Az el nem apadó forrásból élünk, vagy abból, ami lelkünket épp betölti? Miért nem a szüntelen áradó, kimeríthetetlen forrásból merítünk? És miért nem ezt adjuk tovább, ami minket éltethet és másokat eleveníthet? Mi nincs benne lelkünkben, szavunkban és életünkben? Mi vész el és miért? Mit kéne látnunk, megéreznünk, megértenünk?

"A Szentírás Isten sugalmazott könyve. Képeiben, hasonlataiban a teremtett világnak kijáró isteni gyengédség és szeretet árulja el lépten-nyomon magát. Túl a teremtésen, a teremtés hevéhez ereszt közel; a létezés fagya elől a teremtés melegegéhez... Az ihletett lélek a fölfoghatatlan egésznek kijáró teljes odaadással fordul az adott világ felé... olyan teremtményei vagyunk Istennek, kiknek nem a teremtés, hanem maga a teremtő a lakása, éltető közege."

"Ha van is tudománya, a nyelv nem tudomány. Elsősorban: közlés és összeköttetés... adás és befogadás. Nyitottság. Szeretet. Ahol visszaélnek a szeretettel, vagy ahol megszűnik a szeretet, ott nyilvánvalóan elhal a beszéd eredendő értelme... Ahol a beszéd a tagadást, az elkülönülést, az elidegenedést szolgálja - előbb vagy utóbb maga is elhal, elnémul, s ha tovább él is, ez az élet aligha lesz több rákos burjánzásnál...A világ is beszél, csak meg kell hallanunk szavát. Sőt: ezzel kezdődik minden beszéd. Hallgatással. Meghallgatással. Tehát újra csak: nyitottsággal, vagyis szeretettel. De minden beszéd legmélyén csönd lakik. Isten minden beszédet fölülmúló csöndje, az a legfőbb és kimondhatatlan beszéd, mely szavainkban örökösen megtestesülni kíván... Nyelvünk egyszerre kifejezője a kimondhatónak és a kimondhatatlannak... A kimondhatatlant sose tudjuk kimondani, de ez nem azt jelenti, hogy nincsen. Ellenkezőleg: Ő az aki beszél. Ő az a nélkülözhetetlen Ige, amelyből szavaink fakadnak, amikor valóban szavakra, "szavainkra" találunk. "

Milyen különös megfogalmazás:...a kimondhatatlan megtestesülni kíván...Ő az aki beszél... B e n n ü n k is. Beszélhet! Megtestesülhet? Akiben-amiben megtestesülhet? Miért is nem? ...Ahol visszaélnek a szeretettel, vagy ahol megszűnik a szeretet, ott nyilvánvalóan elhal... a közlés, az összeköttetés, adás és befogadás... Ha felfognánk mennyire értelmetlen szeretetünket igazolni ott, ahol nincs, szeretetet mutatni ott, ahol elfogyott, vagy épp hitet mutatni ott, ahol már csak ismeret, szokás, elvárás van... Ébresztheti szívünket Isten szava, üzenete? Nézz szembe azzal, miért nem szólíthat, vagy éppen miért hallgatott el benned? Mert szólna, érintene, megtestesülne benned és általad is.

ÉS VOLT A ZSINAGÓGÁBAN EGY TISZTÁTALAN LÉLEKTŐL MEGSZÁLLOTT EMBER, AKI NAGY HANGON KIÁLTOTT: HAH, MI KÖZÜNK VAN HOZZÁD NÁZÁRETI JÉZUS? AZÉRT JÖTTÉL, HOGY ELPUSZTÍTS MINKET? TUDOM, KI VAGY, AZ ISTEN SZENTJE!

A zsinagógában, az általunk jónak tartott istenkereső helyen volt az a megszállott ember. Nem templomon kívüliek, nem az istentelenek jellemzője a kísértettség és megszállottság. Miért v á l a s z o l Jézus szavaira? Mert az hatalommal teljes. Amit egyébként nem tenne, azt teszi, nem tud hallgatni, az isteni hatalommal tele szó színt vallani kényszeríti...

MI KÖZÜNK VAN HOZZÁD NÁZÁRETI JÉZUS?

