Júdás evangéliuma vagy Jézus Krisztus evangéliuma?

A National Geographic Society április 6-án Washingtonban - virágvasárnap előtt - a nyilvánosság elé tárt egy bőrkötésű, 26 oldalas kopt nyelvű kódexet, ami a Júdás evangéliuma címet viseli. A későbbiekben a National Geographic TV csatorna 160 országban, 27 nyelven sugározta az irat ismertetését, majd a National Geographic folyóirat, 2006. májusi számában terjedelmes cikket közöl a kódexről. [i]

Júdás evangéliumának története

A kódexre, ami a Tchacos-kódex nevet viseli, 1970-ben, egyszerű emberek találtak rá az egyiptomi Al-Minyánál, egy barlangban. Előbb Európába, majd az USA-ba került. Megpróbálták eladni, de nem sikerült. Így 16 évig egy bank széfjében őrizték. Végül 2000-ben egy régiségkereskedő, Frieda Nussberger-Tchacos vásárolta meg. Ő átadta restaurálásra és fordításra a bázeli Maecenas Foundation for Ancient Art alapítványnak. Ezt a munkát egy stáb végezte, melynek élén Rodolphe Kasser koptológus állt. A munkacsoport fáradságos munkával igyekezett összeállítani a kb. 1000 darabra hullott s csaknem tönkrement iratot. Munkájukat a National Geographic 5 éven keresztül támogatta. A munkák befejeződésével a kódex Egyiptomba kerül és az értékes leletet a kairói kopt múzeumban állítják ki. Keletkezési idejét egy szakértőkből álló csoport i.sz. 220 - 340 közé teszi, a megfelelő radiokarbon, tintaanalízis és multispektrális vizsgálatok elvégzése után.[ii] A kódex Júdás evangéliumán kívül még két iratot tartalmaz: egy Jakab című szöveget, mely már "Jakab első apokalipszise" címen ismert volt, illetve Péter Fülöphöz írt levelét". Amint a NG megállapítja: " a szerző kilétéről nincsen tudomásunk… gnosztikus őskeresztyének írhatták, valamikor Máté, Márk, Lukács és János evangéliuma valamint 180 között." Elaine Pagels (Princeton) igy beszél a kódexről: "A Júdás evangéliuma - Tamás evangéliumával, a Mária Magdolna evangéliumával és számos más, 2000 év után előkerült evangéliummal együtt, átformálja a korai keresztyénségről kialakult képünket és egycsapásra szertefoszlatja a monolitikus vallás mitoszát, bebizonyítva, hogy a korai keresztyénség lenyűgözően sokszínű mozgalom volt." (NG)

Itt kell megemlítenünk, hogy Iraeneus - a gnoszticizmus ellen írt öt kötetes művében - említi (i.sz. 140/50-200; Lyon püspöke), hogy létezik egy Júdás evangéliuma. Ezt az iratot elmarasztalóan említi s az abban az időben keringő más evangéliumokkal együtt elutasítja. A most előkerült kézirat valószínűleg, az eredetileg görögül írt Júdás evangéliumának kopt fordítása - az a NG szerint 180 körül keletkezett - de ezt előbb bizonyítani kell. Ezzel kapcsolatos az előkerült kódex egyik szakértőjének véleménye: G. Wurst ( Augsburgi Egyetem): "Amennyiben a Tchacos-kódexben talált Júdás evangéliumáról bebizonyosodik, hogy annak a görög nyelvű Júdás evangéliumnak a fordítása, melyet Iraeneus, Kr.u. 180-ban a "Minden eretnekség cáfolata" című könyvében említ, akkor nagyot léphetünk előre az ősi gnoszticizmus megértésében. Ebben az esetben első alkalom, hogy alkalmunk nyílik a gnoszticizmus történetének Iraeneus előtti időszakát tanulmányozni." (NG)

Júdás evangéliumának tartalma

A szöveg két nagy egységből áll: Jézus beszélgetése a tanítványokkal és Júdás és Jézus párbeszéde. A szöveg egyik kritikusa megjegyzi: "A kezdeti bevezetőn és a szöveg végén kívül nincs olyan utalás, amely kapcsolatba hozható lenne a kanonikus evangéliumokkal." [iii]A média dióhéjban úgy ismerteti az irat tartalmát, hogy abban Jézus maga vette rá Júdást, hogy elárulja, mert csak így tudta küldetését teljesíteni. Júdás pedig csak nehezen vállalta szerepét - segítve ezzel Jézusnak. Júdás tehát nem volt pénzéhes áruló, aki megtagadta mindazt, amit 3 éven át Jézustól tanult, hanem az egyetlen, aki igazán megértette Jézust, a legkedvesebb tanítványa Jézusnak, hős, aki a legnehezebb küldetést vállalta Jézusért és Jézus kérésére elárulta őt, hogy kivégezhessék s így meg tudjon szabadulni testétől, és lelke szabaddá lehessen… Három szakértő így nyilatkozik a szöveg tartalmáról. Craig Evans (Wolfville-i Acadia Hittudományi Egyetem) az irat egyik szakértője szerint: "Júdás evangéliuma engedelmességgé formálja át az árulást. Jézus testének feláldozása valójában egyet jelent a mester üdvözítésével. Júdás ezért valóságos hőssé válik, akit irigyelnek, sőt átkoznak és kiközösítenek tanítványtársai". (NG) Bart Ehrman (É-Karolina Egyetem ): "Ez az evangélium attól válik majd híressé - vagy talán hírhedtté - hogy az általa festett Júdás kép gyökeresen eltér a korábban ismerttől… Az itt bemutatott Júdás nem hitszegő, nem korrupt, nem a sátántól megszállt tanítvány, aki elárulta mesterét. Ebben az írásban Jézus legközelebbi barátjaként ismerjük meg….aki azért adja fel Jézust a hatóságoknak, mert az kifejezetten kérte erre." (NG) Fr. Gaudard: "…Júdás rehabilitációja és Jézus legközelebbi, az árulásra kiválasztott tanítványként való ábrázolása által ez a szöveg nemcsak megkérdőjelezi a keresztyén hagyomány egyik legmélyebb gyökerű hiedelmét, de az antiszemitizmus eredő okát is semmissé teszi." (NG)

E rövid ismertetésből is megállapítható - amit az irat közzétevői hangsúlyoznak is - hogy a kódex a gnosztikus iratok közé tartozik.

