32. A hétfejű és tízszarvú vadállat

ÉS LÁTTAM EGY VADÁLLATOT FELJÖNNI A TENGERBŐL, AMELYNEK TÍZ SZARVA ÉS HÉT FEJE VOLT: SZARVAIN TÍZ KORONA ÉS FEJÉN ISTENKÁROMLÁS NEVEI. ÉS A VADÁLLAT, AMELYET LÁTTAM, HASONLÓ VOLT A PÁRDUCHOZ: LÁBA, MINT A MEDVE LÁBA, ÉS SZÁJA, MINT AZ OROSZLÁN SZÁJA. A SÁRKÁNY ODAADTA NEKI EREJÉT ÉS TRÓNJÁT, ÉS NAGY HATALMÁT. ÉS ÚGY LÁTTAM, HOGY AZ EGYIK FEJE HALÁLOSAN MEGSEBESÜLT, DE AZ ÉLETVESZÉLYES SEB MÁR MEGGYÓGYULT, ÉS ÁLMÉLKODVA MENT AZ EGÉSZ FÖLD A VADÁLLAT UTÁN. ÉS IMÁDTÁK A SÁRKÁNYT, AKI A HATALMAT ADTA A VADÁLLATNAK, ÉS IMÁDTÁK A VADÁLLATOT IS E SZAVAKKAL:
KI HASONLÓ A VADÁLLATHOZ? KI KÜZDHETNE MEG VELE? ÉS ADATOTT NÉKI NAGYOKAT MONDÓ SZÁJ, TELE ISTENKÁROMLÁSSAL, ÉS ADATOTT NEKI HATALOM, HOGY ÍGY CSELEKEDJÉK NEGYVENKÉT HÓNAPON ÁT.
MEGNYITOTTA TEHÁT SZÁJÁT AZ ISTEN KÁROMLÁSÁRA, ÉS GYALÁZTA AZ Ő SÁTORÁT ÉS A MENNYBEN LAKÓKAT. AZ IS MEGADATOTT NEKI, HOGY HADAKOZZÉK A SZENTEK ELLEN, ÉS LEGYŐZZE ŐKET. ÉS HATALMAT NYERT MINDEN TÖRZSÖN ÉS NÉPEN ÉS NYELVEN ÉS NEMZETEN.
ÉS IMÁDNI FOGJA ŐT A FÖLD MINDEN LAKÓJA, AKINEK NEVE NINCS BEÍRVA ÖRÖK IDŐTŐL FOGVA A MEGÖLT BÁRÁNY ÉLETKÖNYVÉBE. AKINEK VAN FÜLE, HALLJA MEG! HA VALAKI FOGSÁGRA JUT, ÁM MENJEN FOGSÁGRA. HA VALAKI KARDDAL VÉSZ EL, ÁM HALJON MEG KARDDAL. IDE KELL A SZENTEK ÁLLHATATOSSÁGA ÉS HITE.
Jelenések könyve 13:1-10.

Múlt héten, az irodalmi körben a pecázásról, horgászásról beszélgettünk. Miután a kör tagjai közt van aki vegetáriánus, eleve két pártra szakadt a társaság. A halászókra és a sosem halászókra. Egyetértésre tehát nem volt esély. Egyikük, aki szeret kiülni a vízpartra, botra szerelt, leeresztett horoggal, csalival halra lesni - e héten, hozott nekem két verset a horgászás rejtelmeiről. Hogy megérthessem, mi vonzza őt, mi viszi oda a parthoz, a vízhez és a halhoz.

TÓTH ZOLTÁN: HORGÁSZAT

Elgondolkodom, arról, ami
mindig más, és mást is jelent,
az ősi ösztönök mélyen lakoznak,
valahol legeslegbelül, és a
fennmaradás, mint kézzelfogható
testet ölt, s a zsákmányszerzésben
fölülmúl, mindent, talán az ész
alacsonyodik, halak szintjéig,
ahol a túlélés lesz a fogódzó,
s az ellenfél az ennivaló…

Meghökkentő volt versének egyik gondolata: …az ellenfél az ennivaló… Elgondolkoztatott. Mert én nem szeretem a halat. A levét se szívesen nyelem, de a halat, azt végképp nem. Tehát nekem igen könnyű lemondani a pecázás gyönyöreiről, és csupán a hal élete felől nézni, ítélni a horgászt. Más a súly, amikor egyszerre vonzó és taszító az amit megtehetek.

