Tegnap összegyűltünk mi, tízből hét testvér, hogy megegyezzünk nyári, évfordulós hetünk lebonyolításában. Hogy a 25. ilyen hetünket - feleségekkel, férjekkel, gyerekekkel, unokákkal - miképpen tegyük az eddigieknél is emlékezetesebbé, és felejthetetlenné?
Az tett rá javaslatot, aki a tavalyi hetet szervezte. Nagyjából tudtuk már mit fog javasolni, de tegnap kellett ráfelelnünk, akarjuk-e így? Tele voltam kérdőjelekkel, féltem az ütközésektől. Mert nekem nagyon nem tetszett, hogy minisztert, vagy miniszterelnököt hívjunk meg egy hálaadó áhítatra, vagy fotósok, esetleg családi programunk iránt érdeklődők filmezzenek egész héten… Hisz nem magunkat kell megünnepelni, avagy ünnepeltetni, hanem Isten kegyelmes szeretetére kéne ráfelelni hálás szívvel.
És kiderült, a testvérek döntő része ugyanerre vágyik, nem kell politikus, nem kell felhajtás, emlékezzünk, adjunk hálát, és örüljünk továbbra is - ameddig tehetjük - a lehetőségnek.
Láthattam 86 éves édesapánk megkönnyebbülését. Jó volt a majdnem teljes együtthangzás tanújává, és az összetartozás, a testvéri egyetértés részévé lenni.

ÉS EZEK UTÁN ÚGY HALLOTTAM, MINTHA NAGY SOKASÁG HATALMAS ÉNEKE ZENGENÉ A MENNYBEN: HALLELUJA! AZ ÜDVÖSSÉG ÉS A DICSŐSÉG ÉS A HATALOM A MI ISTENÜNKÉ, MERT IGAZAK ÉS IGAZSÁGOSAK AZ Ő ÍTÉLETEI.
Mi után vagyunk János látomásai során? A nagy Babilon vesztét gyászolókról olvastunk legutóbb. Ezek után - írja - lát valakiket, akik dicsőítik Istent. S o k a s á g, melynek hatalmas éneke, hallelujája mindent betölt. A hálaének ez, Isten dicsőségéről, hatalmáról, uralkodásáról. Azok sokasága, akik nem tudnak nem énekelni, mikor a Bárány uralma, Isten királysága kezdődik, mennyei országa jelenvalóvá lesz, megvalósul.
H a l l e l u j a - fordítása: Dicsérjétek ( Jahvét ) az Istent!
Egymás után, négyszer hangzik el ebben a részben.

Amikor Isten országának fénye és ereje megmutatkozik előttünk, az félelmesen jó érzés. Félelmetes, mert nincs többé rejtőzködés, egyszerre szól ellenünk és értünk, de jó is, hiszen eligazít, nincs bizonytalanság, kiderül mi az, amire ráfelel, s amire nekünk is felelni kell. Ma csupán villanások ezek, ha majd az Ő országa, uralkodása eljön, el nem múlóvá, örökkévalóvá lesz a vágyva vágyott isteni ráfelelés íze, a szívünk mélyén őrzött, ritka pillanat.

REMÉNYIK SÁNDOR: „TÜNDÉRFOK"

Az életednek van egy titkos csúcsa,
Mely rejtve őrzi boldogságod,
Egy sziklafok, ahonnan Te az élet
Töretlen teljességét látod,
Hol imádkoznál hosszan, térden állva,
Mert onnan végtelen a panoráma.

Az életednek van egy titkos csúcsa,
Körös-körül őserdő, ősbozót -
Keresztül-kasul vágtató csapások,
a sok hamistól nem látni a jót,
Isten előre ment, a csúcson vár be -
Csak az a kérdés, hogy odatalálsz-e?

Az életednek van egy titkos csúcsa,
hová a mélyből kibukkan fejed
S a szépség minden gazdagsága, fénye
Megáldja két csodálkozó szemed,
Hol tiszta vagy, mint kristálypatakok
S megnyitod szíved, mint egy ablakot.

Az életednek van egy titkos csúcsa,
Vezetnek hozzá szent véletlenek,
Jaj, hogy leszállni kell, jaj hogy nem adhatsz
A pillanatnak örökéletet!
S botlasz újra sok rögös, buta úton. -

De mindegy. Egyszer fenn voltál a csúcson.

Valami ilyenféle élmény volt, mikor néhány évvel ezelőtt parancsba kaptam az igazolások elleni szólást. Ketten jöttek meglátogatni akkor, s beszélgettünk. Úgy tűnt, szeretettelibbek nálam megengedő, békességre való törekvésükkel, megértő viselkedésükkel.
Éreztem én, hogy nem lehet szépíteni azt, ami épp történt, és érveltem is, de hiába volt minden szavam. Bennem helyén volt már, hát elhallgattam. Aztán Bibliát vettünk elő, mint mindig, s az aznapi részben, valami egészen nyilvánvalóan, félelmetes pontossággal felelt ránk, mindarra, amiről addig szó volt köztünk. félelmetes világosságába ölelt az üzenet:
Jaj azoknak, akik a gonoszt jónak, és a jót gonosznak; akik a sötétséget világossággá és a világosságot sötétséggé teszik, a keserűt édessé, s az édest keserűvé… ( Ézsaiás 5:20.)

