|
Új szövetség - Márk evangéliuma 1:40-45.
ÉS ODAMENT HOZZÁ EGY BÉLPOKLOS, TÉRDRE ESVE KÉRTE ŐT, EZT MONDVÁN: HA AKAROD, MEGTISZTÍTHATSZ ENGEM. JÉZUS MEGSZÁNTA, KINYÚJTOTTA KEZÉT, MEGÉRINTETTE ÉS ÍGY SZÓLT HOZZÁ: AKAROM, TISZTULJ MEG. ÉS AZONNAL ELTÁVOZOTT RÓLA A POKLOSSÁG ÉS MEGTISZTULT. EKKOR ELKÜLDTE ŐT, KEMÉNYEN RÁPARANCSOLT , EZT MONDVÁN NEKI : VIGYÁZZ , HOGY SENKINEK SEMMIT NE SZÓLJ, HANEM EREDJ, MUTASD MEG MAGAD A PAPNAK ÉS VIDD FEL AZ ÁLDOZATOT A TE TISZTULÁSODÉRT, AMIT MÓZES PARANCSOL BIZONYSÁGUL NEKIK. DE AZ ALIGHOGY ELMENT, KEZDTE MINDENFELÉ HIRDETNI ÉS TERJESZTENI AZT, AMI TÖRTÉNT VELE, ÚGY HOGY JÉZUS NYILVÁNOSAN MÁR NEM MEHETETT BE EGY VÁROSBA, HANEM KÜNN, PUSZTA HELYEKEN TARTÓZKODOTT ÉS ODAMENTEK HOZZÁ MINDENÜNNEN.
Régen történt, első osztályos voltam, mikor édesanyánk fertőző májgyulladással kórházba került. Utána minket, gyerekekeit is sorra vizsgáltak, és hármunkat, engem is, betegség által fertőzöttnek találtak, s kórházba utaltak. Sosem felejtem el, mikor bevittek, még a fehérneműt is levettek rólam, ott álltam dideregve, pőrén, kiszolgáltatottan. Semmit se tarthattam magamnál, ami az enyém volt, és semmit nem hozhattak be nekem az enyémek, sőt, nem lehetett látogatni se, míg közel egy hónap múlva azt nem mondta az orvos, hogy jöhetnek értem. Semmi egyébre nem emlékszem, ami megmaradt, ez a megalázó mustra, az elválasztás, elkülönítés, a családi körből való kiszakítás, kirekesztettség.
ÉS ODAMENT HOZZÁ EGY BÉLPOKLOS, TÉRDRE ESVE KÉRTE ŐT, EZT MONDVÁN: HA AKAROD, MEGTISZTÍTHATSZ ENGEM.
ODAMENT HOZZÁ... Olyan egyszerűen hangzik, mintha az volna. Pedig ez törvényszegés, megengedhetetlen lépés, botrány. Gondoljunk bele! Akik ott voltak, nyilván felháborodva húzódtak odébb, hisz egy leprás jött. Gyógyíthatatlan, fertőző betegség, féltek, rettegtek tőle, mert aki megfertőződött, azt nem lehetett megmenteni, azt a tisztátalannak nyilvánították, és kirekesztették, mégpedig Isten parancsa, törvénye szerint. Ha valakin a betegség jeleit észrevették, annak el kellett menni a paphoz. Több héten át tartott ez az elkülönítés, egészen addig, míg bizonyossá nem lett, hogy a bőr foltjai a betegség tünetei. Ráadásul Isten büntetésének tartották, hisz volt rá példa (pl. Mirjám poklossága, mikor Mózes ellen szólt ). Úgy tudom, nem volt fájdalom de megállíthatatlanul terjedt, teljesedett a betegség. Halálra volt ítélve, aki megkapta, megállíthatatlanul munkálkodott benne a halál.
Mózes III. könyvében részletesen le van írva, hogyan kell e betegség jeleihez viszonyulni, milyen sorrendben, mennyi ideig kell megfigyelni, elkülöníteni, kirekeszteni, vagy feloldozni.
