|
Újszövetség - Lukács 8:4-15.
MIKOR EGYSZER NAGY SOKASÁG GYŰLT ÖSSZE, AZOKBÓL, AKIK A VÁROSOKBÓL MENTEK HOZZÁ, ÍGY TANÍTOTT PÉLDÁZATBAN: KIMENT A MAGVETŐ, HOGY ELVESSE A GABONÁJÁT. VETÉS KÖZBEN NÉMELYIK MAG AZ ÚTSZÉLRE ESETT ÉS ELTAPOSTÁK, VAGY AZ ÉGI MADARAK MEGETTÉK. NÉMELYIK A SZIKLÁS FÖLDBE ESETT, DE MIHELYT KIKELT, ELSZÁRADT, MERT NEM VOLT NEDVESSÉGE. NÉMELYIK A TÖVISEK KÖZÉ ESETT, ÉS A TÖVISEK VELE EGYÜTT FELNÖVEKEDTEK ÉS MEGFOJTOTTÁK. NÉMELYIK PEDIG A JÓ FÖLDBE ESETT, ÉS MIKOR FELNŐTT SZÁZSZOROS TERMÉST HOZOTT. ÉS MEGKÉRDEZTÉK A TANÍTVÁNYAI: MIT JELENT EZ A PÉLDÁZAT?
Nagy sokaság gyűlt össze, akkor mondta el ezt a példázatot. Nem egy embernek, nem is a tizenkettőnek, hanem sokaknak mondta. Fontos volt számára, hogy sokan hallják. Miért?
Mert az éltető igéről van benne szó, mely lelkünkben teremhet. Fontos értenünk hogyan.
A tanítványok példázatot hallanak, hasonlatot, azért kérdeznek, mert szeretnék jobban érteni, amit Jézus példabeszédben, jelképes történetben mond el. Nem csinálnak úgy, mintha értenék, pontosan akarják tudni.
Sokszor hallottuk már ezt a példázatot, talán el is tudjuk mondani, de vajon van-e kérdésünk ezzel kapcsolatban? Olyan kérdés, ami az életünk felől születik, ami a mi kérdésünk, amire muszáj választ kapnunk? Ami lelkünket érinti, az életünket, és konkrét lépéseinket.
Egy matematikus, akit előadónak hívtam a fiatalok táborába, azt kérdezte tőlem, hogy a témán belül (szerencse) miről is tartson előadást? Le próbáltam írni, miért nehéz kérdést feltennem. Ő tud többet, én keveset, hogyan kérdezzek rá a többre? A következőket idéztem levelemben, amit egy nem matematikus éppen a matematikával kapcsolatban írt le:
"Matematika... olyan, mint egy idegen ország, ahol süketen halljuk, hogy emberek beszélnek
vitatkoznak, de nem értjük a feleletet, mert nem értjük a kérdést, mert nekünk nincsenek
ott kérdéseink. Csak ott érthetünk, ahol kérdezhetünk, ahol kérdéseink vannak. Ahol megvan a lehetőségünk arra, hogy rácsodálkozzunk. A matematika pedagógiájának és minden pedagógiának ez a váltópontja: hol és miért hiányzik bennem az az impulzus, hogy egy kérdés felmerüljön, hol, miért és hogyan szűnök meg csodálkozni?..." Szabó Lajos
Ahogy aztán elkezdtünk írásban beszélgetni, s én sorolni kezdtem, mi kérdés számomra, ő pedig ráfelelt saját szakterülete felől, s egyszer csak értettük egymást, már én is tudom, mit kéne tőle kérdeznem, mit nem tudok, mire vagyok kíváncsi, mire kéne neki ott válaszolni.
Meggondolhatjuk mindezt Isten mindentudása felől, amiből Jézus meg akar értetni valamit, képben mondja, példázatban. A tanítványok szeretnék érteni. A kevés felől a többet, amiből részt látnak csupán. Igazi, lelkünket ki nyitó, személyes kérdés kell, kell, hogy a magunk életére nézve nyerhessünk feleletet.
