35 éves találkozót szerveznek volt pesti osztálytársaim. Telefonon hívott fel egyikük. Osztályfőnökünk megvakult, félő, hogy így nem jön el, két társunk meghalt, már nem hívhatjuk őket. Elvállaltam, hogy tanárnőnket, s a két elhalt osztálytárs családját levelet írva keresem meg.
Nehéz volt a leveleket írni. Különösen az egyiküknél, akiről férje nevén, címén, foglalkozásán kívül semmi egyebet nem tudtam. Mi történt vele, vajon mi ölte meg, mit hagyott maga után? Szabad-e rájuk törnöm, bekopogtatnom levelemmel, ezzel, hogy szeretnék felőle hallani? Elküldtem a levelet. Tegnap hívott telefonon annak az osztálytársnak a férje. Nem igen tudom elmondani mit éreztem. Szerettem volna letenni a telefonkagylót. Hogy is mertem megszólítani? Többször elhallgatott, hallottam, ahogy elakadt a hangja, azt hiszem sírt is, pedig több éve már, hogy feleségét a rákos agy és tüdődaganat elvitte körükből.
Világosságot kívántam, hogy megtudhassunk valamit, beszámolhassak róla, de ami kiderült, úgy fájt, megrázó volt. Feleletet kaptam, s nem csupán arra, ami felől levelemben kérdeztem, hanem arra is, hogyan és mit veszített. Mert felhívott, engedte, hogy kiderülhessen…

EZUTÁN MÁS ANGYALT LÁTTAM LESZÁLLANI A MENNYBŐL, AKINEK OLYAN NAGY HATALMA VOLT, HOGY DICSŐSÉGE BERAGYOGTA A FÖLDET

A mennyből jön ez az angyal. Miféle hatalommal? Ha majd egyszer Jézus Krisztus visszajön, és dicsősége beragyogja az egész földet, kibírjuk-e majd az igazságot, azt a világosságot?

A nyári tábor meséjét írtam, tisztázom mostanában. Mikor legkisebb lányommal, aki ott volt, s ismeri is akiről írok, szisszent: - Ez gyengeség, nem szégyen arra nézve, akiről szól?

„…És mondta, mondta. Az életét. Mind ami nehéz, ami fáj. Majd a szívem szakadt. Hogy őt sosem várják. Senki se simogatja meg a fejét… mikor megérkezik. Aki simítaná nem él. Tizenkét éve vesztette el… Mindössze másfél éves volt... Nagyobb testvérei közül már csak egy van otthon… Kapott egy fiatal pótmamát, aki féltő szeretettel gondozta… de aztán testvérei születtek, féltestvérei. S azóta… Kinek fontos ő? Édesapja alig van otthon. Érti persze, megnőtt, nem kisgyerek már… Csak éppen, olyan, de olyan nehéz útjában lenni másoknak. S mint szárjatört virág, egyszer csak az ágyra hanyatlott és sírt, sírt, sírt… Búbánatba veszve, rázta, rázta a zokogás…"

Merünk jelen lenni mindazzal, amit hordozunk? Merünk láthatóvá válni, magunkat élni? Miért nem vállalható saját életünk? Csak elrontani tudjuk? Miért érezzük szégyennek a valót?

TELJES EREJÉBŐL ÍGY KIÁLTOTT: ELESETT, ELESETT A NAGY BABILON, ÉS AZ ÖRDÖGÖK LAKÓHELYÉVÉ LETT, MINDEN TISZTÁTALAN LÉLEK TÖMLÖCÉVÉ ÉS MINDEN TISZTÁTALAN UNDOK MADÁR BÖRTÖNÉVÉ. MERT PARÁZNA DÜHÉNEK BORÁBÓL IVOTT MINDEN NEMZET…

Ismert, régi próféciákat idéz az égi követ. Ézsaiás könyvének 21 részéből, ott így hangzik: „…Elesett, elesett Babilon! Minden istenszobra a földön hever összetörve!" Jeremiás könyvének 51. részében így olvashatjuk: „Aranyserleg volt Babilon az Úr kezében, megrészegítette az egész földet. Borából ittak a népek… Mert eljön az idő amikor megbüntetem Babilont bálványai matt… Ha az égig is emelkedik is Babilon, és ha hozzáférhetetlenné teszi is magas erődítményét, akkor is rátörnek a pusztítók, akiket én küldök - így szól az Úr… Mert elpusztítja az Úr Babilont, elnémítja benne a nagy hangot…"

DSIDA JENŐ: ELMEGYÜNK

A föld remeg s a tengerek
s a föld fölé emelt terek
s a térbe ékelt holt tavak
vergődnek és vonaglanak.

Itt már a félelem arat,
itt semmi sem marad,
csak néma jaj és balga kín
a szenvedések napjain.

A kéreg minket így visel
s habár kívül nincs semmi jel,
alatta leng, felette ráng
a nyaldosó, fekete láng.