"Ha egy ember bőrén daganat, var, vagy fehér folt támad, és poklos kiütés lesz belőle a bőrén, akkor vigyék el... valamelyik paphoz. Nézze meg a pap a bőrén levő kiütést, és ha a szőr a kiütésben fehérré változott, és a kiütés felülete bemélyed a bőrébe, akkor poklos kiütés az. Ha ezt látja a pap, mondja ki, hogy tisztátalan. Ha fehér folt van a bőrén, de a felülete nem mélyed bele a bőrébe, és a szőre sem változott fehérré, akkor különítse el a pap a kiütéses embert hét napig. A hetedik napon nézze meg a pap...A poklos embernek pedig, akin kiütés van, legyen a ruhája tépett, a haja gondozatlan, takarja el a bajuszát, és ezt kiáltsa: tisztátalan, tisztátalan, tisztátalan. Tisztátalan mindaddig, amíg rajta van a kiütés, tisztátalan ő. Egyedül lakjék, a táboron kívül legyen a lakása." III. Mózes 13:1- 46.
A betegséget, az egészségesek közül való kirekesztést, a törvény előírásait alaposan ismerő pap mondhatta csak ki. Kegyetlen, kíméletlen volt a törvény a fertőzés veszélyes volta miatt, Ha kimondták, a leprás többé semmiben nem vehetett részt, kizáródott családból, közösségből, többé semmit se tehetett magáért. Akik tehettek, azoknak közelébe sem mehetett...
Ezért megrázó, amit így mond ez az ember: HA AKAROD, MEGTISZTÍTHATSZ ENGEM...
A halálos beteg és a gyógyítani tudó találkozik. HA AKAROD... Jézus felé indult reménység, a számára elérhetetlen, megszerezhetetlen tisztulásra. Tudja, nincs más esély. Ha könyörül rajta Jézus, megszabadulhat, ha nem, diadalmaskodik rajta, elveszíti a halálos kór.
JÉZUS MEGSZÁNTA, KINYÚJTOTTA KEZÉT, MEGÉRINTETTE ÉS ÍGY SZÓLT HOZZÁ: AKAROM, TISZTULJ MEG. ÉS AZONNAL ELTÁVOZOTT RÓLA A POKLOSSÁG ÉS MEGTISZTULT.
Jézus Krisztus megszánta a minden emberi közösségből kizárt, hozzá futó, elé térdelő, menthetetlenül beteg embert. Ébredt benne a menteni tudás óhaja, akarása: a gyógyító, megtisztító isteni erő. AZONNAL ELTÁVOZOTT A POKLOSSÁG ÉS MEGTISZTULT.
Valaki úgy fogalmazott, hogy a lepra olyan a testnek, mint lelkünknek a bűn. Lehet nem vállalni, lehet mások elől rejteni, míg rejthető, de szabadulni nem lehet következményeitől. Terjed, megfertőz mindent, amivel és akivel kapcsolatba kerülünk. Nem állítja meg, nem teszi meg nem történtté a jobbulás, jobbítás szándéka, hiábavaló az emberi igyekezet...
BÓDÁS JÁNOS
A BIBLIÁM
Van úgy, hogy rámnehezül minden bűnöm
s úgy érzem borzad, aki rám tekint,
el kellene a földről menekülnöm,
de sehol egy biztató fény nem int,
s bárkihez mennék, követ vetne rám...
s asztalomon, mint sokszor, most megint
ragyogni kezd, mint a nap, a Bibliám.