ELÍTÉLTE A NAGY PARÁZNÁT, AMELY A FÖLDET MEGFERTŐZTETTE AZ Ő PARÁZNASÁGÁVAL, ÉS SZÁMON KÉRTE KEZÉBŐL SZOLGÁINAK VÉRÉT. ÉS A VISSZHANG FELEL: HALLELUJA! FÜSTJE FELSZÁLL ÖRÖKKÖN ÖRÖKKÉ!

Akkor minden az lesz, ami. Nem elképzelés, nem is sejtés lesz, nem reménység csupán, hanem teljes bizonyosság. Mindenre nézve. A jóról kiderül, hogy jó, és rosszról, hogy rossz. Mert addigra elpusztul, megsemmisül, s hatalma sincs többé a nagy megtévesztőnek, a hamisítónak, a megvakítónak - a nagy paráznának, Babilonnak.

Isten megítéli, nevén nevezi cselekedeteinket, bűneinket… minden dolgunkat. Akkor majd arra felelünk, ami van. Valóságossá, igazzá lesz amit látunk, és az is amit ráfelelünk. Ellenünk szól az ellenünk szóló, és értünk az értünk szóló, együtt szól majd a látott és a hallott, az ígért és megkapott, akkor megszűnik a bizonytalanság, mert csak a bizonyosság lesz jelen. Mi ezt most, itt, elképzelni se igen tudjuk, hisz egy-egy pillanat, mozdulat, történés összecsengés is hihetetlen világossággal tölt be, óriási erőt ad, amikor megérezhetjük, megélhetjük az igazi ráfelelést.

Nagy titokban készülődtünk a párom hatvanadik születésnapjára. Azt tudta, hogy lesz érte valami, de hogy hányan készülünk, hogyan és mivel, azt nem sejtette. Amikor nyilvánvalóvá lett, eléállt az ünneplő nagycsalád, megeredtek a könnyei, s persze a mieink is. Mert ha valami önzetlen szeretetből történik, és az valóban erre vágyik, akkor ünneppé lesz, igazi, feledhetetlen ünneppé. Egyben torokszorítóvá a szeretetben való összetartozás.

ÉS LEBORULT A HUSZONNÉGY VÉN ÉS A NÉGY ÉLŐLÉNY, ÉS IMÁDTA AZ ISTENT, AKI A KIRÁLYI SZÉKBEN ÜL, ÉS AZT MONDTA: ÁMEN! HALLELUJA!

Milyen íze van annak, mikor a sokaság és a bizonyságot hordozó, közvetítő választottak ráfelelésben együtt szólnak, együtt énekelnek, együtt ujjonganak, együtt ünnepelnek

ÉS A KIRÁLYI SZÉKBŐL SZÓ SZÁRMAZOTT, AMELY EZT MONDTA: DICSÉRJÉTEK ISTENT MINDEN Ő SZOLGÁI, MINDENKI AKI FÉLI ŐT, KICSINYEK ÉS NAGYOK. ÉS HALLOTTAM, MINT NAGY SOKASÁG UJJONGÁSÁT, MINT SOK VÍZ ZÚGÁSÁT ÉS MINT ERŐS MENNYDÖRGÉS ROBAJÁT EZT A SZÓZATOT: HALLELUJA! URALKODIK AZ ÚR, A MI ISTENÜNK, A MINDENHATÓ.

A gyászolók, sírók háromféle körére itt három örvendező kör felel. A sokaság, a vének csoportja után a trón felől is megszólal a dicséret, a halleluja.
Emberi-isteni együtthangzás és ujjongás részeseivé lehetünk akkor.

ÖRÜLJÜNK ÉS ÖRVENDEZZÜNK, ÉS ADJUNK DICSŐSÉGET NEKI, MERT ELJÖTT A BÁRÁNY MENNYEGZŐJE, ÉS AZ Ő MENNYASSZONYA MÁR FELKÉSZÜLT. ÉS MEGADATOTT NEKI, HOGY RAGYOGÓAN TISZTA PATYOLATBA ÖLTÖZZÉK - A PATYOLAT UGYANIS A SZENTEK CSELEKEDETEI.

A Bárány mennyegzője jött el, - látja látomásában János apostol - készen áll minden a mennyasszony fogadására. Miféle a mennyasszony? Felkészült, tiszta patyolatba öltözött.
Megadatott neki…
Tökéletesen tiszta - nem megfelelésből, nem alkalmasság miatt, nem jutalomból az arra érdemesnek! Megadatott - ajándékba kapott a tiszta patyolat mennyasszonyi ruha.

ÉS AZ ANGYAL EZT MONDTA NEKEM: ÍRD MEG! BOLDOGOK A BÁRÁNY MENNYEGZŐI VACSORÁJÁRA HIVATALOSAK! ÉS AZT MONDTA NEKEM: EZEK AZ ISTEN IGAZ BESZÉDEI!