A PÉLDÁZAT ÉRTELME PEDIG EZ: A MAG AZ ISTEN ÍGÉJE. AZ ÚTFÉLRE HULLOTTAK AZOK, AKIK HALLGATJÁK, DE AZUTÁN ELJÖN AZ ÖRDÖG, ÉS KIKAPJA AZ IGÉT A SZÍVÜKBŐL, HOGY NE HIGGYENEK, ÉS NE ÜDVÖZÜLJENEK. A SZIKLÁS FÖLDBE ESETTEK AZOK, AKIK MEGHALLGATJÁK AZ IGÉT, BE IS FOGADJÁK ÖRÖMMEL, DE NEM VER BENNÜK GYÖKERET; CSAK IDEIG ÓRÁIG HISZNEK, ÁM A KÍSÉRTÉS IDEJÉN ELSZAKADNAK. ÉS AMELYIK A TÖVISEK KÖZÉ ESETT, AZOKAT JELENTI, AKIK HALLOTTÁK, DE KÉSŐBB AZ ÉLET GONDJAI, A VILÁG GAZDAGSÁGA ÉS GYÖNYÖRŰSÉGEI - EZEK UTÁN JÁRNAK - MEGFOJTJÁK A VETÉST ÉS TERMÉSE NEM ÉRIK BE. AMELYIK JÓ FÖLDBE ESIK, AZOKAT JELENTI, AKIK A HALLOTT IGÉT TISZTA ÉS JÓ SZÍVVEL MEGTARTJÁK, ÉS TERMÉST HOZNAK ÁLLHATATOSSÁGGAL.
KIMENT A MAGVETŐ, HOGY ELVESSE A GABONÁJÁT.
A lelkünk a terep, ahova ez vagy amaz vetődik, a lelkünk az, amit nézhetnek mások akár útfélnek, akár bevetendőnek, a kérdés, mi őrizzük-e ezt a terepet, s miféle vető és mag számára őrizzük. Mindenki, aki vet, jöhet és mehet? Akármiféle mag van nála? Engedjük? Védekezünk ellene? Mi mindennel lehet lelkünket bevetni, rosszat-teremni kényszeríteni?
Ha bekapcsoljuk a tévét, a rádiót, ha kezünkbe vesszük az újságokat, vég nélkül zúdul ránk, lelkünkre mindaz, ami csak terhelheti lelkünket, ami jót nem terem, ami csak elveszi a teret.
Hiába van egy zacskón valaminek a neve, el is hihetjük, de az kel ki belőle, ami benne van. Észrevesszük, amikor más kerül lelkünkbe, mint amire szükségünk van? Amikor csak megtöltik a lelkünket, amikor haszontalan giz-gaz, igazi terméstől területet lopó mag kerül bele?
Körülöttünk hetek, hónapok óta vetés folyik. Miféle vetés? Kik vetnek, mit vetnek, miért vetnek? Politikai pártok vetnek, céljuk határozza meg, hogy mit. A cél, hogy szavazatokhoz jutva, hatalmat, szerepet szerezzenek. Mit lehet ennek érdekében az emberek gondolataiba ültetni? Mert ez történik, hogy valami ott megfoganjon, s teremjen, nem mást, mint azt, hogy rájuk szavazzanak. Minden párt alaposan megtárgyalta, latolgatta, kialakított ezért valamiféle stratégiát, szlogeneket, jelszavakat gyártottak, plakátokat, hirdetéseket állítanak szemünk elé, cikkeket írnak, fórumokat szerveznek... a cél érdekében. És ha kiderül, ha nem, a cél egyáltalán nem az, hogy nekünk, akik itt élünk, általuk majd jobb legyen, ők csupán azt akarják elérni, hogy rájuk szavazzunk, hozzájussanak a vágyott szerephez. Miből derül ki a cél?
