22. Az ötödik trombitaszó

AZ ÖTÖDIK ANGYAL IS TROMBITÁLT, ÉS LÁTTAM EGY CSILLAGOT LEHULLANI AZ ÉGBŐL A FÖLDRE, ANNÁL VOLT A MÉLYSÉG KÚTJÁNAK KULCSA. FELNYITOTTA A MÉLYSÉG KÚTJÁT, ÉS ABBÓL OLYAN FÜST JÖTT FEL, MINT VALAMI NAGY KEMENCE FÜSTJE; ATTÓL A NAP ÉS A LEVEGŐ ELSÖTÉTÜLT. ÉS A FÜSTBŐL SÁSKÁK ÖZÖNLÖTTEK KI A FÖLDRE, ÉS EZEKNEK OLYAN HATALMUK VOLT, MINT AMILYEN HATALMUK A SKORPIÓKNAK VAN. ÉS PARANCSUK VOLT, HOGY A FÖLD FÜVÉT NE BÁNTSÁK, SE SEMMI ZÖLDELLŐT, SE SEMMI ÉLŐ FÁT, HANEM CSAK AZOKAT AZ EMBEREKET, AKIKNEK HOMLOKÁN NINCS RAJTA AZ ISTEN PECSÉTJE. MEGÖLNIÜK ŐKET NEM VOLT SZABAD, CSAK KÍNOZNI KELLETT ŐKET ÖT HÓNAPON ÁT, ÉS KÍNZÁSUK OLYAN VOLT, MINT A SKORPIÓMARÁS. ÉS AZOKBAN A NAPOKBAN AZ EMBEREK KERESIK MAJD A HALÁLT, DE NEM TALÁLJÁK, ÉS KÍVÁNNÁNAK MEGHALNI, DE A HALÁL ELFUT ELŐLÜK. A SÁSKÁK ALAKJA HARCRAKÉSZ PARIPÁKRA EMLÉKEZTETETT; FEJÜKÖN MINTHA ARANY KORONA LETT VOLNA, ÉS ARCUK OLYAN VOLT, MINT AZ EMBERI ARC. ÉS SÖRÉNYÜK OLYAN VOLT, MINT AZ ASSZONYI HAJ, ÉS FOGUK, MINT AZ OROSZLÁNOKÉ. MELLVÉRTJÜK VASPÁNCÉL, ÉS SZÁRNYAIK ZÚGÁSA OLYAN, MINT A CSATÁRA SZÁGULDÓ TÖMÉRDEK LOVASSZEKÉR DÜBÖRGÉSE. ÉS FARKUK OLYAN VOLT, MINT A SKORPIÓK FARKA ÉS FULLÁNKJA. FARKUKBAN VOLT EREJÜK, HOGY AZ EMBEREKNEK ÖT HÓNAPIG ÁRTSANAK. A MÉLYSÉG ANGYALA VOLT FELETTÜK A KIRÁLY; ANNAK NEVE HÉBERÜL ÁBADDON, GÖRÖGÜL PEDIG APOLLIÓN, AZAZ PUSZTÍTÓ. AZ ELSŐ JAJ ELMÚLT: ÍME EZUTÁN MÉG KÉT JAJ KÖVETKEZIK.
Jelenések könyve 9:1-12.

Nem furulya, nem fuvola, hanem trombita szól, úgy mint régen, a csaták kezdetekor. A csata vezére ad jelt, a megszólaltató csupán engedelmes követ. Elhangzik az ötödik trombitaszó, a veszni kész emberért végsőkig folyó, isteni küzdelem ötödik, újabb élet-halálharca.

AZ ÖTÖDIK ANGYAL IS TROMBITÁLT, ÉS LÁTTAM EGY CSILLAGOT LEHULLANI AZ ÉGBŐL A FÖLDRE

Ha egy üvegpohár földre zuhanva megreped, ha nem is esik szét, a vizet nem bírja többé magában tartani. Alkalmatlan arra, ami volt. Helyét, szerepét már esés közben elveszítette.

A csillagok helye fönn van, az égen. Ez a lehulló csillag is fent volt. De többé nem az ami eddig volt, nem lehet abban, ott, ahol azelőtt. Nem esik rá fény, sötét, nem világít többé.
Sötétségének, rejtettségének hatalma az, amivel itt hat.
A mai rész egyik fontos üzenetének érzem, hogy János apostol így közli: LÁTTAM…
Láthatóvá lett számára, hogy vesztett az, aki által éppen teljesedik a sötétség földi hatalma.

