A THIATIRAI GYÜLEKEZET ANGYALÁNAK ÍRD MEG:
EZT MONDJA AZ ISTEN FIA, AKINEK OLYAN A SZEME, MINT A TŰZ LÁNGJA, ÉS LÁBA HASONLÓ AZ OLVADT ARANYÉRCHEZ. TUDOM A TE DOLGAIDAT, SZERETETEDET, HITEDET, SZOLGÁLATODAT, ÉS ÁLLHATATOSSÁGODAT, ÉS HOGY AZ UTÓBBI CSELEKEDETEID TÖBBET ÉRNEK AZ ELSŐKNÉL.
DE AZ A PANASZOM ELLENED, HOGY ELTŰRÖD JEZÁBELT, AZT AZ ASSZONYT, AKI PRÓFÉTÁNAK MONDJA MAGÁT ÉS TANÍT, ÉS ELTÁNTORÍTJA SZOLGÁIMAT, HOGY PARÁZNÁLKODJANAK ÉS BÁLVÁNYÁLDOZATI HÚST EGYENEK, PEDIG ADTAM NEKI IDŐT, HOGY MEGTÉRJEN, DE NEM AKAR MEGTÉRNI PARÁZNASÁGÁBÓL.
ÍME BETEGÁGYBA VETEM ŐT, ÉS A VELE PARÁZNÁLKODÓKAT NAGY NYOMORÚSÁGBA, HA MEG NEM TÉRNEK CSELEKEDETEIKBŐL; GYERMEKEIT IS HALÁLLAL VESZTEM EL. ÉS MEGTUDJA VALAMENNYI GYÜLEKEZET, HOGY ÉN VAGYOK A VESÉK ÉS A SZÍVEK VIZSGÁLÓJA, ÉS MEGFIZETEK MINDNYÁJATOKNAK CSELEKEDETEITEK SZERINT.
NEKTEK PEDIG, A TÖBBI THIATIRAIAKNAK, AKIK NEM FOGADJÁTOK EL AZT A TANÍTÁST, AKIK NEM ISMERTÉTEK MEG A SÁTÁN MÉLYSÉGEIT - AMINT AZT NEVEZIK - EZT MONDOM: NEM VETEK RÁTOK MÁS TERHET, DE AMITEK VAN AZT TARTSÁTOK MEG, AMÍG ELJÖVÖK.
AKI GYŐZ, ÉS MINDVÉGIG CSELEKSZI AZ ÉN AKARATOMAT, ANNAK HATALMAT ADOK MAJD A POGÁNYOKON ÉS VASVESSZŐVEL PÁSZTOROLJA ŐKET ÉS SZÉTTÖRI, MINT A CSERÉPEDÉNYEKET; AHOGYAN ÉN IS HATALMAT KAPTAM ERRE AZ ÉN ATYÁMTÓL, ÉS ANNAK ADOM A HAJNALCSILLAGOT. AKINEK VAN FÜLE, HALLJA MEG, MIT MOND A LÉLEK A GYÜLEKEZETEKNEK!
AKINEK VAN FÜLE, HALLJA MEG, MIT MOND A LÉLEK A GYÜLEKEZETEKNEK!
Múlt héten járt nálam egy főiskolás lány. Apró gyerekkorától ismer, hozzám járt gyermekistentiszteletre. Segítséget kért tőlem, dolgozatához. Mikor végeztünk, néhány nagyon egyszerű kérdést tett fel.
Az egyik: - Ági néni kérem, mi az a megtérés?
Ha nem én tartottam volna a gyerekalkalmakat, nyári gyerekheteket, ahol többnyire ott volt, azt hinném, sose hallott róla. Nem figyelt? Miért nem hallotta? Éveken át előtte álltam!
Akinek van füle, akinek van szeme… Van nekünk? Megnyithatta már a mi szemünket?