Egyik este láttam egy filmbéli jelenetet, szeretném idézni. Egy folyóparton, benn a vízben állt valaki, felé emberek igyekeztek, szép lassan, és amikor elébe értek, ő a vízbe merítette őket. Keresztelt. Három csavargó féle ember, nézte messziről mi történik, majd egyikük kapta magát, odafutott soron kívül, bemerítette őt is. Boldogan kiáltozva rohant vissza a társaihoz! - Azt mondta, minden bűnömet lemosta, egy sincs többé, tiszta vagyok! A másik kettő megrökönyödve sorolta: de tegnap loptál, és becsaptál másokat, mennyit hazudtál...- Igen, mindet lemosta! - ujjongott tovább, a bemerítkezett. Aztán társai közül az egyik megindul befelé...
Valami tiltakozás volt bennem. Ez azért nem ilyen egyszerű. Vagy mégis? Megvallom, elgondolkodtatott ez a jelenet. Mi történt meg? Megtörtént? Valódi bűnbánat és bocsánat az övék?
Dietrich Bonhoeffer Követés című kötetéből hadd idézzek ezzel kapcsolatban valamit:
"Egyházunk halálos ellensége az olcsó kegyelem... Harcunk ma a drága kegyelemért folyik. Az olcsó kegyelem leértékelt árú kegyelmet jelent... olyan kegyelmet jelent az egyház kimeríthetetlen raktárából, amelyből könnyelmű kezekkel, megfontolás nélkül és korlátlanul osztogatnak... Az olcsó kegyelem a tanításként, elvként, rendszerként megjelenő kegyelmet és általános igazságként megjelenő bűnbocsánatot jelenti... a bűn igazolását és nem a bűnös megigazítását jelenti... nem a bűnét elhagyó és megtérő bűnös megigazulása, nem a bűntől elszakító bűnbocsánat... Az olcsó kegyelem az, amelyet mi adunk magunknak...
A drága kegyelem... mindenekelőtt azért drága, mert Istennek került sokba" Istennek, Fia életébe került, és nekünk nem lehet olcsó, mi Istennek drága... A kereszténység elterjedésével és az egyház növekvő elvilágiasodásával párhuzamosan elfelejtődött a drága kegyelem ismerete. A világot kereszténnyé tették, a kegyelem pedig a keresztény világ köztulajdonává lett... Győzött az olcsó kegyelem..."
Olcsó kegyelem - drága kegyelem? Ember oszt Isten nevében, vagy Isten Lelke oldoz fel? Igazolni akarunk, megtartott szokással, elvárt jelzésekkel, bizonygató szavakkal, vagy odamenekültünk, elébe álltunk, mint reménytelenek, és feloldozhatott, könyörülhetett rajtunk?
Éreztük már halálosnak a bűn szorítását, terjedését, életünket, vágyainkat, kapcsolatainkat megrontó hatalmát? Vagy csak elfogadtuk, gyakoroljuk annak szokás és szertartásrendjét, hogy Jézus Krisztus a bűneinkért halt meg, s minden bűnre érvényes áldozata? Mit ér ez?
Mostanában valahogy többet imádkozom a gyerekeimért, életükért Istenhez tartozásukért. Meglepve érzem, épp azóta sokkal több megoldhatatlan kérdés, probléma, feszültség, gond, baj került felszínre, ami miatt féltenem kell őket. Az olcsó kegyelembe (az ismeretbe, szokásrendbe), a mi gyerekeink magától értetődően kerültek, de vajon áhítják a drága kegyelemet?
És én, és mi? Meddig marad drága, mitől értékelődik le, mitől lesz újra olcsóvá a kegyelem?
Jézus szíve megesett a bélpokloson, tudta, ha Ő nem segít, senki se tud rajta segíteni. KINYUJTOTTA A KEZÉT, MEGÉRINTETTE, SZÓLT: AKAROM, TISZTULJ MEG!
Mit tett a beteg? Futott, letérdelt, kért, remélt. Mit tett Jézus? Kinyújtotta, megérintette, szólt. Más hiába cselekedné ugyanezeket, attól nem gyógyulna meg egyetlen beteg sem. Akarta, hogy meggyógyuljon? Ennek lehetőségében hitt a gyógyíthatatlan beteg. Nem a mozdulatban, hanem abban, hogyha Jézus akarja, meg tudja gyógyítani. Isteni ereje, hatalma van rá.
