|
Új szövetség - Márk evangéliuma 2 :13-17.
ISMÉT KIMENT A TENGER MELLÉ. AZ EGÉSZ SOKASÁG UTÁNA TÓDULT ÉS Ő TANÍTOTTA ŐKET. AMINT A VÁMSZEDŐHELY MELLETT ELHALADT, MEGLÁTTA LÉVIT, AZ ALFEUS FIÁT OTT ÜLNI, ÉS ÍGY SZÓLT HOZZÁ: KÖVESS ENGEM! AZ FELKELT ÉS KÖVETTE ŐT. ÉS TÖRTÉNT, HOGY MIKOR ENNEK HÁZÁBAN AZ ASZTALNÁL ÜLT, SOK VÁMSZEDŐ ÉS BŰNÖS IS ODATELEPEDETT JÉZUS MELLÉ AZ Ő TANÍTVÁNYAIVAL EGYÜTT, OLYAN SOKAN VOLTAK A KÖVETŐI. ÉS MIKOR A FARIZEUSOK KÖZÜL VALÓ ÍRÁSTUDÓK LÁTTÁK, HOGY EGYÜTT ESZIK A BŰNÖSÖKKEL ÉS A VÁMSZEDŐKKEL, FELSZÓLALTAK A TANÍTVÁNYOK ELŐTT: EGYÜTT ESZIK A BŰNÖSÖKKEL ÉS A VÁMSZEDŐKKEL! EZT HALLVA JÉZUS AZT MONDTA NEKIK: NEM AZ EGÉSZSÉGESEKNEK VAN SZÜKSÉGÜK ORVOSRA, HANEM A BETEGEKNEK; NEM AZÉRT JÖTTEM, HOGY IGAZAKAT HÍVJAK A MEGTÉRÉSRE, HANEM A BŰNÖSÖKET.
Valaki kezembe tett egy könyvet: - Kérlek, olvasd el, kíváncsi vagyok a te véleményedre ! Kezembe vettem a kötetet, de hamar le is tettem. Mert felháborított. Hogy jön ahhoz ez az Erdélyből tanulni jött, egyetemet itt végző, majd megfelelő állást kapó, huszonéves hölgy, immár harmadik kiadott kötet szerzője, hogy így köpje közénk véleményét, így szólja le az itteni magyarokat, kik között azóta él, mindezt közönséges módon, kivagyi liberalizmussal. ...
Mi zavar, mi háborít, miért nem olvasom tovább? Ki adja ki, kinek kell, kinek tetszik ez? Kinek tetszik a vulgáris szó, és a minden itt élőt egy kalap alá tévő, arcátlan véleményezés?
És vajon honnan nézi saját írását ő, az írónő? Hadd idézzem: "Nagy bevállalás ez a könyv, de írni csak őszintén lehet. Egyszerre vagyok idealista és fatalista, és úgy gondolom, hogy azzal, hogy átadom a tapasztalataimat, talán felhívom a figyelmet bizonyos veszélyekre..."
És más valaki, aki véleményét feltette Internetre? " elolvastam, engem nagyon feldühített. Nem tudok egyetérteni azzal, amit ír, de gondoltam üsse kő, attól még megírhatta jól. Hát nem. Rettenetes, vontatott, unalmas, olyan ordas klissék és közhelyek vannak benne Erdélyről, hogy visítva vágtam oda a könyvet egyszer-egyszer. Nagy kínszenvedések árán végigolvastam, hogy hátha, hátha... bár egy bekezdést találjak benne, ami jó, vagy akkor már bizonyosodjak meg benne, hogy úgy ....ahogy van. Az utóbbi jött be sajnos. Brrrr"
Ezt a nőt, tudnám-e anélkül nézni, amit megtudtam róla, amit megengedhetetlennek tartok?
Ha rám bízná Isten irgalma, szabad lennék irgalmazni? Vajon kész vagyok én a megbocsátásra szoruló, a hozzám hasonló esendő emberekkel találkozni? Vagy csak a cimkéjével?