Mi az a gnoszticizmus?

A gnoszticizmus egy, a II.-III. században létező vallási-filozófiai mozgalom volt. "Jelszavuk volt a gnószisz, a tudás. A gnózis gyüjtőfogalom, egyrészt azokra a tanokra vonatkozik, melyek tudatosan törekedtek a keresztyén tanok átalakítására, meghamisítására, másrészt az egész későókori világot átható szinkretista vallásosságot jelenti. A gnózis szinkretista vallási mozgalomként független a keresztyénségtől, a keresztyénséget megelőzően is létezhetett, de tény, hogy a keresztyénséggel egyidejűleg tudott igazán fellendülni. A keresztyénség eretnek formájaként azonban nem független az egyháztól. A gnózist eme utóbbi, eretnek formájában hirdették azok a szekták, melyek 80-150 közt váltak ki az egyházból. A szakítást valószínűleg a keresztyénüldözések válthatták ki. Az a nyersanyag, amelyből az egyes gnosztikus rendszerek létrejöttek, megvolt a keresztyénségen kívül a platonizmusban, zoroasztrizmusban, a zsidóságban, de valami hiányzott, ami a rendszerré formálást lehetővé tette volna… Nagyon valószínűnek látszik, hogy a gnózis a keresztyénség előtt azért nem tudott világvallássá lenni, mert sehonnan nem kölcsönözhetett olyan egyetemes megváltástant, mint éppen a keresztyénségtől. A keresztyén megváltás tant a gnózis elválasztotta Jézus személyétől, más megváltókat helyettesített be, az üdvösséget mítosszá formálta. A II. században fellépő eretnekséggel kapcsolatban az a kérdés, hogy vajon idegen elemek keresztyénségbe való behatolásának kell-e tekinteni őket, vagy pedig a keresztyén evangélium egyes elemeinek szinkretista vallási talajra való átültetéséről van szó inkább" [iv] A mozgalom bonyodalmas történetét itt nem tudjuk áttekinteni. Csak megjegyezzük a következőt: "A gnosztikus szekták versengtek egymással, egymást legalább annyira lenézték, gyűlölték, mint a nagy egyházat. Minden csoport saját tanításának hitelességére esküdött. Mitoszaik alapsémája ugyanaz, csak a részletekben mutatkoznak eltérések." [v]

A gnosztikus irányzatok tanításai hihetetlenül bonyolultak. Sokáig csak a leginkább eltökélt keresztyén ellenfeleik írásaiból ismerték őket valamennyire a kutatók. Mára ez a helyzet némileg megváltozott. 1945-ben ugyanis előkerült a híres Nag Hammadi lelet. Ez 13 könyvet tartalmaz, mely 53 írást jelent, összesen 1153 oldalon. A traktátusok közül 41 addig ismeretlen volt, hat másodpéldány és 6 már ismert szöveg volt a gyűjteményben. A könyvtár nem kizárólag gnosztikus iratokat tartalmaz, hiszen köztük van Platon Államának részlete is. Az iratok különböző kopt nyelvjárásban olvashatóak, de eredetileg görög nyelven íródtak. A görög eredetiket, valamelyik kolostorban ültették át kopt nyelvre, valamikor a 4. században. Ekkoriban azonban - minden jel szerint - a gnoszticizmus már csak a múlt relikviái közé tartozott. A leletanyag faximile kiadása 1977-ben befejeződött, így azóta mindenki hozzáférhet, ill. ma már rendelkezésre áll az egész anyag angol fordítása is. A könyvtár a maga heterogenitásában egy olyan mozgalom tipikus vonásait tükrözi, amely természeténél fogva kisiklik a dogmatikus rendszerezés és merev osztályozás alól. Már maga a tény, hogy egy szöveg két példányban szerepel, mint az egyébként igen fontos János - apokrif is, s ezek közt ráadásul nevezetes különbségek vannak, nemcsak azt bizonyítja, hogy egy - egy szöveg több kiadásban is cirkulált, hanem azt is, hogy a szent könyvekkel ellentétben, amelyeknek szövegét szabványosították, illetve rögzítették, ezek a traktátusok készségesen tűrték a kiegészítéseket, és javításokat, amelyeket a mítoszok folyvást változó történeteinek természete határoz meg, s amelyek ellentétes teológiai érdekeket is türközhetnek." [vi]

Ami e túlnyomórészt gnosztikus szövegek tartalmát illeti, arról ezt írja az egyik szakértő: "A Nag Hammadi szövegek első kutatói igazi mítoszdzsungellel találták szembe magukat… A gnosztikus mitológia világa gazdagságával és komplexitásával a 2. század egyik legjelentősebb eszmetörténeti mozzanata. …Bizonyos mértékig lehetővé vált, hogy szilárdabb hipotéziseket alkossunk a gnoszticizmus történetéről, lehetséges eredetéről, fejlődésének főbb fázisairól. A gnoszticizmus igazi arca továbbra is homályban marad." [vii]

Keresztyén szemmel e ránk maradt gnosztikus iratokból kiszűrhető, hogy a gnoszticizmusban egy olyan világ-, ember-, megváltás-, kegyesség- és Jézusképpel találkozunk, ami minden lényeges ponton eltér a bibliai tanításoktól. Bart Ehrmann írja: "Ez az evangélium, mely a hivatalos egyházi szemlélettől gyökeresen eltérő módon értelmezi Istent, világot, Krisztust, a megváltást s emberi létet - hogy Júdásról magáról ne is beszéljünk, egészen új távlatokat nyit meg Jézus és az általa alapított mozgalom megértésében." (NG).