Szeretnék idézni néhány gondolatot Keresztes Szent János egyik versmagyarázatából:
„A szem kétféle okból nem lát: vagy azért mert sötétségben van, vagy azért mert vak. Isten a lélek fénye és tárgya. Vak volt ugyanis a lélek, mielőtt Isten bevilágította, fényessé tette volna. Ha Ő nem fényeskedik neki, sötétségben marad, látása hiába éles.
A bűn állapotában, vagy ha figyelmét másra irányítja a lélek, vaknak nevezhető. Isten fénye ha rásütne is, vaksága miatt nem látna… Egyedül Isten képes arra, hogy fölnyissa szemét."
A THIATIRAI GYÜLEKEZET ANGYALÁNAK ÍRD MEG:
EZT MONDJA AZ ISTEN FIA, AKINEK OLYAN A SZEME, MINT A TŰZ LÁNGJA, ÉS A LÁBA HASONLÓ AZ OLVADT ARANYÉRCHEZ.
A thiatiraiaknak azt üzeni a középen álló, aki itt egyértelműen Isten Fiának jelenti ki magát, hogy olyan az Ő szeme, mint a tűz lángja, lába pedig olvadt aranyérchez hasonló...
Akinek van füle és szeme, az lát és hall. Akinek megnyitotta a szemét, az látja szeretet tüzében égő szemét, azt érinti ez a tekintet. Kik éltek Thiatirában? Érezték szíveket lángra lobbantó szeretetét? Olvadt arany… miféle hőfokú szeretet mozdul értük!
Bizonyára volt közöttük megnyílt szívű és szemű ember, talán pont az Ő kezében tartott hét csillag egyike, a megszólított thiatirai gyülekezet hordozója, követe, angyala.
KERESZTES SZENT JÁNOS: SZERELEM ÉLŐ LÁNGJA
Szerelem élő lángja,
lelkem legközepében,
milyen vigyázva, mily szelíden sebzel!
Nem fáj sebed marása,
fejezd be hát egészen,
találkozásunk hártyáját szakítsd el!
Ó, seb, gyönyörbe forgatsz!
Égetés édessége!
Ó, puha kéz! Ó, érintés, te kedves!
Örök életről hírt adsz,
kárpótolsz mindenért te!
Megölsz, s halállal új életre keltesz.
Örökkön égő mécses,
érzékeim homályos
üregeit világod beragyogja,
mi vak volt, íme fényes,
tökéletes, világos,
melegét, fényét Kedvesének adja.
Mellemben lakva titkon
ébredsz lágy fuvalommal,
eszméltetsz nyugalomra, szerelemre.
Lélegzeted beszívom,
eltöltesz javaiddal.
Ilyen gyöngéden ejtesz szerelembe.
Mennyire idegen számunkra szerelmes verset olvasni Isten-ember kapcsolatról! Miért az? Keresztes Szent János saját versmagyarázatának néhány fontos gondolata felel erre:
„A lélekben leülepedett, elrejtett, meg nem látott, nem érzett gyarlóságok és nyomorúságok az isteni tűz fényénél és melegénél láthatóvá, érzékelhetővé válnak. A fában rejlő nedvesség sem vehető észre, csak ha tűzre vetik, és izzadni, füstölni, végül fényleni kezd már; s a tökéletlen lélekkel a tűz, ugyanezt cselekszi…
Tudnunk kell, hogy Isten a szeretetben történő egyesülés és átformálás útján akar a lélekbe hatolni, de előbb, ugyanő tisztítja meg isteni lángjának fényével és forróságával a lelket. Akár a tűz, mely mielőtt belehatolna a fába, utat készít benne, hogy beléhatolhasson. Ami most bensőjében édesen égeti, kívülről perzselve kínozta azelőtt… Az égés - égetés - maga a Szentlélek. Mózes V. ( 4:24.) könyvében azt mondja: „Az Úr a te Istened emésztő tűz, féltőn szerető Isten Ő" …
Azt tapasztalja, hogy ahányszor a benne égő tűz fellángol… föllobog és áthatja ez a tűz, az örök életben részelteti, és a halandó élet hártyáját már-már elszakítja… Ebben a lángban Istent a lélek elevenen tapasztalja meg, ízét és édességét érzi… Ez a láng az isteni élet lángja ugyanis, az Istenben való élet gyöngédségével megsebzi a lelket: annyira, és oly hevesen sebzi és indítja meg, hogy a szeretettől egészen megolvad….