Lehet írástudó módra idézni a Bibliát, a történetet a csodálatos halászatról, vagy a sokezer embert megelégítő néhány halacskáról, de hiábavaló minden szó, a tökéletes érvelés is. Csak akkor érthetem meg a halászt, helyzetét, akkor lehet számára szavaimnak érvénye, súlya, ha az ellenség az ennivaló, ha éhes vagyok arra, ha vágynék arra, amit el is lehetne engedni. Mert nem a hal az ellenség. És nem egyenlő a hal szeretetével, ha élni hagyom.
Miféle parton, mire lesek mire várok én? Mire vagyok éhes? És amikor valami lehetőségként megjelenik, érvényes-e mindkét esély? Szabad vagyok akár megragadni, akár elengedni.

ÉS LÁTTAM EGY VADÁLLATOT FELJÖNNI A TENGERBŐL, AMELYNEK TÍZ SZARVA ÉS HÉT FEJE VOLT: SZARVAIN TÍZ KORONA…

Mit lát János apostol? Kiemelkedik a vízből egy fenevad. Mit láthatott először belőle? A tíz korona csücskét, s a tíz koronát a hét fej tetején. Az aranyból készült koronákat, az uralkodás, a hatalom jelképeinek ragyogását.

Vágyunk uralkodni? Miben?
…Hogy minket válasszanak, hogy mi dönthessük el, hogy mi mondhassuk ki másoknak az igazságot, hogy nekünk engedjenek, hogy ránk nézve bólintsanak…

Észre se vesszük, rá se ismerünk, fel sem fogjuk, s már meg vagyunk sértve, torkig vagyunk másokkal, szembe vagyunk fordulva… Mert becsaphatók vagyunk. Mert ösztöneinkben rejtőzik az uralkodni vágyás, mélyen, ezért előbb csapdába ejt minket, mint hogy észrevennénk.

DSIDA JENŐ: ÉJJEL A MAROS PARTJÁN

Sötét folyó,
honnan fakadsz?
Sötét folyó,
meddig szaladsz?
Sötét folyó,
hova szakadsz?

Sötét falú,
vízparti kép.
Senki se szól,
semmi se lép,
alvó falu,
alszik a nép.

Sötét falu,
felejts, aludj,
te csak aludj!
Virraszt a víz,
aludj, aludj.

Ó életem,
honnan fakadsz?
Ó, életem
meddig szaladsz?
Jaj, életünk,
hova szaladsz?

Nagy hallgatás,
mély, mint a sír.
Halk csobogás,
bús, mint a sír.

Most messziről
Valaki sír.

Valaki sír,
ágyán forog.
Mindenki sír
és hánytorog.
Mindenki sír,
Zokog, zokog.

Sötét sírás
honnan fakadsz?
Nehéz sírás
miért fakadsz?
Szakadó könny
meddig szakadsz?

FEJÉN ISTENKÁROMLÁS NEVEI. ÉS A VADÁLLAT, AMELYET LÁTTAM, HASONLÓ VOLT A PÁRDUCHOZ: LÁBA, MINT A MEDVE LÁBA, ÉS SZÁJA, MINT AZ OROSZLÁN SZÁJA

Akinek szeme megakad, s a csillogó koronán marad, észre se veszi, azt, ami rémíthetné. Csak lassan bukkan fel a tíz szarv a hét fej, a vadállat, hét feje, tíz szarva, az istenkáromlás hordozója, a sebes mozgású párducalak, az erős medveláb, a félelmetes oroszlánszáj.

Dániel könyvében, a hetedik részben is szerepel négy vadállat, itt azok már együtt látszanak.

Négy igen nagy vadállat emelkedett ki a tengerből, mindegyik különbözött a többitől. Az első olyan volt, mint az oroszlán…a következő, a második vadállat medvéhez hasonlított…Azután láttam a következőt, amely olyan volt, mint egy párduc…Ezután egy negyedik vadállatot láttam az éjszakai látomásban: ijesztő, rémületes és rendkívül erős volt…
Dániel 7:4-7.

Dániel akkor látja az álmot, közvetlenül azután, mikor megmenekül, mert Isten angyalai befogják az oroszlán száját, mikor rosszakarói elvesznek, s Belsaccár király elrendeli Izráel istenének tiszteletét. János helyzete sem könnyebb, Patmos szigetére száműzték…
Mitől lesz fogékony az ember arra, ami nem látszik, de jelenvaló, lelket szorongató valóság? Mi diktál belül nekünk? Az éhség, a szükség, az ösztöneink? Ezeknek a rabjai vagyunk?

