|
Újszövetség - Lukács evangéliuma 6:27-36.
Húsvét előtti szombaton láttuk a moziban, a megfilmesített szenvedéstörténetet, a Passiót. Nehezen készültem, mentem is volna, meg nem is. Nekem szent az, amit kaptam, megtaláltam, ami él és elevenít közel negyven esztendeje, kép nélkül. Féltem, hogy kevesebb lesz, zavarni fog, vagy netán taszít amit látni fogok.
Megvallom, nem tudtam úgy nézni a filmben szereplőt, mint Krisztust, de nem azért mintha nem játszotta volna majd tökéletesen, csupán azért, mert nekem Jézus nem ember, akkor se ha egykor testet öltött, és valódi testet hordozva viselte el a keresztet. És mégis, megrázott, érintett közben mind amit a film félelmetes erővel hordozott, közvetített.
ABLONCZY ÁGNES PASSIÓ
Miféle kor ez a miénk, miféle világ,
hol nem érint a hangtalan, képtelen
isteni, se a leírt, se a kimondott írás,
ha csak ez a kegyetlen képmutatás
láttatja, - ha láttathatja - vétkeinket,
mitől a keresztet hordozó megvert óriás,
ám csak megelevenített, megcsinált,
a kín is csak szerep, és a vér se vér,
semmi se való, - miért, mivel, hogyan
is ébreszthetné Jézus Krisztus lelkét
ez a fizetségért szerződött emberfia,
tán élethű alakítás, mégis csak kép,
s a rég ismert, jól egybekomponált,
válogatott jelenetek a Bibliából,
és a legendák, és a hagyományok,
- a könnyem ki s leperdül, - de új
bizonyosság születhet-e, és kapu
mitől tárul itt - és mégis érzem -
ezt a mi hozzám, - hitből hitbe - ér,
- s mert a látványt teremtő rendezőt
alkotása rejti, fedi, - csak tudhatom,
- képtelen jelenlét - de ami eleven,
elevenít engem, már hallom fordítatlan
feliratozatlan, kimondatlan sok jaját,
s egyszer csak nem vetítés többé
ez amit nézek, olvasok, - hirtelen
feledek kort, színészt, szerepet,
festéket, mázt teremtő akarást, mert
megállít, ő aki hisz, remél, szeret, -
ember szólít, ki keresve keresett,
így adja tovább, tovább, tovább,
amit én egykor, akit ő most,
- nekem is - megtalált.
Soha ilyen erővel nem éreztem ami kimondva, kimondatlanul megjelent a filmben, hogy nincs más igazság itt a földön, semmi se érvényesebb, mint a szenvedést vállaló szeretet.
DE NEKTEK MONDOM, AKIK ENGEM HALLGATTOK: SZERESSÉTEK ELLENSÉGEITEKET,
TEGYETEK JÓT AZOKKAL, AKIK GYŰLÖLNEK TITEKET.
Mert nincs jóvátehető, nincs visszafordítható, csak valóságos szeretetbe ölelő hatalom.
Mert hatalom a szenvedést vállaló szeretet. Egyetlen pillanatig se éreztem az elfogott, a
papok parancsára megkötözött, a korbácsolást, és a gyalázatos bánásmódot, és kivégzést elszenvedő Krisztust gyengének. Elhagyatottnak igen, magányosnak igen...
A szenvedéstörténet egyik legfélelmetesebb, határtalan szeretetet sejtető fohász-vallomás: Atyám bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekednek... És közben az ember, aki
nyereségért elárul testvért, barátot, vagy menekül, mert félti magát, vagy együtt kiált ha kell a hatalmasokkal. Mert gyenge, mert véges, mert határos, nem képes ellenállni, és üt is, ha üthet, tapos, ha taposhat, nem állítja meg amit észrevehetne, láthatna ...
Igen, nekünk mondja Jézus Krisztus, nekünk, akik követni szeretnénk őt, akik a szavára akarunk figyelni, tőlünk várja ami emberileg lehetetlen, hogy szeressük az ellenségeinket.
Ha őszintén vizsgáljuk szavait, emberileg lehetetlen. Miért kér tőlünk lehetetlent?