REMÉNYIK SÁNDOR:
GYÓGYÍTS MEG!
Én Istenem, gyógyíts meg engemet!
Nézd: elszárad a fám,
A testem-lelkem fája...
De épek még a gyökerek talán.
A tompa, tunya tespedés alatt,
Gyökereimben: érzem magamat,
És ott zsong millió melódiám.
Én Istenem, gyógyíts meg engemet!
Hiszen - nem is éltem igazában.
Csak úgy éltem, mint lepke a bábban,
Csak úgy éltem, mint árnyék a fényben:
Rólam gondolt roppant gondolatod
Torz árnyékaképen.
Egy kóbor szellő néha-néha
Valami balzsam-illatot hozott.
Akkor megéreztem: ez az élet,
S megéreztem a Te közelléted, -
S maradtam mégis torz és átkozott.
Én Istenem, gyógyíts meg engemet.
Én szeretni és adni akarok:
Egy harmatcseppért is - tengereket.
S most tengereket látok felém jönni,
És nem maradt egy könnyem - megköszönni.
EKKOR ELKÜLDTE ŐT, KEMÉNYEN RÁPARANCSOLT, EZT MONDVÁN NEKI: VIGYÁZZ, HOGY SENKINEK SEMMIT NE SZÓLJ, HANEM EREDJ, MUTASD MEG MAGAD A PAPNAK ÉS VIDD FEL AZ ÁLDOZATOT A TE TISZTULÁSODÉRT, AMIT MÓZES PARANCSOL BIZONYSÁGUL NEKIK.
Jézus Krisztus tisztában van a törvénnyel, tiszteli a parancsolatokat, érzi a betegség súlyát, tudja a papok jogát. Ezért félreérthetetlen KEMÉNYEN RÁPARANCSOL a meggyógyítottra.
VIGYÁZZ - mondja neki Jézus. Kire, mire vigyázzon? Arra, amit nyert, és arra, akitől nyerte.
Három dolgot parancsol, és ezekben várna engedelmességet a megszabadított embertől:
SENKINEK SEMMIT NE SZÓLJ - ne dicsekedj a csodával, ne a szád mondja el, mi történt.
MUTASD MEG MAGAD A PAPNAK - az elé állj, aki látott betegen, aki menthetetlennek tartott, hadd lássa hogy megtisztultál, hogy meggyógyultál, engedd, hadd mondja ki ő amit lát. VIDD FEL AZ ÁLDOZATOT Istennek legyél hálás, mert Ő szabadított, Ő tisztított meg.
Miért ne szóljon, meddig ne szóljon senkinek? Míg nem látják rajta, míg meg nem állapítják felőle, hogy tiszta. Az ezért felelős papoknak kell kimondani azt, amit látnak, avagy nem látnak többé. Törvény van rá. Jézus tudja, fontosnak tartja, nem akar ütközni, szembefordulni.
"A poklos emberre vonatkozó törvény, amikor megtisztulva a pap elé kerül: menjen ki a pap táboron kívülre, és ha úgy látja a pap, hogy meggyógyult a poklos ember a poklos kiütéstől, akkor hozzanak a pap parancsára a megtisztulni akaróért két élő, tiszta madarat, cédrusfát, bíborfonalat és izsópot..." III. Mózes 14: 1- 4.
DE AZ ALIGHOGY ELMENT, KEZDTE MINDENFELÉ HIRDETNI ÉS TERJESZTENI AZT, AMI TÖRTÉNT VELE, ÚGY HOGY JÉZUS NYILVÁNOSAN MÁR NEM MEHETETT BE EGY VÁROSBA, HANEM KÜNN, PUSZTA HELYEKEN TARTÓZKODOTT ÉS ODAMENTEK HOZZÁ MINDENÜNNEN.