A gnosztikusok világról szóló tanítása: számukra az anyagi világ eredendően rossz, de érdekelte őket a rossz eredete. "A legfőbb istenségnek semmi köze nem lehet az anyagi világhoz, mert az anyag és világ alapvetően rossz, alacsonyabb rendű szellemek, démonok alkotása." Tehát a gnosztikusok a világot a rossz művének tekintették. "Úgy vélték, hogy a jelen világban tapasztalható rossz, mind a prekozmikus katasztrófa következménye." A gnózis alapkérdése ezek után nyilvánvaló: "hogyan szabadulhat meg az ember a rossztól, a világtól?" [viii]

A gnosztikusok emberről szóló tanítása: "A gnosztikus kiválasztottakban él az isteni szikra, a lélek, de bebörtönözve a testbe. A test börtönébe zárt lélek boldogtalan, elvesztette mennyei hazájának emlékezetét, megfeledkezett önmagáról, nem ismeri eredetét. A gnosztikus örömhír (evangélium) álmából ébreszti fel a lelket, tudatosítja benne fenséges rendeltetését."[ix]

Az embereket három csoportba osztályozta Valentinosz : "A beavatott gnosztikus a "szellemi" kategóriába tartozott, a nagy egyház egyszerű hívő tagjai a "lelkiek" (pszüchikoi) osztályát alkották. A szellemi (pneumatikoi) emberek üdvössége öröktől fogva biztosított, a lelkiek (pszüchikoi) remélhetik az üdvösséget, amennyiben eljutnak a tudáshoz (gnószisz). A testiek (szarkikoi, szomatikoi) egyszerűen képtelenek a szellemi ismeretekre, ezért ők az egyszerű tömeget (massa damnata) alkotják."[x]

A gnosztikusok megváltásról szóló tanítása: "A gnosztikus megváltó az anyagtól szabadít meg, a lelket kiszabadítja a testből. Ez a megváltás kizárólag lélekmegváltás, a test nem érdekelte a gnosztikusokat, annak sorsa a pusztulás, amint ez a sorsa az anyagi világnak is."[xi]

A gnosztikusok Jézusról szóló tanítása: "Nem minden gnosztikus szekta vallotta Jézust megváltónak. A szamaritánus gnózisban Simon Mágus önmagát hirdette megváltónak. A keresztyénséghez közelebb álló gnosztikus csoportoknál, mint Baszilidész, Valentinosz híveinél, Jézus megváltó ugyan, de megtestesülésének szinte semmi jelentősége nincs, amit test- és anyagellenességük magyaráz. Krisztust tiszta szellemi lénynek tartották, testét pedig látszattestnek." [xii] A kódexben olvashatjuk, hogy Jézus azt mondja Júdásnak: " te fogod feláldozni az embert, aki beborít engem." [xiii]

A gnosztikusok etikai tanítása: mivel a világot gonosznak tartották, ezért "nem vállaltak semmilyen szolidaritást a világgal, etikájuk elvetett minden kényszert, kötelezettséget, nem vetették alá magukat az állami tekintélynek sem…. "a legtöbb gnosztikus szekta aszkézist parancsolt, az aszkézis célja azonban a test megölése volt és nem a megtartóztatás. A házasságot tiltották, mivel - tanaik szerint -a lelket meg kell óvni az érzéki gyönyörtől, arra kell törekedni, hogy mielőbb magasabb rendű állapotba jusson. A házasélet, a fajfenntartás … a gonosz teremtő isten művének konzerválását jelenti, hozzájárul a rossz fennmaradásához."[xiv]

A gnoszticizmus tanítása az ószövetségről: "A teremtés megvetésének következménye lett a gnosztikusok körében a Ószövetség leértékelése…. Az ószövetség szent könyveinek elutasításában Pál apostol tanítványainak tüntették fel magukat. A II. század második felében alapította Rómában gnosztikus egyházát a kisázsiai származású Markión. A szinopei püspök fia volt, akit tulajdon atyja közösített ki, ezután ment Rómába, hogy ott hirdesse tanait 144 körül. Antitézisek című művében azt akarta bizonyítani, hogy a zsidó Isten egy nyomorúságos világ teremtője, aki nem lehet azonos Jézus Krisztus irgalmas Atyjával."[xv]

