|
Új szövetség - Márk evangéliuma 1:1-11.
A JÉZUS KRISZTUS, AZ ISTEN FIA EVANGÉLIUMÁNAK KEZDETE: AMINT MEG VAN ÍRVA ÉZSAIÁS PRÓFÉTÁNÁL: ÍMÉ ELKÜLDÖM AZ ÉN KÖVETEMET A TE ORCÁD ELŐTT, ÉS Ő ELKÉSZÍTI A TE ÚTADAT. KIÁLTÓ SZÓ A PUSZTÁBAN: KÉSZÍTSÉTEK AZ ÚR ÚTJÁT, EGYENGESSÉTEK ÖSVÉNYEIT; ÍGY TÖRTÉNT, HOGY MEGJELENT JÁNOS, ÉS KERESZTELT A PUSZTÁBAN, ÉS HIRDETTE A MEGTÉRÉS KERESZTSÉGÉT A BŰNÖK BOCSÁNATÁRA. ÉS KIMENT HOZZÁ JÚDEA EGÉSZ VIDÉKE ÉS A JERUZSÁLEMIEK MIND, ÉS MEGKERESZTELKEDTEK ÁLTALA A JORDÁN FOLYÓBAN, VALLÁST TÉVE BŰNEIKRŐL. JÁNOS TEVESZŐR RUHÁT VISELT ÉS DEREKA KÖRÜL BŐRÖVET; SÁSKÁVAL ÉS ERDEI MÉZZEL ÉLT. ÉS ÍGY PRÉDIKÁLT : JÖN UTÁNAM , AKI ERŐSEBB, MINT ÉN, ÉS ARRA SEM VAGYOK MÉLTÓ, HOGY LEHAJOLVA SARUJA SZÍJÁT MEGOLDJAM. ÉN VÍZZEL KERESZTELLEK TITEKET, DE Ő SZENTLÉLEKKEL KERESZTEL MAJD MEG. AZOKBAN A NAPOKBAN TÖRTÉNT, HOGY JÉZUS ELJÖTT A GALILEAI NÁZÁRETBŐL ÉS JÁNOS MEGKERESZTELTE A JORDÁNBAN. AMINT KILÉPETT A VÍZBŐL, EGYSZERRE LÁTTA, HOGY AZ EGEK MEGNYÍLNAK ÉS A LÉLEK, MINT EGY GALAMB, LEJÖN, ÉS ŐREÁ SZÁLL. ÉS SZÓ HANGZOTT AZ ÉGBŐL: TE VAGY AZ ÉN SZERETETT FIAM, BENNED GYÖNYÖRKÖDÖM.
Márk evangéliuma a legrövidebb és valószínűleg a legrégibb fennmaradt evangélium. Mit tudunk róla? Kétnevű: János, Márk. A Johanan, héber név, a Marcus, latin eredetű. János Márk neve több helyen szerepel, az Apostolok cselekedeteiben. Pl. a 12:12-ben: "Márknak nevezett János anyjának, háza volt Jeruzsálemben", - náluk találkoztak Krisztus első követői. Pál munkatársának, Barnabásnak volt unokatestvére. Velük indul az első missziós útra, s bár Márk közben elmaradt mellőlük - ami elszomorította az apostolt -, később mégis ő lett hűséges vigasztalója Pálnak, a börtönben. Amikor pedig Péter társául szegődik , az apostol úgy szereti Márkot, mint a fiát. Feltételezik, hogy kr.u. 60-70 körül, Rómában, Péter visszaemlékezései alapján írta meg evangéliumát...
A JÉZUS KRISZTUS, AZ ISTEN FIA EVANGÉLIUMÁNAK KEZDETE: AMINT MEG VAN ÍRVA ÉZSAIÁS PRÓFÉTÁNÁL: ÍMÉ ELKÜLDÖM AZ ÉN KÖVETEMET A TE ORCÁD ELŐTT, ÉS Ő ELKÉSZÍTI A TE ÚTADAT. KIÁLTÓ SZÓ A PUSZTÁBAN: KÉSZÍTSÉTEK AZ ÚR ÚTJÁT, EGYENGESSÉTEK ÖSVÉNYEIT;
Mivel KEZDŐDIK EVANGÉLIUMA? Nem a Kisded születésével, hanem Krisztus színrelépésével. Mikor Isten rendelése szemmel láthatóan, Krisztus által lépve kezd teljesedni. A cselekvő Jézust állítja középpontba. De ugyanakkor pontosan tudja, mondja és idézi, a mindezt megelőző, Messiásról szóló, Krisztus születésénél jóval korábbi, prófétai jövendöléseket:
"Ímé elküldöm az én követemet, és megtisztítja előttem az utat, és mindjárt eljön templomába az Úr, akit ti kerestek, és a szövetségnek követe, akit ti kívántok; íme eljön, azt mondja a Seregeknek Ura." Malakiás 3:1.
