|
Ószövetség - Malakiás 3:11-18.
ÉS MEGDORGÁLOM ÉRTETEK A KÁRTEVŐT, ÉS NEM VESZTI EL FÖLDETEK GYÜMÖLCSÉT, ÉS NEM LESZ A SZŐLŐTÖK MEDDŐ A MEZŐN, AZT MONDJA A SEREGEKNEK URA. KEMÉNYEN SZÓLTATOK ELLENEM, AZT MONDJA AZ ÚR, ÉS AZT MONDJÁTOK: MIT SZÓLTUNK ELLENED? AZT MONDJÁTOK: HIÁBAVALÓ AZ ISTEN SZOLGÁLATA, ÉS MI HASZNA, HOGY MEGTARTJUK TÖRVÉNYEIT, ÉS HOGY ALÁZATOSAN JÁRUNK A SEREGEKNEK URA ELŐTT? SŐT, INKÁBB MAGUNK HIRDETJÜK BOLDOGOKNAK A KEVÉLYEKET; HISZEN GYARAPODTAK, NOHA GONOSZSÁGOT ŰZNEK, MEGSZABADULNAK, NOHA KÍSÉRTIK AZ ISTENT! AKKOR TANAKODTAK EGYMÁSSAL AZ ÚRNAK TISZTELŐI, AZ ÚR PEDIG FIGYELT ÉS HALLGATOTT, ÉS EGY EMLÉKKÖNYV ÍRATOTT ŐELŐTTE AZOKNAK, AKIK FÉLIK AZ URAT, ÉS BECSÜLIK AZ Ő NEVÉT. ÉS AZON A NAPON, AZT MONDJA A SEREGEKNEK URA, AMELYET ÉN SZERZEK, TULAJDONOMMÁ LESZNEK ÉS KEDVEZEK NEKIK, AMINT KIKI KEDVEZ A MAGA FIÁNAK, AKI SZOLGÁLJA ŐT, ÉS MEGTÉRTEK, ÉS MEGLÁTJÁTOK, HOGY KÜLÖNBSÉG VAN AZ IGAZ, ÉS A GONOSZ KÖZÖTT, AZ ISTEN SZOLGÁJA KÖZÖTT, ÉS AKÖZÖTT, AKI NEM SZOLGÁLJA ŐT.
Néhány esztendővel ezelőtt volt általános iskolai osztálytalálkozónk. Elég nehéz volt innen megkeresni az egykori társakat, akik közben férjhez mentek, elköltöztek, ráadásul Kispest egészen megváltozott, átalakult, kerületrészeket bontottak le, és óriási lakótelepek épültek... Mégis, több mint a fele osztályt sikerült egybegyűjteni. Tegnap az új üzenő-rendszeren keresztül érkezett egy levél. A feladó neve ismeretlen...Aztán a levélből kiderül, nem csupán a férj neve miatt idegen, ő már régi keresztnevét se használja...Ami a levelet olvasva meghökkentett, azt írja, közel tíz éve keres, a régi házunk helyén épült parókián is bekopogtatott, de akkor épp senki sem nyitott neki ajtót. Szóval, kiderült az üzenetből, hogy amikor én pár éve az osztálytalálkozó miatt mindenkinek írtam, már keresett. Mégsem találkoztunk. Miért nem? Rossz helyen kerestük egymást, nem ott voltunk, ahol a másik tudhatott. Ott keresett, ahonnan én elköltöztem, én oda írtam, ahonnan ő elment. Néhány év, megszületett ez az új lehetőség, az iwiw, ahol neki is, és nekem is címem-helyem van, lehetségessé lett a találkozás...
Vajon a találkozás szempontjából jót tett az, hogy tíz évig nem találtuk meg egymást? Miért igen? Mert a keresést nem adta fel, s a megtalálás vágya megmaradt, megtalálhatott. Annyi fény volt így ebben a megtalálásban. A hosszú kereséstől értékesebb lett, amit találtunk.
Miféle titok ez? Hogy szükségünk van az időre? Miért nem kell idő az örökkévalóságban? Számít, hogy Isten onnan néz minket, s mi innen nézzük a dolgokat? Lehet, hogy azért van szükségünk itt az időre, mert a dolgok nem azt jelentik, amit jelenthetnének, és időre van szükség, hogy valamit lássunk, értsünk, érezzünk? Mint a tanítványai. Mennyi időre kellett, hogy érteni tudják, miért a keresztre feszítés, miért e rettenet, miért hagyja Isten megtörténni, amit ők, ha rajtuk múlna, nem engednének megtörténni?
