…AZ ANGYAL ÍGY SZÓLT NEKEM: MIÉRT CSODÁLKOZOL? ÉN MEGMONDOM NEKED AZ ASSZONY TITKÁT ÉS A VADÁLLATÉT…

Nem tudjuk melyik angyal szól, csak azt, hogy azok közül való, akik a haraggal telt csészéket kitöltötték. János apostol rémítő titkokat lát nyílni és beteljesülni. Méltán csodálkozik. És mi? Sokszor a megmagyarázott isteni szó se érint - semmitmondó marad. Mi hangzik el felénk ebben a részben? Megszólíthat minket? Érinthető a szívünk, van fülünk Isten kijelentéseire?

BABITS MIHÁLY: CSAK A DALRA

1

Egyenes úton mentem én -
ti kitértetek jobbra-balra.

Ti a szavakra figyeltetek
én csak a dalra, csak a dalra.

Szombaton Budapestre utazva, retúrjegyet vettem, helyjegyes, átszállós járatra. Visszafelé jőve a vonaton, kiderült, a helyjegy csak odafele érvényes. És felállítottak vélt helyemről, aztán átszállva, a hozzá csatlakozó vonatra, már le se akartam ülni. Engem még egyszer nem szégyenítenek meg a felállítással! Pedig volt hely bőven, estére már nagyon fáradt is voltam, de nem akartam újra hallani, hogy nem stimmel a jegyem, s nincs jogom ott ülni…

Igen, ha tehetjük, kerüljük azokat a helyzeteket, mikor méltán ellenünk szólót kell belátnunk, s azokat az embereket is, akiknek szavában ott a szörnyű dal, a szemrehányás és az ítélet.

AZ ASSZONY…HOMLOKÁRA ÍRVA EZ A TITOKZATOS NÉV: A NAGY BABILON…

B á b e l, a nagy torony városa - B a b i l o n - nal azonosítják. Emlékszünk a régi történetre? Miképp látja, olvashatja itt a „nagy Babilon" nevét János apostolt? És vajon ma, nekünk mit mond ez a név, mit közvetíthet a hozzá kapcsolódó történet és látomás? Miféle asszony ez, miféle p a r á z n a s á g o t , miféle erőt, utálatosságot képvisel a Báránnyal szemben?

„ Mind az egész földnek pedig egy nyelve és egyféle beszéde vala… És mondának: Jertek, építsünk magunknak várost és tornyot, melynek teteje az eget érje, és szerezzünk magunk-nak nevet, hogy el ne széledjünk az egész földnek színén. Az Úr pedig leszálla, hogy lássa a várost, és a tornyot melyet építenek vala az emberek fiai. És monda az Úr: Ímé e nép egy, s az egésznek egy a nyelve, és munkájának ez a kezdete, és bizony semmi sem gátolja hogy véghez ne vigyenek mindent, amit elgondolnak magukban. Nosza szálljunk alá, és zavarjuk össze nyelvüket, hogy meg ne értsék egymás beszédét..."
I.Mózes 11:1-9.

Nemrég olvastam egy különös, kétszerzős kötetben - Szabó Lajostól és Tábor Bélától - ( Vádirat a szellem ellen ) néhány ide illő gondolatot ezzel a történettel kapcsolatban:

„Égig érő tornyot akartak építeni az emberek, s közben darabokra bomlott az egységes ősnyelv - tekintse mesének aki tudja. Aki visszaemlékezik csak egyetlen pillanatára is, melyben úgy érezte, hogy belső világában a tudat és tudatalatti, szó és történés, logika és intuíció egységbe oldódtak, nem fogja tudni mesének tekinteni. Ilyen pillanata mindenkinek volt…. Nem hozzánk, nem rólunk szólnak ebben a „mesében"? A motívumok nagyon ismerősek. A „tudományos korszak" határtalan önbizalma… mindnyájunk élménye. A föld meghódítása, a víz meghódítása, a levegő meghódítása, a sztratoszféra meghódítása… Egy-egy ilyen újabb hódítás már nem is kelt különösebb érzelmeket. De éppen ez a körülmény kell, hogy gyanút keltsen. Itt rejlik a „mese" másik motívuma, a bábeli torony gigantikus vállalkozása mellett, a bábeli nyelvzavar, amely magánál a hódítás fogalmánál kezdődik. Úgy látszik kifelé mást nevezünk hódításnak, mint befelé. Ez a kettősség a kiindulópont…