Szabad észrevenni! Úton-útfélen vetnek! Nem földbe, nem kell gyökér, most szórják, éppen mielőtt felkapkodják, s csak addig szórják, míg sikerül, amit akarnak.
JÓZSEF ATTILA
J ó z s e f A t t i l a , hidd el, hogy nagyon szeretlek, ezt még
anyámtól örököltem, áldott jó asszony volt,
látod, a világra hozott.
Az életet hasonlíthatjuk cipőhöz vagy vegytisztító
intézethez, mégiscsak másért örülünk neki.
Naponta háromszor megváltják a világot, de nem
tudnak gyufát se gyújtani, ha így megy tovább,
nem törődöm velük.
Jó volna jegyet szerezni és elutazni önmagunkhoz,
hogy bennetek lakik, az bizonyos.
Minden reggel hideg vízben fürdetem gondolataimat,
így lesznek frissek és épek.
A gyémántból jó, meleg dalok nőnek, ha elültetjük
a szívünk alá.
Akadnak olyanok, akik lovon, autón és repülőgépen
is gyalog vannak, én a pacsirták hajnali énekében
heverészek, mégis túljutottam a szakadékon.
Igazi lelkünket, akárcsak az ünneplő ruhákat gondosan
őrizzük meg, hogy tiszta legyen majd az ünnepekre.
A PÉLDÁZAT ÉRTELME PEDIG EZ: A MAG AZ ISTEN ÍGÉJE.
A jó magvető, aki a termésért vet, megnézi mit vet, és azt is, hogy hova, merre szórja azt.
Jézus Krisztus arról a Magvetőről mondta a példázatot, aki a jó magot veti. És mit vet? Igét. Isten igéjét. Nem a leírt, vagy idézett szót. Mi a különbség? Az egyik magnak látszik, a másik termést hozó mag, ha elvetjük, és azt termi, amire a lelkünknek szüksége van.
Szabad megkeresnünk azokat a bibliai részeket, melyek arra figyelmeztetnek, hogy különbség van aközött, hogy idézek valamit a régi írásokból, vagy Isten jelent ki nekünk valamit.
Talán mind emlékszünk a gyermek Sámuel történetére, amikor Éli főpap mellé kerül:
"Abban az időben igen ritkán volt az Úrnak kijelentése..." I. Sámuel 3 : 1.
"Mert még nem jelentetett ki az Úrnak igéje..." I. Sámuel 3 :7.
Hogyan szólítja a gyermek Sámuelt Isten? Egymás után többször. Nem engedi hogy másnak tulajdonítsa a kijelentést. Bizonyosságot ajándékoz, háromszor szólítja, tudatja vele, hogy Ő szólítja, nem Éli a pap, és azután ad számára kijelentést, keserves nehezet, ami meghaladja, ami alig elhordozható, aminek mégis teremnie kell. El kell mondania, tovább kell adnia.
Mit jelent ez a mi számunkra? Hogy Isten hallgathat. Ha hallgat, hiába idézgetjük szavát, nem az idézgetéstől lesz kijelentés. A kiszáradt magot hiába vetik el, nem terem, és ha rossz helyen tárolják a gabonát, megpenészedhet, s mi terem akkor belőle?
Lehet kijelentést hallani, lehet kijelentésre visszaemlékezni, és lehet pusztán a szót idézni...
A kijelentés, az Isten igéje, a teremni képes mag vetése, a Magvető Isten Lelke által... Az, hogy olvasom, az hogy hallom, az még kevés. Lehet látván nem látni, hallván nem hallani.
"Ne felejtsétek el... van Uratok a mennyben. Az imádságban állhatatosak legyetek, éberséggel és hálaadással. Imádkozzatok egyszersmind értünk is, hogy az Isten nyissa meg előttünk az ige ajtaját, hadd szólhassuk a Krisztus titkát..." Kolossé 4:2-3.
