AZTÁN NAGY JEL TŰNT FEL AZ ÉGEN: EGY ASSZONY, AKI A NAPBA ÖLTÖZÖTT, ÉS
A HOLD VOLT A LÁBA ALATT, ÉS FEJÉN TIZENKÉT CSILLAGBÓL VALÓ KORONA, VÁRANDÓS VOLT, ÉS SZÜLÉSI FÁJDALMÁBAN VAJÚDVA KIÁLTOZOTT. ÉS MÁS JEL IS FELTŰNT AZ ÉGEN: ÍME EGY HATALMAS TŰZVÖRÖS SÁRKÁNY, AMELYNEK HÉT FEJE VOLT ÉS TÍZ SZARVA, ÉS HÉT FEJÉN HÉT KORONA. FARKA LESÖPÖRTE ÉS FÖLDRE SZÓRTA AZ ÉG CSILLAGAINAK HARMADRÉSZÉT. ÉS ODAÁLLT A SÁRKÁNY A SZÜLŐ ASSZONY ELÉ, HOGY MIKOR MEGSZÜL, MEGEGYE A FIÁT. ÉS SZÜLT FIÚGYERMEKET, AKI VASVESSZŐVEL PÁSZTOROL MAJD MINDEN NEMZETET, ÉS
A GYERMEK FELRAGADTATOTT AZ ISTENHEZ ÉS AZ Ő KIRÁLYI SZÉKÉHEZ, AZ ASSZONY PEDIG A PUSZTÁBA FUTOTT, AHOL ISTENTŐL KÉSZÍTETT HELYE VAN, HOGY OTT TÁPLÁLJÁK ŐT, EZERKÉTSZÁZHATVAN NAPIG.
Jelenések könyve 12:1-6.
Nem volt ismeretlen fogalom számomra a holdfogyatkozás, hisz láttam már saját szemem-mel a teliholdat, és a sokféle mértékben megfogyatkozott holdat is, ám tegnapelőtt este azt láttam ahogy lassan elfogy a fény, s éppoly lassan telítődik pár óra alatt. Ugyanaz történt volna, ha nem látom, de más ébred bennem ha szó esik róla, ha hallok felőle. Nekem lett több közöm hozzá. Más tudni valamiről, más elképzelni, és egész más valóságosan látni .
AZTÁN NAGY JEL TŰNT FEL AZ ÉGEN: EGY ASSZONY, AKI A NAPBA ÖLTÖZÖTT, ÉS
A HOLD VOLT A LÁBA ALATT, ÉS FEJÉN TIZENKÉT CSILLAGBÓL VALÓ KORONA,
János apostol újabb jelt lát feltűnni az égen. Egy napbaöltözött asszonyt, akinek minden porcikája tündöklő világosságba, napba vont, aki fölötte áll a holdnak, az éjszakának, a sötétségnek, s akinek koronája épp tizenkét csillag - melyek égi járása-fordulása az ember számára a múló időt teszi megszámolhatóvá, mérhetővé. Mit érthetünk mi ebből?
Emlékszünk arra - mikor az ismert ószövetségi történetben a tizenkét esztendős József elmeséli második álmát testvéreinek, és apjának - miről álmodott akkor?
I.Mózes 37:9-11.
„…álmot álmodtam; ímé a nap és a hold, és tizenegy csillag meghajol vala énelőttem…"
A testvéreiben irigységet és gyűlöletet ébreszt, apja Jákób pedig fejét csóválja, s ott a töb-biek előtt dorgálja meg kedvencét. Miért? Kiért? Mit éreznek, mit gondolnak az álom felől?
Ki előtt hajolnak meg a nap, hold és csillagok? És ha álmodta is, minek kellett elmondani? Csak bajt hoz, épp a saját maga vesztét munkálja! Vagy éppen ellenkezőleg?
Úgy tűnik, teljesül az álom. Hiszen évekkel később Egyiptomban fejet hajtanak előtte. Úgy, ahogy álmodta! Vagy tán több volt ez, még ennél is több, az, amit akkor álmában láthatott?
Hisz Ábrahámé az ígéret, mely örökségképp Izsáké, aztán Jákóbé, kinek neve az elnyert áldás után Izráel, és az ő fiaié. Hisz a választott nép, az Isten szeretetébe vont nép ők. Eljegyzettjei Istennek. Akiket meg akar ajándékozni Fiával, a megígért Messiással.
Akiknek többet adott, mert többet vár tőlük.