A szeretet a lélek hajlandósága…"
Thiatira helyén, ma az Akhisar nevű kisváros található.
Egykor a kelet felé vezető útvonal egyik kereskedelmi
központja ez a Thiatira. Innen származott a bíborárus
asszony, Lidia, kivel Pál apostol Filippben találkozott.
Híres volt a város kézműipara.
Vajon mekkora, és milyen összetételű keresztény
közösség, gyülekezet volt itt János apostol korában?
TUDOM A TE DOLGAIDAT, SZERETETEDET, HITEDET, SZOLGÁLATODAT ÉS ÁLLHATATOSSÁGODAT, ÉS HOGY UTÓBBI CSELEKEDETEID TÖBBET ÉRNEK AZ ELSŐKNÉL
A magát tűz-szeműnek nevező, ki előtt nincs rejtve semmi, akinek öntött arany lába előtt nincs akadály, Ő mondja, aki lángra gyújthatja szívüket olthatatlan szeretetével, hogy tudja dolgaikat. Szeretetüket, hitüket, szolgálatukat és állhatatosságukat…
Volt hát bennük szeretet, hit és készség. Olyanoknak üzen, akiknek megnyitotta a szemét, akik a hozzátartozásban már előbbre vannak, mint ahol voltak. Hisz az utóbbi cselekedetek többet érnek az előtte levőknél. Az Őt szeretőkhöz, a benne bízókhoz, az örömhír továbbadásán hűségesen fáradozókhoz szól Ő, aki mindent tud, a féltőn szerető Úr.
Mit ébreszt mibennünk ez a lángoló szeretet? Taszít, vagy vonz?
„A vallás a befele vezető út. Csak az találhat aki keres. A vallásos emberek a keresők. Sok egyház azért olyan unalmas, mert nem keresi Istent, hanem azt hiszi, hogy az ő birtokában van… Félelmetes „kaland" odaadni magunkat Istennek, s ugyanoly egyszerű, mint minden olyan helyzet, amelynek az ember már nem lehet ura. Aki ebbe teljesen bele meri vetni magát, azt veszi észre, hogy közvetlenül Isten kezében van, s ott olyan szituációval szembesül, amely a hitet szükségletté teszi…"
( Jung - Gondolatok a vallásról és kereszténységről )
DE AZ A PANASZOM ELLENED, HOGY ELTŰRÖD JEZÁBELT, AZT AZ ASSZONYT, AKI PRÓFÉTÁNAK MONDJA MAGÁT ÉS TANÍT, ÉS ELTÁNTORÍTJA SZOLGÁIMAT, HOGY PARÁZNÁLKODJANAK ÉS BÁLVÁNYÁLDOZATI HÚST EGYENEK
Van panasz. Az egész gyülekezet ellen szól, de azokhoz, akiknek halló füle és látó szeme van. Akik értik panaszát. Akik szeretnek, tűrnek, akik hűségesek. Nem igazságtalan? Hogy éppen őket éri a feddés pedig a gyülekezetet megfertőző tanítás szószólói épp nem ők.
Most a hűséges felelősöket szólítja. Nekik üzeni. Van amit nem szabad szó nélkül tűrni! Van akit a gyülekezetből ki kell zárni, ha nem tér meg. Legyenek éberek, vigyázzanak, a vétkes látónak ( prófétának) is gondolhatja és nevezheti magát! Ám amit megenged magának és másoknak, azzal megrontja a közösséget, eltérít másokat. Amivel fertőz, az olyan dolog, ami Isten előtt utálatos, mely a világból való, a pogányok szokásaihoz tartozik.