ANNÁL VOLT A MÉLYSÉG (POKOL) KÚTJÁNAK KULCSA. …

Háromféle fordítás szerint olvasva a János által tolmácsolt jelenést, világosabbá lehet, meggondolhatjuk mit lát, miféle tér, miféle világ nyílik itt: MÉLYSÉG, POKOL, ALVILÁG

A látható világban, környezetben bekövetkező csapások után az ötödik harsona szavára az alvilágból kiszabaduló sötét erők láthatatlan támadása, rejtett háborúja következik.
Démoni ( megszálló, megtévesztő, birtokba vevő ) erők lépnek fel az ember lelkével szemben. Embert meghaladó, de nem isteni erő. Ám tudhatjuk felőle, hogy földre hullott csillag, nem ő, hanem Isten uralkodik, fölötte van.

FELNYITOTTA A MÉLYSÉG KÚTJÁT ÉS ABBÓL OLYAN FÜST JÖTT FEL, MINT VALAMI NAGY KEMENCE FÜSTJE; ATTÓL A NAP ÉS A LEVEGŐ ELSÖTÉTÜLT. ÉS A FÜSTBŐL SÁSKÁK ÖZÖNLÖTTEK KI A FÖLDRE, ÉS EZEKNEK OLYAN HATALMUK VOLT, MINT AMILYEN HATALMUK A SKORPIÓKNAK VAN

Hátborzongató ez a kép, János apostol látja, és láttatja, olyan módon sejteti meg velünk a jövőt hasonlataival, hogy ráébredhetünk a csapás súlyára, amitől szenved majd az ember.

Ha nem is láttunk még sáskát, iszonyú pusztításukról hallhattunk. Az imádkozó sáska, az ájtatos manó alakját bizonyára ismerjük. Ezek a rovarok, elülső végtagjaikat rablásra, támadásra készen, föltartják, valóságos imádkozó helyzetet véve föl. Nevüket tartásukról kapták, természetük ezzel egészen ellentétes.
A skorpiók, a pókfélék rendjébe tartozó rovarok, melyek a sötétben indulnak el vadászni, igen kicsik, s mérgező anyagot hordoznak farkukban, áldozatuk csípésüktől, ha nem is halálosan, de tartósan beteggé lehet.

Vajon bensőnkre, lelki életünkre nézve mi mindent jelképezhet a sáskák mélységből való ránk szabadulása, a skorpiók kegyetlen, szenvedést okozó tulajdonságaival felruházva?
Hisz az ájtatos manó, ez a sáskafajta, egészen olyan, mintha imádkozna, ám közben épp elejthető áldozatra les, s le is csap rá, bezárja csápjaival, ha már elég közel ért hozzá.

Jaj nekünk, mert általánossá vált, lassan természetes lesz, hogy senki és semmi nem az, aminek látszik, mi se, hisz igazi bensőnk rejtve marad, és felelni se lehet ránk, és mi se a másikra felelünk, hisz ő is elvárja, hogy csak arra feleljek, ami látszhat, és jogot formálunk a megbántódásra, mert se ő, se én nem látjuk, nem ítélhetjük meg azt, ami legbelül van…
Mert már minden ezen alapul, s nincs testvérség, s valódi összetartozás. Dogma, keret, szerepek, szokások, elvárások… Nem istenszerelem, és nem is megváltottság köt össze, csupán gondosan őrzött szokásrend, kikezdhetetlen felszín, látványos áldozathozatal…

Tegnap megnéztünk egy filmet. Az a címe: Szeress ha tudsz! Egy nagycsalád felnőtt tagjai jelennek meg előttünk bizonyos történések, lépések közben, s mindegyikük életében van valami meghökkentő, botránkoztató. Hamar megállapítható mindez, csakhogy ettől semmi se lesz kezelhetőbb. És akad is, ami tetszik bennük, vagy amiben éppen magunkra ismerünk.
Csúnyaszájúak, féltékenyek, hazudósak, házasságtörők, beteges hajlamúak…kiderül, de mind-mind, egytől egyig boldogságra vágynak, szeretetre éhesek. Ítélhetők? Szerethetők?

Ismerjük a mesét Jancsiról és Juliskáról? Ki zárta be őket? Miért zárhatta őket ketrecbe?
Ha nem mennek oda, ha nem éhesek, ha nem esznek abból, ami olyan kívánatos… Mi módon szabadulhatnak? Ők látják hol kaptak helyet, látják ketrecük rácsait, a boszorka édelgő mesterkedését, azt, hogy miért eteti őket, és azt is, mire készül. Szabadulni akarnak mindvégig, résen vannak, készülnek rá, míg egyszer sikerül.

Mi mindenre vágyakozunk, kívánkozunk és kóstolunk lelkileg, aminek rabjává lehetünk?
Pedig csak éhesek vagyunk valami többre, szebbre, emberfelettire, csodára, csillogásra…
Aki vágyától megvakul, aki azt igazolja, s látni se akarja ketrecét, nem az többé, aki volt.
Úrrá lesz rajta, rögeszméjévé, megköti, gondolkodását és cselekedeteit - megszállva tarja.
A megszálló, a sötét hatalom rejtett, mérgező ereje növekszik az utolsó időkben.