József volt a választott fiak közt az, akinek a testvérei által forralt gonoszságot is javára fordíthatta Isten. Miért? Mert akár szép ruhát, akár rabruhát ölt, a szíve mindig Isten felé fordul. Benne folytatódik, az ő életében jelenik meg az Ábrahám magvainak ígért áldás.
Az ószövetségi kijelentésekben mindvégig ott az ember számára érthető, átvehető kép, mellyel Isten a választott néphez való kötődését jegyességhez, házassághoz hasonlítja
„Mert férjed a te Teremtőd, seregeknek Ura az Ő neve, és megváltód Izráel Szentje, az egész föld Istenének hívattatik. Mert mint elhagyott és fájó lelkű asszonyt hív téged az Úr,
és mint megvetett ifjú asszonyt; ezt mondja Istened…"
Ézsaiás 54:5-6.
„Menj és kiálts Jeruzsálem füleibe mondván: Ezt mondja az Úr; Emlékezem reád, gyermekkorod ragaszkodásáéra, mátkaságod szeretetére, amikor követtél engem
a pusztában, a még be nem vetett földön…Halljátok meg az Úr szavát Jákób háza,
és Izráel házának minden nemzetsége…"
Jeremiás 2:2-4.
„És eljegyezlek téged magamnak örökre, és pedig igazsággal és ítélettel, kegyelemmel
és irgalommal jegyezlek el…"
Hóseás 2:18.
Amikor egy évvel ezelőtt kezembe vettem Keresztes szent János verseit, meghökkentettek ezek az érzések, hisz az Istenre nyitott szív mindenről elfeledkező szerelmes sóhajtásai.
Pedig mi felelhetne méltóbban az égi szeretetre, mely a veszendő emberért földig hajol?
KERESZTES SZENT JÁNOS: ÉNEK…
…Ó életem, mulandó,
az örök élettel ha egybevetlek,
nem vagy hozzá hasonló.
Hogy hívnám életemnek?
Csakis halálomnál kegyetlenebbnek.
Kemény és kurta élet,
lefejtem majd magamról szorításod,
elhagylak végre téged,
koporsómból végre kiszállok,
hisz vőlegényem vár, akit imádok!
Ó jaj, égess magaddá!
Ó, Istenem, szentséges szerelemmé!
Földed bár hátrahagyná
teremtményed, bár eggyé
válhatna Véled s glóriád övezné!
…Szerelmed lángja, Isten,
mikor gyújt engem édes lángolásra?
Hogy égessen, hevítsen,
kemence lángolása,
mikor emészt, mikor fogad magába?
Mikor ragad el innen
a szerelem mindennél szilajabban?
Mikor engedsz be engem?
Dicsőn, háborítatlan,
mikor is lakhatom majd országodban?
…Magadba ó, emelj föl,
s mi eggyéválnom Tevéled nem enged,
a hideget szívemből
vedd ki, e szeretetnek
vakságáért szereteted ne vond meg!
Tüzedtől lángra kapva
egész bensőm elégne Benned, Isten.
Ó, bár Beléd omolna,
megsemmisülne minden,
eloldozódna testem, lelkem innem!
Kapudat nyisd Uram meg!
E nyomorult szeretetedbe lépjen!
Jelét szeretetednek
add meg neki egészen!
E csúszó féreg Benned hadd reméljen!
Ne késlekedj szeretni,
tedd, hogy erősen szeresselek Téged!
Szemedet rám emelni
méltóztass, kérve kérlek!
Előtted állok, Uram, amíg élek.
…Ó jöjj, örök egy Isten,
lelkemnek éke, édessége jöjj el!
Szerelmed közelítsen,
napod vígan, ha fölkel,
a Te kegyelmed fényessége tölt el!
Hozzád sóhajtok egyre,
s ha börtönömnek ideje tovább tart,
akkor is esedezve
várom, hogy rám figyelj majd,
hogy mennyei dicsőségedbe foglalj…
Mert olthatatlan, csillapíthatatlan tűzzel, el nem múló, örökkévaló szeretettel szereti Isten az ő választott népét. Értük küldte az ígért Messiást, Megváltót, a Vőlegényt, Jézus Krisztust.
De mi történt? Az övéi nem fogadták be Őt. ( János 1:11.) Ellene fordultak, megbotránkoztak rajta, amikor bizonyságot tett. Ugyanúgy felelnek, mint egykor József szavaira a testvérei.
Miféle súlyú - Jézus tolmácsolásában - az a példázat a királyi mennyegzőről. Ahova a hivatalosan nem jönnek. Fáj neki, és tán épp ezért nevén meri nevezni, hogy miért nem!
