AZUTÁN EGY MÉRŐVESSZŐHÖZ HASONLÓ NÁDSZÁLAT ADTAK A KEZEMBE E SZÓVAL: KELJ FEL ÉS MÉRD MEG AZ ISTEN TEMPLOMÁT, AZ OLTÁRT ÉS AZ OTT IMÁDKOZÓKAT. DE A TEMPLOM KÜLSŐ UDVARÁT HAGYD KI, ÉS NE MÉRD MEG, MERT AZ A POGÁNYOKNAK ADATOTT, AKIK A SZENT VÁROST TAPODJÁK MAJD… Jelenések könyve 11:1-2.
Mikor a gyerekeim tanulták a mértékegységeket, sokat küszködtek az elvont egységekkel, a váltásokkal, s akkor én úgy próbáltam pl. a hosszmértéket velük megjegyeztetni, hogy saját "magukat" neveztem ki mércéül, ami mindig kéznél van: ujjaik, kezük, lábuk, lépésük…
A Biblia magától értetődően ezekről beszél, s nem a mi szabályozott, egységekhez kötött ismeretünkről: ujj ( az ujjunk szélessége 19 mm ), tenyér ( az ujjak hossza a tövétől 76 mm), arasz ( kinyitott tenyér 230 mm), könyök ( könyöktől ujjak hegyéig 46 cm).
EGY MÉRŐVESSZŐHÖZ HASONLÓ NÁDSZÁLAT ADTAK A KEZEMBE
Félelmetes dolog másokat mérni. Kemény, egyértelmű szóval figyelmeztet Jézus Krisztus:
"Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek. Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítélnek meg titeket is. És amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek nektek is…" Máté 7:1-5.
Itt nem János akar mérni, feladatul kapja a mérést. Mérőeszközt is kap hozzá az angyaltól.
Hat könyök volt a mérőnád, ami ebben a részben, mint mérce szerepel: 296 cm, ami kb.3 m.
A mérőnád volt az, ami még kifejezhető azzal, ami emberi testrészhez kötött, de egy emberi méreteknél nagyobb egységről van itt szó, amivel meg kell mérni, az embert meghaladót. Kevés hozzá az ember, ( János apostol is ) kézbe kell venni az erre szolgáló mérőeszközt.
Mindenkinek módja van látni, mérni mindazt, amit magában és maga körül észrevesz. Nem kell a szemünket és a szívünket csukva tartani. De nem szabad összekeverni, összetéveszteni ezt az isteni méréssel. Aki méri önmagát, aki maga világosságban jár, az észreveszi a sötétséget. Magában, és másokban. Jézus erre figyelmeztet ugyanabban a bibliai részben:
"Őrizkedjetek a hamis prófétáktól, akik juhok mezében jönnek hozzátok, belül azonban ragadozó farkasok. Gyümölcseikről ismeritek meg őket…" Máté 7:15.
KELJ FEL ÉS MÉRD MEG AZ ISTEN TEMPLOMÁT…
Amikor János apostol Patmosz szigetén látja ezeket a látomásokat, tudja a beteljesedett, szörnyű ítéletet: Jeruzsálemet földig rombolták a római hadak, és a templom sincs többé.
Nem arra a templomra emlékezik itt. Emlékei nyomában, de újat, másikat lát.
Ezékiel próféta könyvét idézi a látomás, azt a templomot, aminek mérésére őt szólították:
"Isteni látásokban vitt engem, és íme egy férfiú volt ott, tekintete, mint az ércnek tekintete, és len-zsinór volt kezében és mérőpálca; és a kapuban állt. És szólt nekem az a férfiú: Embernek fia! láss szemeiddel és füleiddel hallj és figyelmes légy mindarra amit mutatok neked…" Ezékiel 40:2-3.
Ahol Ezékielt körbeviszi Isten küldötte, az a jövendő temploma, ahol az Isten dicsősége lakik.
Láthatja az Ő dicsőségét belül, méri is, s azt is látja, hogyan fakad, indul bentről kifelé az élő víz, hogyan szélesedik átlábolhatatlan folyammá, hogyan torkollik a tengerbe. Aztán neki kell mérni. Saját maga lép bele, először bokáig, aztán térdig, derékig és megáll… Ezékiel 47:1-6.
Mi mérődik akkor Ezékiel által? A templomhoz közel a víz még átlábalható, de ahol folyammá lesz, ott csak az úszni tudók merülhetnek bele. Mérhető Isten jelenléte? Mérhető a hit?
"…a Magasságos nem kézzel csinált templomokban lakik…" Ap. csel.7:48.
"Nem tudjátok, hogy ti az élő Isten temploma vagytok, és az Isten Lelke lakik bennetek?" I.Korintus 3:16.