Mi tart minket össze, mi választ el? Mitől lesz ellenséggé egy ember, egy ország, egy nép? Hangolhatók vagyunk egymás ellen? Mivel? Hányféle vélt és valós ok miatt gyűlölködünk? Látom-e a szánni való embert abban, aki szememben utálatos, avagy gyűlöletes körhöz tartozik? És vajon eszembe jut, mi lehetek az ő szemében, s miért lettem, miért vagyok az?
Szeretnék egy verset elmondani, melynek szava, mondandója megütött. Először igencsak tiltakoztam ellene, hogy azért, de azért...aztán mégis azt kellett gondolnom és kimondanom, hogy sajnos majd mindenben egészen igaza van. Mifélék vagyunk mi keresztény emberek?
Miféle önigazolások, előítéletek foghatnak marokra minket?
KELEMEN KÁROLY
MIÉRT VAGY, TRIANON?
Amiről nem illik beszélni.
Ott születtem Délen
Trianon bosszúja után,
Vajdaság a hazám,
ahol ütötték a magyart
és szidták az anyám.
Ám, ütöttünk mi is nagyot
annak előtte Szerbián
'tizennégynek nyarán, aztán
a muszkán... - kéretlenül
kölcsön pofon a sorsnak! - ;
példának okán '915-ben már
kit védett az osztrák-magyar
Belgrád alatt a tajtékos
Moraván, hol a szerbek szíve
lobban, s lejjebb az albán...?
Nem volt elég Nagy-Magyarország?
Védeni kellett a szerbtől Szerbiát,
vagy kozáktól Besszarábiát...?
- Csak azt ne mondanád te
őrült stratéga, hogy a Hazát...!
- akkor hát, szomszéd zordon földjén
vitézül önmagadat védted: - Hah,
ki hallott ilyen esztelenséget?!
Előbb vet az ember, utóbb arat:
"Tedd vissza a kardot, Péter! -
emlékszel? - Aki fegyvert ragad
fegyver által vész el" - nem olvastad?
nagy keresztény, kinek nyakán csupán
koloncnak a Kereszt és a nyelvén
az apostoli csak üres szlogen...!
"De megölték a trónörököst! - éppen
hozhatnád a historikus érvet - igen:
jó ürügy, kifogás mindig rosszal fizet.
Nemkülönben a Kárpát-medence
ringó ölében, hol a rangos kéjenc
a rongyos pénzért kényét-kedvét lelte
- gyötör a lelkiismeret és a kétség:
a mindenkori nagyok játszmáiból
ugyan hogy is maradhatna ki egy
hivatalból gerinctelen népség,
melyet balsors oly régen tép
s máig bűnhődik vagy évezrede
tornyosuló bűneiért: mennyi alku? -
számláld: megannyi vétség! -
miként a hozzánk tartozó árnyék
mindhalálig kísér...
Tiltakozni tiltakozik, követel, vagy
éppen hivalkodik; csapkod jobbra-balra,
fetreng mindig másra mutogatva... -
hát bűnhődjön tovább az átok,
ha úgy akarja - megérdemli!
- Vajon okultál-e valaha is,
büszke nemzet? - hadd kérdezzem én,
kit az Antant kirekesztett, s hogy
magyar vagyok, önkéntelen érezhettem:
neked hiába írják a történelmet? -
bőrünkön eddig legalább tízszeresen
verték le a mindenkori talpnyalást -
nem elég? - Véreim, ti szolgalelkek!
Szánalmas csatlós volt a magyar mindig
s a szerbek nem felejtenek... Aztán:
ki a magyar és ki a nemzet? -
aki visel kokárdát és tüntet?
Ki jó, és ki a rossz: a kavalkádban,
hol a kíméletlen magyar a magyart
vágja, végre mondjátok meg?!
Hová lett a szívnek elrejtett embere:
a Hídember? - egyszer még feleltek...!