„Ha az ember fölfüggeszti egyéni gondolatait és vágyait és egyedül a dolgok szavára figyel, egy olyan szükség jelenik meg előtte, aminek nem lehet nem engedelmeskedni…Ezentúl sosem lehetünk büszkék arra, amit végbevittünk…" Simone Weil - Kegyelem és nehézkedés

A SÁRKÁNY ODAADTA NEKI EREJÉT ÉS TRÓNJÁT, ÉS NAGY HATALMÁT…

Jézus megkísértésekor is ígéret hangzik el:

Ismét elvitte őt az ördög egy igen magas hegyre, és megmutatta neki a világ minden országát és azok dicsőségét. És ezt mondta neki: Mindezt neked adom, ha leborulsz előttem, és imádsz engem…
Máté 4:8-9.

De Jézus Krisztus tudja a választ, azt, ami megvéd a hatalom csillogásával szemben:

Távozz sátán, mert meg van írva: az Urat a te Istenedet imádd és csak neki szolgálj. Ekkor elhagyta őt az ördög, és íme angyalok jöttek, és szolgáltak neki.
Máté 4:10-11.

Ijesztő volt hallani, az elmúlt heti hírek között, hogy a rivaldafény hamis dicsősége által megromlott életét önkezével befejező énekes-zenész agyonreklámozása, túlzó magasztalása úgy hatott egy érte rajongó kislányra, hogy őt utánozva öngyilkos lett. Jaj kiért? Miért?

Egyszer beszélgettünk tizenévesekkel az értékekről. Mi jó, mi rossz. Válogattak, érveltek egymást győzködve, bőszen. Amikor a hatalom fogalma került elő, tamáskodtak, hova is tegyék. Lehet jó? Mitől az? Számít ki hogy él vele? Mindenkit megront? Miért?
Mert aki hatalmat ad, elvárja, hogy alárendelje magát az, akinek adja. Hányan és hányan adták el így lelküket, a hatalomért. Mert a hatalom engedelmes, igazodó szolgát követel.

Amikor 1990-ben elvállaltam a jelölést, és helyi képviselő lettem, egy idő után azt tapasztaltam, észre kellett vennem, hogy senki sem áll mellém. Amikor érvelek, harcolok valamiért, nem akarnak érteni, nem szavazzák meg amit javaslok. Miért is maradtam egyedül?
Mert a hatalom számára használhatatlan voltam. Nem vágytam pozícióra, nem csábított a szerzés, az uralkodás sem. Nem volt mivel megvesztegetni.
Hitem, szegények, gyengék iránti elkötelezettségem által Isten őrzött meg. Sem a hatalomból, sem annak megrontó erejéből nem kaptam. Akkor csak azt éreztem, kihagynak, kimaradok, épp abból, amibe belekerültem. El is keserített a tehetetlenség. Később láttam csak, akkor jöttem rá, hogy én magam voltam az oka. És azt is csak visszatekintve éreztem, hogy ez a legfőbb jó, ami ott, akkoriban történhetett velem.

ÉS ÚGY LÁTTAM, HOGY AZ EGYIK FEJE HALÁLOSAN MEGSEBESÜLT, DE AZ ÉLETVESZÉLYES SEB MÁR MEGGYÓGYULT, ÉS ÁLMÉLKODVA MENT AZ EGÉSZ FÖLD A VADÁLLAT UTÁN. ÉS IMÁDTÁK A SÁRKÁNYT, AKI A HATALMAT ADTA A VADÁLLATNAK ÉS IMÁDTÁK A VADÁLLATOT IS E SZAVAKKAL: Ki HASONLÓ A VADÁLLATHOZ? KI KÜZDHETNE MEG VELE?

Már letaszíttatott. Sebezhetetlennek látszik, sokféle csodára képes. Az emberek szeretnek álmélkodni, szeretnek az erős, a győztes oldalán lenni, fejet hajtanak a világhír, a tehetség, a siker, a hatalom, a különös erő előtt.
És vannak mindig akik készek igazolni, és másokkal jónak igazoltatni, a saját terükön belül uralkodó, az ott, és abban szerepet osztóhoz való odatartozásukat. Lehet ez a kör bármi. Ország, világ, egyház, szakma, munkahely, család...

Miért látszhatott jónak, becsülésre érdemesnek egy-egy nagy király, hadvezér, politikus? Mit hitetnek el az emberrel? És miért kész hinni az ember? Hányan lelkesedtek Néróért, Napóleonért, Hitlerért, Sztálinért… és folytathatnám a sort? Érdemes volt hatalmukban, uralkodásukban osztozni? Az élelem volt az ellenség? Miféle? Milyen áron uralkodtak? Meddig tartott?

