|
Újszövetség - Lukács 6:12-26.
Pár napja, kijelölt bibliai részként olvastam ezeket a sorokat: És emlékezzél meg az egész útról, amelyen hordozott téged az Úr, a te Istened immár negyven esztendeig...V.Mózes 8:2 Csak akkor villant eszembe, hogy épp negyven esztendeje múlt annak, hogy először érintett, engem szólított a rég papírra vetett isteni kijelentés. Útra indított, krisztuskövetévé tett az a szeretet. Hogyan? Azokban a napokban egész életemre nézve találtam célt, utat, akkortól minden Isten kegyelméről, szeretetéről szólt...
AZOKBAN A NAPOKBAN TÖRTÉNT, HOGY FELMENT A HEGYRE IMÁDKOZNI, ÉS AZ ÉJSZAKÁT AZ ISTENNEL VALÓ TÁRSALKODÁSBAN TÖLTÖTTE. ÉS MIKOR MEGVIRRADT, ELŐSZÓLÍTOTTA TANÍTVÁNYAIT, ÉS KIVÁLASZTOTT KÖZÜLÜK TIZENKETTŐT
Jézus Krisztus, elindult, úton volt, városról városra járt és bizonyságot tett Isten országáról. Amerre ment, mindenütt gyógyító erejéről, különös csodáiról beszéltek, óriási tömeg követte. Azokban a napokban, egy éjen át beszélgetett Istennel arról, kiket választ tanítványul.
Jézus nem célt keres, nem célok és tervek közt válogat, tudja mi a küldetése, nem feledte ki küldte, életét adni jött ezért az önmagát szüntelenül megrontó, tehetetlenül vergődő világért. Jól látja kik vannak körülötte, azt is, mi van a szívükben, azt is, mit gondolnak felőle, azt is, mit remélnek, azt is, miben vallhatnak kudarcot, azt is, mire nézve kell megigazítani őket...
Így van írva, végigtársalogta az éjszakát. Atyjával beszél, azokról, akiket tanítványul választ. Vajon miről szólt ez a beszélgetés? Ő, aki nem csak a szemmel láthatót tudja, látja, hanem belső, cselekedetre indító rugóikat is, az akadályozó tényezőket, és a meg nem felelést is. Őket vállalta el azon az éjszakán, azokban a napokban. Tudhatjuk, hogy nem tökéletességükért választotta éppen őket, nem azért, mert ők különbek, okosabbak, hűségesebbek....
Olyanfélét értettem meg éppen választása kapcsán, hogy e tizenkettő életén keresztül akar megmutatni valamit mindnyájunknak, akik akkor, azóta és ma élnek. - a sokféle tehetségű, készségű és indulatú ember számára. Tanítványokra van szüksége, vele mozduló tizenkettőre, akik miközben vele jönnek-mennek, átélik a csodákat, az emberi gyengeségre, kudarcra, erőtlenségre, tehetetlenségre, sötétségre felelő isteni világosság erejét, így mindnyájunk számára tanulságos példái lehetnek a krisztuskövetésnek, a tanítványság lehetőségének.
Amire felfigyelhetünk, senki se mondta, hogy nem vállalja. Követésére nyílt a szívük-lelkük.
RÓNAY GYÖRGY INDULÁS
Szikrázó csillagok alatt állok.
Elhagyott vágyaim siránkoznak mögöttem az éjben.
Hiába sírnak...
Nyári táborokra készülve, mindig munkatársakat kell keresnem. Milyeneket? Akik szeretnek és elfogadnak, akik fontosnak tartják azt, amiért ott vagyunk, akik velem együtt felelősséget vállalnak azokért a fiatalokért, akik jelentkeznek. Sok év óta szervezek tábort, vannak régtől elkötelezettek, vannak régi táborokon nőttek, akik már készek a feladatra. Nekem kell eldöntenem, kiket hívok, s miféle párba rendezem a csoportvezetőket. Ezután jöhet az ő feleletük, vállalják-e, úgy, ahogy elképzeltem, azt amit rájuk bízok...