Aztán:"Csonka Magyarország nem ország!"
- üvöltözte az önérzet s visszasírta,
ami vélt mennyország - akár a zsidók
Egyiptom húsosfazekát: - Oh, balgaság!
Ott lapul az Ígéret mélyen a szívek
rejtekén, s ha engedik, honol, mégha
a cella fenekén, akár Pilátus
előtt is...! - de ha megveted és száműzted,
még létezik: csak nélküled, büszke magyar
és büszke szerb! Pedig egyszer majd
számonkérnek minden embert,
minden pert - ha tetszik, ha nem!
- s miként a bővizű patak
folyhat az ítélet...
Változó határvonalon innen s túl élők. Hogyan látjuk egymást, hogyan felelünk egymásra?
Fél füllel hallottam egy riportot. Valaki, aki vámos volt, úgy emlegette a feleslegessé válást, milyen kár hogy megszűnt feladata, miközben a riporter fura mód (félig elnyelt, nem folytatott mondatban) adott hangot annak, ez voltaképpen jó. Mert ugye, a határátlépés korlátozása szűnt meg? Más kérdés, hogy aki erre nyert képzést, kapott fizetést, annak ez hogyan esik?
A többség örül, ha nincs vám, ha nincs korlátozás más országok felé való határátlépésben.
ISMÉT KIMENT A TENGER MELLÉ. AZ EGÉSZ SOKASÁG UTÁNA TÓDULT ÉS Ő TANÍTOTTA ŐKET. AMINT A VÁMSZEDŐHELY MELLETT ELHALADT, MEGLÁTTA LÉVIT...
A római uralom alatt élő zsidó nép ki volt szolgáltatva legyőzőinek, azoknak, akik fölébük kerekedtek. Nyilván mindenki utálta őket. Az adó és vámrendszer, amit kialakítottak, nekik volt hasznos, s hogy mégse ők legyenek a célpont, vállalkozhattak rá az ott élők, hogy beszedik a Rómának járó vámot. Igen ám, de csak úgy érte meg nekik, ha ezen ők is kerestek, hisz kellett fővámszedő és voltak általa alkalmazott vámszedők. Jellemző, hogy kik vállalkoztak arra, hogy saját népe tagjaitól vámot szedve, őket sarcolva szerezzenek maguknak vagyont. Kapernaum is, azok közé a helyek közé tartozott, ahol vámszedő hivatal működött. És a történetből az derül ki, útjába esett az arra járóknak, az a hely, ahol ültek, vámot szedtek.
Nyilván mindenki utálta őket. Ahogy mi annak idején az elnyomó hatalmat, a besúgókat, az ávósokat, a kegyetlen hatalmat szolgálókat. Olyan egyértelműnek látszik, hogy jogosan, hogy méltán fordul velük szembe minden jó érzésű ember. De vajon, eszünkbe jutott-e valaha, hogy ezek az emberek megbánhatták már, amit tettek, hogy többé nem tennék, hogy szeretnének másképpen élni. És ha igen jelezhetnék-e nekünk, s mi észrevennénk-e?
AMINT A VÁMSZEDŐHELY MELLETT ELHALADT, MEG LÁTTA LÉVIT, AZ ALFEUS FIÁT OTT ÜLNI, ÉS ÍGY SZÓLT HOZZÁ: KÖVESS ENGEM! AZ FELKELT ÉS KÖVETTE ŐT...
Nem tudom, a többiek hogyan mentek el mellette, csak azt tudjuk, amit erről olvasunk, hogy Jézus megszólította az ott ülő Lévit, hogy kövesse őt, s ő felkelt és ment utána...Vajon mit szóltak ehhez a többiek? A tanítványok? A vámszedők? A tömeg... Mit lát, mit ért Jézus, mikor elhalad a gyűlöletes vámszedői asztal mellett? Egy biztos, szabad arra, hogy lássa nyereségvágy miatt elrontott, elárult övéi közül kirekesztődött, szerencsétlen Lévi életét.