Mindezzel szemben a Biblia semmit nem tud az anyagi világ ill. test gonoszságáról és a szellemi világgal és a szellemmel szemben. Egy szót sem szól arról, hogy az emberi lélek az anyag börtönében volna, de ki akar onnan jutni, hogy visszakerüljön forrásához. A megváltásról egészen más értelemben beszél a Szentírás. A bibliai megváltás nem az emberi szellem anyagi valóságtól való megszabadításában áll, hanem az ember, bűntől és annak büntetésétől való megszabadításában. A Bibliában az ember megváltása akkor lesz teljes, amikor az ember a feltámadáskor új, anyagi testben részesül. A Bibliában szereplő Jézus, egy a teremtő Istennel, továbbá valóságos testtel bír, ebben szenved és hal meg ill. ebben támad fel. A bibliai Jézus sohasem tanított az anyagi világ alacsonyrendűségéről és nem beszélt arról, hogy az emberi léleknek arra kell törekednie, hogy kiszabaduljon az anyag fogságából. Küldetéséről szólva egy szót sem mondott arról, hogy azért jött volna, hogy az embert kiváltsa az anyagi világ és test fogságából. A Biblia nem beszél arról sem, hogy Jézus valami különleges ismeretet nyújt az embernek, hogy az annak segítségével voltaképpen önmagát váltsa meg, hanem élete árán Ő maga váltotta meg az Őbenne hívőket! Jézus nem valamiféle ezoterikus tudás ismerője, aki csak néhány beavatottnak mondja el, amit mindenki más elől eltitkol, hanem nyilvánosan tanít az Isten Országának titkáról, tanítványait pedig megbízza, hogy menjenek a világba és minden embernek hirdessék az Ő örömhírét! "Jézus egyértelmű célja, hogy mindenki számára elérhetővé, megismerhetővé tegye Istent. …. Így személyiségével nem fér össze a tudást eltitkolni akaró Jézus - kép." [xvi] Jézus, az evangéliumokban soha nem neveti ki a tanítványokat - ahogy a Júdás evangéliumában teszi. Jézus hangneme Júdás evangéliumában mindvégig felsőbbrendű, kioktató, gúnyos. [xvii] Az előbbi háttérrel viszont érthető, hogy a Júdás evangéliumában szereplő Jézus miért akarja, hogy Júdás elárulja: testétől és az anyagi világtól akar megszabadulni. Júdás pedig egy valódi gnosztikus, aki már érti mestere szándékát és segít neki célja elérésében, hogy ti. visszatérhessen eredeti alakjához. Ez az elképzelés teljesen idegen a több szem- és fültanú által leírt bibliai beszámolóktól. Továbbá megállapítható, hogy az újszövetségi iratok semmit nem tudnak az ószövetség alábecsüléséről, éppen ellenkezőleg! Végül leszögezhetjük, hogy a gnosztikus etika és a bibliai etika teljességgel összeegyeztethetetlen. Mindezek után megállapíthatjuk, hogy a gnoszticizmus tanításai élesen szembenállnak, mind az Ó-, mind az Újszövetségi Szentírással.

(Érdekességként megjegyzem, hogy a gnosztikus eszméket nem csak a keresztyén teológia legnagyobb alakjai támadták, hanem pl. a nagy pogány filozófus, Plótinosz is, aki alapvető ellentmondást fedezett fel a gnosztikus filozófiai rendszerben. [xviii])

Visszatérve a kódex tartamának kérdéséhez, megállapíthatjuk, hogy a Júdás evangéliumának beszámolója egy, a gnoszticizmus szellemében született Jézus ill. Júdás magyarázat! Célja nem a történeti hűség, hanem a zavaros gnosztikus eszmék igazolása. Ismételem: Júdás evangéliuma nem más, mint a gnosztikus filozófia igazolására kitalált mesterkélt mítosz (mese), s a benne leírt eseményeknek, párbeszédeknek a tényleges személyekhez és történeti eseményekhez semmi köze nincsen. Ezen a ponton teljesen helytálló az egyik újságíró észrevétele: "A második században a különböző keresztyén csoportok saját írásművekkel igyekeztek hitelesíteni a többiekétől eltérő hitfelfogásukat és vallási gyakorlataikat. Evangéliumok egész sora látott napvilágot, melyeket gyakran apostolok nevében írtak, ezen álnéven közzétett írásokat egyik-másik szekta szentírásként imádta…. Ez az irat egy második századi alternatívát mutat fel Jézus és Júdás kapcsolatát illetően." (NG) Ugyanerre a következtetésre jut a már idézett szakértő, Craig Evans is: "Erősen magán hordozza ugyan a 2. század megközelítési módját, de egy új kérdést is felvet: lehetséges, hogy ez a második századi írás, korábbi hagyományokon nyugvó korabeli gnosztikus elméletek propagandája érdekében készült?" (NG) Teljesen elfogadhatónak tartjuk rev. D. Senior (Chicago Katolikus teológiai únió) megállapítását: "Véleményem szerint Júdás evangéliumának jelentősége nem abban áll, hogy ez a második századi gnosztikus szöveg független történelmi információt nyújtana Iskarióti Júdásról és a názáreti Jézushoz fűződő viszonyáról, és nem tartom valószínűnek, hogy ez az evangélium versenybe szállhatna az Újszövetség kanonikus evangéliumnak és egyéb írásainak történelmi és vallási állításaival."(NG) Tehát egyértelműen megállapítható, hogy Júdás evangéliumában egy olyan Jézus ill. Júdás képpel találkozunk, melynek - a neveken túl - semmi köze a valóságos történelmi eseményekhez, annál szorosabban kapcsolódik viszont a gnosztikus eszmékhez. Manapság, némi marxista fantáziával és szócsavarással Jézusból ugyanígy lehetne élenjáró marxista pártvezért, Júdásból pedig őt támogató pártmunkást faragni, s megírni egy újabb "evangéliumot" - a marxizmus ideológiájának igazolására… A média éleseszű képviselői pedig felszólíthatnának minket arra, hogy ennek az újabb evangéliumnak fényében vizsgáljuk felül a Jézusról és Júdásról ápolt tradicionális képünket… A viccet félretéve: a Jézusról és Júdásról szóló bibliai beszámolók nem valamiféle filozófia igazolására született, történetietlen elbeszélések, hanem egyszerű és őszinte ténybeszámolók. Ilymódon nem is említhetők egy napon a Júdás evangéliumával! Hiszen összevethető-e egy véres mese és egy tragikus autóbaleset - szemtanúk által történő - leírása? Némely szenzációéhes újságírók mégis ezt a képtelenséget követik el: egy mesét - ténybeszámolóként akarnak eladni - széles és tudatlan olvasótáboruknak…