MÉRD MEG AZ ISTEN TEMPLOMÁT, AZ OLTÁRT ÉS AZ OTT IMÁDKOZÓKAT
Mérd meg…eszközt kap kezébe János apostol, amivel mérni tud. Mit kell neki megmérni?
A templomot, az oltárt és az ott imádkozókat. Ami hit által (vagy a nélkül) az oltárra kerül, és azokat, akik az oltárhoz járulnak. Van bennük tere Istennek? Mérjük és mérhetik?
Valaki azt mondta nekem, azért bólint közös ismerősünk lépéseire, életére, mert áldottnak látja az életét. Kész emberi mércével őt igazolni. Miért? Nem lát, avagy nem akarja látni az ellentmondást, ami annak szava és lépései, áldozata és viselkedése közt ott feszül.
Mitől látszik valaki áldottnak? Jól megy dolga, szerencsés életű, tetszik másoknak, sikere van? Ezek az emberi vágyakozás mércéi. Ennek a mérésnek felelt meg a gazdag ifjú is.
Nincs mindenki kezében igazi mérce? Jézus Krisztus kapta, használta is ezt az embert meghaladó mércét. A hozzá jövőknek szívét vizsgálta, látta és mérte, és arra felelt mindig. Örömteli? Félelmetes, mikor ő mér? Mit mérhetett, ha ezt mondta a gazdag ifjúnak:
"Eredj el, és add el minden vagyonodat, és oszd szét a szegények között, és kincsed lesz a mennyben. Azután jöjj, és kövess engem…" Márk 10:17-22.
Meglepő, és különös élmény volt számomra, amikor kézbe vettem Tábor Béla könyvét, A zsidók két útja c. kötetet, és olvastam benne a Tízparancsolatról. Valami olyat próbál éreztetni, hogy a tízparancsolat nem előírás, hanem arról szól, hogyan is találkozhatunk Istennel.
"A tízparancsolat a valóságban egyetlen parancs: az értékrendé…a hangsúly a tíz ige sorrendjén van. Mint isteni szó felülről lefelé hangzik. Nekünk, ha meg akarjuk érteni ezt a szót, az áldozati füst útját kell követnünk: alulról felfelé. Az utolsó igénél kell tehát kezdenünk, s onnan az áldozatok (érték-alá-rendelések) emelkedő során át haladunk az elsőhöz."
Amikor a bajai zsinagógába bemegyünk, előbb a külső kapun lépünk át, aztán az udvaron haladunk, azután a templom ajtaját nyitjuk, majd az előtérből jutunk magába a templomba, s előre haladva, jutunk az oltárhoz, ott őrzik a szekrényben a Tórát, melyen olvasható Isten üzenete. A zsinagógában régen az idegenek, csak elkülönített térben lehettek jelen…
Módja, rendje volt a belépésnek, a benntartózkodásnak. A rendet Isten szava által kapták.
Ma akárki bemehet, bárhol letelepedhet, mindenféle szó elhangozhat, többé nem az a hely, ami volt. Nem templom többé! Szentségét, értékét, rendjét veszítette.
Templom a szívünk? Volt az? Honnan nézi Isten? Mérjük Isten mértékével, rendeléseivel? Nem fentről kéne a mérést kezdeni, hanem felőlünk, azaz az utolsó parancs felől, az elsőig?
A TIZEDIK IGE - "Ne kívánd a te felebarátod házát…és semmit, ami a te felebarátodé…"
Áldozd fel kívánságaidat, szerzésvágyadat, mert nem marad lelkedben hely Isten számára.
"…ez a birtoklási - vagy pontosabban: birtokszerzési - vágy feláldozásának parancsa…
Az ember fut az anyag után, az ember tehát itt maga is, mint csak lefelé törő irány van jelen - mint anyag… Amit birtokolni vágyok, azt meg akarom kapni... Adni és kapni: ez pontosan megfelel a szellem és anyag, két ellentétes irányának. Adni: ez teremtő, aktív magatartás; maga a szellem nem tesz egyebet, mint folytonosan ad. Ezzel szemben annak a szerepe, aki kap, passzív: nem ő cselekszik, hanem az cselekszik vele, amit kap. Aki kap, az anyag felé fordul… A birtokos erősebb, mint a birtok, mert a birtokviszonyon kívül is van léte… amilyen mértékben nő a birtoklás jelentősége élete arányrendszerében, olyan mértékben csökken ereje, míg az erő-viszonyok megfordulnak: a birtok uralkodik a birtokoson…Az érdek a korlátlan birtoklás magatartása: az áldozat elvi megtagadása; és megfordítva: az áldozat az érdek alárendelése " Tábor Béla
A KILENCEDIK IGE - "Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot…"
Engedd szólni a valót, ha saját birtokként kezeled a szót, elveszti erejét, valóságtartalmát!
