Valaki ezt írta nemrég: "... tanácsért, segítségért írok. Tudod, furcsa érzés, ahogy reagálnak rám az emberek... Egyszerűen bizonyos helyzetekben vonzom őket, és közben tudom, hogy ajándék, amit adhatok... Mit tegyek, hogy ne piszkoljam be? Hogy ne magamért legyek?"

SZERETTELEK TITEKET - AZT MONDJA AZ ÚR,
ÉS AZT MONDJÁTOK: MIBEN SZERETTÉL MINKET?

Mi adja az Ige súlyát, t e r h é t ? Felfogjuk? ISTEN SZERETETE - értünk-ellenünk szegül...
Mit ér nekik, és nekünk, ha szeretetét érezzük? Észrevesszük? Megtelik a szívünk hálával?

Szombaton Pécsre autóztunk legifjabb lányommal, mert latin táncokat tanul, s annak vizsgájára vele mentem. Hazafele onnan, már este, az egyik kereszteződésben, egy másik autó belénk szaladt. Nem is akárhogy, mindkét kocsi totálkáros lett. Látványos sebesülés nem történt, csak az ütközés iszonyú erejétől állt el lélegzetünk, összeszedtünk néhány igen csúf kék foltot, de mindenki saját szállt ki az autóból... Döbbenten néztem az autónkat. Ha csak egy tenyérnyivel odébb éri az a becsapódás, én már nem élek. Valaki vigyázott ránk... A lányom később valahogy így mondta: úgy látszik, keres, beszélni akar velem az Isten... Igen, ütődötten, törődötten, dideregve, vele beszéltem, ujjongott a lelkem, megőrzött minket...

Volt terhe, súlya a megőrzésnek? Éreztük? Lehetne másképpen is nézni? Ahogy Izrael népe szemrehányón kérdez? Miért történt velük? Nézhetném én is így? Hogy miért lett totálkáros a mi autónk? Miért engedte meg? Fontos, hogy érinthesse a szívünket? Mennyire? Teheti?

MIBEN SZERETTÉL MINKET? - kérdezi Istentől Izráel népe veszteségeire meredve, megfeledkezve mindarról, mely bizonysága lehetne. Rabság van, fogság van, mindent elvettek tőlük, itt maradtak, az elnyomó uralkodik, kiszolgáltatottak... Pedig tudják, büszkék rá, ők a választott nép. Csak épp megfeledkeznek róla, mire választottak. Észre sem veszik, nincs súlya az ígéretnek, az isteni szónak, nem élik, lépik, hanem elvárják, ami hit által kapható...

Lehet terhes a szeretet? Amit mások iránt érzünk? Lehet nehéz a szíve annak, aki nem kell a másiknak, akit csak kihasználnak, akire nem figyelnek? Avagy mikor van terhünkre a másik szeretete? Ha nem úgy vágyom közelségét, mint ő, ha az én szívem nem felel, nem mozdul, akkor szeretete akadályoz, korlátoz, utamban van...
Aki igazán vágyik szeretni, ráébred, megérzi; épp önféltése, vágyai, akarásai, kívánságai, önmagáért való élete, elaltatott önvádja...van útban, azért nem tud egész szívvel szeretni...

Tímár Ágnes fiatal szerzetestársa, Mónika, így írja naplójában:

"Nem szeretem eléggé a gyerekeket. Nem szabadna bennem semmi félelemnek és kényszernek lenni. Egyetlen izzásba kell olvadni mindennek, egész valómnak, amin tüzet fogjanak, ahogy én áttüzesedtem a Te szereteteden... Vigyáznom kell, nehogy elsötétüljek. Bizalommal, szeretettel menni az emberek közé... Mint Édes. Amíg minden nap sugározta belém a derűt, a világosságot, könnyű volt. Visszavertem, mint a hold... Most át kell izzanom, és magamnak kell világítanom..."

Isten közelsége, szeretete ejthet meg minket, szava izzásától lehet terhes a szívünk... Ha nem látom, nem ejt foglyul szeretete, akkor magammal-mással van tele a szívem.

AZT MONDJÁTOK: MIBEN SZERETTÉL MINKET? AVAGY NEM ATYAFIA VOLT ÉZSAU JÁKÓBNAK? - AZT MONDJA AZ ÚR. JÁKÓBOT PEDIG SZERETTEM; ÉZSAUT ELLENBEN GYŰLÖLTEM...