…A szó pályája nem önkényes: minden szó, mint egy meghatározott, vele szervesen együtt nőtt élmény fut ki a világba, és ugyanennek az élménynek szóló felelet tér hozzá vissza… ha elszakítjuk a szót az élménytől, életnedvétől fosztottuk meg… nem mondtunk ki semmit, ilyen esetben nincs is szó, csak akusztikai jelenség van… Bábel nem állapot - folyamat, járvány. Bábelen belül szüntelenül új és új Bábelek keletkeznek. Ami ma még összefüggőnek, egyértelműnek, épületre váró alapnak látszik, holnapra káosszá, abszolút értelmetlenné, befejezhetetlen töredékké válik…"

RÓNAY GYÖRGY: PROMETHEUS

A nappal olyan mint az éj.
Beszélnél, és nincs mit beszélj.
Próbálgatnád a szavakat.
Minden szó torkodon akad…

Pereg a kő és eltemet.
Irgalmazzatok emberek!
Emberek irgalmazzatok.
Éjeim, mint a nappalok

Valaki azt mondta nekem, mindig nagyrabecsült, most is hitelesnek érez. Ám már a következő percekben - ő észre se vette, és fel se fogta - kijelentését visszájára fordította. Hogyan?

Valakinek - aki hozzá tartozik - közös ügyben útjába kerültem, s mert nem bólintottam se a szavára, se érveire, hát a hátam mögött ellenem hangolt másokat, és kierőszakolta azt, ami ellen én, meggyőződésből, elkötelezettségből, másokat védve, tiltakoztam. Nem sokkal ezután ki is rekesztődtem, az elhordozhatatlan kettősség, felemás viszonyulások miatt. Ám az én számlámra írták ezt is. Tán épp azért, mert igazolásaikkal önmagukat is be tudták csapni.

Ő azzal jött hozzám, hogy hitelesnek tart és becsül, s mégis azt próbálta megértetni velem, hogy rosszul gondolok mindent, cserbenhagytam másokat. Miért gondolja így, ha igaz, hogy mindig is nagyrabecsült és hitelesnek tart? Miért nem érzi saját szavainak hamisságát?
A válasz keserves. Mert azt a másikat, a hozzá közelebb állót mindenáron megfelelőnek és hitelesnek szeretné tudni. Ezért süket, nincs füle, nincs hallása arra, amit közvetíthetnék.

RÓNAY GYÖRGY: ALFA ÉS OMEGA

A világ nem közölhető. hiába
vágyol elmondani.
Amit közölhetsz: az egésznek árva,
kopott darabjai;
csak töredék lehet és dadogás csak,
amíg benned az ég
el nem indítja hűvös mértanának
sugárzó csillagrendszerét.
Ne szólj, míg el nem indul!…

Egy pályázati kiírás feltételei szerint mindent megírtunk, elkészítettünk, amikor egy telefonhívás során kiderült, kellene egy olyan vezető párthoz tartozó ismerős, aki odatelefonál érdekünkben. Akkor nyerhetünk támogatást.
Miért írnak ki pályázatot? A versengésért. Van aki nyer, van, aki nem. Mik a feltételek? Közlik. De kiderült, nem a jó program, nem a jól megfelelés a kérdés, hanem az: van-e megfelelő pozícióval rendelkező ismerős? Valami, ami betű s működés szerint nem azonos. Nem az, amit vállal, kijelent. Eldönthetem, hogy elfogadom-e az újabb feltételt, és nyerhetek tőlük támogatást, ám ezzel igazolom azt, ami méltán nem tetszik. Ami nyilvánvalóan nem az, ami.