A bátyáméknál esküvő lesz nyáron. Minden eddiginél több lesz a meghívott. Szállodai szobákat, s egy kollégiumot is kibérelnek, a saját két házuk mellé. Így férnek el a vendégek.

Amikor valaki vendégséget szervez, el kell dönteni, kiket hív meg? Hány embert tud ellátni? Kik férnek el és hova? Kik azok, akiket szívesen lát, és kik jönnek szívesen?

A hatvanadik születésnapra minden családtagot meghívtunk, de néhányan hiányoztak. Akik nem jöttek el, kimaradtak abból, amiben benne lehettek volna. Egyik meghívott így mondta, nem emlékszik mikor érezte így utoljára magát. Végsőkig meghatódott, mert része, helye volt, benne volt, érezte az összetartozás különös, örömteli ízét.

Boldogok azok, akiket Isten hív meg! Jó azoknak, akik mehetnek, az Ő országába.
A bőséges lakoma és a mennyegző költségeit - mindazt, amibe kerül - a meghívó állja.
Érvényes meghívónk van. Jézus Krisztus fizetett. Kifizette meghívónk árát, jelenlétünk lehetőségéért mindent megtett. Mindenkiért. Lehetőség, de lehet érvényes.
Boldogok vagyunk? Persze, lehet kívül maradni is, akár jeggyel a kezünkben. Ahogy a tékozló fiú bátyja.

Több példázatot is mond erről Jézus az övéinek. Ami a Máté 22:1-14-ben le van írva, az félelmetesen azonos a János apostol látomásai által közvetített történésekkel:
Szolgák indulnak a meghívottakért, nem jönnek, sőt, vannak akik megtámadják, megölik a lakodalomba hívó követeket… akkor a király haragra gerjed - a meghívottak nem méltók!
Mitől nem? Miért nem? Mitől méltatlan a tékozló fiú bátyja, s mitől méltó aki mindent eltékozolt? A kiküldött szolgáknak gyűjteni kell a méltatlanokat.

Ezzel párhuzamosan szól a Lukács által közvetített példázat: A meghívottak mentegetőznek, és nem jönnek - és behívják az ágrólszakadtakat, akiket csak találnak (Lukács 14:15-24.)

Valaki Párizsból hazalátogatva, eljött hozzám. Elmondta mit csinál, kik között van odakint. Csupa zsidó származású magyar él körülötte, olyanok, akik számon tartják származásukat, de vallásukhoz, Istenhez, semmi közük nincs. Miféle választottság, miféle zsidóság ez?
Ők az eljegyzettek? Méltatlanná lettek? És azóta? A keresztény egyházként alapított felekezet, s a későbbiek, máig, vajon ők is méltatlanná lehetnek?

EKKOR LÁBAIHOZ BORULTAM, HOGY IMÁDJAM, DE Ő ÍGY SZÓLT: VIGYÁZZ, NE TEDD, MERT ÉN SZOLGATÁRSAD VAGYOK NEKED ÉS ATYÁDFIAINAK, AKIK BIZONYSÁGOT TESZNEK JÉZUSRÓL. AZ ISTENT IMÁDD!

Ne Isten követei előtt hajtsunk fejet! Akkor se, ha tiszteletre méltó, áldott eszközök. Nem ők, Isten a meghívó, a Bárány szerezte, készítette a helyünket. Szolgatársaink az Isten követei. Együtt szól majd ott, Isten országában az Őt dicsőítő ének.

Mit jelent nekünk Jézus Krisztus meghívása? Boldoggá tesz minket? Vagy csak tudunk róla? Mire tesz késszé? Csak a benne lelt igazság igazolására, vagy keresztjének hordozására is?

BERDE MÁRIA: TÖRVÉNY

Ki keresztet hordott mindenkiért:
A földön igazságot nem ígért!
A földön a föld törvényét szeresd,
A földön egy a törvény: a kereszt.

Kinek keresztje föl az égig ért:
Az égben igazságot ígért.
Az égben ítél égi Szerelem:
Az égi törvény: a kegyelem.

Ki keresztről alá poklokra szállt:
Ott igaz és hű mérleget talált.
Ott, ki miképp vetett, aképp arat -
Igazsággal egy mér? a kárhozat.

Hogy jól imádkozz, jól vigyázz azért!
Igazságod Istentől sohse kérd.
Szólj: "Törvényed szerint legyen velem,
Itt a kereszt és túl a kegyelem;
Csak igazság szerint velem ne tégy,
Mert tűzbe hullok úgy, mint őszi légy.!"

Boldogok a Bárány mennyegzőjére hivatalosak… Már a lehetőség megélésének, Isten pillanatnyi jelenlétének valósága boldoggá teheti az ember szívét. De jó lesz ott, majd egyként énekelni Isten dicséretét:

Szívem zeng a nagy csodáról, Krisztusról, ki nálam járt.
Megtudtam, hogy énmiattam, Golgotán halt kínhalált.
Igen, én is zengek róla, térdre hullva áldom Őt,
Szentekkel majd együtt nála, a kristálytenger előtt…

( Vándor Gyula éneke )

Ablonczy Ágnes