ÉS NEM SOKKAL AZUTÁN VÁROSRÓL-VÁROSRA ÉS FALURÓL-FALURA JÁRT, HIRDETTE AZ ISTEN ORSZÁGÁNAK EVANGÉLIUMÁT

Korán ébredtem, nem hagyott aludni az a sokféle kérdés, mely az előttem álló napok, hetek, hónapok programjai, hoznak, előre vetítenek, s egyre csak azt érzem, meghaladják erőmet... A legsürgetőbb, hogy hirdettünk év elején egy pályázatot, de irodalmi körünk nem kapott ehhez városi segítséget, s szerény kasszája minimális díjakra is alig elég... Aztán kis idő múlva, fohászkodás közepette csak elaludtam, és álmot láttam, mely bennem maradt: ... valakikkel utazom, s ott hirtelen rájövök, nincs jegyem, aztán a kényszer, hogy vennék, míg baj nem lesz belőle, de akkor kiderül, a pénztárcám sincs velem, jaj, mi lesz az úttal... s akkor egyszer csak valaki, aki ott ül, szól, felajánlja, hogy fizet helyettem...

Olykor nyomtalanul tűnik az álmom, de most pontosan tudom idézni, a menetjegy nélküliség kínját, a tehetetlenséget, a fizetésképtelenséget, a megrettenést: hogy jaj, jaj, jaj, mi lesz ha?

És hogyan folytatódott ez a nap? Előbb egy ajánlott levél érkezett délelőtt, valaki, akinek elküldtem lapunkat, felajánlott egy szerény összeget körünk támogatására... ám alig kezdtem számolni, miféle módon tudok így díjazni, mikor szólt a telefon, s közölték, megkapjuk a polgármestertől kért segítséget... Mitől ébred a tudás, a hit, hogy szólítható, mellettem van, Ő, aki tud segíteni?

Miféle úton vagyunk? Tudjuk? Hova érkezünk? Jézus Krisztus itt van, fizetni jött, (fizetett) helyettünk. A szorongató álomban mikor lett szükségem arra a valakire, aki addig is ott volt a közelemben? Mitől vesszük észre, hogy Jézus velünk van? Féltünk már a megérkezéstől, ahol a jegyeket ellenőrzik? Van jegyünk? Ott van-e homlokunkon a jel, az Ő neve, az Ő jele?

VELE VOLT A TIZENKETTŐ, ÉS NÉHÁNY ASSZONY, AKIKET GONOSZ LELKEKTŐL ÉS BETEGSÉGEKBŐL SZABADÍTOTT MEG: MÁRIA, MELLÉKNEVÉN MAGDOLNA, AKIBŐL HÉT ÖRDÖG MENT KI...

Az a meglepő ebben a részben, hogy nem csak a tizenkettőt említi, mint akik mindig vele voltak, itt hangsúlyosan az asszonyokról beszél, akiket meggyógyított, megszabadított. Ma már nem igen érezzük, mennyire botránkoztató lehetett a férfiak nyomába szegődőtt asszonyok jelenléte, hát még egy Mária Magdolna félékkel tarkított asszonycsoport.

Nekünk, akik itt hétről hétre egybegyülekezünk, s többnyire asszonyok vagyunk, jó azt olvasni, hallani, hogy igen, Jézus körül helyet kaptak az asszonyok, azok az asszonyok, akiknek szüksége lett rá, akiket meggyógyíthatott, akiket szabaddá tehetett. Néhányuk nevét meg ismerteti velünk a szentírás. Egyikük, a bűnös nő, aki Jézusra pazarolta drága olaját...

MÁRIA, MELLÉKNEVÉN MAGDOLNA, AKIBŐL HÉT ÖRDÖG MENT KI...

Hétszeres megszállottság? Mi kötözte Mária Magdolna gondolkodását a Jézussal való találkozásig? Hét ördög megszállottja, vagyis végtelen soknak. Amitől, aminek uralmától, rabságától az ember maga igyekezetéből, erejéből nem tud szabadulni. Mi mindennek lehetünk, (lettünk) észrevétlenül rabjai, megszállottjai, ami kötöz, megszab, előbb, mint... Miért lettünk rabjai, megszállottjai annak, amitől szabadulni sem bírunk már?

...akit hét ördögtől szabadított meg... Miféle ördögi kör megszállottja volt ez az asszony? Szoktuk így mondani arra, aki végképp dühös, indulatos, kiborult: "Magán kívül van" Mit is jelent ez? Nem ura magának? Hát akkor ki az úr? Számít ki által van magán kívül az ember? Mi a megszállottság? Amikor mi magunkon kívül vagyunk, ki az urunk? Isten emelt kivülre?

"A mánia előbb van, mint az értelmes gondolkodás. Az álom és a kísértés dönti el az ember életét, nem az ész. Előbb tudjuk, hogy mit fogunk látni, és csak azután látunk. Persze " tudni" nem úgy tudjuk ezt, hogy valóban tudjuk, hanem úgy... hogy egész lényünk teleszívta magát vele és már nemcsak hogy tudjuk, nem is tudjuk nem tudni, mert teljesen azzá változtunk. "

Egyszer már említettem, de újra meg szeretném említeni a Hamvas szerinti hét gonoszt, ami úgy kötöz meg, hogy észre sem veszem, éppen mert nem akarom annak látni, érezni, ami: kapzsiság (mindenki gondoskodik jövőjéről), aljasság (mindenki csak így él, persze vannak balekok és élhetetlenek), alacsonyrendűség (ha én nem harcolom ki magamnak a szerepet, nem vesznek emberszámba), irigység (a másik mindig elém kerül, akadályoz, utamba áll), árulás (aki ellenem szól, az ellenségem lett), erőszak (csak az van, amit én szerzek meg s bármi áron), züllés (már nincs határ és nincs mérce sem). Miféle rabság, miféle megszállottság, ha ez a hét együtt, elválaszthatatlanul jelen van valakinek az életében?