Júdás evangéliuma és a média szenzációkeltése

A média világa - a tőle megszokott módon - szenzációs hírt akar csinálni a kódexből - nyilván pénzügyi okokból. National Georgraphic honlapján olvashatjuk: "Lehet, hogy Jézus maga rendezte meg saját kivégzését? A történelem egyik leggyűlöltebb szereplője új megvilágításba helyezi Jézus utolsó napjait…. Mi történik akkor, ha kezünkbe akad egy beszámoló, amely a feje tetejére állítja Jézus elárulásának történetét és az árulóból hőst csinál? … Júdás evangéliuma Jézus utolsó napjainak egy elveszettnek hitt verzióját tárja elénk, drámai jelenetkonstrukciók segítségével, melyek azon túl, hogy hiteles képet festenek a keresztyénség legkorábbi időszakának intrikáiról és politikájáról…" Kérdés, hogy mennyire hiteles a kép, amit a kódex fest elénk a keresztyénség első időszakáról... Továbbá a gnosztikus kódex "tálalása" a NG-ban ellentmondásos, mert néhol úgy beszélnek a dokumentumról, mintha hiteles történeti beszámoló lenne, máshol pedig úgy, hogy az természetesen egy koncepciózus és történetileg nem megbízható leírás. Ezzel elérik, hogy az olvasók elbizonytalanodnak: akkor hát az újszövetségi evangéliumok, Júdással kapcsolatos beszámolói történetileg nem megbízhatóak, illetve a most előkerült irat alapján felül kell vizsgálnunk a Júdás személyével kapcsolatos, a bibliai evangéliumokon nyugvó, hagyományos elgondolásainkat - vagy nem? A NG cikke egyúttal azt is sugallja, hogy a korai keresztyénségben erős volt a gnoszticizmus… Nos, az igaz, hogy a keresztyénség mellett létezett a gnoszticizmus és az is, hogy megpróbáltak beszivárogni a gnosztikus tanítók és tanítások, a keresztyénségbe, de, hogy a keresztyének közt erős lett volna a gnoszticizmus - azt semmi nem bizonyítja. Inkább arról vannak egyértelmű adataink, hogy a keresztyénségen belül az első időktől kezdve felvették ezen szinkretista filozófiai irányzat ellen a szellemi harcot. A Magyar Nemzet: "Új elmélet Júdás árulásáról" címmel közli írását a kódexről. "A papiruszoldalakon lévő szöveg új megvilágításba helyezi Jézus tanítványának árulását, az apokrif evangélium szerint ugyanis Júdás nem árulta el Krisztust, hanem csak parancsát teljesítette." [xix] Ezzel az újságíró azt sugallja, mintha a bibliai beszámolók csak a Júdás árulásáról szóló elméletek volnának és azokkal szemben, most felmerült egy újabb, azokkal teljesen egyenrangú elmélet - holott erről szó sincsen. Az MTV műsorajánlójában elhangzott: "… a hír meg fogja rengetni a keresztyénség egész 2000 éves tanítását. Júdás ismeretlen arcát ismerjük meg, ami megváltoztatja mindazt, amit a keresztyének róla állítottak."[xx] Ezzel azt a benyomást keltik a nézőkben, hogy a keresztyének eddig hazudtak nekik Júdással kapcsolatban és most minden okuk megvan a szégyenkezésre - holott erről valójában szó sincsen. Megnyugtathatjuk az MTV műsorajánlóit: a Bibliai beszámolókon nyugvó, 2000 éves Júdás - kép szilárdabb lábakon áll, minthogy egy ilyen, századokkal később keletkezett gnosztikus fikció azt megrendíthetné… Nem gondolják komolyan, hogy akkor járnánk el helyesen, ha minden régebben, vagy újabban előkerülő, kétes eredetű és spekulációktól hemzsegő ókori irat fényében újra értelmeznénk az evangélisták számtalan esetben történetileg hitelesnek bizonyult történeti beszámolóit? A Hír TV internetes honlapján olvashattuk: "Júdás nem árulta el Jézust, hanem csak parancsát teljesítette engedelmesen leghűségesebb tanítványaként egy 1700 évvel ezelőtt írt apokrif evangélium szerint… A szöveg szerint Jézus maga kérte Júdást, hogy Isten világmegváltó akaratának megfelelően szolgáltassa ki őt a rómaiaknak. Júdás evangéliumában ezzel a biblia legelvetemültebb alakja új megvilágításba kerül. …Az újtestamentum szerint az álnok Júdás 30 ezüstpénzért csókjával elárulta Jézust a Gecsemáné kertben a rómaiaknak. A Júdás evangéliumában az árulás dicsőséges tett: Júdás az egyetlen, aki megértette Jézus tanításának üzenetét. Jézus beavatja őt a titkaiba és azzal bízza meg, hogy tegyen neki egy utolsó szolgálatot. A tudósok szövegértelmezése szerint Júdás a tettével ugyan halálba küldte, de valójában egy utolsó szívességet tett Mesterének. Jézus néhány nappal előtte azt mondta neki: Mindegyiküket (apostolok) felülmúlod, mivel feláldozod az embert, akiben testet öltök." A bibliai beszámoló szerint Júdás Jézust nem a rómaiaknak árulta el, hanem a zsidóknak…