Ha Isten nem nyitja az ige ajtaját, akkor nincs kijelentés, nincs értés, nincs vetés, nincs meggyökerezés, nincs növekedés, nincs termés.
VETÉS KÖZBEN NÉMELYIK MAG AZ ÚTSZÉLRE ESETT ÉS ELTAPOSTÁK, VAGY AZ ÉGI MADARAK MEGETTÉK...
AZ ÚTFÉLRE HULLOTTAK AZOK, AKIK HALLGATJÁK, DE AZUTÁN ELJÖN AZ ÖRDÖG, ÉS KIKAPJA AZ IGÉT A SZÍVÜKBŐL, HOGY NE HIGGYENEK, ÉS NE ÜDVÖZÜLJENEK.
Miről van itt szó, mit láthatunk, mit érthetünk? Hogy amikor az ige, a kijelentés hangzik, akkor - ahogy a vetés mellett a madarak lesik - úgy az ördög is figyel, hogy elkapja tőlünk azt, ami számunkra vetődik, ami teremhet. Ha nincs felszántott föld, mely rögtön befogadja, ha nincs helyünk a termő mag számára, mert tele vagyunk haszontalanul virító gyommal, szüntelen terjeszkedő gazzal, akkor miattunk nincs más helye a magnak, mint az útfél!
"Vigyázzatok, mert a ti ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán, szertejár és keresi , hogy kit nyeljen el..." I. Péter 5:8.
NÉMELYIK A SZIKLÁS FÖLDBE ESETT, DE MIHELYT KIKELT, ELSZÁRADT, MERT NEM VOLT NEDVESSÉGE. ..
A SZIKLÁS FÖLDBE ESETTEK AZOK, AKIK MEGHALLGATJÁK AZ IGÉT, BE IS FOGADJÁK ÖRÖMMEL, DE NEM VER BENNÜK GYÖKERET; CSAK IDEIG ÓRÁIG HISZNEK, ÁM A KÍSÉRTÉS IDEJÉN ELSZAKADNAK.
Ha észrevesszük, hogy semmi se marad meg a számunkra kijelentett dolgokból, akkor vizsgáljuk meg, meggyökerezhetett-e bennünk, ami nekünk szólt? Léptük-e amit megértettünk, éltük-e amire biztatott minket az ige? Ha nem figyelünk eléggé, ha nem fogadjuk be, ha nem akarjuk, hogy érvényes legyen arra nézve, amire nézve szólt, elveszhet számunkra a jó mag termőereje.
"...ha nem azt cselekedjük amit hitünk diktál, hanem ismét azt, amit mi magunk szeretnénk, illetve a testünk. Volt - nincs, s az ember úgy pottyan vissza... hogy ha nagyon nem akarja, nem is kell tudomásul vennie. Elhallgathatjuk magunk elől, hogy már nem hitben élünk, és csak úgy teszünk, mintha még hinnénk benne, hogy hívők vagyunk. Ez szörnyű. Ezt én már nem egyszer, és nem kétszer éltem meg életem során, és ilyenkor a büntetés... észrevétlenül tekeredik körénk, és alattomban fojtogat...- egészen addig, míg meg nem tesszük újra a hit... cselekvő mozdulatát..." Kornis Mihály - Hinni
NÉMELYIK A TÖVISEK KÖZÉ ESETT, ÉS A TÖVISEK VELE EGYÜTT FELNÖVEKEDTEK ÉS MEGFOJTOTTÁK...
AMELYIK A TÖVISEK KÖZÉ ESETT, AZOKAT JELENTI, AKIK HALLOTTÁK, DE KÉSŐBB AZ ÉLET GONDJAI, A VILÁG GAZDAGSÁGA ÉS GYÖNYÖRŰSÉGEI - EZEK UTÁN JÁRNAK - MEGFOJTJÁK A VETÉST ÉS TERMÉSE NEM ÉRIK BE.