A szívünk százaz lett belül,
az ördög is mellünkre ül
s ha csillag gyúlna végre kis
fénnyel, kialszik fénye is.

Kiittuk mind a kutakat,
bejártuk mind az utakat,
de minden zugutcán árva bolt,
minden sivár és megrabolt…

A nagy p a r á z n a, a nagy Babilon, az Istentől elfordult, maga hasznát, maga dicsőségét kereső ember világa. Világrajőve, megszületve, mibe kerülünk? Miféle körbe, miféle körforgásba? Igazságtalanságot igazoló, hatalmat kiszolgáló, gyengéket eltaposó, nyerni, szerezni birtokolni vágyó… megalkuvó, meghamisító, vagy éppen kiábrándult közömbös lélekkel élő emberek közé. Mire mindezt átlátjuk és eligazodnánk, érezzük, már nyakig részesek lettünk benne, nincs kiút, nincs menekvés.

AZUTÁN AZ ÉGBŐL MÁS SZÓZATOT HALLOTTAM, AMELY EZT MONDTA: FUSSATOK KI BELŐLE ÉN NÉPEM, HOGY NE LEGYETEK RÉSZESEK AZ Ő BŰNEIBEN, ÉS NE ÉRJENEK A REÁ VÁRÓ CSAPÁSOK TITEKET IS…

A világot nem tudjuk megváltoztatni, megjobbítani. Miben ne legyünk részesek? Miből futhatunk ki mi, akik halljuk az isteni szót? A hitetlenségből, a lelki paráznaságból.

DSIDA JENŐ: MENNI KELLENE HÁZRÓL HÁZRA

Nem így kellene hűvös, árnyas
szobából, kényelmes íróasztal
mellől szólani hozzátok, jól
tudom. Menni kellene házról
házra, városról városra, mint
egy izzadt, fáradt, fanatikus
csavargó. Csak két égő szememet,
szakadozott ruhámat, porlepett
bocskoromat hívni bizonyságul
a szeretet nagy igazsága mellé.
És rekedt hangon, félig sírva,
kiabálni minden ablak alatt:
Szakadt lelket foltozni, foltozni!
tört szíveket drótozni, drótozni!

FIZESSETEK NEKI ÚGY, AMINT Ő FIZETETT NEKTEK; CSELEKEDETEIT KETTŐZZÉTEK MEG RAJTA, AMELY POHÁRBÓL Ő ITATOTT TITEKET, ABBÓL KÉTANNYIT ADJATOK NEKI. AMENNYIRE DICSŐÍTETTE MAGÁT ÉS DOBZÓDOTT, ANNYI KÍNNAL ÉS GYÁSSZAL FIZESSETEK NEKI; MERT EZT MONDTA AZ Ő SZÍVÉBEN: ÚGY ÜLÖK MINT EGY KIRÁLYNŐ, ÉS NEM VAGYOK ÖZVEGY, ÉS NEM LÁTOK GYÁSZT SOHA…

Olyan sokszor érezzük azt, hogy nincs hatalma a jónak, az igaznak, a tisztának itt a földön. Eljön az idő, mikor minden egyéb hatalom elvész. Akkor az felel a rosszra, amit érdemel. Jaj azoknak, akik valakiségükkel, emberi nagyságukkal, népszerűségükkel, elismertségükkel, megfelelésükkel, elért emberi sikereikkel… akarnak arra a napra készülni.

ÉS A FÖLD KIRÁLYAI, AKIK VELE PARÁZNÁLKODTAK ÉS DOBZÓDTAK, SIRATJÁK ŐT, ÉS JAJGATNAK FELETTE, MIKOR AZ Ő ÉGÉSÉNEK FÜSTJÉT LÁTJÁK. KÍNJAITÓL VALÓ FÉLTÜKBEN TÁVOLRÓL MEGÁLLANAK…

A KALMÁROK, AKIK MEGGAZDAGODTAK BELŐLE, AZ Ő KÍNJÁTÓL VALÓ FÉLELMÜK MIATT MESSZE ÁLLANAK ÉS JAJVESZÉKELVE SIRATJÁK: JAJ, JAJ A NAGY VÁROS, …HOGY ELPUSZTULT EGY ÓRA ALATT ANNYI GAZDAGSÁG…

MINDEN HAJÓKORMÁNYOS ÉS PARTI RÉVÉSZ, ÉS AZ EVEZŐSÖK, ÉS MINDAZOK, AKIK A TENGEREN KERESKEDNEK, TÁVOL ÁLLOTTAK, ÉS KIÁLTOTTAK, MIKOR LÁTTÁK ÉGÉSÉNEK FÜSTJÉT ÉS ÍGY SIRATTÁK: JAJ, JAJ, EZ A NAGY VÁROS, AMELYNEK KINCSEIBŐL MINDEN HAJÓTULAJDONOS MEGGAZDAGODOTT…