A média mindeközben általában hallgat arról, hogy az újszövetségi evangéliumok, amik tájékoztatnak Júdásról, bizonyíthatóan az első században keletkeztek, vagyis olyanok írták őket, akik szem- és fültanúik voltak a Jézussal és Júdással kapcsolatos eseményeknek, személyesen ismerték őket. Júdás evangéliuma pedig, a legjóhiszeműbb feltételezések szerint sem keletkezett 130-nál előbb, vagyis mindenképpen olyan korban íródott, amikor már bizonyosan nem éltek a Jézus és Júdás kortársai. Ráadásul fontos tény, hogy a rendelkezésünkre álló kódex keletkezése 220-340 közé tehető és egyelőre nem bizonyított, hogy az elveszett, s csak utalásból ismert, i.sz.130 (?) körül keletkezett Júdás evangéliumának lenne a kopt fordítása! Arról sem beszél egyértelműen a média, hogy a keresztyénség derékhada - éppen a megbízható szem- és fültanúk beszámolói alapján - az első századtól kezdve nyílt és éles harcban állt a kódexben képviselt gnosztikus filozófiával. A hallgatás fátyla takarja azt a tényt is, hogy semmi nyoma annak, hogy a keresztyének közt bárki - bármikor el akarta volna ismerni vagy ismertetni Júdás evangéliumát, mint kanonikus iratot - hiszen mindenki előtt nyilvánvaló volt az irat történetietlensége és bibliaellenes tanításai.

Júdás evangéliumának sajtóvisszhangja

A Magyar Nemzetben [xxi] így nyilatkozik dr. Fabinyi Tamás, evangélikus teológiai tanár: "…tudományos körökben már volt előzménye az evangélium megjelenésének…a Biblia különböző könyveiben sem egységes a Júdásról kialakított kép. Máté evangéliumából az derül ki, hogy Júdás tragikus hős volt, míg az Apostolok Cselekedeteiben az olvasható: nem is biztos az ő öngyilkossága. Tehát a Szentírásban egyfajta pluralizmus érvényesül Júdás tekintetében, az új kézirat nem rengeti meg a Biblia alapjait." Ha a napilap helyesen idézte a teológiai tanár szavait, akkor csak csodálkozni tudunk. Vajon minek alapján állítja, hogy nem egységes a bibliai híradás Júdás személyéről, minek alapján nevezi tragikus hősnek, minek alapján mondja, hogy nem is biztos az öngyilkossága? Hiszen a bibliai híradások egybehangzón állítják, hogy Júdás 30 ezüstért elárulta Jézust, vagyis elmondta a Jézust megölni igyekvő zsidó vezetőknek, hogy hol és mikor foghatják el a legkisebb feltűnéssel. Látva azonban a zsidó vezetők eltökéltségét, hogy Jézust megölik, lelkiismerete megmozdult, tettét megbánta, s visszavitte árulásának díját a főpapoknak és véneknek. Ezt mondta: "Vétkeztem, hogy elárultam az ártatlan vért." Azok ezt válaszolták neki: " Mi közünk hozzá? A te dolgod." (Mt 27,4) Eztán Júdás eldobta az ezüstpénzeket a templomban, elment és felakasztotta magát. Az ezüstöket felszedték a főpapok és mint vérdíjat nem tették a templom kincsei közé, hanem - mintegy náluk bizományba elhelyezett összegből - megvették belőle egy fazekasnak a földjét, mégpedig idegenek számára való temetőnek. Máté evangélista megjegyzi, hogy vérmezejének nevezik azt a mezőt, továbbá, hogy így teljesedett be Jeremiás próféta mondása, aki előre megmondta: "És vették a harminc ezüst pénzt, a megbecsültnek árát, akit Izrael fiai részéről megbecsültek és adák azt a fazekasnak mezejéért, amint az Úr rendelte volt nekem." (Mt 27, 9-10) Júdás aztán ugyanzazon a földön, amit tulajdonképpen az ő pénzéből, az ő nevében vettek meg, felakasztotta magát. A kötélről azonban idővel lezuhant "..és alázuhanván elhasadt középen és minden belső része kiomlott." (ApCsel 1,18) Az ApCsel is megjegyzi, hogy azt a mezőt, tehát az idegenek temetőhelyét akeldamának, azaz vérmezőnek nevezték a zsidók. (ApCsel1, 19b) Sőt: itt olvassuk azt is, hogy így beteljesült a Zsoltárok könyvének jövendölése: "Legyen az ő lakóhelye puszta és ne légyen lakó abban. És: az ő püspökségét más vegye el." (ApCsel 1, 20) Azt azonban helyesen állapítja meg a teológiai tanár, hogy az irat nem rengeti meg a Biblia alapjait.

A másik észrevétel református részről érkezett. A Reformátusok Lapjában[xxii] olvashattuk a következőket: "Valakinek mindenképpen el kellett árulnia Jézust ahhoz, hogy értünk szenvedjen? Meggyőződésünk, hogy nem. Isten terveiben nem szerepel az ember bűne, mint szükséges feltétel. Az Ő akarata szerint Jézus vér és szenvedés nélkül is megválthatja a világot. A gonosz szőlőmunkások példázata is igazolja ezt a z állításunkat. Szerepel abban egy nagyon fontos szó, ami utal arra, hogy történhetett volna vér nélkül is a megváltás: Ez a szó árulkodik erről: "talán". (Lk 20,13) Nem így történt, de Istent nem kötötte rendezői elvében az embereknek előre kiadott szerep (amely szerint Péternek meg kell tagadnia, Júdásnak el kell árulnia Jézust). A passió nem fátum volt, vagy előre megírt forgatókönyv. Nem eleve elrendelt szerepek és szereposztás szerint történt - akkor nincs és nem lenne személyes felelősége senkinek semmiért, sőt, hűségükért jutalmat kellene adni a pozitív és negatív hősöknek egyaránt. A Júdást felmentő fantáziák azért születtek és terjednek ma is, mert nehéz megértenünk és elfogadnunk a bűnnek ezt a tükrét, amit elénk mutat. Pedig átélünk mi is olykor árulást: barátságot, szerelmet, eszmét, ügyet, mindazt, ami nekünk szent, valaki elárulja. Pénzért vagy más nyereségért - szinte mindegy is - mert minden árulás fájdalmas lelepleződés … Nem Júdás írta és nem is evangélium, hanem egy izgalmas régészeti lelet, érdekes adalék a korai keresztyénségről."