Tele vagyunk nyomasztó gondokkal, feledhetetlen bántásokkal, megaláztatásokkal, s ha nem leszünk tőlük szabadok, ezek növekedve a kijelentést is megfojthatják bennünk.
JÓZSEF ATTILA ŐS PATKÁNY TERJESZT KÓRT...
Ős patkány terjeszt kórt miköztünk,
a meg nem gondolt gondolat,
belezabál, amit kifőztünk,
s emberből emberbe szalad.
Miatta nem tudja a részeg,
ha kedvét pezsgőbe öli,
hogy iszonyodó kis szegények
üres levesét hörpöli.
S mert a nemzetekből a szellem
nem facsar nedves jogokat,
hát egymás ellen új gyalázat
serkenti föl a fajokat.
Az elnyomás csapatban károg,
élő szívre, mint dögre száll -
s a földgolyón nyomor szivárog,
mint hülyék orcáján a nyál.
Lógatják szárnyuk az ínségnek
gombostűjére szúrt nyarak.
Bemásszák lelkünket a gépek,
mint aluvót a bogarak.
Bensőnk odvába bútt a hálás
hűség, a könny lángba pereg -
űzi egymást a bosszúállás
vágya s a lelkiismeret.
NÉMELYIK PEDIG A JÓ FÖLDBE ESETT, ÉS MIKOR FELNŐTT SZÁZSZOROS TERMÉST HOZOTT...
AMELYIK JÓ FÖLDBE ESIK, AZOKAT JELENTI, AKIK A HALLOTT IGÉT TISZTA ÉS JÓ SZÍVVEL MEGTARTJÁK, ÉS TERMÉST HOZNAK ÁLLHATATOSSÁGGAL.
Nem a jók, hanem a jó földben a jó mag. A föld csak fölásva, szántással hasítva, kifogatva a gazt, vethető be termő maggal, ám ahhoz, hogy teremjen, kétszeresét, avagy sokszorosát, ahhoz még később is éltető nedvre, napfényre van szüksége.
Lehet-e kiszántani belőlünk bármit is? Mennyire tudjuk magunkat sajnálni, mennyire nem szeretjük, ha kiderül mindaz, ami mások elől rejtve volt? Pedig a szívünkből befogadó tér, jó föld ettől lesz csupán, a termést hozó mag, Isten életet adó kijelentése számára.
JÓZSEF ATTILA AKKOR
És akkor zuhogott, csattogott, villámlott
s akkor kerültem messze szobámat
és akkor őrjöngtem, szidtam a világot
s akkor tiport legjobban a bánat.
S akkor így imádkoztam, követeltem kértem
és akkor sírtam szívből igazán
s akkor bánó szívvel meggyóntam, megtértem...
És vajon eléggé tudjuk, hogy az éltető nedvesség s a termést érlelő napfény kitől van? Nélküle kiszárad a jó föld, a jó mag... szomjasak vagyunk mindarra, ami éltethet minket?
Ő PEDIG MONDTA NEKIK: NEKTEK MEGADATOTT, HOGY AZ ISTEN ORSZÁGÁNAK TITKAIT MEGISMERJÉTEK: A TÖBBIEKNEK ELLENBEN PÉLDÁZATOKBAN SZÓLOK, HOGY LÁTVÁN NE LÁSSANAK, HALLVÁN NE ÉRTSENEK. E SZAVAK UTÁN ÍGY KIÁLTOTT: AKINEK VAN FÜLE A HALLÁSRA, HALLJA MEG!
Látván ne lássanak, hallván ne értsenek... Kell ránk kiáltani? Hogy ébredjünk, hogy igazi életbevágó kérdéseink legyenek, hogy legyünk, éljünk, értsünk, magunkért és másokért.
Ablonczy Ágnes
|