"Egy szó kiált: A pusztában készítsétek az Úrnak útját, ösvényt egyengessetek a kietlenben a mi Istenünknek!" Ézsaiás 40:3.
EVANGÉLIUM KEZDETE... Történni kezd, elkezdődött valami régtől várt, mégis új, de azt is érezteti, valaki rég elgondolta, tervezte és a történésekbe illeszti azt, ami most kibontakozik.
Éreztük-e már, hogy leírt és látott, múlt és jelen egymásba öltődik, összeillik, helyén történik, helyünkre lelhetünk, jó ilyenkor belesimulni, mert vártuk már a lehetőséget, érezzük a teljesülés szükségességét, a formálódó dolgokban, eseményekben Isten felénk hajló szeretetét.
Egyik karácsonyi ajándékom, Lázár Ervin Naplója, ami nemrég jelent meg. Persze, amint tehettem, nekiálltam olvasni. Pár nappal később, egészen véletlenül, a Pax tévé műsorára kattintva, őt láttam ott, mint beszélgető partnert. Ahogy hallgattam a beszélgetést, egyszer csak eszembe villant, ez az esemény, amiről a naplójában írt! Különös volt ráébredni, hogy épp ez az, amiről a Naplóban olvastam! Ahova nem igen akaródzott elmenni, sajnálta, hogy megígérte, de hát muszáj volt. Leírta, hogy hiába keresett fehér inget, nem talált, kereste az öltönyét is, de rég volt rajta, belemásztak a molyok, lyukas lett.. Nos, végül abban a ruhában ment el, ami épp rajta volt... És láttam, saját szememmel láttam, hogy igen, ez az, nincs rajta se öltöny, se fehér ing... Különös dolog szememmel látni azt, amiről előtte már olvastam. Valamiféle bizonyság arról, hogy ami ott írva volt, az valóság, s aki írta, igazat írt.
Mi a dolga, feladata Keresztelő Jánosnak? Már születése előtt tudják szülei. ÚTKÉSZÍTŐ. Miféle út, miféle ÖSVÉNY az, amit KÉSZÍT, EGYENGET? Amiért KIÁLT, mert kiáltani kell?
Miféle út vezet Istenhez? A bűnbánat útja. Akiben nincs vágy a jóságra, a szeretetre, nincs látása arra, amit élni, teljesíteni képtelen, annak nincs szüksége Istenre, abban még nem készült út Isten felé. De abban sincs út, akit a jócselekedetek teljesítésének léphetősége éltet, aki a megfelelést útként lépi, éli. Hisz neki sincs szüksége Istenre, aki a meg nem felelésre ébredésben, a teljesíteni képtelenség kínjai közt érkezik a hozzá fohászkodókhoz.
DÖMÖTÖR ILONA
KIÁLTÓ SZÓ
(Ézsaiás 40:3.)
Egy szó kiált. A hanghullám elindul,
a pusztaságban szertehömpölyög.
Visszhangot verő sziklák sokszorozzák
a nagy kiáltást, mely szent és örök.
A füledet befoghatod előtte,
kigúnyolhatod, megtagadhatod,
de nincs hatalom, mely elhallgattatná
ezt a világba zendült szózatot.
Ajtóidra rakhatsz hangtompító párnát,
dübörögtethetsz zajongó zenét -
te nem hallod már, de viszi az éter,
s eljut, ahova nem is sejtenéd.
Egy szó kiált. Nagy jót mond, békét hirdet,
elmondhatatlan boldogságra hív.
Áldott a perc, ha kísérőzenéül
megdobban rá egy bűnös földi szív
ÍGY TÖRTÉNT, HOGY MEGJELENT JÁNOS, ÉS KERESZTELT A PUSZTÁBAN, ÉS HIRDETTE A MEGTÉRÉS KERESZTSÉGÉT A BŰNÖK BOCSÁNATÁRA. ÉS KIMENT HOZZÁ JÚDEA EGÉSZ VIDÉKE ÉS A JERUZSÁLEMIEK MIND, ÉS MEGKERESZTELKEDTEK ÁLTALA A JORDÁN FOLYÓBAN, VALLÁST TÉVE BŰNEIKRŐL.