A Reformátusok Lapja, névtelenségbe burkolózó írója, helyesen állapítja meg, hogy a Júdás evangéliumát nem Júdás írta, nem is evangélium, hanem egy izgalmas régészeti lelet, de ugyanakkor mintha elfeledkezett volna néhány bibliai szövegről. Szerinte Jézust nem kellett elárulnia senkinek. Jézus szerint azonban ennek így kellett történnie! Jézus azt mondta, hogy be kell teljesednie az Írásnak, hogy "Aki az én kenyeremet eszi, az emelte fel sarkát ellenem." ( Jn 13,18). Másutt pedig ezt mondja: "…akiket nekem adtál, megőrizém és senki el nem veszett közülük, csak a veszedelemnek fia, hogy az Írás beteljesüljön." (Jn 17,12) Az ószövetségi írások ugyanis egyértelműen kijelentették, hogy a Messiást elárulják. Vagyis, mintha mégiscsak s lenne valami isteni forgatókönyve az eseményeknek és ezek szerint bizony Jézust el kellett árulnia valakinek. Jézus passiójának egyébként számos más részlete is pontosan úgy történt, ahogyan előre megíratott - az állítólag nem létező - forgatókönyvben. Nem tudjuk, hogy a cikkíró honnan veszi, hogy a megváltás megtörténhetett volna vér és szenvedés nélkül is, amikor már az ótestamentum is, de maga Jézus is világosan ennek ellenkezőjét mondja! Nyilván akarhatta volna Isten a vér nélküli megváltást is, ez azonban csak spekuláció, mert saját kijelentése szerint nem úgy akarta, hanem vér és halál által. Jézus maga is tudta - élete során többször beszélt is róla - hogy kínhalált kell halnia az övéi megváltása érdekében. Éppen ezért történt Vele az, ami. Végül a bibliai eleve elrendelés tanításának teljes félreértéséről tanúskodnak a cikkíró azon megjegyzései, hogy az eleve elrendelés megszünteti az ember felelősségét. Ezzel szemben előbb magát Jézust hadd idézzük, aztán Péter apostolt: "Az embernek Fia elmegy, amint megíratott felőle, de jaj annak az embernek, aki az embernek Fiát elárulja; jobb lenne annak az embernek, ha nem született volna."(Mk 14,21) Péter apostol pedig ezt mondta Jézusról és gyilkosairól jeruzsálemi beszédében: "… aki Istennek elvégzett tanácsából és rendeléséből adatott halálra, megragadván, gonosz kezeitekkel keresztfára feszítve megölétek." (ApCsel 2, 23) Talán ez a két részlet is elég annak megvilágítására, hogy az eleve elrendelés nem szünteti meg az egyéni felelősséget - sem Júdás, sem senki más esetében - amint azt a cikkíró tévesen hiszi. Sajnos ez a cikk bibliaellenes állításokkal érvel a szóbanforgó bibliaellenes állításoktól hangos kódex

és népszerűsítői ellen.

