZEK A FEHÉR RUHÁBA ÖLTÖZÖTTEK, ÉS HONNAN JÖTTEK? AZT MONDTAM: URAM TE TUDOD
Milyen meghökkentő lehetett, hogy őt kérdezi, őt szólítja meg az egyik vén. Őt, aki sosem-látottat lát, aki még innen néz, és figyel. János apostol nem próbálkozik, nem találgat, nem okoskodik, hanem rögtön visszaadja a kérdést annak, aki méltó rá... Uram te tudod…
János nem érzi magát alkalmasnak, pedig látomásról, látomásra világosul, s tán ő az, aki az emberek közül legtöbbet láthatott, tapasztalhatott, megélhetett. Miből születő alázat ez?
ÉS Ő FELELT: EZEK AZOK AKIK A NAGY NYOMORÚSÁGBÓL JÖTTEK, ÉS RUHÁJUKAT MEGMOSTÁK ÉS MEGFEHÉRÍTETTÉK A BÁRÁNY VÉRÉBEN. EZÉRT ITT VANNAK AZ ISTEN KIRÁLYI SZÉKE ELŐTT, SZOLGÁLNAK ÉJJEL-NAPPAL AZ Ő TEMPLOMÁBAN,
ÉS A KIRÁLYI SZÉKBEN ÜLŐ FELVONJA FÖLÖTTÜK SÁTORÁT. NEM ÉHEZNEK, ÉS NEM SZOMJAZNAK TÖBBÉ; SEM A NAP NEM TŰZ RÁJUK, SEM SEMMI HŐSÉG, MERT A KIRÁLYI SZÉKBEN ÜLŐ BÁRÁNY PÁSZTOROLJA ŐKET, ÉS ELVEZETI AZ ÉLŐ VIZEK FORRÁSAIRA, ÉS LETÖRÖL AZ ISTEN MINDEN KÖNNYET A SZEMÜKRŐL.
…Akik nagy nyomorúságból jöttek - elengedhetetlen? Hányan áltatják magukat azzal, hogy lehet másképpen is Istenhez érkezni. De nem lehet. Istent az keresi, aki látja a földi nyomorúságot, érzi fojtogató kínját. Itt a földön nyomorúság van. Mitől nem látjuk, ha nem látjuk?
…Ruhájukat megmosták és megfehérítették a Bárány vérében - Nem a mi jóságunk, nem a mi igaz voltunk, nem a mi igyekezetünk, nem a mi megfelelésünk, hanem Isten irgalma ad lehetőséget, utat.
Valaki így mondta a héten: Én hiszem Istent, de az állatok megölését nem tudom elfogadni.
Vajon az érte való megöletést, Krisztus feláldoztatását bűneinkért hogyan tudja elfogadni?
Ha itt nincs könny, nincs gyötrődés, szomorúság az emberi nyomorúság miatt, akkor nem látjuk, amit láthatnánk. Elbújtunk valami mögé, mert nem akarunk látni, nem akarunk érezni.
Ott valóban nem lesz többé gyötrelem, sem szenvedés, sem könny, sem szomorúság…
Ablonczy Ágnes