Miért nem engedelmeskedett Krisztusnak? Mi töltötte be a szívét? Mi volt fontos a meggyógyult leprás számára? Az, ami vele történt. Az, amit ő gondolt minderről. Úgy tűnik, mintha hálás lenne, hisz ujjongva beszél a csodáról, ami történt, mégis engedetlenség, hálátlanság.
A meggyógyult leprás, a Jézus érintése által történt csodát fennhangon mesélve azt éri el, hogy JÉZUS NYILVÁNOSAN MÁR NEM MEHETETT BE EGY VÁROSBA... Jézus nem akart körön kívül lenni, se Isten házát elhagyni, se papokkal szembefordulni, se mást erre indítani.
Mitől nem hallotta Krisztus figyelmeztető szavát, parancsát? Mit tesz helyette? Meghökkent,
kíváncsiságot, értetlenséget, neheztelést, haragot, ellenségeskedést ébreszt környezetében. Mentség az, hogy nem bír magával? Épp ez az. Elveszett volt, megszabadult, s lám, a maga ura ismét. Nem azt teszi, amire nézve Jézus időben óva inti, kéri, tanácsolja, eligazítja...
És mi? Tipikusan a kegyelem leértékelő művelete, az olcsó kegyelem foganatosítása, hogy ujjongva beszélünk arról, mi történt, de nem tesszük azt, amire épp szabaddá tenne minket. Beszélünk arról, ami történt, de nem azt lépjük, amit ránk bízna, amit lépnünk kellene... Magunkénak tekintjük, amit tőle nyertünk, amivel neki tartoznánk. Magunk gazdái maradunk, mintha mi se történt volna... Elkezdünk beszélni arról, hogyan, hol, ki által történt, ami történt, és oda, abba, ahhoz hívunk másokat, de hiába, ha az életünkben semmi sem változik.
Bár végre látnánk gyógyíthatatlan sebeinket, életünket, indulatainkat, és így, elveszetten Őt keresnénk, kérve-kérnénk, hogy könyörüljön, és méltatlanságunkat érezve, végre elnémulnánk; az Isten könyörülő szeretetétől, az érdemtelenül elnyerhető drága kegyelemtől....
BÓDÁS JÁNOS
NÉMASÁG
Én sohse láttam még a Vezúvot,
és nem hallottam őrjöngő neszét,
mikor méhében szenvedély zuhog,
s kavargó kínok fojtott tüze ég
és reng, vonaglik, lázas lesz a teste,
kitörni kész a lávás indulat,
hogy benne forró vágyát kieressze,
hiába!... minden mélyen lenn marad!
S csak forr, veszett haraggal forr a mérge,
(vagy tán szerelme) hörgőn, mint az orkán,
aztán egy mélyet sóhajt még az égre,
és... csönd. Egy árva hang se jön ki torkán.
Én nem láttam még vonagló hegyet,
és mégis sokszor mélyen vele érzek,
mert jaj, a lelkemben is rejlenek
forrongó vágyak, álmok, szenvedélyek.
Mert bennem erdők rengetegje zúg:
tüzek, színek, pacsirták és sirályok,
nagy májusok és ködös, bús borúk,
ujjongó nóták, fájó nagy sírások.
Ilyenkor lázban pírlanak az esték,
lelkem: Vezúv, az ajkam: tüzes árok,
s csak sóhajtok: mit mondani szeretnék,
arra egy árva hangot sem találok.
HA AKAROD, MEGTISZTÍTHATSZ ENGEM - Hozzá futok, előtte térdelek, míg könyörül? Várok addig, míg Lelke indul, érint, és isteni szó, erő szabadít? AKAROM, TISZTULJ MEG!
És ha megszabadított, lehet végre ura, gazdája az életemnek? Ő, aki életével fizetett értem? Elnémulok végre, hogy Őt halljam, rá figyeljek és szavának engedelmeskedve kövessem Őt?
Ablonczy Ágnes
|