Vajon miért nehéz szólni? Azok ellen, akik elvárják, hogy becsüljék, tiszteljék, elismerjék és kövessék őket! Mi történik azzal, aki szólni merészel az uralkodni akarók, a valakik ellen?
Ki volt ez a Jezabel? Akháb, izráeli király felesége ő. Aki Illés prófétát üldözi, halálra kergeti,
aki bosszút esküszik, mert a Baál papok levágattak. Isten bizonyságát adta, előtte is, ki Ő.
( I.Királyok 17-18-19.) De Jezabel előtt hiába kiáltott ezer torok, - amikor a vízzel leöntött oltáron meggyullad a tűz - Az Úr az Isten! Neki semmit se ér a csoda. Ő a maga választotta pogány istenekhez ragaszkodik, a maga papjaihoz, a maga jogaihoz és hatalmához.
PEDIG ADTAM NEKI IDŐT, HOGY MEGTÉRJEN, DE NEM AKAR MEGTÉRNI PARÁZNASÁGÁBÓL. ÍME BETEGÁGYBA VETEM ŐT, ÉS A VELE PARÁZNÁLKODÓKAT NAGY NYOMORÚSÁGBA, HA MEG NEM TÉRNEK CSELEKEDETEIKBŐL; GYERMEKEIT IS HALÁLLAL VESZTEM EL.
ÉS MEGTUDJA VALAMENNYI GYÜLEKEZET, HOGY ÉN VAGYOK A VESÉK ÉS A SZÍVEK VIZSGÁLÓJA, ÉS MEGFIZETEK MINDNYÁJATOKNAK CSELEKEDETEITEK SZERINT
Félelmetesen kemény az üzenet, súlyos a szó. Mert féltőn szerető Isten…az aki szólít.
Aki hozzá tartozik, felelős azokért, akik az övéi. Nem hagyhatják szó nélkül a bálványozást, a paráznaságot. Mert halálos a büntetés, súlyos a bűn következménye, ha meg nem térnek.
Az a fiatal lány, aki ott volt a gyermekistentiszteleteken, aki azóta is jár a gyülekezetünkbe, azt is kérdezte tőlem:
- Hogyan lehet eldönteni melyik vallás jó, miben érdemes hinni?
Ő kérdezte ezt, aki ott nőtt, ő, aki gyerekkorától hallotta az írásokat, aki születésétől tanulta a kereszténységet. Övé volt? Ha igen, mit veszített el köztünk? Vagy azok közt, ahol most él?
„Azon sokakhoz fordulok, akik számára a fény kihunyt, a misztérium elsüllyedt, az Isten halott…. Napjaink bálványai - az intellektus, a racionalizmus, a materializmus, a nemiség,
a hatalom, a has, a karrier, vagy imádatunk bármi más tárgya… A legtöbb embernek, főként értelmiségieknek, vannak bizonyos nézeteik és vélekedéseik a vallásról és Istenről… évszázadokon át tanították, támogatták ezt a nézet- és vélemény-hitet. Csakhogy nézetek és vélemények gyakran gátolnak minket személyes megtapasztalások szerzésében…"
( Jung )
NEKTEK PEDIG, A TÖBBI THIATIRAIAKNAK, AKIK NEM FOGADJÁTOK EL AZT A TANÍTÁST, AKIK NEM ISMERTÉTEK MEG A SÁTÁN MÉLYSÉGEIT - AMINT AZT NEVEZIK - EZT MONDOM:
NEM VETEK RÁTOK MÁS TERHET, DE AMITEK VAN
AZT TARTSÁTOK MEG, AMÍG ELJÖVÖK.
DÖMÖTÖR ILONA : MILYEN LEHET A TEMPLOM ÉJSZAKA?
Ti a templomot úgy ismeritek,
amint nap süt be tágas ablakán,
miként az Úr szent, tündöklő szeme.
És emberajkon és az orgonán
eggyé simul a hullámzó zene,
míg elcsitul a lelkek mély tava,
s fölötte mint fényszárnyú, szép sirály,
lebeg a lelkész megszentelt szava.