A következő észrevétel szerzője Gyöngyösi Csilla.[xxiii] A cikk számos megállapításával teljesen egyetérthetünk. Csak helyeselni tudjuk a következő megállapításait: "Jézus megváltó munkája, kettős természete (egyszerre Isten és ember) - amely a keresztyén egyházak alaphitvallása - Júdás indítékai okán nem csorbul." A szöveg irodalmi formájáról szólva megállapítja: "Irodalmi színvonala - amennyire az angol fordításból következtetni lehet - még a gyengébb irodalmi alkotásokét sem üti meg. Nincs gondolatmenete, a mondatok összevissza, az írott szöveg logikáját figyelmen kívül hagyva következnek egymás után. Jézus sokszor nem Júdás, vagy a tanítványok feltett kérdéseire válaszol, hanem valami teljesen mást, oda nem illőt mond… Júdás evangéliuma irodalmi szempontból messze elmarad a kanonikus evangéliumok mögött, amelyek sajátságos teológiai szempontok alapján önmagában megálló, követhető, olvasmányos történetet mondanak el." A cikkíró helyesen állapítja meg, hogy "… vagy Júdás evangéliuma hiteles, és akkor az Újszövetség teljes egészében kitaláció, tisztán a tanítványok szellemi terméke, vagy a Júdás evangéliumában található Jézus-képpel van a baj. A többi apokrif evangélium…legalább veszi magának a fáradtságot és megpróbál "evangéliumi stílusban" írni Jézusról, tehát felhasznál Jézus tanításából olyan gondolatokat, kifejezéseket, amelyekről tudhatjuk, hogy Jézustól származnak. Ebben az esetben azonban a Jézus szájába adott szövegek semmiben nem utalnak Jézusra. Ha a szerző nem írta volna bele a bevezetőbe, hogy Jézus kijelentéséről van szó, illetve Júdással beszélget, a szövegben magában semmi nem utalna erre." A cikk zárómondata is találó: "A Júdás evangéliuma tehát sokkal inkább a korabeli gnosztikus elképzelésekről, mint a keresztyénség másféle értelmezési lehetőségéről szól. A szövegben sok az érdekes elem, de semmi olyasmi nincs, ami a keresztyénséget alapjaiban kérdőjelezné meg." Az idézett cikknek - minden pozitívuma mellett - hátránya, hogy a liberális bibliakritika elavult hipotéziseit idézi fel a bibliai könyvek szerzőségével kapcsolatban. Így említi meg, hogy nem Mózes írta Mózes könyveit (Tóra), mert Mózes nem írhatta le saját halálát, másrészt Mózes korában "nem létezett héber írásbeliség", illetve: a Mózes öt könyvének számos része sokkal később, a királyság korában íródott. Az Ószövetség könyvei közül hasonló megjegyzéseket tesz Ézsaiás könyvével kapcsolatban is, melyet legalább három szerzőnek tulajdonít. Nos, ezen állítások cáfolatára itt nem térhetünk ki. Megjegyezzük azonban, hogy a konzervatív bibliakutatók leginkább azon a véleményen voltak, hogy Mózes halálát, a Tóra zárómondatait, Józsué írta le. A másik állítás, miszerint ebben a korban nem létezett zsidó írásbeliség - egyszerűen nem igaz - a tények ennek ellene mondanak - Mózes nyilvánvalóan tudott írni - még Jézus szerint is, aki nem tévedett semmiben: "Mert ha hinnétek Mózesnek, nekem is hinnétek; mert énrólam írt ő." ( Jn 5,46) Jézus környezetében is általánosan ismert tény volt, hogy Mózes írt: "Mózes azt írta nekünk…" (Mk12,19) "…aki felől írt Mózes a törvényben…" (Jn 1,46) Azt, hogy a Tóra egyes részei századokkal Mózes halála után íródtak - kielégítően senki nem tudta bizonyítani. A cikkíró hasonló kijelentéseket kockáztat meg néhány újszövetségi könyvvel kapcsolatban is. Pál leveleivel kapcsolatban ezt írja: "… közülük többet nem Pál írt, hanem egy Pál szellemében író tanítvány, aki "kegyes szerénységgel" Pált nevezi meg szerzőnek." Vagyis Pál levelei közül több is - pszeudepigráf - magyarul: hamisítvány. Ugyanezt állítja János evangéliumával kapcsolatban is. Természetesen az újszövetségi iratok esetében sem sikerült bizonyítani a szerzőségre vonatkozó és idézett liberális hipotéziseket. Sőt: sokkal meggyőzőbb bibliai és biblián kívüli érvek szólnak amellett, hogy az újszövetségi könyveket is azok írták, akiknek neve alatt szerepelnek. Nem fogadhatjuk el a következő megjegyzést sem: "Az ókorra ugyanis nem lehet alkalmazni a szerzőség mai felfogását, mely hitelességi kérdéssé teszi azt, hogy kicsoda is a szerző." Ezt a nézetet a liberális bibliakritikusok szeretik hangsúlyozni. Teszik ezt azért, hogy - minden kritikai megjegyzésük ellenére - megtarthassák a bibliai könyveket, mint a keresztyén hit alapját. Nos, már bibliai szövegek is, de biblián kívüli keresztyén szövegek is azt tanúsítják, hogy az első keresztyén gyülekezeteket nagyon is érdekelte, hogy egy levél vagy evangélium hiteles szerzőtől származik vagy nem! Az újszövetségi iratok kanonizálódása során ez olyan szempont volt, amit egyáltalán nem hagytak figyelmen kívül - sőt!! Sajnálatos, hogy ebbe az egyébként nagyon sok jó megállapítást tevő cikkbe, ilyen - többnyire mára elavult - bibliakritikai nézetek is belekeveredtek. [xxiv]

Mindezek tükrében szó sem lehet arról, hogy a Bibliát isteni tekintélynek tartó keresztyének, a gnosztikus Júdás evangéliuma fikcióinak fényében felülbírálják a Jézusról és Júdásról a Szentírás kanonikus könyveiben eléjük táruló valóságos képet. Ha bárkit közelebbről érdekel Júdás személye, Jézussal való kapcsolata, tragédiája, tettének valódi mozgatórugói, életének tanulságai, annak javaslom elolvasásra dr. Szabó Pál, Júdás című művét, ami az Ébredés Alapítványnál jelent meg 2003-ban, s a Biblia Szövetség péceli székházában még megrendelhető. A tudósoknak azt kívánjuk, hogy kutassák örömmel és alaposan a Júdás evangéliumának nevezett régészeti különlegességet! Ugyanakkor szeretettel hadd tanácsoljuk nekik és minden kedves olvasónak, hogy kutassák és ismerjék meg egyre mélyebben - Jézus Krisztus evangéliumát - mert nem Júdás evangéliumában van a boldogság kulcsa, hanem Jézus Krisztus evangéliumában! Keresztyén testvéreinket pedig hadd intsük és bátorítsuk az Ige szavaival: " Mert, hogyha az, aki jő, más Jézust prédikál, akit nem prédikáltunk, vagy más lelket vesztek, amit nem vettetek, vagy más evangéliumot, amit be nem fogadtatok, szépen eltűrnétek." (2Kor 11, 4) "Mert nem mesterkélt meséket (mítoszokat) követve ismertettük meg veletek a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmát és eljövetelét, hanem, mint akik szemlélői voltunk az Ő nagyságának" (2Pét 1, 16) "Mert nem szégyellem a Krisztus evangéliumát, mert Istennek hatalma az minden hívőnek üdvösségére, zsidónak először, meg görögnek, mert az Isten igazsága jelentetik ki abban hitből hitbe, amint meg van írva: Az igaz ember pedig hitből él. Mert nyilván van az Isten haragja a mennyből az embereknek minden hitetlensége és hamissága ellen, akik az igazságot hamissággal feltartóztatják." (Róm 1, 16-17

Sípos Ete Zoltán