"Sohasem fogjuk megtudni, hogyan került az ördög hatalmából Jézuséba ez az asszony, - akit a szeretet nagyobb hatalommal ragadott magához, mint hét ördög - mert ezen a ponton hallgat az Evangélium...Akiknek életük értelme csak az, hogy a testben keressék az élmények netovábbját. Ezeket bizony hét ördög szállta meg: ezeket nevezzük hét főbűnnek. Az ilyen foglalkozású teremtés élvezi hogy hatalma van a szíveken, módjában van megsanyargatni őket, felkorbácsolni bennük a féltékenységet, elválasztani egymástól azokat, akik szerették egymást...s mi rosszabb: a nő kegyetlensége vagy a férfi hiúsága? Céltalan kéjelgésben megölnek olyan lelkeket, amelyek megszülethettek volna, és elpusztítanak olyanokat, akik már megszülettek... nem tudnak kigyógyulni...mikor már Isten hívja őket, ez az örökös visszatérés a szennybe: ez nem holmi közönséges kísértés, hanem a megszállottság jele... A paráznák lelke mélyén ott él az ösztön, hogy másokat is magukkal rántsanak a pusztulásba... A kibomlott hajú, bűnös asszony, aki megszabadult a hét ördögtől, kétségtelenül Mária Magdolna. És mi megpróbáljuk elképzelni a csodát: bevonulását az egyik világból a másik világba... A tulajdon felszabadulásunk vagy rabságunk segítségével el tudjuk képzelni, mi lehetett ennek a megszállott asszonynak a felszabadulása... Mária Magdolna diadalmaskodott a test végzetén, mivel a szeretetet csak a szeretet győzi le...Bárhová megy Jézus, mindenüvé követi őt, és csak akkor áll meg, mikor már Jézus sem megy tovább..."

Tulajdon felszabadulásunk, vagy rabságunk segítségével el tudjuk képzelni... El tudjuk képzelni? Jaj, ha csak a rabság, kötözöttség nehéz árnyai rettentenek, telepednek ránk!

"Mária Magdolna-veretű lelkek ezrével vannak a világon azóta is, hogy ő eltávozott... a legbűnösebb emberek tudják, hogy nekik lesz részük, a legnagyobb szeretetben...Mária Magdolna arányosságot teremtett a süllyedés két mértéke közt, az melyből Krisztus kimentette, és a szeretet közt amellyel ezek tartoznak neki; ez az arány, ha a teremtmény is úgy akarja, még a becstelenségből is szentséget fakaszt. Mária Magdolna, akiről...elmondhatjuk, hogy semmiféle gyalázattól nem riad vissza, s hogy a lealacsonyodásban nem ismert fokozatokat. Az volt a hivatása, hogy ne mondjon nemet semmire, amit kívánnak tőle a végtelenség hajszolásában, mikor az érzékeken keresztül keresik az élmények netovábbját...

Elképzelhetetlen fordulat! Mária Magdolna hű marad hivatásához: ezentúl sem tagad meg semmit, de most már nem az embereknek fog igent mondani, hanem az Istennek. Újra fogja kezdeni a fáradhatatlan hajszát, de most már Urának és Istenének nyomain. Örökké balga szűz, de most a kereszt balgasága lépett a test balgasága helyébe, - most is rabja minden túlzásnak, de olyan területen, ahol minden túlzás szabad, ahol már mértéktelenül túllehet önmagán, ahol nincs más határa a tisztaságnak, a tökéletességnek, mint a Mennyei Atya tisztasága és tökéletessége."

Miféle fordulat? Nem jókká leszünk, hanem amik voltunk, azzal leszünk Krisztus elkötelezettjei, szeretetének rabjai. Ha akarunk végre látni és megszabadulni álmaink, kísértéseink, érzéseink, szokásaink, akaratunk... életünket kötöző megszállásától, uralmától.

ÉS JOHANNA, KUZÁNAK, HERÓDES SÁFÁRÁNAK A FELESÉGE, MEG ZSUZSANNA, ÉS SOK MÁS ASSZONY, AKIK SAJÁT VAGYONUKBÓL SZOLGÁLTAK NEKI.

Nem tudjuk Johannát, Zsuzsannát mitől szabadította meg Jézus, nem tudjuk mivel volt testük és lelkük megkötözve, de megszabadította őket, s hálás szeretetük felé fordult, szüntelen őt kereste szívük, vele maradtak, egészen a keresztig kísérték, szívük gyászával is keresték Krisztust, még a sírnál is, Lukács evangéliumának 24. részében olvashatjuk is, Mária Magdolna és Johanna... ott vannak a feltámadásról hírt vivő asszonyok között, akik elmondják, ( ők mondhatják el! ) amit a sírnál az angyaltól hallottak, amivel ott megvigasztaltattak.

Ablonczy Ágnes