Ti a templomot így ismeritek.
- Milyen lehet a templom éjszaka?
Az ablakon át árnyat fest a Hold,
és minden árnyék oly szörnyű merev…
A tornyon gúnyos kuvikhang rikolt.
Avult padokban szorgos szú motoz.
Poros hálóján a pók elpihent.
Üres szószéken, néma orgonán
félelmet suttog az éjféli csend.
- Mily idegen a templom éjszaka…
Ti a lelkemet úgy ismeritek,
hogy nap süt rá és zsoltár a szava.
Embertársaim, gondoltatok-e rá:
- Milyen lehet a lelkem éjszaka?
Hogy makacs árnyak sűrűn belepik,
s vádolja fojtott éjféltáji csend.
Pók szennyez, szú ront és kuvik gúnyol
nagy sötétjében minden, ami szent…
Ha így találtok, kérlek, gyújtsatok
egy gyertyavégnyi vigasz-sugarat.
Lássam: a templom, templom éjjel is,
és mindörökre Istené marad.
Mink van? Templomunk? Lehet azzá a szívünk is? Mi tölti be? Érezzük a sötét markolását? Keressük Őt, közelségét, fényét mindennél jobban? Mit tarthatunk meg? Amit Tőle kaptunk.
AKI GYŐZ, ÉS MINDVÉGIG CSELEKSZI AZ ÉN AKARATOMAT, ANNAK HATALMAT ADOK MAJD A POGÁNYOKON, ÉS VASVESSZŐVEL PÁSZTOROLJA ŐKET, ÉS SZÉTTÖRI, MINT A CSERÉPEDÉNYEKET; ÉN IS HATALMAT KAPTAM ERRE AZ ÉN ATYÁMTÓL, ÉS ANNAK ADOM A HAJNALCSILLAGOT…
Nemrég említettem, hogy egy fiatalember, aki messze él tőlünk, üzenetet küldött. A hitéről írt, elég cinikusan. Mondhatnám, úgy, hogy hitetlenségéről vallott. Szomorú voltam, mint mindig, amikor érzem, segíteni kéne, de nem tudok. Hogyan tudnék? De rögtön válaszoltam neki.
Sokáig nem felelt rá. Voltak bennem kérdőjelek, mert elég egyértelműen írtam, jelezve, mi szent számomra, és mi nehéz abban, amit kimondott. Talán két hét is eltelt, mikor végre válasz érkezett. Kiderült, hogy igencsak érintette, és el is tűnődött azon, amit írtam.
„Köszönöm leveledet, amiről jól tudom, hogy szeretetből írtad. Ez nagyon jól esik. Nem válaszoltam…. Gondolatban azért igen… Tudom, valahogyan támadok akármilyen féle hitet. És miért csinálom? Én minden komoly hittel egyet is értek, nem csak éppen a keresztényivel
…kérlek segíts,
legyél pontos,
kérlek mondjad,
mi a fontos?
…
Nem az almafa,
a körtefa,
a szilvafa,
a tölgyfa,
bölcs fa
ha tudja,
hogy csak fa,
és hogy miből is van
a gerenda?
Csak nem értem.
Segítesz nekem?
Mert egyedül
nem sikerül
nem ítélkezni
hanem létezni.
Hanem Isten.
(szemünkben)"
Én nem tudom megérinteni a szívét. Két hétig, míg nem jelentkezett, álltam, álltam, Isten előtt. Tudtam, Isten szeretete győzheti csak le. Engem legyőzött. A hitetlenségemet is. Hatalmas Urunk van. Ez a fiú most azt kéri tőlem, amit tenni szeretnék érte. Mert Krisztus elvégzi benne - talán épp általam - azt ami megnyithatja a szívét. Ha Szentlelke megtölthet, újra meg újra, olthatatlan tűzzel, másokat vállaló reménységgel, szeretettel.
AKINEK VAN FÜLE, HALLJA MEG, MIT MOND A LÉLEK A GYÜLEKEZETEKNEK!
Ablonczy Ágnes