Miért jönnek, gyülekeznek az emberek Keresztelő János szavára? És vajon érinti őket János bűnbánatot, megtérést követelő szava? Vagy csak megijednek, s megteszik, amit tehetnek.
Hogyan ÚTKÉSZÍTŐ Keresztelő János? BŰNBÁNATÉRT, MEGTÉRÉSÉRT.KIÁLTÓ SZÓ.
Hogy legyen a szívekben út az Istenhez. Hogy Krisztus, a Szabadító megérkezhessen.
DÖMÖTÖR ILONA
BŰNVALLÓ VERS
Ahol mi járunk, sárrá lesz a hó,
az égi szépség nem nekünk való.
Jaj, szennyesek vagyunk mi emberlelkek!
Mit elplántálunk, lehull a virág,
ahol mi élünk, pusztul a világ,
ó fertőző itt már minden lehelet!
A hitünk omló, dudvalelte rom,
a reménységünk ködbetűnt orom,
szeretetünknek megbénult a karja,
csonka a hűség, csorba az öröm
belül az önző szűk látókörön,
s nincs ki a jót kitartón akarja.
Nincs mit tenni, mint földre omlani,
rút vétkeinket mind bevallani,
nem segít már más, csak a mély bűnbánat.
Felsírok. Krisztus, szánj meg engemet,
cseréld ki az én bűnös szívemet,
legyen még nekem, s népemnek bocsánat!
JÁNOS TEVESZŐR RUHÁT VISELT ÉS DEREKA KÖRÜL BŐRÖVET; SÁSKÁVAL ÉS ERDEI MÉZZEL ÉLT. ÉS ÍGY PRÉDIKÁLT: JÖN UTÁNAM, AKI ERŐSEBB, MINT ÉN, ÉS ARRA SEM VAGYOK MÉLTÓ, HOGY LEHAJOLVA SARUJA SZÍJÁT MEGOLDJAM. ÉN VÍZZEL KERESZTELLEK TITEKET, DE Ő SZENTLÉLEKKEL KERESZTEL MAJD MEG.
Jánosról kiderül, az öltözete, szokásai is jelzik, hogy próféta, aki Istennek szenteli az életét. Ő az, aki komolyan veszi a hívást, az elkötelezettséget, a próféciákat. Olyan, amilyennek egy prófétának lenni kell. Aki ránéz, aki őt hallgatja, rögtön tudja, hogy így van. Szokásai, szavai, feladata és szolgálata együtt hangzik. Ám kiderül, János azt is tudja, hogy mi van rábízva és mi az, ami másra van bízva, arra, aki majd utána jön. Épp abból derül ki, amit az őt hallgatóknak, érte összegyülekezőknek mond.
Mennyi baj van ezzel. Hogy az ember megszerezni, megtartani akarja a méltóságot, a kijelentő, bizonyságtévő, másokat intő és térítő szerepet. Akik Isten segítségéért fohászkodnak de nem érzik méltatlannak magukat, csupán emberi erővel működtetik azt, amire sosem leszünk méltók!. Emberi szerepek, minták, közt vergődünk, pedig isteni erőre lenne szükség.
ARRA SEM VAGYOK MÉLTÓ... mondja Keresztelő János. Igen, ott van, abban van, amire élete rendeltetett. Az ember helye Isten színe előtt ez: nem vagyok MÉLTÓ, Isten irgalmas. Emberi méltatlanság és isteni szeretet tudása. János, nem küldetésére hiú, büszke, kivagyi ember, hanem lát, érez, többet sejt mindabból amit Isten az ember számára adni készül...
Tudja, mi az amit ő tud közvetíteni, s mi az, ami csak a Szentlélek által van jelen. Ő csupán útat készít a szívekben, de aki utána jön, az isteni erővel ragadja meg az emberi lelkeket.
AZOKBAN A NAPOKBAN TÖRTÉNT, HOGY JZUS ELJÖTT A GALILEAI NÁZÁRETBŐL ÉS JÁNOS MEGKERESZTELTE A JORDÁNBAN. AMINT KILÉPETT A VÍZBŐL, EGYSZERRE LÁTTA, HOGY AZ EGEK MEGNYÍLNAK ÉS A LÉLEK, MINT EGY GALAMB, LEJÖN, ÉS ŐREÁ SZÁLL. ÉS SZÓ HANGZOTT AZ ÉGBŐL: TE VAGY AZ ÉN SZERETETT FIAM, BENNED GYÖNYÖRKÖDÖM.