ÁLDJÁTOK AZOKAT, AKIK ÁTKOZNAK TITEKET; IMÁDKOZZATOK AZOKÉRT, AKIK NYOMORGATNAK BENNETEKET. ANNAK, AKI MEGÜTI EGYIK ORCÁDAT, TARTSD ODA A MÁSIKAT IS; ÉS ATTÓL, AKI ELVESZI FELSŐ RUHÁDAT, NE TAGADD MEG AZ ALSÓ RUHÁT SEM.
Hogyan szeressük ellenségeinket? Durva bántásaik az isteni erőért folyamodni segítenek.
Kell nekünk ez az erő? Ami nyilvánvalóan Istenről, Krisztusról beszél. Akkor is, ha ellene mondanak, akkor is, ha úgy tűnik, nem látják, nem hallják? Adhatok többet, mint amim van.
Jele a szabadság. Aki a maga erejének nem ért végére, mindig a magéból ad, jele a kínos fogcsikorgatás, vagy a méltánylás, a köszönet elvárása.
Mit várt el Krisztus? Keresztjét hordozva, csak Atyját szólítja, emberektől semmit nem kér. Nem várja, hogy a tanítványok lelkesen melléálljanak, nem várja, hogy megvédjék, nem várja, hogy dicsőítsék érte...
Múlt hét keddjén megnéztem a Kain testámentuma című monodrámát legifjabb lányommal.
Féltem a darabtól, mert egy ifjú bajai leány írta, akkortájt volt 18 esztendős. Vajon mit kezd
azzal a történettel, azzal a szereplővel, aki gyilkol, s tette miatt átkozottá lesz. Joggal féltem. Meghaladta a szerző képzeletét, írói tudását az Isten elleni lázadás és a bűntudat ütközete.
Előbb gyilkos énjét tagadva vállaló őrületbe viszi Kaint, utóbb unalmas, erkölcsi mondandóba fojtja főhősét, egy díszletül felállított kereszt előtt. A fiú, ki Káint játszotta, mindent megtett a darabért, nem ő tehet róla, hogy a mondandóba vész, belevész abba, amit leírtak számára.
Nem tud mást kitalálni, mint saját normái szerint elvárni, felháborodni, védekezni, okokat találni, maga felől nézve megmagyarázni, mások ellenében igazolni, lázadni, hátat fordítani Istennek ...S közben veszít, veszít, veszít, azt is amit tudott, azt is amit hitt, azt is amit akart, azt is, amit nyerhetne, azt is amit élhetne. Nem érti mitől, miért veszít az adni nem tudó...
ADJ MINDENKINEK, AKI KÉR TŐLED; ÉS HA ELVESZIK TŐLED, AMI A TIED, NE KÖVETELD VISSZA. ÚGY CSELEKEDJETEK AZ EMBEREKKEL, AMINT VÁRJÁTOK, HOGY ŐK CSELEKEDJENEK VELETEK. MERT HA AZOKAT SZERETITEK, AKIK TITEKET, MILYEN JÓT TETTETEK? HISZEN A BŰNÖSÖK IS SZERETIK AZOKAT, AKIK ŐKET SZERETIK. ÉS HA AZOKKAL TESZTEK JÓT, AKIK VELETEK JÓT TESZNEK, MI JÓT TETTETEK? HISZEN A BŰNÖSÖK IS UGYANEZT CSELEKSZIK. ÉS HA AZOKNAK ADTOK KÖLCSÖNT, AKITŐL REMÉLITEK, HOGY VISSZAKAPJÁTOK, MI JÓT TETTETEK? HISZEN A BŰNÖSÖK IS ADNAK KÖLCSÖNT A BŰNÖSÖKNEK, HOGY UGYANANNYIT KAPJANAK VISSZA. TI AZONBAN SZERESSÉTEK ELLENSÉGEITEKET...