PILINSZKY JÁNOS
VACSORA
Ismeritek a megterített asztalt,
"a kihűlt tálak közeit",
jól tudjátok mindnyájan a leckét,
mire gyűltetek össze hát?
Miért hogy tengernyi kifejezés van a földi idő szükségessége kapcsán: időt ad, idő előtt, időt húz, időzít, idejétmúlt, ideigvaló, eljár az idő, időhöz köt, időt szab, hajt az idő, időbe telik ... vagy ahogy a Prédikátor könyve 3. részében olvashatjuk: "Mindennek rendelt Ideje van..." A várakozás része az időbe rekesztettségnek. Lehet valamit előbb akarni, előbb tenni, de vajon érdemes-e? Aki nem tud várni, (valakire, valamire...) annak nincs módja élni, lépni a hitet, a reménységet, nincs módja megbizonyosodni a ránk felelő Isten szeretetéről.
PILINSZKY JÁNOS
NAPLÓRÉSZLET
Milyen nap is van ma? Úgy élek,
hogy össze-összezavarom
az idő menetrendjét.
"Latrokként - Simone Weil gyönyörű szavával
- tér és idő keresztjére
vagyunk mi verve emberek."
Elalélok, és a szálkák fölriasztanak
Ilyenkor metsző élességgel látom a világot,
és megpróbálom feléd fordítani a fejemet.
MEGDORGÁLOM ÉRTETEK A KÁRTEVŐT, ÉS NEM VESZTI EL FÖLDETEK GYÜMÖLCSÉT, ÉS NEM LESZ A SZŐLŐTÖK MEDDŐ A MEZŐN, AZT MONDJA A SEREGEK URA
Ez a bekezdés arról szól, milyen az, amikor szemünkkel is láthatjuk jelen lenni a láthatatlan Isten áldó, óvó, gondviselő szeretetét. Megnyilvánul, jelt ad arról, miféle ereje van választottjai, övéi iránt érzett szeretetének...Amikor megvéd a minket támadó ellenségektől, megvéd a bajtól, nyomorúságtól, megvéd a rosszakaróktól, az ártó rosszindulattól, a köröttünk működő rontások következményeitől, és kiment a abból, amibe beleveszhetnénk...
Vajon amikor ez nincs, haragszik ránk? Baj, ha olykor ezt gondoljuk? Mit gondolhatunk erről?
Amikor a KÁRTEVŐ tönkreteheti ami addig termett, amikor a fán nincs GYÜMÖLCS, amikor nincs SZŐLŐ ott, ahol eddig volt, amikor nincs jel, mit gondolunk? Mit csinál velünk a kár, a baj, a betegség, a bántás, a veszteség, a terméketlenség, a tehetetlenség, a hiábavalóság?
NEMES NAGY ÁGNES
ALÁZAT
Fáraszt, hogy mégis hiába ömölt
fejemre a perc lágy, szirupos árja ,
a koponyám: kerek, fanyar gyümölcs,
magányom mégis csonthéjába zárja.
Kemény vagyok és omló por vagyok,
nem olvadok és nem köt semmi sem,
ketten vagyunk, mikor magam vagyok,
a lelkem szikla, testem végtelen...
Fáraszt, hogy mégis hiába ömölt... Igen, belefáradunk a dolgokba, ha nem látjuk Istent.
A tapasztalat fölfalja fiait... - ír ugyanerről másképpen Pilinszky János. Egy újabb érzés elnyeli az előzőt, egy újabb tapasztalás, történés elsöpri, elnyeli az eddig látottat, tudottat.
Kemény vagyok, és omló por vagyok...Lehet együtt bennünk és ellenünk ez a kettősség?