ÉS ADATOTT NÉKI NAGYOKAT MONDÓ SZÁJ, TELE ISTENKÁROMLÁSSAL, ÉS ADATOTT NEKI HATALOM, HOGY ÍGY CSELEKEDJÉK NEGYVENKÉT HÓNAPON ÁT. MEGNYITOTTA TEHÁT SZÁJÁT AZ ISTEN KÁROMLÁSÁRA, ÉS GYALÁZTA AZ Ő SÁTORÁT ÉS A MENNYBEN LAKÓKAT.

Igen, nagyokat mondó, nagyokat ígérő kell hogy legyen, akit pl. ma maguk fölé szavaznak az emberek. De a szimpátia, a lelkesedés csak addig tart, ameddig érvényes az ígéret. Utána aztán mindig köpködés van, káromlás innen is, onnan is.

Alig pár éve, hogy összeomlott a népért, kisemberekért harsogó elveket hirdető, jólhangzó jelszavakkal elfogadtatott, istentelen kommunista hatalom. Azóta már megjelent hű tükre egy vastag kötetben. A kommunizmus fekete könyve. Hogyan olvassák el ezt a kötetet azok, akik magukkal elhitetve, másokat feladtak, ártatlanokat meghurcoltak? Félek, inkább kezükbe sem veszik. Látható lehetett volna akkor is? Érdemes volt nem látni? Ami meghökkent, az, hogy milyen sokan ragaszkodnak még ma is ahhoz, hogy akkor milyen jó volt. Miért volt jó? Aki osztozott a hatalomban, aki szolgája lett, aki eladta, elkötelezte magát valamiért…

Tegnap beszélgetés közben egy kislány csodálkozva kérdezte: Ha magyar tanár szerettem volna lenni, miért nem lettem az? Hogy egy templomos paplány a hatvanas évek közepén miért nem lehetett pedagógus?! És ez akkor magától értetődő, természetes volt? Nem érti.

AZ IS MEGADATOTT NEKI, HOGY HADAKOZZÉK A SZENTEK ELLEN, ÉS LEGYŐZZE ŐKET. ÉS HATALMAT NYERT MINDEN TÖRZSÖN ÉS NÉPEN, ÉS NYELVEN ÉS NEMZETEN. ÉS IMÁDNI FOGJA ŐT A FÖLD MINDEN LAKÓJA, AKINEK NEVE NINCS BEÍRVA ÖRÖK IDŐTŐL FOGVA A MEGÖLT BÁRÁNY ÉLET KÖNYVÉBE.

Dániel könyvében így olvashatjuk az ő, ezzel együtthangzó látomása és jövendölése felől:

„Sokat beszél majd a Felséges ellen és gyötörni fogja a Felségesnek szentjeit… Hatalmába kerülnek a szentek egy időszakra, meg két időszakra és egy fél időszakra…
Dániel 7:25.

Minden nép, nyelv, nemzet fölött hatalmat nyert. Hadakozik a szentek ellen, és győzhet. Van hatalma hozzá. Miért szenvednek háborúságot, bántást azok, akik Krisztust követik? Mert hatalma van. Nincs, aki e hatalom markolását ne tapasztalná, ne érezné.
Ezért jaj annak, aki nem akarja érezni, s annak is, aki csak igazolja maga és mások előtt, hogy föl van írva a neve, de nincs bizonyossága. Aki látszat szerint, saját vágyai szerint igazodik Krisztushoz. Mert kiszolgáltatott. Eltéríthetővé és becsaphatóvá lesz.

De imádni csak azok imádják, akiknek nincs fölírva a neve az élet könyvébe.

AKINEK VAN FÜLE, HALLJA MEG! HA VALAKI FOGSÁGRA JUT, ÁM MENJEN FOGSÁGRA. HA VALAKI KARDDAL VÉSZ EL, ÁM HALJON MEG KARDDAL. IDE KELL A SZENTEK ÁLLHATATOSSÁGA ÉS HITE.

Ne veszítsük el bizalmunkat, akkor se ha temérdek bántás, emberi erőnket próbára tévő baj, elképzelhetetlen terhek, elhordozhatatlan csúfság avagy méltatlan támadás ér minket.
Arra kell számítanunk, hogy ér. Mert mindenki támadható. Azok is, akikhez ragaszkodunk. És nem velük állunk szemközt, hanem azzal az szellemi erővel, mely meg tud rontani minden körülményt, minden kapcsolatot, minden közösséget körülöttünk. Hatalma van rá.

Mire van szükségünk? Hitre és állhatatosságra. Nem látva látó szemekre, kiolthatatlan reménységre, megingathatatlan bizalomra, megtartó hitre, el nem múló istenszeretetre.

Kérjetek és adatik néktek, keressetek és találtok, zörgessetek és megnyittatik néktek…
Máté 7:7.

Ablonczy Ágnes