Bizonyára sokaknak van emléke arról, milyen megvetettek közé tartozni. Kicsi gyerekként csak éreztem, nem tudtam a magyarázatát, miért nem szeretnek engem a tanító nénik? Elsőben még színjeles bizonyítványom volt, de akik aztán jöttek, azoknak én sehogy sem feleltem meg. Mindig éreztem elébük állva, hogy nem szeretnek, nem felelhetek meg nekik, bármit mondjak is... Az elsős tanító néni egy idős apáca volt, de az őt leváltó fiatal pedagógusok már kormányzatot kiszolgálók (avagy tőlük félők), akik szemében az én lelkészapám osztályidegen volt, s én, a gyereke, nyilván elfogadhatatlan... Máig felbukkan az akkori nehéz érzés...És mi? Kire, mire felelünk? Az emberre, vagy arra, amit szemünkben képvisel? Adunk-e esélyt másnak lenni, megbánni, másképp élni?
Nemrég jelent meg egy kötet, Lázár Ervinnel való párbeszédeit, beszélgetéseit jegyezte le a szerző. Az általa megfogalmazott kérdésekre felel Lázár Ervin. Vajon hogyan, s miféle alapállással közeledett másokhoz, ő, akit annyian szerettek?
"A szeretet fontos, ez a természetes közegem, mert szeretetben nőttem föl, és ifjú koromtól kezdve úgy közeledtem minden emberhez, hogy az egy jó ember. Ez volt az előfeltételezésem. És akkor mindegyikről kiderült, hogy tényleg az, mert ahogy te közeledsz valakihez, az azonnal visszasugárzik. Odamész valakihez: na, most ezzel a mocskos alakkal kicsit beszélgetek, akkor rögtön az lesz, sőt, ő is azt gondolja rólad, hogy mocskos alak vagy.Van, amikor nem sikerül a kontaktusteremtés, de azért az a fontos,miként közeledsz az emberek felé"
Mese Lázár Ervinről
Jézus mindig lehetőséget ad a bűnösnek. Lévi erre felel. Nem az számít hogyan rontotta el életét, hogy eddig hova tartozott, hanem az: hogyan vágyna élni, hogyan érinti az erő, amivel szólítja? Felfogjuk a csodát? Elég megszólítani: KÖVESS ENGEM! Lévit azonnal kiemelheti mindabból, amiben addig élt.
Hadd idézzem mit ír, épp erről az eseményről Követés című kötetében Dietrich Bonhoeffer:
"Itt nincs semmi előzmény és semmi más következmény, mint az elhívott engedelmessége...Krisztus, Isten Fia hív követésre... ez semmi mást nem hirdet, mint Jézust, a Krisztust és az ő emberre szóló igényét...Az ember elhívást kap, és ki kell lépnie eddigi életéből egzisztenciájából, a szó eredeti értelében véve kell ex-sistálnia, kilépnie... Az élet viszonylagos biztonságából a teljes bizonytalanságba kerül ki... (azaz valójában a Jézussal való közösség tökéletes biztonságába és védettségébe), az áttekinthetőből és kiszámíthatóból... (azaz valójában a teljesen kiszámíthatatlanból) ...a véges lehetőségek területről, a végtelen lehetőségek területére, azaz valójában az egyetlen szabadító valóságba..."
ÉS TÖRTÉNT, HOGY MIKOR ENNEK HÁZÁBAN AZ ASZTALNÁL ÜLT, SOK VÁMSZEDŐ ÉS BŰNÖS IS ODATELEPEDETT JÉZUS MELLÉ AZ Ő TANÍTVÁNYAIVAL EGYÜTT, OLYAN SOKAN VOLTAK A KÖVETŐI...
Az derül ki a történet folytatásából, hogy Jézus bement a vámszedő házába, vitte tanítványait is, és a Jézus hívására felelő Lévit követve, még sok vámszedő ült le velük egy asztalhoz.