Nem mindig sikerül jól választani, jól párosítani, van amikor kudarcot vall minden jószándék, minden igyekezet, mert kevesek vagyunk ahhoz, amire vállalkozunk. De eddig még mindig úgy fejeztük be a táborozást, hogy a szívünk tele volt hálával. Mert ha mi kevesek voltunk is, akire nézve teljesülhetett valami, Ő velünk volt, bár mi csődöt mondtunk, kudarcot vallottunk, ajándékozott, pedig érdemtelenek voltunk rá, tudta hiányainkat, betöltötte szívünket.
KIVÁLASZTOTT KÖZÜLÜK TIZENKETTŐT, AKIT APOSTOLOKNAK NEVEZETT:
SIMONT, AKINEK A PÉTER NEVET ADTA, ÉS ANDRÁST, AZ Ő TESTVÉRÉT, JAKABOT ÉS JÁNOST, FÜLÖÜÖT ÉS BERTALANT, MÁTÉT ÉS TAMÁST, JAKABOT ALFEUS FIÁT, ÉS SIMONT A ZÉLÓTÁT, JÚDÁST, JAKAB FIÁT, AKI ÁRULÓJA LETT.
Mit tudunk azokról, akiket kiválaszt? Alig valamit. Ki kinek a fia, kinek testvére, honnan való.
Van akiről még ennyit se. Izgalmasabb, hogy megtudjuk hogyan felelnek az eseményekre, miféle kérdések, miféle indulatok születnek bennük, hogyan igazítja meg őket Jézus Krisztus szava? Miképpen hiszik a megfelelést, miképpen lesznek tagadóvá, avagy árulóvá, hogyan marad meg, aki megmarad, hogyan lesz apostollá, emberhalásszá ...
Talán ha sorra vesszük tanítványait, kiről mit tudunk, kiderül, mennyire keveset, sokkal meghatározóbb, hogy hívhatók, szólíthatók voltak, hogy Jézus Krisztus volt aki szólította őket...
ANDRÁS, volt az első, aki követni kezdte a Mestert, betsaidai, Jóna fia, Simon -Péternek a testvére. Két történet említi nevét. Az egyik, hogy ő az, aki testvérét odahívja Jézust látni, meghallgatni, a másik, mikor a városba érkezők Jézust keresik, és ő odavezeti őket.
BERTALAN, Talmai fia, többet nem tudunk róla, nem tisztázott, hogy azonos-e Natanaellel...
FÜLÖP, róla tudjuk, hogy Betsaidából való, szerepel a kenyérszaporításnál, és Fülöppel együtt vezeti oda Jézushoz a felőle kérdező idegeneket.
JAKAB, Alfeus fia, az ő nevét csupán a tanítványok felsorolásakor említik az evangéliumok.
JAKAB, Zebedeus fia, János testvére, akivel együtt Boanergesnek, Mennydörgés fiának nevezi Jézus. Azt is tudjuk, ott volt a három között, akiket Jézus felvitt magával a hegyre.
JÁNOS, Zebedeus kisebb fia, Jakab testvére, halász volt, s legifjabb a tanítványok között. Őt magával vitte Jézus a hegyre, ő a különösképp szeretett, akire a kereszt alatt édesanyját bízza, és akit édesanyjára, mint fiút bíz...
JÚDÁS, valószínű Kleofásnak, Jézus felnevelő apjának, József bátyjának fia.
JÚDÁS, Iskárióti, akiről többet tudunk, sok történet szereplője, tudjuk pénzszeretetét, kapzsiságát, összeférhetetlen voltát, kivagyiságát, egyezkedését, árulását, halálos szégyenét, maga ellen fordulását.