Vagy a másik példázat, a tíz szűzről. Mind-mind a párkapcsolat jelképével érezteti, miféle érzelemnek kéne-lehetne itt mozdulni Isten felé. Nem értik, és nem felelnek szeretetére.
Hogy mondja Jézus? Hogy érinthette ez Máriát, az édesanyját? Kik az ő hozzátartozói?
„Ki az én anyám, és kik az én testvéreim? És kitárván kezét tanítványai felé ezt mondotta: Íme az én anyám és az én testvéreim…"
Máté 12:48-49. ( Márk 3:33-34, Lukács 8:21.)
ASSZONY, AKI A NAPBA ÖLTÖZÖTT, ÉS A HOLD VOLT A LÁBA ALATT, ÉS FEJÉN TIZENKÉT CSILLAGBÓL VALÓ KORONA, VÁRANDÓS VOLT ÉS SZÜLÉSI FÁJDALMÁBAN VAJÚDVA KIÁLTOZOTT…
Mert egy gyermek születik nékünk, Fiú adatik nékünk, és az uralom az ő vállán lészen…
Ézsaiás 9:6.
Mert született néktek ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus Dávid városában…
Lukács 2:11.
Mit jelentenek számunkra ezek az ígéretek, Krisztus születése után kétezer esztendővel?
Egyszerűen behelyettesítjük Máriával? Hisz illik rá a kép, rá, aki már az ígéret, a kiválasztás pillanatában megbélyegzett, hisz a megesett lány akkor, ott, megvetésre méltó, és igen, a jegyesének Józsefnek külön parancs kell, hogy vállalja őt. Miféle vajúdás, miféle szülés ez?
Jegyesei lehetünk? Bennünk megszülethet? Szentlélek által, istenszerelem által?
Hozzá tartozunk? Anyaszentegyházának tagjai vagyunk? Vagy emberi szervezetek tagjai?
Az ő jegyesei vagyunk? Szentlelke által érintettek? Őt hordozzuk? Megszülethet bennünk?
PAKOCS KÁROLY: SZÜLETNIE KELL VALAKINEK
Kínlódik a világ. Anyakínokat érez. Szülnie kell Valakit.
Mert nyugtalan a föld. Haragot morognak a vezuvok, az etnák;
füstöt, tüzeket köhögnek s fojtogatják a családban a békét.
Láz rázza a nagy-hegyeket s a völgyben reszket az ember.
Vajúdás ez: a föld vajúdása. Szülnie kell Valakit.
Mély ember-sóhajok szakadnak fel a földből,
bosszú liheg s haragok cikáznak át a világon.
Láz rázza az emberi lelket: harag-láz, gyönyöröknek láza.
Vajúdás ez: ember vajúdása. Szülnie kell Valakit.
Rongyba dugott gyermek vánszorog fel piszkos pince-odúkból.
Levegőt akar inni s napsugár-kehelyért nyújtja nyakát.
Sápadt, erőtlen; szederjes az ajka; rázza a nyomorláz.
Vajúdás ez: nyomor vajúdása. Szülnie kell Valakit.
Haragszik az Ég is. Halállal kaszálja az embert,
jéggé aratja vetését és kenyerét tűzzel emészti.
Láz rázza egünket: a haragvás isteni láza.
Vajúdás ez: az Ég vajúdása. Szülnie kell Valakit.
E minden-vajúdásból Valakinek születnie kell,
aki csendesedése leszen a hegyek méhében a láznak,
a völgyekben az ember-remegésnek;
aki a bosszú testvérre indult villámait pokolba lövi
s kiissza sóhajaink keserű kelyhét;
aki levegőt ád a tüdőnek, fényt a szemeknek
és meghímezi ruhának a rongyot;
aki Isten-tüzeket gyújt megint a szívekben
s az Ég haragos szavát áthangolja allelujának.
Vajúdik a Minden.
Krisztust készül újra leküldeni a földnek az ég.
Bizony, bizony mondom néked, ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja meg az Isten országát… Ami testtől született, test az, és ami Lélektől született lélek az. Ne csodáld, hogy ezt mondtam neked: Szükséges nektek újonnan születnetek….
János 3:3-7.
Mi az ő választottjaivá lehetünk. Föl sem fogjuk, miféle hihetetlen irgalom és kegyelem ez
Szentlelke érinthet, magáévá tehet, jegyeseivé, fiakat szülővé, Őt visszavárókká lehetünk.
