És mi? Általában a böjt külső megjelenésével, a léphető böjtről, az előírásokról, szokásokról beszélünk. Pl. Nem eszünk húst pénteken, avagy nagycsütörtöktől feltámadásig... Önmegtartóztatás gyakorlása, szokás betartása, áldozathozatal...
Milyen az önmagáért való böjt? Amit úgy ostoroztak, ami ellen annyiszor szóltak a próféták?
A nyomorúság, a szerencsétlenség, a szomorúság, a szenvedés , a gyász, az elveszettség, esendőség... valódi tudásának mozdulata az Istennek tetsző böjt. Nem a valamit odaajándékozni, felajánlani tudásnak! Az többnyire csak hiúságom szülője, valakiségem növelője, míg az előbbi alázatom születésének munkálója.

"De még most is így szól az Úr: Térjetek meg hozzám teljes szívetek szerint, böjtöléssel, sírással, kesergéssel. És szíveteket szaggassátok meg, ne ruháitokat, úgy térjetek meg az Úrhoz, a ti Istenetekhez; mert könyörülő és irgalmas Isten Ő; késedelmes a haragra és nagy kegyelmű, és bánkódik a gonosz miatt..." Jóel 2:12-13.

JÉZUS ÍGY FELELT: RÁBÍRHATJÁTOK-E A NÁSZNÉPET, HOGY BÖJTÖLJÖN, AMÍG A VŐLEGÉNY VELÜK VAN? DE ELJÖN AZ IDŐ, AMIKOR A VÖLEGÉNY ELVÉTETIK TŐLÜK; AKKOR MAJD BÖJTÖLNEK.

Ott kérdezik Jézust, épp Lévi-Máté megtérésének az ünnepe után, hogy miért nem böjtölnek!
Vakok arra, amit láttak. Lévi keserves böjtjét, lelkének összetört voltát nem látták, nem volt rá szemük. Nem látják azt sem, hogy most kéne összetörni, lehetőségük lenne szabaddá lenni.
Hisz előttük áll a vőlegény, Isten küldötte, a Messiás, aki az örök ünnepre, menyegzőre hív, aki kész ezért, - értük, bűneikért - életével fizetni. Nem fordul el tőlük, értük mond példázatot.

ÉS MONDOTT NÉKIK PÉLDÁZATOT IS: SENKI SEM SZAKÍT FOLTOT ÚJ RUHÁBÓL, HOGY ÓCSKA RUHÁRA VARRJA, KÜLÖNBEN AZ ÚJAT IS ELSZAKÍTJA ÉS AZ ÓCSKA RUHÁHOZ SEM ILLIK AZ ÚJBÓL VETT FOLT

Mit jelent ez? A szó szerinti kép nyilvánvaló, de mit példáz nekünk ezzel? Mit értsünk ezen? Amit Isten akarata szerint hoz, ami újat Jézus hoz, azt nem lehet foltként a régihez illeszteni. Talán konkrét példával, a legfontosabb két parancsolat összefoglalásában érthetővé lehet:
"Szeresd az Urat a te Istenedet teljes szívedből... Szeresd felebarátodat, mint magadat -
Eddig is előírta a törvény mindezt, a tíz parancsban, és aki vétett, annak az akkori szokások szerint előírt, papok előtti áldozat bemutatásával lehetett bűnbánatát kifejezni. Ha megtette, úgy érezhette, eleget tett az előírásoknak, s dolga, élete rendben van.

Jézus nem akarja a törvény által előírtak betartásának réseit és szakadásait toldozgatni. Ő a megváltással, a kegyelemmel egészen új köntösbe öltöztetne, nem szertefoszló régit foltoz.
Más a bűnt elvállalni, áldozatot bemutatni, és egészen más az irgalom érvényességét hinni.
Ha találkoztunk már szívünk hűtlenségével, elhajlásával akár emberek, akár Isten felé, tudjuk fájlaljuk a szakadást, mindazt amit nem tudunk meg nem történtté tenni, legfeljebb elrejteni.

Isten adott népének módot, szokást is a bűnbánatra, de belül nem történt meg, ami a szokás teljesítésében látszatra végbement. Tán mondhatom mai példával: ha bántottál, ha sértettél, ne ajándékot, ne pénzt, vagy egyebet áldozz a másikért, ne fizess a bűnödért, hanem szíveddel-lelkeddel fordulj felé. Szabad vagy erre? Lehet szabaddá tenni rá? Mint Lévit?

ÉS SENKI SEM TÖLTI AZ ÚJ BORT RÉGI TÖMLŐKBE, KÜLÖNBEN AZ ÚJ BOR SZÉTSZAKÍTJA A TÖMLŐKET, ÉS ELFOLYIK A BOR, S A TÖMLŐK IS TÖNKREMENNEK HANEM AZ ÚJ BORT ÚJ TÖMLŐKBE KELL TÖLTENI. DE AKI AZ ÓBORT ISSZA, NEM KÍVÁN ÚJAT, MERT AZT MONDJA: AZ A JOBB.