Jézus otthonából, Názáretből érkezik, és megkeresztelkedik azok között, akik ott vannak. Nem tűnik ki ruhája, olyan, mint másoknak, nincs ami, mint Jánosról, elárulná felőle, hogy ki is Ő... Csak a Jordánba merülést követően, a fejet hajtásban, abban a pillanatban derül ki. Mert Isten Lelke ragyog fölötte, reászáll, betölti, isteni keresztséget nyer kijelentés által... A Szentlélek bizonyságtétele arról, hogy ott van, helyén van, abban, amiben Isten látni akarja.
Amikor valaki végre helyére kerül, s helyén működik, élete rendeltetése szerint, az ébreszt bennünk valamiféle jó ízt. Az mindig szívet derítő, örvendezni késztető, ha felfedezzük, ha tapasztaljuk. Nem mindenki veszi észre, és nem mindenki tudja az okát. De az ilyen ember hordozza a jó ízt. Lehet a dolgokat jónak, szépnek, kellemesnek... látni, de Isten szerint gyönyörködni csak ebben tudunk, ami szemünkön túl, megérinti a szívünket, lelkünket is.
Valaki mesélte, hogyan rökönyödtek meg rajta azok, akik a karácsonyi ajándékokat Jézuska hozta ajándékként mesélik gyerekeiknek. Mert ő azt mondta, hogy nem kapta, nem így szeretné, nem akarja, hogy mint a Mikulás, ez is gyermekkorral tovatűnő mese legyen. Azt éreztették vele, hogy tán nem is volt igazi, titokteljes karácsonya. Vajon valóban szegényebb volt, mert Krisztus születésének, s csak szülei ajándékának tanították örülni? Kevesebb gyönyörűsége volt-van így az ünnepben? Akik az ünnephez csatolt mese mellett kardoskodnak, vajon nem emberi képzelet szülte ideigvaló titokkal, csodával akarnak elvarázsolni? Pedig a Karácsony Isten érthetetlen, nem szűnő, el nem múló szeretetének csodáját hozza közel...
TE VAGY AZ ÉN SZERETETT FIAM, BENNED GYÖNYÖRKÖDÖM.
Isten régtől fogva ígért a tehetetlenül vergődő embernek Szabadítót. És megszületett, és ott van, már előtte áll, készen arra, hogy a rábízott feladatot betöltse. Mennyire igaz, mennyire szeretettől súlyos ez a nem emberi bizonyságot hordozó kijelentés.
Aki Isten Lelke érintésére éhes, abban értelmet nyer mindaz, amit ajándékképpen él meg e földi életében. Dömötör Ilona egyik verse ezt példázza. A földre hulló égi áldás fehérsége, neki az Ég királyáról szól. Gyönyörködik benne. S hiszem, Isten őbenne gyönyörködött...
DÖMÖTÖR ILONA
HÓESÉS
Pillangórajként repdes, leng a hó.
Lepkék beszédét, van-e aki érti,
titkok nyelvén tudó?
De szép a hó. Oly csillogó, puha.
Ünneplő dísze ez talán a földnek?
Fehér bársonyruha?
Menyasszonyfátyol a mezők felett?
Hajadonálmot álmodik mögötte
a zsenge kikelet?
Királypaláston ékes, drága prém?
Hidegtől óvó, bolyhos, puha kendő
a fázó Föld fején?
Halkan beszélő, édes üzenet,
szelíd küldött a szent, hatalmas égből
szállong a föld felett.
Van váltság, értünk szent vért hullató,
s fehérre mossa vérszín bűneinket, -
erről tanít a hó.
Szentségre hívott minket Istenünk,
s készít számunkra hófehér ruhát,
erről beszél velünk.
Titkok szavát lelkünkbe suttogó,
légy üdvözölve égi nagy Királyunk
követje: tiszta hó.
Talán rá kéne ébrednünk, miért nem tudunk gyönyörködni mindabban, amiben gyönyörködhetnénk. Tán arra, hogy nincs utunk, elveszett, s új útra van szükségünk, ösvényre, mely Isten érkezését előzi meg. NEM VAGYOK MÉLTÓ... - érzi, meg is vallja Keresztes János, aki abban van, ott van, amire Isten rendelte. Vajon mi érezzük, vagy csak tudjuk, mondjuk, hogy nem vagyunk méltók? A bűnbánat útja, Istentől való út, melyen megérkezhet hozzánk. Merünk vallást tenni bűneinkről, mint Dömötör Ilona: "Ahol mi járunk, sárrá lesz a hó..." Hogy megérkezhessen hozzánk Ő! Hogy öröme teljék megtisztított szívünkben, életünkben.
Ablonczy Ágnes
|