Jellemző a hatalommal szóló igehirdetésre, hogy válaszolni kell rá. A Lelkemnek. Az szólal meg ilyenkor, aki-ami benne van. Ha megkötözött vagyok, akkor az bukkan elő, ami megkötöz, az a bűn, ami megkötöz és megbánatlanul útjában van az isteni szónak, kegyelemnek.

JÉZUS AZONBAN MEGDORGÁLTA: NÉMULJ MEG ÉS MENJ KI BELŐLE! AZ ÖRDÖG ODAVÁGTA ŐT KÖZÉJÜK, ÉS ELTÁVOZOTT BELŐLE ANÉLKÜL, HOGY ÁRTOTT VOLNA NEKI.

Akit megszólít a hatalommal teli üzenet, aki kimondja, aki vállalja a világosságot, azt a nagy Megkötöző elhagyja, odavágja középre. Krisztus nem csupán hatalommal szól, amiből él, amiből merít, az szabadító erő. Nincs olyan megkötözöttség, nincs olyan bűn, amitől meg ne tudna szabadítani, ha látom, ha bánom, ha szabadítására vágyom, ha elvállalom, kimondom!

DÖBBENT CSODÁLKOZÁS FOGOTT EL MINDEN EMBERT, ÉS EGYMÁS KÖZÖTT BESZÉLVE EZT KÉRDEZTÉK: MICSODA IGEHIRDETÉS EZ, HOGY HATALOMMAL ÉS ERŐVEL PARANCSOL A TISZTÁTALAN LELKEKNEK, ÉS AZOK ELTÁVOZNAK. ÉS ELTERJEDT A HÍRE AZ EGÉSZ KÖRNYÉKEN.

Amikor szemünk láttára történik amiről addig csak hallottunk, amiről olvastunk, amikor látunk hallunk valakit tehetetlen kétségbeeséssel felkiáltani és megszabadulni, akkor ez a döbbenet bizonyosság is, hogy hihetetlen és mégis v a n isteni hatalom, erő, gyógyulás, szabadulás...

AZUTÁN A ZSINAGÓGÁBÓL ELTÁVOZVA SIMON HÁZÁBA MENT. SIMON NAPA NAGY LÁZBAN SZENVEDETT ÉS SZÓLTAK NEKI ÉRDEKÉBEN. Ő ODALÉPETT, FÖLÉJE HAJOLT, MEGDORGÁLTA A LÁZAT, ÉS AZ ELHAGYTA ŐT. TÜSTÉNT FELKELT ÉS SZOLGÁLT NEKIK.

Jézus Simon Péter anyósának házába indul, valószínű, hogy máskor is kapott ott szállást. Ám közben kiderül, aki vendégül látná otthonában, az lázas beteg. Szólnak érte. Talán éppen ezért, hogy házanépét elláthassa, és őt vendégül fogadhassa. Ő kész rá, abban a pillanatban, ahogy kérik. Fölé hajol, parancsol a láznak. A láz is enged annak a hatalomnak, mely benne megnyilvánul, testetölt a Lélek ereje. Az asszony felkel és rögtön teszi is a dolgát, lelke kész szolgálni Krisztust, aki megszabadította a láztól. Magától értetődően...

Vajon a meggyógyulton kívül, kinek nagyon jó? Aki kérte őt. Mert meghallgattatást talált. Megáldatott a másikért való kérés. Lehetünk így tanúi a kegyelemnek, gyógyulásnak.

A NAP LEMENTÉVEL ODAVITTÉK HOZZÁ KÜLÖNFÉLE BAJBAN SZENVEDŐ BETEGEIKET. Ő PEDIG MINDENIKÜKRE RÁTETTE A KEZÉT, ÉS MEGGYÓGYÍTOTTA ŐKET. AZ ÖRDÖGÖK IS KIMENTEK SOKAKBÓL NAGY KIÁLTOZÁSSAL: TE VAGY AZ ISTEN FIA! DE Ő MEGDORGÁLTA ÉS NEM ENGEDTE ŐKET BESZÉLNI, MIVEL TUDTÁK, HOGY Ő A KRISZTUS.