Kemény szavak, hinni se, elfogadni se akarjuk azt, amit Malakiás által válaszként hallunk: JÁKÓBOT PEDIG SZERETTEM; ÉZSAUT ELLENBEN GYŰLÖLTEM... Talán rosszul fordították... - akartam volna mást érteni. De másutt is, mindenütt ugyanaz a szó szerepel...
Mond ilyet az Isten, hogy egyiket szereti, másikat gyűlöli? Jaj ha felőlünk mondja? Félelmetes tartalmú szavak! Érteni kéne! Hogyan is kezdődött Ézsau és Jákób élete, története?

"Tusakodtak a fiak az ő méhében...És monda az Úr őnéki: Két nemzetség van a te méhedben, és két nép válik ki a te belsődből, egyik nép a másik népnél erősebb lesz, és a nagyobbik szolgál a kisebbiknek..." I. Mózes 25:22-23.

Nem két emberről van szó, nemzetségek, népek fejei, akik hadakoznak Rebeka méhében. Az egyik nemzetség, az Isten által kiválasztott nép. Miért kell kiválasztani? Mi az értelme? Lehetett választani, vágyni ide, vagy oda tartozni? Ahogy a moábita Ruthnak?

Az a különös, hogy éppen az isteni szóra, az ígéret erejére, annak súlyára készül népét és választottjait tanítani. Hogy mit jelent ígéretre építeni az életüket. Általuk akarja megmutatni, mit jelent így, ígéret által, a kimondott szó terhével a láthatatlan Istenhez tartozni. És mi tudhatjuk, hisz ismerjük népe történetét, hányszor és hányszor sötétül el látásuk a hűtlenségtől, lett tele lelkük elvárással... Nem ember érdeme a választottság... és a megmaradás sem.

Van itt egy utalás a Római levél 9. részének verseire is:

"...Mert mikor még meg sem születtek, semmi jót, vagy gonoszt nem cselekedtek, hogy az Istennek kiválasztás szerint való végzése megmaradjon, nem cselekedetekből, hanem az elhívótól... Mit mondunk tehát? Vajon nem igazságtalanság Istentől? Távol legyen!...Könyörülök, akin könyörülök, kegyelmezek, akinek kegyelmezek. Annak okáért nem azé, aki akarja, sem nem azé aki fut, hanem a könyörülő Istené..."

Hogyan szól Jézus Krisztus az övéihez, hogyan köszön el tanítványaitól, mikor már minden elvégeztetett általa, ami rá volt bízva, miféle szót mond kereszthalála és feltámadása után?

"És ímé én elküldöm ti reátok az én Atyámnak ígéretét...felruháztattok mennyei erővel... "

"Mi pedig atyámfiai... ígéretnek gyermekei vagyunk..."

Hit által mi is az ígéret gyermekei vagyunk. Lehet súlya, terhe számunkra a kimondott szónak. Ha súlya vész, ha súlytalanná lett, vegyük észre, kérjük, könyörögjük a szívünkbe!

ÉS AZ Ő HEGYEIT PUSZTÁVÁ TETTEM, ÖRÖKSÉGÉT PEDIG PUSZTAI SAKÁLOKÉVÁ.

HA AZT MONDJA EDOM : ELPUSZTULTUNK, DE TÉRJÜNK MEG ÉS ÉPÍTSÜK FEL A ROMLADÉKOKAT: EZT MONDJA A SEREGEKNEK URA: ŐK ÉPÍTENEK, DE ÉN ELRONTOM, ÉS ELNEVEZIK ŐKET ISTENTELENSÉG HATÁRÁNAK, ÉS OLY NÉPNEK, MELYRE ÖRÖKKÉ HARAGSZIK AZ ÚR.

A Holt tengertől délre telepedtek le, ott éltek az itt emlegetett edomiták, akik hol Izraelhez tartozónak, hol önállónak vallották magukat, aszerint, ahogy épp érdekeik diktálták. Ebben az időszakban, ők is elnyomottak, őket ugyanúgy leigázták a babilóniaiak, mint a választott néphez tartozókat. A választott nép elváró, szemrehányó, ők pedig saját erejükben hisznek.