MÁTÉ, Alfeus fia, aki kapernaumi vámszedő volt Lévi néven, aki aztán otthagyta életét, szégyenét, minden vagyonát, hogy követhesse Jézust.
SIMON, aki Péterré lett, Jóna fia, Betsaidából való, róla tudunk a legtöbbet az evangéliumokból. Hogyan találkozott Jézussal, irányító, hangadó voltát, magabízását, fogadkozását, tagadását, vallomását, megbízatását, apostolságának útját.
TAMÁS, olvashatjuk hűségnyilatkozatát, és Jézushoz intézett kérdését az útról, és kételkedését, hitetlenségét és megszégyenülését.
Mi mindennel nézhetünk szembe, a tanítványok eseményekhez, történésekhez való viszonyulását látva, vagy indulataikban, ráfelelő kérdéseikben. Igen, mind magunkra ismerhetünk.
Választottságunk lehetőségének hordozói ők az első tanítványok, ők tizenketten.
Gyerekekkel játszottuk a Hoppon maradt vőlegényt. Amikor kétfelé, menyasszonyokra és vőlegényekre oszlik a csoport, s eggyel több vőlegény van, egy magát ajánló kérő hoppon marad. Nem ismerték a játékot, s akik először voltak menyasszonyok, bizony nagyon soká válogattak. Tetszett nekik a választó-szerep, sorra kitapsolták az elébük állókat. Aztán mikor fordult a kocka, s ők álltak újra meg újra elébük, tetszésre, elfogadásra várva, akkor érezték meg, milyen íze van az elutasításnak. Ilyenek vagyunk, szeretjük többre tartatni magunkat...
Pedig sosem érdem szerinti az isteni kiválasztás, mindig kegyelem.
Vajon mit éreztek azok, akiket Ő néven szólított? Vajon tudta Jézus Krisztus előre, mit éreznek, és mit tesz velük ez a megbízatás? Hogy merte őket, hogy mer minket kiválasztani?
AZTÁN LEMENT VELÜK ÉS EGY SÍKSÁGON MEGÁLLOTT. VELE VOLT TANÍTVÁNYAINAK NAGY SEREGE, NAGY NÉPTÖMEG, EGÉSZ JÚDEÁBÓL ÉS JERUZSÁLEMBŐL, A TENGERMELLÉKI TÍRUSBÓL, ÉS SZIDONBÓL. EZEK AZÉRT MENTEK ODA, HOGY HALLGASSÁK ŐT, MEGGYÓGYULJANAJ BETEGSÉGEIKBŐL. ÉS MEGGYÓGYULTAK MINDAZOK, AKIKET TISZTÁTALAN LELKEK GYÖTÖRTEK. AZ EGÉSZ SOKASÁG IGYEKEZETT ŐT MEGÉRINTENI, MERT GYÓGYÍTÓ ERŐ ÁRADT KI BELŐLE MINDENKIRE.
Mi miért igyekszünk közelébe, miért keressük őt? Érezzük-e az erőt, megtapasztaltuk már lelkünket derítő, gyógyító erejét? Mire taníthat minket? Nyomába indulunk, vagy csak lessük az őt követőket, méricskélünk, egyhelyben toporgunk átérezve méltatlanságunkat?
Szabad a tanítványok kis és nagy seregére tekintve méltatlanságunkat elfogadni, szabad bocsánatáért esedezni, és megigazítva, kegyelmére szorulva alázatosan utána indulni...
DÖMÖTÖR ILONA
ISTEN MUNKATÁRSAI
Nekünk ellent mond minden a világon.
Velünk felesel a hullott haraszt.
Tövis sérteget törött téli ágon,
mi hívogatjuk mégis a tavaszt.
Ez a mi harcunk , testvér.
Jövendőt mondunk alvó rügyeknek
kifütyül bár a februári szél.
helyet készítünk a virágseregnek,
hol rút kórókat zörgetett a tél.
