 |
| Kecskeméthy István
Komoly szó
[Az evangélium bora]
A heidelbergi néhai fejedelmi kastély pincéjében
mutogatnak egy hordót. Nagy
is, szép is, ügyes is, úgyhogy sokan járnak
csudájára. De mikor Vitéz János barátunk
megnézte, azt mondta, hogy egy kis hibája van
ennek a hordónak. Ugyan mi? Hát csak az,
hogy nincs benne bor. Mert mit ér a legdicsőbb
hordó is, ha bor helyett doh illatozik, penész
virágzik benne. Előbb-utóbb megeszi azt a szú.
Új idők
| |
|
Hol történt, hol nem: egyszer meg valahol
bort találtak elásva a földbe. Mikor áshatták el,
senki sem tudta megmondani. A hordónak
csak a formája volt már, dongának, abroncsnak
híre-hamva sem. A bor maga alkotott magának
borkőből szilárd páncélt, amiben évek során át
teljes erejében megmaradt. Úgy, hogy mikor a
borkő páncélt kifúrták, a legtisztább, a legerősebb
bort találták alatta. Mindenki csodálkozott
azon, hogy a hordó elkorhadt, a bor meg megmaradt.
De a hozzáértők azt mondták, hogy
megmaradt volna az még kimondhatatlan időkig
abban a maga alkotta hordóban.
Komolyan kérdem egyházunk vezetőitől és
tagjaitól, hogy e két példa közül melyikhez
akarják egyházunkat hasonlóvá tenni? [...]
Több pénz kellene és több hatalom. Leginkább
erről esik csak szó a beszélgetésekben,
értekezéseken, sőt, az egyházi gyűlések tárgyalásai
is legtöbbet e két pont körül forognak.
Hogy valamit tennünk kell, az idő sürget,
azt én is vallom. Nem is azért szólalok fel, hogy
ellenezzem akár az egyházi vagyon gyarapítását,
akár egyházunk szervezetének erősítését,
akár külső rendezését, akár az oly szépen megindult
felolvasásokat, egylet-alakításokat, szóval
a mindenféle úgynevezett belmissziói munkát;
hanem csak azért, hogy egész komolyan
intsem azokat, akik bevehetik, hogy mindez
még éppen nem elég. Ezzel még csak annyit
teszünk, mint a gazda azzal, hogy hordóját kívülről
tatarozza, csinosítja, hogy még egy abroncsot
huzat rá, hogy ide is egy cirádát, oda is egy virágot véset bele. Talán erősebb és szebb
lesz vele a hordó, de mit ér az? Ha üres, előbb-utóbb
megeszi a szú!
Pedig én úgy látom, hogy nem is az a mi bajunk,
hogy nem elég erős, vagy nem elég szép
a hordónk, mert abban nincs baj, hanem az,
hogy fogytán a borunk. Sőt, hogy még olyanok
is vannak, akik az evangéliumnak tiszta borát
megelegyítik.
És ez a komoly szó, amit mondani akarok.
Hogy a hamis bor nemcsak maga romlik meg
hamar, hanem elpusztítja a hordót is, megrontja
a vele élők egészségét is.
De beszéljünk hasonlat nélkül. Ismétlem,
hogy örömmel üdvözlök, és erőm szerint támogatok
minden olyan munkát, mely egyházunkat
építheti. De komoly meggyőződésem, hogy legnagyobb
erőfeszítésünk is csak akkor ér valamit,
ha el nem felejtjük, hogy "egy a szükséges
dolog", az tudniillik, hogy térjünk vissza az ősi,
egyszerű, gyermekies, de a bölcsek elméjét is
felül haladó, igaz bibliai hithez, töltsük meg
egyházunkat, iskoláinkat, templomainkat, családjainkat
a hamisítatlan tiszta evangéliummal.
Kis Tükör, IX. évf.
(1901. április 20.)
16. sz. 125. o.
Újra megjelent a Beszéljünk nyíltan c. kötetben, 2003 Koinonia Kiadó, Kolzsvár.
Kecskeméthy István életrajza és a Parókia portálon közzétett írásai
|
|
 |