Másik képpel, példával-példázattal is megerősíti amit éreztetni akar. Nem legyint rájuk, hanem megpróbálja többféleképpen is...Ennyire fontos lenne, ennyire szeretné, hogy értsék!
A tömlő: kifordított kecskebőr, amibe beletöltik az új bort. Az új bornak még erjednie kell, forrni, csak új bőrbe szabad tölteni. A régit szétvetné, elvész a tömlő is, s a bor is szétfolyik.

Miről van itt szó? Isten adott rendet, törvényt, megszegése ítéletet von maga után. A bűnre felelő ítélet súlyát nem lehet kiiktatni. Bűnbánattal lehet lépni a jóvátételt, az áldozathozatalt. Az új: lehet kapni, megváltás által, az isteni kegyelmet. A kettő nem azonos. Az egyik az emberi megjobbulás igyekezete, a másik a bűnt átvállaló isteni kegyelem általi szabadulás.
A megjobbulást, annak módjait kell és lehet tudni, ez a törvény kerete, az ó tömlő. Az új bor, az isteni kegyelem új tömlőt, új keretet kíván, ahol nem jók, jóra igyekvők, hanem a megigazíthatók tartoznak össze. Nem szokás által, nem azok betartása, gyakorlása által, hanem hit általi oldozottságban, kegyelemre szorultságban.

A törvény ellen vétő asszony kegyelmet talál, de bűne bűn. Nem segít rajta, ha úgy oldjuk, ha azt mondjuk, bűne nem bűn, de az se segít rajta, ha megvetik, netán megkövezik érte.
Mit kezdhetünk bűneinkkel? A törvény keretében most is ítélet felel. Az, ami. Ez az emberi szint. Lehet elrejteni, lehet vállalni, következményeivel együtt. A bűnre mi nem mondhatjuk hogy jó, akkor se ha mindenki vétkes, és mi mindenkit feloldunk, szeretünk...

"Sajnos realitás, hogy természetünk rosszra hajló. Ez alól nincs kivétel. Ezt tudni, csupán tudni, már ingyenes és csak kegyelem. Alázat a neve... Természetünk önmagától nem változhat meg, ez egyetemes törvény, de csupán annyit jelent, hogy kivétel nélkül tisztátalanok vagyunk. De mindenki természete megváltozhat a kegyelem érintésére. Ezt se tagadhatjuk, se senkit nem zárhatunk ki belőle, A kegyelem felől nézve a természet megválthatatlanságának elve, a kegyelem abszolút tagadása..."

Vizsgálhatjuk a közvéleményt és közerkölcsöt. Ma azt vádolják, azt perelik be, az ellen indítanak támadást, aki ki meri mondani a rosszra, hogy rossz, a bűnre, hogy bűn. Épp fordítva csinálnák a bűntől való szabadítást, mint ahogy Jézus mondja, s végképp belevész ebbe a törvénytől való szabadításba az ember. Mert a rossz akkor is rossz, ha azt mondom rá, hogy nem az. Ha hazudik nekem a barátom, akkor is szétrepeszti a barátságot, ha azt mondom érthető, hisz mindenki hazudik; ha elszeretik a férjemet, akkor is belegebedhetek, ha közben azzal vigasztalnak, azt mondják; ma már minden második házasság felbomlik; ha becsapnak, akkor is fáj, ha közben a magam csalásait megengedhetőnek igazoltam...

DE AKI AZ ÓBORT ISSZA, NEM KÍVÁN ÚJAT, MERT AZT MONDJA: AZ A JOBB.

A második példázatnak tükröt mutató mondandója van a böjtre, s a keresztyénségünkre nézve. Lehet a régit, a törvény, a szabályok, a szokásos által előírtat, az ót jobbnak tartani, és nem kérni, nem inni az újból. Ezt lehet becsületesen végiggondolni, és elismerni.
Miért érdekes ez? Mert a templomos keresztyének többsége ma is a régit, a törvény szerintit éli, Krisztus halála és feltámadása óta is, csak épp képtelen maga és mások előtt elismerni. Miért? Mert tanulta, tudja az újat, szeretné az isteni kegyelmet, a megváltást, az üdvöt, azt akarja, de a régi szerint él, törvényt, szokást csinál a kegyelemből. Az újat jelekre váltva, igazolva, elvárva, ítélve. Teheti? Önmagunkat becsapva, kívül lehet maradni törvényen is, de a kegyelmen is...Szabad látni erőtlen egyházi kereteinket, s az attól joggal elfordulókat...

AZ ÚJ BORT ÚJ TÖMLŐKBE KELL TÖLTENI... Az új termésben erő van, erjed, forr és hat mindarra, amiben van. Ha nem akarjuk, hogy szerteszaggassa a régi tömlőt, új tömlő kell, amiben erjedhet, forrhat, megmaradhat. Bűnt bűnnek látni, elveszettet is elveszettnek, de az isteni szeretetet, krisztusi megváltást, az újat hinni, szomjazni ... böjtölni, míg üdvöt kóstolunk, meg nem érdemelt kegyelmet, melynek ereje újjá teszi, átformálhatja az életünket.

Ablonczy Ágnes