"A szó birtokként kezelésének tilalma, mint a hazugság első tilalma…Magasabbá teszi ezt a létfokot a szó bevonulása….A szó itt még a birtokos cselekedete… a szó, mint az anyag foglya, sőt, mint az anyag rabszolgája. Érdekeket kiszolgáló szó. Amivel itt szembekerülünk, a valóság alapvető értékrendjének ugyanaz a feje tetejére állítása, ami a birtokviszonyt jellemzi… Az anyagé a primátus, az anyag irányítja a szót… De ez a szó valóságának megtagadása… aki hamis tanúbizonyságot tesz, kiírtja a szóból a valóságot, s a szót, mint birtokot kezeli…" Tábor Béla
A NYOLCADIK IGE - "Ne lopj."
Engedd el, ne vedd át azt, ami nem a tied, hisz saját lehetőségeidet veszíted el.
"Ezzel a tilalommal zárul le a birtoklás létköre. A folytonosság itt sem szakad meg: mint az előző, úgy ez is a hazugság tilalma. A hazugság itt már a birtok-viszony emberének saját gyökerét mossa el. A tolvaj még a birtokviszonyon belül él; nem ismer más létet, mint a birtoklásét - de ennek az egyetlen létnek alapját is megtagadja…nem hisz abban az egy dologban, amiben hisz…Ez a radikális kötetlenség - a hazugság elvének végsőkig való keresztülvitele a Nihil világának tartalma… A bomlottságnak ezt az émelyítő atmoszféráját árasztja a tolvaj, mint minden alvilági elv képviselője. A birtoklás létkörén belül nem lehet mélyebb romlottság…A birtoklás befutotta egész létkörét… megkísérelt anyag maradni az anyagban, megkísérelt szellemet gyártani (ideológiát), és megvárta, míg ez a szellemével ellentétes irányú szellem teljes bomlasztó hatását kifejti…" Tábor Béla
A HETEDIK IGE - "Ne paráználkodj."
Ne ösztöneid, ne érzelmeid vezessenek a másik felé. Isteni lélek nélkül az ösztön vak.
"Ez a kör a cselekvés pillanatáé - de vak cselekvésé, amely még nem vetette alá magát a szellem ( a szellemre való emlékezés ) vezetésének… A cselekvés pillanata, tehát a nosztalgia, a vágy pillanata… Az ösztön…saját pillanatán belül megfoghatóvá merevíti azt, ami megfoghatatlan… Ez a fok még nem a szellemé, ha a vágyban már a szellem ígérete csillog is… A hetedik ige nem az ösztönélet tilalma, de kijelöli az ösztönélet helyét az értékrendben, és az ösztönélettől is áldozatot, alárendelést követel. Így mondja: Ne paráználkodj! Ezzel az ösztön létkörében való megrekedést tiltja el. Míg a birtoklás a holt anyagé… az ösztön már az élő anyagé…De az anyaggal való érintkezés csak akkor nyújthat megismerést, ha "odaadja magát" a megismerőjének…Csak élő anyag áraszt magából megismerést…
Az ösztön embere, várja az anyag ajándékát." Tábor Béla
A HATODIK IGE - "Ne ölj."
Ne adj utat érzelmeidnek a másik ellen, hisz épp az érte való lépés lehetőségét veszted el.
"Adni - ez a pillanat telje lehet; kapni - ez mindig csonka pillanat. Teremteni - ez a pillanat telje, teremtettnek lenni - ez a hiány. A szellem ajándéka, éppen az ajándék legyőzése: azt adja, hogy az ember adni tud és ad. A szellem áldozati készséget ad. Az anyag ajándéka örökké kiegészítésre szorul és örökké kielégítetlen…A cselekvés válasz-út elé ér: vagy kilép önmagából, vagy a legelvontabb cselekedethez menekül…A hatodik ige ennek a második választásnak a tilalma… A gyilkosság a léttől akar eltekinteni…Ábel tud adni, Káin nem… Léte abból állt, hogy a másikra irányult: a másik nincs többé… A cselekvő nem győzte le az ellenállást ( ami az anyag szellemmé teremtése lenne ) megsemmisítette." Tábor Béla
AZ ÖTÖDIK IGE - "Tiszteld atyádat és anyádat…"
Becsüld az előtted járókat, vesd alá magadat az értékrendnek, hogy benne helyet lelhess.