MÁS JEL IS FELTŰNT AZ ÉGEN: ÍME EGY HATALMAS TŰZVÖRÖS SÁRKÁNY, AMELYNEK HÉT FEJE VOLT ÉS TÍZ SZARVA, ÉS HÉT FEJÉN HÉT KORONA. FARKA LESÖ-PÖRTE ÉS FÖLDRE SZÓRTA AZ ÉG CSILLAGAINAK HARMADRÉSZÉT. ÉS ODAÁLLT
A SÁRKÁNY A SZÜLŐ ASSZONY ELÉ, HOGY MIKOR MEGSZÜL, MEGEGYE A FIÁT.
Már említettem, hogy egy középiskolás programot kezdtünk el itt a városban. Soha ilyen nehezen nem bólintottam rá. Nem a fontossága volt kérdés. Tudom, hogy nagyon fontos. Nem a bizonyosság hiányzik. Tudom, hogy lépnem kell, fel se tudom sorolni, hányszor kaptunk biztatást. Mégis. Valami mintha ellene lenne. Bennem? Tegnap döbbentem rá.
Hogy hiába lett bizonyossá bennem, a társamban, hiába nyertünk rá pénzt, hiába nyílnak előttünk sorra az ajtók, hiába van felelet a hívó szóra, állandó leállási kényszert érzek.
A hitemre tátja száját, nyelné el újra meg újra valami. Mi nyeli el? Miért hagyom? Mert szemrehányást kapok? Mi számít? Vagy mert már annyiszor vesztettem? Vesztettem?
Azt értettem meg, hogy igen, a neki elkötelezettek, neki eljegyzettek, a vele eggyé lévők életében születni kell - kellene - valaminek, de ami születni készül, arra les az Ellenség!
„Minden gondotokat őrá vessétek, mert néki gondja van rátok. Józanok legyetek, vigyázza-tok, mert a ti ellenségetek az ördög, mint ordító oroszlán, szertejár és keresi kit nyeljen el;
Álljatok ellen neki, legyetek erősek a hitben…"
I. Péter 5:6-8.
„Öltözzétek fel az Isten minden fegyverét, hogy megállhassatok az ördög ármánykodásaival szemben. Mert nem test és vér ellen van a mi tusakodásunk, hanem fejedelemségek ellen, hatalmasságok ellen, a sötétség világának urai ellen…"
Efézus 6:11-12.
SZÜLT FIÚGYERMEKET, AKI VASVESSZŐVEL PÁSZTOROL MAJD MINDEN NEMZETET
Az ember számára alig elfogadható, hogy itt róla van szó, rólunk, akiket szeret és pásztorol. Jóisten!? Hogy a pásztorlás eszköze vasvessző? Igen, hogy végre valahára ráismerjünk, igen, hogy el ne vesszünk, hanem örök életet nyerjünk…(János 3:16.)
„…Elfeledkeztetek-e az intésről, amely nektek, mint fiaknak szól: Fiam ne vesd meg az Úr fenyítését, és el ne csüggedj, ha dorgál téged. Mert akit szeret az Úr, megfenyíti; megostoroz mindenkit, akit fiává fogad. Szenvedjétek el a fenyítést! Úgy bánik veletek az Isten, mint fiaival… javunkra, hogy szentségben részesüljünk. Első pillanatban semmiféle fenyítés sem jár örömmel, hanem keserves, ámde utóbb a megigazulás békességes gyümölcsével fizet azoknak, akik abban edződnek."
Zsidókhoz írt levél 12:5-11
ÉS A GYERMEK FELRAGADTATOTT AZ ISTENHEZ ÉS AZ Ő KIRÁLYI SZÉKÉHEZ, AZ
ASSZONY PEDIG A PUSZTÁBA FUTOTT, AHOL ISTENTŐL KÉSZÍTETT HELYE VAN, HOGY OTT TÁPLÁLJÁK ŐT, EZERKÉTSZÁZHATVAN NAPIG.
Az elragadtatás utáni idő, amit a pusztába futva menekülő kap, épp annyi, mint az előző két látomásban szereplő idő: negyvenkét hónap, ill. ezerkétszázhatvan nap, (Jelenések 11:2-3.) míg … pogányok tapodják a szent várost, míg …a két tanú prófétálhat és hatalmat kap prófétálásra, bizonyságtévő rettentésre és csodákra. Véges idő, Isten által megszabott idő.
A megszületett gyermeket Isten magához ragadja, védelmébe veszi, őrzi, nem eshet baja.
A szülést vállaló asszony fut, mert valóságos a fenyegetettség, a veszély, de tudhatja, Jézus Krisztus választottjaként helye van, és mindvégig táplálékhoz jut, mert gondoskodnak róla.
Ablonczy Ágnes