Ahol Jézus jelen van, ott nem érvényes még az a közmondás sem, hogy aki a korpa közé keveredik, megeszik a disznók... Mert a korpa, korpa, a disznó, disznó, de ha a gazda ott van, jelen van, akkor a korpa is, disznó is őt szolgálja...
ÉS MIKOR A FARIZEUSOK KÖZÜL VALÓ ÍRÁSTUDÓK LÁTTÁK, HOGY EGYÜTT ESZIK A BŰNÖSÖKKEL ÉS A VÁMSZEDŐKKEL, FELSZÓLALTAK A TANÍTVÁNYOK ELŐTT: EGYÜTT ESZIK A BŰNÖSÖKKEL ÉS A VÁMSZEDŐKKEL!
Jézus házon belül van, az írástudók kívül. Nyilván kiszólítják, vagy utólag feddik a tanítványokat, hisz lábukat se tennék be oda, ahol a tisztátalanok vannak... Kívül teszik szóvá, amit megengedhetetlennek gondolnak, s nem Jézusnak, hanem a tanítványoknak szólnak, illetve előttük véleményezik, minősítik felháborítónak az általuk becsült Mester viselkedését. Ők a bűnt és elkövetőt már rég azonosították, meg és elvetették, reménytelennek látják, menthetetlennek kezelik. Nem veszik észre, hogy amit tesznek, az is bűn: irgalmatlanság, szeretetlenség, másokra nézve való reménytelenség, és azt se látják, hogy éppen emiatt menthetetlenebbek, mint a bűnük, árulásuk súlyát, méltatlanságukat érző vámszedők.
EZT HALLVA JÉZUS AZT MONDTA NEKIK: NEM AZ EGÉSZSÉGESEKNEK VAN SZÜKSÉGÜK ORVOSRA, HANEM A BETEGEKNEK; NEM AZÉRT JÖTTEM, HOGY IGAZAKAT HÍVJAK A MEGTÉRÉSRE, HANEM A BŰNÖSÖKET.
Kiket érint az, hogy milyen és mibe kerül az orvosi ellátás, a gyógyszer és a gyógykezelés? A betegeket, akinek orvosra, gyógyításra, gyógykezelésre és orvosságra van szüksége.
A lányom mesélte, hogy a népszavazás ügyében érvelni próbált néhány egyetemista társával való beszélgetésben, az egészségügyi ellátással kapcsolatban. Meg se érintette őket. Ám amikor az egyetemi ösztöndíjak kerültek szóba, már lehetett érvelni... Az fontos nekik.
Miért jött Jézus? NEM AZÉRT JÖTTEM, HOGY IGAZAKAT HÍVJAK A MEGTÉRÉSRE, HANEM A BŰNÖSÖKET. Érint minket? Van bűnünk? Látjuk, vállaljuk? BŰNÖSÖK vagyunk? Hívhat minket MEGTÉRÉSRE? Vagy maradunk az igazolásnál, a megfelelés látszatánál.
NEM AZÉRT JÖTTEM...Nem azért jött, hogy igazolja a rendeseket! Akik IGAZAKNAK gondolják magukat, sosem tapasztalhatják meg erejét, hogyan tesz szabaddá arra, amire hív.
Szabad kívül maradni, botránkozni, azok dolgain lovagolni, akiknek kiderül a bűnük, de azoknak van lehetősége MEGTÉRÉSRE, akikhez odaérhet Krisztus. A magukat IGAZNAK gondolókkal nem tud mit kezdeni, mert jónak érzik magukat, másoknál különbnek, és csupán ennek igazolására vágynak, nem Krisztus által való megigazításra.
NEM AZÉRT JÖTTEM, HOGY AZ IGAZAKAT HÍVJAM... HANEM A BŰNÖSÖKET... Mi terheli lelkünket? Elvállalt bűneink, mások ellen szóló vádak? Oldozhat, könyörülhet rajtunk?
Ablonczy Ágnes
|