Ez a mi dolgunk, testvér.
Letiprott földet, verejtékkel ásunk,
vetőmagunkat sírva hintjük el.
Nem látjuk még, hogy lesz-e aratásunk,
vagy meg sem érjük, hogy plántánk kikel.
Ez a mi erőnk, testvér.
De tudjuk azt, hogy van Gazdánk az égben,
ki velünk plántál, öntöz, s majd arat.
Erőt s fényt ád a maga idejében,
míg megteremti a termő nyarat.
Ez a mi erőnk, testvér?
Tudjuk: az Ige csírába szökken.
Rügyet duzzaszt a lelkeken a hit.
E tavaszváró, áldott munka közben
tanuljuk már a nyár zsoltárait.
Ez a győzelmünk, testvér.
Ő PEDIG RÁEMELTE TEKINTETÉT A TANÍTVÁNYAIRA ÉS ÍGY SZÓLT: BOLDOGOK VAGYTOK TI, SZEGÉNYEK, MERT TIÉTEK ISTEN ORSZÁGA. BOLDOGOK VAGYTOK TI, AKIK MOST ÉHEZTEK: MERT MEGELÉGÜLTÖK. BOLDOGOK VAGYTOK TI, AKIK MOST SÍRTOK: MERT NEVETNI FOGTOK. BOLDOGOK VAGYTOK, HA GYÚLÖLNEK TITEKET AZ EMBEREK, HA MAGUK KÖZÜL KIREKESZTENEK, HA SZIDALMAZNAK ÉS MEGVETNEK, ÉS GONOSZNAK TARTANAK AZ EMBER FIÁÉRT. ÖRÜLJETEK AZON A NAPON ÉS UJJONGJATOK! MERT ÍMÉ A TI JUTALMATOK BŐSÉGES A MENNYBEN. HISZEN UGYANÍGY BÁNTAK AZ Ő ATYÁIK A PRÓFÉTÁKKAL. DE JAJ NEKTEK GAZDAGOK, MERT ELVETTÉTEK VIGASZTALÁSOTOKAT! JAJ NEKTEK, KIK MOST BETELTETEK, MERT ÉHEZNI FOGTOK! JAJ NEKTEK, KIK MOST NEVETTEK, MERT GYÁSZOLNI ÉS SÍRNI FOGTOK! JAJ NEKTEK, HA MINDEN EMBER JÓT MOND FELŐLETEK, MERT ÉPPEN ÍGY CSELEKEDTEK A HAMIS PRÓFÉTÁKKAL AZ Ő ATYÁIK.
Mit mond az ott egybegyűlteknek? Miért, mitől boldogok, ha azok? És akik nincsenek ott körülötte, szabadulásra, gyógyulásra, megelégítésére vágyva-várva, azoknak miért jaj!?
Az a különös, hogy nem csupán azt a négyfélét mondja, mi tesz boldoggá, négyszer hangzik el a jaj is. Párba szedhető az üzenet. Amit azoknak mond, akik nap mint nap ott vannak körülötte, és azoknak, akik távol vannak, nem éhesek az isteni szóra, üzenetre, megoldásra.
BOLDOGOK VAGYTOK TI A SZEGÉNYEK, MERT TIÉTEK ISTEN ORSZÁGA
- JAJ NEKTEK GAZDAGOK, MERT ELVETTÉTEKK VIGASZTALÁSOTOKAT!
BOLDOGOK VAGYTOK TI, AKIK MOST ÉHEZTEK: MERT MEGELÉGÜLTÖK
- JAJ NEKTEK, KIK MOST BETELTETEK, MERT ÉHEZNI FOGTOK!
Tegnap felhívott valaki telefonon. Elmondta, hogy a lánya egy olyan templomban volt, ahol nem ismerték. Hallotta, hogy valaki kérdezi a mellette ülőtől, van-e pénze egy kis kenyérre?