KEMÉNYEN SZÓLTATOK ELLENEM, AZT MONDJA AZ ÚR, ÉS AZT MONDJÁTOK: MIT SZÓLTUNK ELLENED? AZT MONDJÁTOK: HIÁBAVALÓ AZ ISTEN SZOLGÁLATA, ÉS MI HASZNA, HOGY MEGTARTJUK TÖRVÉNYEIT, ÉS HOGY ALÁZATOSAN JÁRUNK A SEREGEKNEK URA ELŐTT? SŐT, INKÁBB MAGUNK HIRDETJÜK BOLDOGOKNAK A KEVÉLYEKET; HISZEN GYARAPODTAK, NOHA GONOSZSÁGOT ŰZNEK, ÉS MEGSZABADULNAK, NOHA KÍSÉRTIK AZ ISTENT!
Vajon miért nem tudja a választott nép, hogy Isten ellen szólt? Mert azt hiszi, mert úgy tudja, úgy gondolja, hogy ő nem szólt Isten ellen. De itt a próféta által kiderülhet, mi az, Isten ellen szólni. Miféle hang, miféle érzés, miféle gondolat, és szó bántja, sérti a Mindenhatót?
Szoktuk mi HIÁBAVALÓNAK érezni, gondolni, látni és mondani, ISTEN SZOLGÁLATÁT?
Szoktuk HASZONTALANNAK, választalannak, eredménytelennek, föladnivalónak... érezni jóra való készségünket, igyekezetünket, ALÁZATUNKAT? Szoktuk azt érezni, azt gondolni, mondani, hogy az istentelenek, a hűtlenek, a magukért valók könnyebben BOLDOGULNAK?
Hogy gonoszok, hogy csalók, hogy egyre KÍSÉRTIK az Istent, s mégsem sújt le rájuk!?
VAKMERŐEN BESZÉLTEK ELLENEM - az új fordítás még inkább érezteti, mennyire Istent kísértő az ember csüggedése, hitetlensége, a remény nélkülisége, a látható jelekhez való ragaszkodása.
AKKOR TANAKODTAK EGYMÁSSAL AZ ÚRNAK TISZTELŐI, AZ ÚR PEDIG FIGYELT ÉS HALLGATOTT, ÉS EGY EMLÉKKÖNYV ÍRATOTT ŐELŐTTE AZOKNAK, AKIK FÉLIK AZ URAT, ÉS BECSÜLIK AZ Ő NEVÉT.
Amikor nincs eligazító szó, nincs új üzenet, akkor mi a teendő? Mit tesznek, mit tehetnek azok akik AKIK FÉLIK ÉS BECSÜLIK AZ URAT? Emlékezzenek, emlékeztessenek. Arra, ami volt. Arra, mikor volt jel, mikor mutatkozott Isten szeretete. EMLÉKKÖNYV IRATOTT...
Általuk, akik érezhették, érthették Isten akaratát. Hogy a jeltelenség ne nyelje el a múltbéli, jeleket, hogy ami épp látszik, el ne hitesse velünk, hogy nem mozdul többé értünk az Isten.
Amikor gyerekeim kicsik voltak, naplót írtam, hogy megmaradjon amit mondtak, tettek...
Jó elővenni és emlékezni arra, amit ők nem tudnak felidézni. Tovatűnt volna, ha nem írom akkor le. Szükségünk van rá, hogy tudják. Ami összeköt, hogy amikor majd nem látszik, akkor is tudják az odafigyelő szeretetet.
PILINSZKY JÁNOS
JÁTSZMA
A zöldposztós asztalra hajlik
halott apám.
De mi fölé hajol?
És mit akar, mit is akar,
és mit is mond e kivilágított,
besüppedt sír,
magányos játszma,
férfihát?
Ne zavarjuk, ne zavarjátok
előretartott jobb és hátravont
bal kézfejét, s a dákó
három golyó közt fölfüggesztett
figyelmét, részarányosát.
Hiszen,
a golyó és a dákó elsötétűl,
nélkületek, nélkülem is megáll,
és velük együtt én is, akiért
e játszma zajlik
egyszer s mindenkorra.
Különös vers. Aki játszott efélét, az tudja, érinteni kell a középső golyónak a másikat, el kell találni, és így kell eltűnni az érintett golyónak, hogy érjen valamit, hogy megnyerni lehessen.
Az édesapai képet idézi, párosítja, ahogy összpontosít, figyel, mozdulni készül érte, a fiáért.
Szabad ezt a képet látva, megérezni az értünk való odafigyelést. Az Atya mindent odaadva, nyerni akar, megnyerni az életünket, az életünkért való játszmát. Érinthet-e ez a bot?