Három csoport gyászol, mikor a nagy Babilon elég, megsemmisül. Azok, akik a fényűzés lehetőségével éltek, akik ezt haszonért szolgálták, a akik ebből részesedni kívántak. Ők gyászolnak, nem kifelé futnak, csak távolodnak a vesztestől, a megsemmisítésre ítélttől. Ha végiggondoljuk, a világtörténelem során mi következett be, mikor különböző ígéretekkel, ideológiával, jelszavakkal a nincsteleneket toborozva, kibillentették a királyokat uralkodói székükből, miért csak helycsere történt? Aki hatalomhoz jutott, élni kívánt mindazzal, ami ahhoz tartozott. Ha majd nem trónváltás következik az uralkodni vágyók egymásutánjában, akkor kiderülhet, a hatalmi tér, a szerepkör, és a dőzsölés hiánya kinek fáj, kinek nem.

UJJONGJ FÖLÖTTE TE MENNY ÉS TI SZENTEK, APOSTOLOK ÉS PRÓFÉTÁK, MERT ISTEN ÉRETTETEK ÁLLT BOSSZÚT RAJTA!

Ott lesznek azok is, akik nem gyászolnak, akik érzik, látják, hogy irgalmas, igazságos az Úr, aki adott időt, újabb meg újabb haladékot, hogy aki elfordult, visszafordulhasson.
Mindaddig úgy tűnhet, nincs ereje az igazságnak. De csak földi világunkban nincs, amikor az értünk megöletett Bárány, Jézus Krisztus visszajön, az igazság örökkévaló uralmát hozza.

ÉS EGY ERŐS ANGYAL FELEMELT EGY MALOMKŐHÖZ HASONLÓ NAGY KÖVET, ÉS A TENGERBE DOBTA, ÉS EZT MONDTA: EGY HAJÍTÁSSAL ÍGY VETTETIK EL MAJD BABILON, AMA NAGY VÁROS, NYOMA IS ELVÉSZ. ÉS HÁRFÁSOK, ÉS ZENÉSZEK, FUVOLÁSOK ÉS TROMBITÁSOK ZENÉJE TÖBBÉ NEM HALLATSZIK BENNE, ÉS SEMMIFÉLE MESTEREMBER NEM TALÁLHATÓ TÖBBÉ BENNE, ÉS MALOMZÚGÁS NEM HALLATSZIK TÖBBÉ BENNE, LÁMPÁS FÉNYE SEM VILÁGÍT TÖBBÉ BENNED…

Elképzelhetetlen az a sötétség, ami akkor borul majd a földre, amikor Krisztus az övéit maga mellé szólítja. Jaj ha Ő és övéi hitükkel, szeretetükkel, életükkel többé már nem világítanak!

DSIDA JENŐ: LÁNGOK

Izzik a tűzhely, ajtaja hajtva,
szökkenve sziszegnek a szikraszilánkok
álmokat űzve nézek a tűzbe: élnek a lángok
sírnak a lángok.

Élni ha fáj és sírni ha fáj
( van kívülök még, ó, ami fájna!)
vigaszt eregetve, szemükbe meredve
itt van a kályha,
izzik a kályha.

Fáj neki égni, s kínja be régi!
méla varázsban ég a parázsa,
de mégsem akarja, hogy betakarja
lassú hunyása,
hamvadása.

Döbben a lelkünk tűz kihunyásán,
jégölű sír, amit ágynak a tél vet -
- Hintve virággal, szent olajággal
ha nincs is az élet,
kincs ez az élet.

Sziklaszilánkként szökni szeretnék,
láng-szeretettel életet áldok,
s jövőt kibetűzve nézek a tűzbe:
élnek a lángok,
Sírnak a lángok.

…PRÓFÉTÁK ÉS SZENTEK VÉRE ÖMLÖTT KI OTT, ÉS MINDAZOKÉ, AKIKET AZ IGAZSÁGÉRT MEGÖLTEK A FÖLDÖN.

Hogy mondja Jézus Krisztus, mikor elfogatása, kereszthalála előtt búcsúzik tanítványaitól:

HA GYŰLÖL TITEKET A VILÁG, TUDJÁTOK MEG, HOGY ENGEM ELŐBB GYŰLÖLT, MINT TITEKET. HA E VILÁGBÓL VALÓK VOLNÁTOK, A VILÁG SZERETNÉ AZT, AMI BENNETEK AZ ÖVÉ… HA ENGEM ÜLDÖZNEK, TITEKET IS ÜLDÖZNEK MAJD…
János 15:18-19

MOST SZOMORÚSÁGBAN VAGYTOK, DE ISMÉT MEGLÁTLAK MAJD TITEKET, ÉS ÖRÜLNI FOG A SZÍVETEK, ÉS SENKI SEM VESZI EL TŐLETEK A TI ÖRÖMÖTÖKET…
János 16:22.

Tudta mi vár rá, vállalta a kínt, a szenvedést, hogy váltsága által kegyelmet nyerhessünk.

Ablonczy Ágnes