PARANCSUK VOLT, HOGY A FÖLD FÜVÉT NE BÁNTSÁK, SE SEMMI ZÖLDELLŐT, SE SEMMI ÉLŐ FÁT, HANEM CSAK AZOKAT AZ EMBEREKET, AKIKNEK HOMLOKÁN NINCS RAJTA AZ ISTEN PECSÉTJE.

Ez a legfontosabb! Ami védelmet ad. Mert hiába bízunk magunkban. Nem véd meg se a vallás, se az egyház, se a család, se az iskola. Isten pecsétje ott van a homlokunkon?

Balesetemkor, amikor leestem a magasból, arcom merő seb volt, s koponyaalapi törést szenvedtem, megtapasztaltam valamit, amire addig nem volt lehetőségem. Az élet-halál határon, a súlyos következményekkel járó sérülés árnyékában nekem csak az számított, hogy az életem Isten kezében van. Bizonyos lettem felőle. Nem volt bennem félelem.

Van-e bizonyosságunk? Minden veszedelmes, sarokba szorító helyzet, erre lehetőség.
Isten minden harsonája ezért szólal meg, minden csapás, próba ehhez a ponthoz vihet. Hogy megélhessük, hogy ráébredhessünk mi a miénk, rajtunk van-e a védő pecsét?

MEGÖLNIÜK ŐKET NEM VOLT SZABAD, CSAK KÍNOZNI KELLETT ŐKET ÖT HÓNAPON ÁT, ÉS KÍNZÁSUK OLYAN VOLT, MINT A SKORPIÓMARÁS. ÉS AZOKBAN A NAPOKBAN AZ EMBEREK KERESIK MAJD A HALÁLT, DE NEM TALÁLJÁK, ÉS KÍVÁNNÁNAK MEGHALNI, DE A HALÁL ELFUT ELŐLÜK

Mi az, aminél jobb a halál? Miféle szenvedés az, amely elől halálba menekülne az ember?
Amikor elvész minden út, szertefoszlik minden remény, rettegéssel telik meg az életünk, s a lelkünket marokra fogó, minden lehetőségünket elnyelő sötétség emészti egész valónk.
Talán emlékszünk a gadarai megszállottra. ( Márk 5: 1-13,) Kiáltozott és kővel vagdosta magát. A benne levő gonosz, megszálló lélekre kiált Jézus, mert az az ember már megszólíthatatlan. És helyet kér tőle a gonosz lélek, hova menjen. S a disznónyájba megy Jézus parancsára. És nem tud mást, csak gyötörni, megháborítani azt, akibe költözik. A disznók halálba, a tengerbe futnak, mert nem bírják elviselni gyötrését.

Heller Ágnes, egyik kötetében négy olyan hibára hívja fel a figyelmet, melyek rejtettek, egyik se látszik különösebben főbenjáró bűnnek, sőt, megfelelő tálalásban el is fogadjuk ezeket: hiúság, irigység, neheztelés, gyávaság. ( pl. önérzet, többre törekvés, tisztesség, elengedés) Pedig ezek tesznek bezárhatóvá. Hízelgéssel, lehetőségekkel, jogokkal, elvárásokkal…
Miközben másnak gondoljuk magunkat, életünket, egyszer csak nem leszünk jelen.

A SÁSKÁK ALAKJA HARCRAKÉSZ PARIPÁKRA EMLÉKEZTETETT; FEJÜKÖN MINTHA ARANY KORONA LETT VOLNA, ÉS ARCUK OLYAN VOLT, MINT AZ EMBERI ARC. ÉS SÖRÉNYÜK OLYAN VOLT, MINT AZ ASSZONYI HAJ, ÉS FOGUK, MINT AZ OROSZLÁNOKÉ. MELLVÉRTJÜK VASPÁNCÉL, ÉS SZÁRNYAIK ZÚGÁSA OLYAN, MINT A CSATÁRA SZÁGULDÓ TÖMÉRDEK LOVASSZEKÉR DÜBÖRGÉSE. ÉS FARKUK OLYAN VOLT, MINT A SKORPIÓK FARKA ÉS FULLÁNKJA. FARKUKBAN VOLT EREJÜK, HOGY AZ EMBEREKNEK ÖT HÓNAPIG ÁRTSANAK

Milyennek látszottak ezek a sáskák? Harcrakésznek, uralkodónak, embernek, harapásra késznek, felvértezettnek, szárnyalni tudónak, harsogónak, ijesztőnek, erősnek, ártónak…

Mózes a választott néppel a pusztában vándorolt. Először csoda volt számukra a manna, a fakadó forrás, a fürjek, de ráuntak. Arra, hogy csak az legyen számukra, amit Isten ad nekik.
És elégedetlenkedtek, vétkest kerestek, vádaskodtak. Akkor Isten kígyókat engedett közéjük. Akit megmart, az belehalt. De Mózes felállított egy rézkígyót, s aki megmartan feltekintett rá, az megmenekült. Lehetett felnézni, és lehetett elfordulva meghalni. Az életük volt a tét.