Miféle jóról beszél itt Jézus Krisztus? Arról, ami fentről való, amit ő ad, annak, akinek nincs, aki látja, érzi, hogy nincs mit adni, az kérheti, azt ajándékozhatja meg vele. Mi adni akarunk, s áltatjuk magunkat azzal, hogy istenit adunk. Jó, ha kiderülhet, nincs miből adni isteni jót...
ami attól jó, hogy Isten adja, attól jó, hogy szükséges hiányra felel, attól jó, hogy isteni...
nem akarlak megtagadni
u r a m
én nem tudtam
mit érezhettél mikor a hozzád
mindvégig ragaszkodó
lángoló lelkű tanítvány elfordult tőled
és megtagadott
háromszor is
már érzem
tőlem is elfordultak
megtagadtak
nehéz elfogadni
hogy ilyen gyenge semmi az ember
hogy kiöklendezi a másikat
ha félti magát
ha vállalni nem mer
hogy bírtad felvenni érte a keresztet
mert nehezebb lehetett a tudás
hogy elhagytak
mint a kereszt
hisz azt gyűlölőid verték ellened
de az a tanítvány
egykor úgy fogadkozott
mégsem tudott vállalni téged
miért ilyen gyenge semmi az ember
hogy bírja elviselni a m i n d e n h a t ó
ami bennünk és nyomunkban terem
szüntelen
u r a m
én nem tudom
mit érezhettél
mikor a hozzád mindvégig ragaszkodó
lángoló lelkű tanítvány elfordult tőled
és megtagadott
olyan távol vagyok tőled
én belepusztulok abba
hogy csak ennyit érek
hogy hiábavaló a tett a szó az élet
bennem a reménység kihunyt
pedig látom
milyen kiszolgáltatott a lélek
mennyire rab
de mi marad a szeretetből
ha újra meg újra megtagadnak
szívem megfagyott
törékeny fala didereg előtted
miért ilyen gyenge semmi az ember
hogy bírja elviselni a m i n d e n h a t ó
ami bennünk és nyomunkban terem
szüntelen
birkózom a hiány dermesztő tudásával
belül semmi nem mozdul
pedig indulni kellene sokakért
jönni-menni mint azelőtt
tenni-venni az emberek között
én nem tudok már
segíts nekem
u r a m
téged is megtagadtak
hogy lehet félretenni a kínt
mitől éled bennem a lélek
mitől mozdul a reménység
mitől tud újra kérdezni a szeretet
te háromszor kérdezted
és a hűtlen tanítvány háromszor felelhetett
jaj az a téged megtagadó
akkor mit érezhetett
segíts
mozduljon bennem a kérdezni tudó szeretet
add nekem másokért égő
örökké élő l e l k e d e t
ne akarjak menekülni
útaidtól gyáván elfordulni
nem nem nem
én nem akarlak megtagadni
jaj nem
érints és kérdezz
kérdezz újra
háromszor is
hogy felelhessek neked
hozzád tartozom
akármilyen utat adsz
vállamra keresztet szabhatsz
csak ne vess el
követni akarlak
ismered szívemet
tudnod kell
ha szeretni tudok
u r a m
téged szeretlek
add nekem másokért égő
örökké élő l e l k e d e t
Amikor ezt a verset írtam, tele volt a szívem csalódott szomorúsággal, megkeményedtem, meg is ijedtem ettől a keménységtől. Sokáig vergődtem tehetetlenül, míg könyörült rajtam. Sosem felejtem el azt a napot, amikor egyszer csak hirtelen-váratlan könnyű lett a szívem:
Örömbe öltöztettél, ezért szüntelen zeng neked a szívem..."
Zsoltárok 30:13.
Említettem nemrég Visky Andrást és családjának meghurcoltatását. Most kaptam meg édesanyja levél-naplóját, és elé került egy másik kötet is, éppen erről az időszakról.
Így szól a dokumentum kötet címe-mottója, mely idézet a Zsidókhoz írt levélből: 11:36.
VISKY FERENC BILINCSEKET ÉS BÖRTÖNT IS
"Mások pedig megcsúfoltatások és megostoroztatások
próbáját állották ki, sőt még bilincseket és börtönt is."
Miről is szól ez a kötet? Idézem a bevezetőt:
"Az új politikai rendszer (Románia) első intézkedése közé tartozott hogy már 1948-ban minden egyesületi és szövetségi alakulatot betiltott... Az államhatalom teljesen tisztában volt azzal, hogy kemény fellépése nem fog az egyházi hatóság ellenállásába ütközni és minden kockázat nélkül intézkedhetik a letartóztatásról. Világossá vált, hogy az evangéliumi szemlélet kiirtása az üldöztetések célja...Húsz börtönviselt vallomása sorakozik itt, akiket 1958 tavaszán helyeztek vád alá keresztyén hitükért..."