Mit felel rájuk? Hiába próbálnak óriási erőfeszítéssel bizonyítani, ha az Úr mást határozott felőlük. Hiába döntenek az újjáépítés mellett, ha Isten nem akarja, újra, meg újra rommá lesz minden. Egy ideig lehet az a látszat, hogy sikerült, lehetnek büszkék saját erőfeszítéseikre, saját teljesítményükre, ideig-óráig lehet őket irigyelni, ám minden hiábavaló, elvész... ahogy minden nép eltűnt, mely egykor világuralomra tört.

Amit egy-egy nép, közösség, csoport... épít, s csak hivatkozik az Istenre, aki megtarthatja, ettől a hivatkozástól, urarmuramozástól (Máté 7:21) még nem lesz az ÍGÉRET NÉPE, így mondja az isteni ígéret nélkül élő népnek: az ISTENTELENSÉG HATÁRÁN van csupán. Az ígéreten kívül. Vagy az emberek építenek, vagy az Isten épít...

Megdöbbentő volt hallani a múlt heti előadás egyik pap előadójától, hogy a Vatikán tövében, Rómából működtették a besúgórendszert, onnan küldték az ügynököket, és Magyarországról oda vissza, a jelentéseket...Szabad rádöbbennünk, Isten nevét hangoztatva még nem lesz isteni az akarás. Az egyházi szervezeté sem.

Aztán összeomlott... Nem értjük mitől. ŐK ÉPÍTENEK, DE ÉN ELRONTOM .. És most? Mi változott? Épp újraéled, erősödik, de a hatalmat markolja, a hamisságból, fedettségből merít erőt, míg Isten újra azt nem mondja: elég! Míg nincs aki ígéret által akar élni, míg nincs aki múltat, bűnt vállal, míg nincs akit fel kell oldozni, meg kell váltani...Nem érvényes az ígéret., nincs bűn, nincs feloldozás, nem Isten országa épül... ŐK ÉPÍTENEK, DE ÉN ELRONTOM

ÉS LÁTJÁK EZT A TI SZEMEITEK, ÉS MAGATOK IS MONDJÁTOK. NAGY AZ ÚR...

Miért nem mondjuk, tele szívvel, hogy NAGY AZ ÚR? Érezzük Igéjének súlyát, terhét? Érezzük szeretetét? Átizzíthatja szívünket-lelkünket? Kire, mire nézünk? Magunk határaira?

Ezért volt számomra megrázó üzenet ennek az évnek a kezdetén:
"Ímé én újat cselekszem, most kezd kibontakozni..."

Ki veszi észre, ahogy épp bontakozik? Akire nézve érvényes az ígéret. Lehet Isten népéhez tartozni, ígéret gyermekének lenni, és lehet ígéreten kívül maradni. De az ígéret megváltás által érvényes. Ahol bűnlátás van, ott születhet bűnbánat, s a bűnök vállalása által lelkeket oldozó bűnbocsánat, Krisztus általi megigazítás, akkor születik bennünk, újra meg újra Isten szertetének súlya, terhe, s épülhet bennünk Lelke által, ígéret által, Isten országa...

Akik itt voltak az elmúlt heti előadáson, azok érezhettek valamit abból, amit ember nem tud produkálni. Vagy könyörül Isten, vagy nincs. Itt valami olyan erő volt jelen, ami a szívünket mozdította, összekötötte, jó volt belekóstolni, benne fürödni, üdítette a lelkünket... Valami egészen újféle lehetőség... Nem mi készítjük, mi legfeljebb rácsodálkozhatunk.

Látjuk milyen hiábavaló nélküle minden emberi vágyunk, tenni akarásunk és igyekeztünk?
Akarunk az ő választottjaihoz tartozni? Lehetünk hit által az ígéret gyermekei? Jézus Krisztus ezért jött, született: AZ IGE TESTTÉ LETT... (János 1.) hogy legyen érvényes ígéretünk!

ISTEN ORSZÁGA LAKOZHAT BENNÜNK? Születhet hely bennünk? Kisöprődhet minden ami minket körülvesz, ami magunkra és másokra nézve méltán hitetlenné, keserűvé, szemrehányóvá tesz? Lehet minket megszabadítani? Hova tartozunk, Azokhoz, akik hiába építenek, vagy azokhoz, akiknek lelkében Isten épít, szeretetének ereje, terhe, súlya, akikkel egy lehet a szívünk, hála felel az ígéretre, lépéssé mozduló hit, vallva, hogy NAGY AZ ÚR?