AZ ASSZONY BÍBORBA ÉS SKARLÁTBA ÖLTÖZÖTT, ÉS ARANNYAL, DRÁGAKŐVEL ÉS GYÖNGYÖKKEL VOLT FELÉKESÍTVE, KEZÉBEN ARANYPOHÁR TELE UNDOKSÁGGAL, ÉS AZ Ő PARÁZNASÁGÁNAK MOCSKÁVAL, ÉS HOMLOKÁRA ÍRVA EZ A TITOKZATOS NÉV: A NAGY BABILON, A PARÁZNÁKNAK ÉS A FÖLD UNDOKSÁGAINAK ANYJA ÉS LÁTTAM HOGY AZ ASSZONY RÉSZEG A SZENTEKNEK ÉS A JÉZUS VÉRTANÚINAK VÉRÉTŐL…

A nagy Babilon, a látható, a külső vonzása, csillogása, ami minket újra meg újra rabul ejthet, a bírhatóval, a valakiséggel, elkápráztathat fényeivel… ám az asszony kezében az aranypohár undoksággal, mocsokkal teli. Minden embernek adott dicsőségben ott a paráznaság…

A sikert és dicsőséget titkon áhítva észre se vesszük, egyszer csak vonzóbbá lesz, mint az isteni szó és igazság, s az ige hűtlenségünk következtében üresedik, semmitmondóvá lesz. Isten élő és ható szava a kétfelé fordulás miatt lesz élettelenné. Amikor az érdek, a szerep, a birtokvágy, a hatalom… elébe, fölébe kerül istentiszteletünknek, tetteink és szavaink elválnak, nem fedik többé egymást, nem leszünk jelen, a szóban sem, amit kimondunk és leírunk.

A VADÁLLAT, AMELYET LÁTTÁL VOLT ÉS NINCS, DE FEL FOG JÖNNI A MÉLYSÉGBŐL, ÉS ISMÉT PUSZTULÁSRA MEGY ÉS CSUDÁLKOZNAK A FÖLD LAKOSAI, AKIKNEK NEVE NINCS BEÍRVA A VILÁG TEREMTÉSE ÓTA AZ ÉLET KÖNYVÉBE, MIKOR A VADÁLLATOT LÁTJÁK, AMELY VOLT ÉS NINCS, ÉS ISMÉT MEGJELENIK…

…volt és nincs és ismét megjelenik… Hogyan lett semmivé Babilon? Ma csupán régi romok találhatók ott, ahol valamikor épült. S így lett semmivé a rómaiak birodalma is, meg az utána következő is, s jött a másik, az újabb, ami mégis ugyanaz. Mi is megélhettük hogyan tűnt el, hogyan lett semmivé az évtizedeken át félelmetes, ránk kényszerített ideológia és hatalom...

A HÉT FEJ HÉT HEGY AMELYEN AZ ASSZONY ÜL ÉS HÉT KIRÁLY IS; ÖT KÖZÜLÜK NINCS TÖBBÉ, EGY ITT VAN, A MÁSIK MÉG NEM JÖTT EL; ÉS MIKOR ELJÖN, CSAK KEVÉS IDEIG URALKODHATIK. ÉS A VADÁLLAT, AMELY VOLT ÉS NINCS, A NYOLCADIK LESZ. MAGA A HÉT KÖZÜL VALÓ, DE Ő IS PUSZTULÁSRA MEGY…

„…Minden történelmi korszaknak van a kapzsiságot, a túlzott fényűzést és az élvezetek hajszolását megtestesítő Babilonja, amely arra hivatott, hogy elterelje az ember figyelmét Istenről. Babilonra azonban mindig bukás vár… Isten népe gyakran kísértésbe esik, hogy kompromisszumot kössön a világgal. A gonosz hatalmak időnként eltűnnek a világból, hogy aztán újult erővel térjenek vissza…"
Bibliai kislexikon

BABITS MIHÁLY: VERS, APOSTOLOKRÓL

S jött az Eke és átszántott a földön -
de ki fog a fölszántott földbe vetni?
Hol a jó mag, és hol van aki szórja,
a méltó kar, mely könnyen lendül égnek?

Hol van Péter, aki látta a Krisztust
s látását bölcs lélekkel őrzi s osztja?
És hol van Pál, kinek nyelve hegyén az
„ismeretlen Isten" neve kilobban?