Megütötte őt a szó, rögtön pénzt vett elő s odaadta neki. Jó annak, aki Istentől kér, aki elé áll és megelégítik? Ki boldog? Kinek jobb? Mi szeretjük, ha megvan a mindennapra való, pedig legkülönösebb istenélményeink, melyeket sosem feledünk, éppen ilyenfélék.
BOLDOGOK VAGYTOK TI, AKIK MOST SÍRTOK: MERT NEVETNI FOGTOK,
- JAJ NEKTEK, KIK MOST NEVETTEK, MERT GYÁSZOLNI ÉS SÍRNI FOGTOK!
DIENES VALÉRIA
BOLDOGSÁG
Ne félj a könnytől
Omló árama tisztít
Mért szabódol, ha szenvedést
kínál az élet?
Ha sírsz, lélek öntözi a földed
Ha sírsz, Isten szántja a lelked
Ha sírsz, eleven lesz talajod röge
És emberarcot fordít feléd
Mert könnyedtől megtudta létét
És azt, hogy a nappal rokon.
Ne félj a könnytől
Gördülő gyémántját szeresd
Ösvényeden aki végigmegy utánad
Kincseknek szedi tarsolyába
És áld majd tégedet
A gyémánthullatót.
Valaki rád néz, míg halkan pergeted
Valaki némán sír veled
Valaki megölel és karjába olvadsz
Valaki rád hajol és tekintetébe fúlsz
Sírásod szent lesz és hófehér
És nem fáj
mert ölelnek érte
és jó neked sírni, ha rád borul
A tárt karú Vigasztalás.
BOLDOGOK VAGYTOK, HA GYÚLÖLNEK TITEKET AZ EMBEREK, HA MAGUK KÖZÜL KIREKESZTENEK, HA SZIDALMAZNAK ÉS MEGVETNEK, ÉS GONOSZNAK TARTANAK AZ EMBER FIÁÉRT. ÖRÜLJETEK AZON A NAPON ÉS UJJONGJATOK! MERT ÍMÉ A TI JUTALMATOK BŐSÉGES A MENNYBEN
- JAJ NEKTEK, KIK MOST NEVETTEK, MERT GYÁSZOLNI ÉS SÍRNI FOGTOK! JAJ NEKTEK, HA MINDEN EMBER JÓT MOND FELŐLETEK, MERT ÉPPEN ÍGY CSELEKEDTEK A HAMIS PRÓFÉTÁKKAL AZ Ő ATYÁIK.
Szabad értenünk, miért gyűlölik Jézust a papok és az írástudók olyan eszeveszetten. Mert ugyanazért fognak minket is gyűlölni, kirekeszteni, megvetni, üldözni... Alig érthető, mégis értenünk kell, azért utálják, mert ereje isteni , t ö b b j e van, s
megszégyeníti őket Krisztus végtelen tisztasága, egyenessége. Szelíd szava mindig nyílt vállalást követel, elkerülhetetlenül szembesít...
Ha mindenki jót mond felőlünk, akkor nincs jelen tanítványságunkban a színvallásra késztető erő, mely méltán zavaró: rosszat mondani kényszerít.
A gyilkosságra indító kaini bűn, az irigység, a
féltékenység, saját megfelelést igazolva, épp az isteni törvény szavával igazol, szerepet, teret követel magának, kész eltenni a másikat az útból...
De az érzés, mely önigazolásra, vádaskodásra késztet minden megfelelést vágyó, vallásához kötődő embert, - ha Isten könyörül rajta - keresni kényszerítheti, azt ami a tanítványokat boldogítja, Isten ajándékozó szeretete által, kegyelemből...
Ő hívott el szent hívással, nem a mi cselekedeteink alapján, hanem saját végzése és kegyelme szerint, amelyet még az idők kezdete előtt Jézus Krisztusban adott nekünk. II. Tim. 1:9.
Ablonczy Ágnes
|