Szívesen idézném mindegyik vallomás ide illeszthető részét. Hogyan lehet a gyűlölet mérge nélkül élni, Isten ereje által elszenvedni árulást, méltatlanságot, meghurcoltatást és börtönt, és megmaradni hit és reménység által derűsnek, krisztuskövetőnek, Isten szolgájának. Hisz azért lettek kiszolgáltatottak, azért hagyták őket magukra, mert Krisztust jobban szerették egyházi vezetőik hatalommal kiegyező, missziói elhallgatást parancsoló elvárásánál.
" A vádak iszonyúak: az államrend megbontása, összeesküvés. Hajszál választ el a főbelövéstől... Végül besorolnak a halálparagrafusba... Ügyem itt lezárul. Kegyetlen kihallgatóm így szólt: Többé nem fogja meglátni a családját. Itt döglik meg! ...
Újabb kihallgatás. Egy főtiszt fejlevágással fenyeget. Erőt nyerek a válaszra:- A keresztyén mártírok vére mag. Gazdagabb lesz utánunk az aratás. Meghökken. Né, ez az ember zsidó - gondoltam - A fáraó marad alul - mondom, nem Mózes! Mintha fény villanna át rajta, mosolyog. Hiába, aki Mózes népéhez tartozik, annak szekusként se sikerül elfelejtenie származását. Úgy válunk el, mint akik értik egymást...
18 évtől felfelé 22 évig kapjuk teljes vagyonelkobzással a kényszermunkás büntetést. Fel sem tudjuk fogni a hallottakat. A teremben mély sóhajok, halk zokogások. Édesanyák, feleségek, testvérek... Lelkipásztorok négyen voltunk...Földi mérték szerint nélkülük nem élhettem volna túl a szenvedéseket...Engem gyakran kerülgetett a halál: súlyos vérszegénység, szédülés, ájulás. Ők megfellebbezték a halált, és visszakönyörögtek az életbe. Bádog-tányéromba a magukéból csempésztek, ha volt mit... Erőszakosan, még meghalni se hagyták az embert..."
TEGYETEK JÓT, ÉS ADJATOK KÖLCSÖN, SEMMIT SEM VÁRVA ÉRTE; ÉS A TI JUTALMATOK BŐSÉGES LESZ. A MAGASSÁGOSNAK FIAI LESZTEK, MERT Ő JÓSÁGOS A HÁLÁDATLANOK ÉS GONOSZOK IRÁNT IS.
Tudjuk-e úgy nézni a velünk szembefordulókat, ellenünk szólókat, a minket taposókat, hogy Krisztus szereti őket, ránk bízta őket, netán nekünk akarja ajándékozni őket? Merjük-e az ellenségeinket kérni tőle? Merjük a lehetetlen kérni tőle? Hogy tudjuk szeretni őket, úgy, ahogy Ő szeret. Megajándékozhat minket önmagával, szeretetével és velük?
"A kegyelem a börtönt is ajándékokkal rakta tele. Engem a szamosújvári börtönbe vittek ...Vannak, akiket csak a bosszú éltet. Ha majd jönnek az amerikaiak... Együtt dolgozom Adriannal. Husznöt esztendő van a fején, fiatal jegyesként tartóztatták le... A gyűlölet, a bosszú nem megoldás. Magyarázom neki: van ennél radikálisabb kivégzési mód is. Kíváncsian tekint rám. Az öldökléstől lihegő gyilkos Sault a feltámadott Jézus Krisztus szeretetével végezte ki. Az ellenséget nem elég megsemmisíteni. Az igazi győzelem, ha barátainkká tehetjük őket. Úgy tűnik járhatatlan út ez. A Krisztus útja..."
LEGYETEK AZÉRT IRGALMASOK, MINT A TI MENNYEI ATYÁTOK IS IRGALMAS.
Ablonczy Ágnes
|