Az Antikrisztusok megsokasodtak;
az ég illata elveszik e bűzben:
Uram, aki vagy, adj jelt magadról,
igazgasd tévedt ebeid szimatját!

Nem a kenyér a minden, sem a fajták
állati tülekvése, ami most van:
krisztustalan próféták, mondjatok már
legalább annyit, hogy nem ez a Krisztus.

A Szentléleknek gőze megapadt ma:
tartályaink' betömte az aludt vér,
tudásunk megfogy, házaink omolnak
és gépeink, mint szíveink, kihűlnek.

Nem a holtakat szánom már: az élő
ma százszor holtabb; az eke nem új mag
számára tör utat, hanem kidobta
földünkből a régit, és elalszunk most.

Vadkanként hát, barlangjainkba sunyva,
kik egymást téptük, s még véres vicsorral,
jobb struccfejünket néma kéjbe dugni
s szennyes kortyokban hörpinteni Istent?

Ha nem igennek, legalább a nemnek
hangzani kéne, a nem is talizmán,
a nem is lélek, vigyétek a véres
csorda elé, tán meging s hátrahőköl.

Tán nemet vettek és igent arattok.
Kisebzett és fázik a meztelen föld:
siessetek! hogy új búza borítsa,
mielőtt az esztendő megöregszik.

A TÍZ SZARV PEDIG, AMELYET LÁTTÁL, TÍZ KIRÁLY; OLYANOK, AKIK MÉG NEM KAPTAK KIRÁLYSÁGOT, HANEM A VADÁLLATTAL EGYÜTT MAJD HATALMAT NYERNEK EGYETLEN ÓRÁRA. EZEK MIND EGYETÉRTENEK ÉS ÁTADJÁK EREJÜKET ÉS HATALMUKAT A VADÁLLATNAK. A BÁRÁNY ELLEN FOGNAK MAJD HARCOLNI, DE A BÁRÁNY LEGYŐZI ŐKET, MERT Ő URAKNAK URA ÉS KIRÁLYOKNAK KIRÁLYA. VELÜK VANNAK AZ ELHÍVOTTAK ÉS A VÁLASZTOTTAK, ÉS A HÍVEK…

Óriási, összekapaszkodó erők kereszttüzében élünk, mégis tudhatjuk, a Bárány az, aki győz. Halljuk üzenetét? A betű nem elég! Magunk akarásaival vagyunk tele, vagy szólíthat minket?

A VIZEK, AMELYEKEN LÁTTAD A PARÁZNÁT TRÓNOLNI; A NÉPEK, SOKASÁGOK, NEMZETEK ÉS NYELVEK. ÉS A TÍZ SZARV, AMELYET LÁTTÁL ÉS A VADÁLLAT, GYŰLÖLNI FOGJÁK A PARÁZNÁT, CSERBENHAGYJÁK, ÉS PÖRÉRE VETKŐZTETIK, MARCANGOLJÁK HÚSÁT, ÉS MEGÉGETIK TŰZZEL.
MERT AZ ISTEN ADTA SZÍVÜKBE, HOGY AZ Ő AKARATÁT CSELEKEDJÉK, ÉS NEKI EGY AKARATTAL ENGEDELMESKEDJENEK; EGYELŐRE ADJÁK ÁT KIRÁLYI HATALMUKAT A VADÁLLATNAK, MÍG BE NEM TELJESEDNEK AZ ISTEN BESZÉDEI. ÉS AZ ASSZONY, AKIT LÁTTÁL, AMA NAGY VÁROS, AMELY URALKODIK A FÖLD KIRÁLYAIN.

Mindannyian megtapasztaltuk, láthatjuk, itt a földön hatalma van a gonoszságnak, sérül a jog, eltapossák a szenteket, az elesetteket, a gyöngéket a hatalommal bírók, mégis tudhatjuk, mindenkinek Isten elé kell állni, számot adni az életéről. Halljuk az Ő hívó szavát?

DÖMÖTÖR ILONA: KIÁLTÓ SZÓ

Egy szó kiált. A hanghullám elindul,
a pusztaságban szertehömpölyög.
Visszhangot verő sziklák sokszorozzák