Vajon volt aki nem nézett fel? Mi tölthette be azt, mi akadályozta őt, aki nem bírt felnézni?
A válasz csak az lehet, amiért a kígyók támadása is indult. Lehet belezárulni a rosszba, a lázadásba, a hitetlenségbe, a haragba, az elégedetlenségbe, az irigységbe…

A MÉLYSÉG ANGYALA VOLT FELETTÜK A KIRÁLY…
A másik fordítás szerint: KIRÁLYUK AZ ALVILÁG ANGYALA VOLT…

Nincs harmadik út. Vagy Isten pecsétje van homlokomon, vagy a mélység, az alvilág urának és uralkodásának szolgáltatom ki magamat. S ha elszabadulnak a mélységek elveszhetek.
Hogyan ír az utolsó időkről Pál egyik kedves tanítványának?

"Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők következnek. Az emberek ugyanis magukat szeretik és a pénzt… kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, féktelenek, a jónak nem kedvelői, árulók, elvetemedettek, felfuvalkodottak lesznek, az élvezetet hajhásszák inkább és nem szeretik az Istent. Az ilyeneknél megvan a kegyesség látszata, de annak erejét megtagadják. Ezeket kerüld. Mert közülük valók azok, akik belopakodnak a családokba, és foglyul ejtik azokat, akiket bűnök terhelnek, és mindenféle vágyak hajtanak; akik mindenkor tanulnak ugyan, de az igazság megismerésére soha el nem jutnak És amint Jannes és Jambres ellene szegültek Mózesnek ( II.Mózes 7:11-22.) úgy ezek is ellenszegülnek az igazságnak; romlott gondolkozású és hit dolgában megbízhatatlan emberek. De nem mennek sokra, esztelenségük nyilvánvalóvá lesz mindenki előtt, mint amazoké is az lett…"      II. Timóteus 3: 1-9.

Jannes és Jambres tudta utánozni Mózes csodáit a fáraó parancsára. De egészen más erő jelent meg bennük, és le is győzettek, meg kellett szégyenülniük, a büntetés utolérte őket.

Az apostol arról ír, annak rejtett erejéről beszél, ami az ötödik démoni csapásban lesz jelen:
Az ilyeneknél megvan a kegyesség látszata, de annak erejét megtagadják…

A SÁTÁN IS VILÁGOSSÁG ANGYALÁVÁ VÁLTOZTATTA EL MAGÁT… II. Kor. 11:14.

Soha ennyi emberfeletti erőt kutató vágy nem volt az emberekben. A keresztények közt is. Meghökkentő, hogy mind a csodát, a birtokolható, ember által működtethető erőt szeretné, s az ettől vakuló ember nem veszi észre, hogy rabbá lesz, megszállja gondolatait, az, akitől a produkció, az erő van. Mert van! Elszabadul a pokol, és mindent Isten nevében tesznek.

ANNAK NEVE HÉBERÜL ÁBADDON, GÖRÖGÜL PEDIG APOLLIÓN, AZAZ PUSZTÍTÓ.

Hogyan figyelmezteti Isten népét Pál apostol?
"Végezetül legyetek erősek az Úrban, az Ő hatalmas ereje által. Öltözzétek föl az Isten minden fegyverét, hogy megállhassatok az ördög ármánykodásaival szemben. Mert nem test és vér ellen van a mi tusakodásunk, hanem fejedelemségek ellen, hatalmasságok ellen, a sötétség világának urai ellen… Éppen ezért vegyétek fel az Isten fegyverzetét, hogy ellenállhassatok… Álljatok meg tehát, felövezvén derekatokat igazságszeretettel…" Efézus 6:10-20.

Harcban állunk. Védelmet Isten világossága adhat. Körülövezzük magunkat igazságszeretettel? Miénk a megigazulás páncélja? Fel vagyunk saruzva a békesség evangéliumának készségével? Miénk a hit pajzsa? Rajtunk az üdvösség sisakja? Kezünkben a Lélek kardja?

AZ ELSŐ JAJ ELMÚLT: ÍME EZUTÁN MÉG KÉT JAJ KÖVETKEZIK.

DÖMÖTÖR ILONA     VÉSZHARANG

Ablonczy Ágnes