"Az ötödik ige határige … Az ösztön, a szellem nélküli lélek létfokának záróparancsa… Az alulról felfele menő sorban ez az első igenlő parancs. Eddig csupa tilalom volt, csupa "nem" . "Az anyag szava, az ellenállás szava a "nem",…a szellem szava az "igen"…
A "nem" a tagadásé, az "igen" a hité… Mint tilalom, az ötödik ige a vak cselekvés, a felelőtlenség tilalma. A gyermek felelős cselekedeteiért szüleinek…( a héber "tisztel" szó kapcsolatban áll a "súlyosnak lenni" kifejezéssel ) Mint parancs, a cselekvés értékrendjét követeli. Ha az alárendelés első kifejezett parancsa, úgy az áldozat első kifejezett parancsa is. Tiszteld… aki az élő szellembe átlépett ( negyedik ige ) annak számára a tekintélytisztelet, a rangsor elismerése a lélegzés, olyan nélkülözhetetlen elem, hogy észre sem veszi." T.B.
A NEGYEDIK IGE - "Emlékezz a szombat napról, hogy megszenteljed azt…"
Szánj időt az Istenre való emlékezésre, hogy jelen lehessen, szólhasson, ereje betölthessen.
"A hat nap: még cselekvés. A hetedik nap: a már-nem-cselekvés… Héberül: "Sabat" aminek hű fordítása a már-nem-cselekvés. Visszatérés a Szóba, az azonosság, mint már-nem-cselekvés. A "hetedik nap" visszatérés abba a kezdetbe, amely az első nap "előtt" van. A szombati munkatilalom minden cselekvés áldozatát követeli: az egész emberi élet alárendelését a szellemnek… minden cselekvés előfeltétele… a cselekvésből való kilépés és a cselekvésbe való belépés pillanata… Emlékezz… ez itt még csak a szellem első lépése: emlékezés." T.B.
A HARMADIK IGE - "Az Úrnak, a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd…"
Ne pecsételd Isten nevével emberi ügyeid, jelenvalóságát se, ha még csupán vágyakozol rá.
"Az első, a Név a kiejthetetlen négy betűvel jelzett egyetlen tiszta szó…. A név az egyetlen jel, amely azonos a jelzettel…" Vagyok, aki vagyok…" A Név kiejtése, maga Név léte… A negyedik ige még csak a szellemre való emlékezést követelte, túljutást a cselekvés létkörén… De a harmadik ige az első szó, ahhoz az emberhez aki már a szellemen belül van… Itt kezdődik a vallás, toronymagasan minden etika fölött… a személy, Isten felé tör…" Tábor Béla
A MÁSODIK IGE - "Ne legyen más Istened én előttem, ne csinálj magadnak faragott képet"
Ne formázz Istent, ne képzeld el, több annál, mint ami benned képként róla megszülethet.
"Ez az utolsó parancs…e fölött semmilyen parancs nem állhat. Az utolsó parancs az érték-rend megcsonkításának, meghamisításának, az értékelés önkényének tilalma…Ez a mérték nem helyettesíthető semmilyen faragott képpel… Faragott kép. ez a bálvány értelme, tehát a bálványimádás minden kimondott és ki nem mondott formájának tartalma kép-teremtés… Isten saját képmására teremtette az embert, ez a viszony a teremtő Isten és a teremtett ember között… a bálvány, mint faragott kép, nem más, mint hazug teremtés, vagy a hazugság teremtése…az isteni teremtés…felülről lefelé irányuló…az ember részvétele a teremtésben …alulról felfelé irányuló út… Az ember nem teremt, de a teremtő szellem rajta megy keresztül… a bálványt faragó ember épp ezt az utat zárja el hazugsággal…" Tábor Béla
AZ ELSŐ IGE - "Én az Úr vagyok, a te Istened, aki kihoztalak téged…"
Ha szeretetébe von, ha tenyerébe emel, jelenlétében, feleslegessé válik minden egyéb.
"A tíz ige egyetlen parancsát se szeghetjük meg anélkül, hogy valamennyit meg ne szegjük …Az első ige nem parancsol semmit és nem tilt meg semmit: nem irányul cselekvésre. Ez a létező azonosság. Az ember létpontjából: a már-nem-cselekvés." Tábor Béla
A TEMPLOM KÜLSŐ UDVARÁT HAGYD KI, ÉS NE MÉRD MEG, MERT AZ A POGÁNYOKNAK ADATOTT, AKIK A SZENT VÁROST TAPODJÁK….
Azt a parancsot hallja János apostol, hogy a templom külső udvarát nem kell megmérnie.
Van amit nem kell mérni. Mi azért tévesztjük el, mert nem templom a szívünk. Külsőt élünk, belső helyett, valamiféle udvarát a szent helynek. Amin keresztül léphetnek, taposhatnak…
Mit látott Ezékiel a templomból feltartóztathatatlanul kijönni? ( Ezékiel 47:1.)
Ímé víz jött ki a ház küszöbe alól… Mivel mérhető a templom, az oltár, az ott imádkozók?
Miféle templom a mi szívünk? Mérheti saját ígéretével Jézus Krisztus? (János 7:38.)
"Aki hisz énbennem, amint az írás mondja, élő víznek folyamai áradnak annak belsejéből."
Ablonczy Ágnes