PILINSZKY JÁNOS
KI ÉS KIT? (részlet)
"ki is van itt, ki van jelen,
és ki figyel, s kit is figyel?"
Szabad tudnunk és éreznünk, a pillanatot, és lehetünk jelen magunk számára, mások számára, Isten számára. Tegnap a nekem érkezett levélre rögtön válaszoltam. Miért? Hisz van amikor napok, hetek telnek, mégsem vagyok rá képes. Miért tudtam számára jelen lenni?
Így ír erről másutt Pilinszky János:... Tudom, mi az: korán jönni. Tudom, mi az: megkésni.
Mit jelent: hiába jönni. S mit jelent a szíves fogadtatás, a kitárult kapu..."
De jó annak, aki érzi az időt, amikor érzi, amikor tudja, és benne mer lenni azzal, amivel töltve van. Aki nem mondja hogy megérkezett, ha nem érkezett meg, az nem hiába jött...
Mi sokszor csalunk, nem érezzük az időt, és sokszor nem merünk lenni, érteni, érinteni...
ÉS AZON A NAPON, AZT MONDJA A SEREGEKNEK URA, AMELYET ÉN SZERZEK, TULAJDONOMMÁ LESZNEK ÉS KEDVEZEK NEKIK, AMINT KIKI KEDVEZ A MAGA FIÁNAK, AKI SZOLGÁLJA ŐT.
Vajon eléggé tudja-e, meri-e remélni, hittel várni Isten választott népe az ő Atyai szeretetét, mindenhatóságát, örökkévalóságát? Hogy lesz olyan NAP, amit Ő SZEREZ! Amikor az övéit TULAJDONÁVÁ TESZI. Mit jelenthet ez? Miféle kimondhatatlan, mérhetetlen szeretet jelenlétét? AMIKOR KEDVEZ , kedvében jár, kedvükre tesz FIAINAK. Amikor irgalma, szeretete teljesedik, tárul ki felénk. Merjük hinni, várni? Azt a napot, mikor csak Őt látjuk?
Tegnap délután, ahogy az útkereszteződésbe értem, szembe vakított a nap. Nem láttam mást, csak a velem szemközt tündöklő napot, hiába néztem előre, nem láttam az utat...
PILINSZKY JÁNOS
Áll az idő. Egy forró skatulyában
valami oly erővel látható,
hogy láthatatlan. Nézek
és nem látok.
ÉS MEGTÉRTEK, ÉS MEGLÁTJÁTOK, HOGY KÜLÖNBSÉG VAN AZ IGAZ, ÉS A GONOSZ KÖZÖTT, AZ ISTEN SZOLGÁJA, ÉS AKÖZÖTT, AKI NEM SZOLGÁLJA ŐT.
Vakultunk már meg Isten közelségétől, szeretetétől? Az örökkévalóság érintésétől. Mikor úgy érezzük, megáll az idő... nincs idő, nincs más, mint a felénk kitárulkozó isteni szeretet...
Akkor látjuk azt, amit addig nem láttunk, és nem látjuk azt, ami addig elvette a fényt.
Ahogy egykor a tékozló fiú elkezdett látni. Ott a vályúnál, ha körülnézett, ha feltekintett, még nem látta az Atyát, de oly erővel volt neki az Atya, hogy elindította, léptette a hazatérés vágya, az se tarthatta vissza, amit elrontott, elvesztett... semmivé égett a szeretetet tüzében...
Aki Isten jelenlétébe, szeretetének fénykörébe kerül, az megszabadul attól, ami elválasztja ettől a szeretettől, és ha szabaddá lesz saját érzéseinek, önmagáért való gondolatainak szorongató, megkötöző, rejtőzni kényszerítő erejétől, végre azt látja majd, ami van. Akkor nem lesz tanácstalan, mert látni fogja, mi a KÜLÖNBSÉG AZ IGAZ ÉS A GONOSZ KÖZÖTT...
Most miért nem látjuk? Azt hiszem, úgy gondolom, az a baj velünk, hogy csak tudjuk, de nem éljük Isten közelségét, nem várjuk az Ő napját, mikor minden kiderül, az is, mi vár a hozzá tartozókra, mi vár a Tőle elfordulókra. Ha élnénk, látnánk, őket féltenénk, s nem magunkat.
Ablonczy Ágnes
|