Jézusnak nyilván nehéz napja volt, szállásra ment Simonékhoz, ám itt se hagyják békén azok, akiknek betegeik vannak. Hozzák, mert hiszik amit hallottak, hozzák, mert szeretik őket, és érezhetik megtestesülni az isteni erőt, láthatják a gyógyulást, szabadulást. Miért nem engedi beszélni a gonosz lelkeket? Mert akik tudják, hogy ő a Krisztus, mégis ellene vannak. Hatalmuk van. Kimondani és megrontani. Az embernek is ellenségei, akit fogva tartanak. A gonosz lelkek tudása megrontó erővel bír. Ám Krisztus szava hatalommal bír, olyan erővel, melytől elnémulnak, távozni kényszerülnek, elhagyják akit fogva tartottak.

NAPKELTEKOR PEDIG ELTÁVOZOTT, ÉS EGY PUSZTA HELYRE MENT...

Krisztusnak életszükséglet az Atyával való találkozás, az imádkozás, az összeköttetésben, az elcsendesedésben kapható-nyerhető, testi fáradtságot feloldozó erő és a lelki béke...

Mi módon tartozunk Istenhez? Imádságunk, Atyához, Krisztushoz fordulásunk éltető összekapcsoltság? Vagy imádkozásunk kéréseink felsorolása, - mintha munkaköri kötelessége lenne minket megtartani, - s nem értjük, miért nem nyerünk erőt ahhoz, amit élnünk kéne.

"Ha életünkben csak egy órára komolyan vennénk Jézust! Csak Egy percre azt a percet, amikor egyedül szembesülünk Istennel! Amikor egyedül engem néz, s egyedül engem kérdez, s egyetlen szó erejéig se mások bűnéről, hanem egyedül a saját bűneimről... A Bárány színe előtt se másokról kell majd beszámolnunk, hanem egyedül saját magunkról, egyedül saját vétkeinkről kell számot adnunk..."

"Csodálatos erőtere van az imádságnak...eljutni Isten csöndjébe... amely az egyedüli tiszta beszéd Isten és ember között... Add Istenem, hogy a világ kisimuljon és elcsendesedjen bennem és mindenkiben. Hogy az éjszaka csöndjében asztalodhoz ülhessek, ahhoz az asztalhoz, ami mellől senki se hiányozhat... ahol a nappal és a csillagokkal együtt a hétköznapok is kialszanak, s egyedül a te békéd világít... hol minden cívódás, félreértés és megkülönböztetés megszűnik végre, ahol mindenki helyet kap, a maga helyét, és a legkisebb féltékenység is leveti csúf álarcát, s színét vesztve elpárolog... Nevezz valódi nevünkön, mivel valamennyien szenvedünk attól, hogy álnéven élünk, telve álnoksággal, amit magunk fabrikáltunk, mivel jobbnak, különbnek, állhatatosabbnak és áldozatkészebbnek kívántunk látszani másoknál..." Pilinszky János Szög és olaj

A SOKASÁG AZONBAN FELKERESTE ŐT. ODAMENTEK HOZZÁ ÉS TARTÓZTATTÁK, HOGY NE MENJEN EL TŐLÜK. Ő AZONBAN AZT MONDTA NEKIK: MÁS VÁROSOKNAK IS HIRDETNEM KELL AZ ISTEN ORSZÁGÁNAK EVANGÉLIUMÁT, MERT EZ AZ ÉN KÜLDETÉSEM...

Mi mind magunkhoz láncolnánk Őt, akinek hatalma van, aki megszólítani és gyógyítani tud. A kapernaumiak marasztalják, kérik, maradjon köztük. Nem értik, azt se miért jött ide, hogy értük is, de nem csak értük áll az Atya előtt. Mert készül mindarra, amit általa adni akar... Hirdeti Isten országának evangéliumát. Nekik és mindazoknak, akikért jött. Tudja Isten akaratát életére nézve, ehhez kéri a Lélek erejét, éli, mert ez a küldetése.

ÉS HIRDETTE AZ IGÉT JÚDEA ZSINAGÓGÁIBAN.

Ablonczy Ágnes