|
Új szövetség - Lukács ev.1:39-56.
A héten kisgyerekekkel játszottam. Fehér lapokat tettem körbe, épp annyit, ahányan jöttek. Egyre rajzoltam télapót, közé tettem, lefelé fordítva. Elkeverte a krampusz, mondtam nekik. Szóval, azt kellett megtalálni. Aki hatost dobott, megnézhetett egy lapot. Kicsit sokára, de megtalálta valaki. Nem azért mert ügyesebb volt, csak mert ő nyúlt azért, amin a kép volt. Mind azt kereste, de ő oszthatta, amit készítettem. Játék közben tűnhetett úgy is mintha szándékosan bosszantanám őket, mintha nem akarnám odaadni, amit elkészítettem. Egy biztos, mire megtalálták, mire elnyerték, mind-mind örültek az apró karácsonyi matricáknak.
Ha osztani akarnék igés lapokat, és csak egy lenne olyan, amire üzenetet írnék, a többi üres maradna, akkor melyikre várnánk, kellene üres, vagy az kéne, ami szólít, elevenünkbe vág?
Van amikor a leírt, olvasott, hallott szó üres marad, üzenettelen, pedig tölthetne, bizonyos-sággá lehetne? Mitől üres? Merjük felismerni, elvállalni, mikor szólíthatatlanok vagyunk?
Mikor nemrég találkozója volt itt az ifjaknak, a neki osztott mondatot, leejtette, észre se vette, itt hagyta. Megsértődött volna, ha nem kap. Mégis. Az ő kis lapja bizony lehetett volna üres...
Azt hiszem mi is sokszor olvassuk így a bibliát, hogy nem szólít meg, nincs a olvasott szóban az, ami érintene. Aztán egyszer csak váratlanul megérint, mozdít, megtölt az olvasott üzenet.
Nemrég végtelen szomorú lettem. Mintha Isten nem hallaná amit kérek. Úgy éreztem, mintha nem akarna tudni rólam, s ígéretéről, amiért régóta esedezem. Aztán egyik reggel olyan sorokat olvastam, melyek megszólítottak, nekem szóltak, engem biztattak, engem erősítettek... Honnan tudtam, hogy nekem szól? Nevén nevezte mi baj velem, a reményvesztettségemet tette szóvá, és lépni segített az ígéret érvényességéért, a bizonyosságért.
"Ne veszítsétek el azért bizodalmatokat...mert állhatatosságra van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedjétek, és így beteljesüljön rajtatok az ígéret..." Zsid. 10:35-36
SÁRKÖZI GYÖRGY: SZÉPSÉGEK S FÁJDALMAK ANYASÁGA
Titkosan, mint a fiatal lány, ki leejti ingét a csobogó
Holdsugarak hullámai közt s elnézi félős, dobogó
Szívvel magát, hogy látni-e már bűnbeesése szörnyű jelét
S rejtett tejutak gyúlnak ki benne, feszítve sarkcsillagos kebelét,
Titkosan úgy nézem magam, ha átcsúszva fekete nappalok
Szíjain derengő éjszakába magamra álmélkodhatok,
S a csírázó, táguló világra, mely éledve mozdul szívem alatt.
S alig mozdul, máris sikolt, s nő, kelő kenyérnél hamarabb.
Ó, férfi-méhben foganó élet, belém hulló varázs-magok,
Szépségek s fájdalmak anyasága, bűnös és boldog másállapot!
Ím örök teherben, örök szégyenben hurcolom a titkos gyermeket,
Kinek már kinőtt minden foga, s kit világra szülni még nem lehet.
Csobogó holdsugarak fényében elnézem sokszor belső magam,
Mint bűnbeesett fiatal lány, dobogó szívvel és boldogan,
S holdnál sápadtabb félelemmel, mert tudom, hogy énbennem forog
A kisded, kiért megindul a csillag és útra kelnek a pásztorok.
Miféle vers ez? Mintha minden ferdítve-fordítva, került volna bele! Mi fogan bennünk, ki által?
Hogyan hordozzuk, ami isteni érintésre bennünk sarjad, növekszik, avagy keserves teherré válik, nem születik meg? Elvetélhet a lelkünkbe vetett, általunk hordozott isteni mag?
MÁRIA AKKOR FELKEREKEDETT, ÉS NAGY SIETVE ELMENT A HEGYVIDÉKRE, JÚDA EGYIK VÁROSÁBA. ÉS BEMENT ZAKARIÁS HÁZÁBA S KÖSZÖNTÖTTE ERZSÉBETET
Miért, hova indul Mária, a hihetetlen ígéret birtokosa? Hallotta az isteni követtől, lehetősége van valamiféle bizonyosságra, a teljesülés előtt, a teljesítő mindenhatósága felől. Láthat ab-ból valamit, hogy Istennél lehetséges a lehetetlen. Rögtön elindul az istenbizonyosságért idős rokonaihoz, Zakariáshoz és Erzsébethez. Még csak ígéret van, egyéb jele talán még nincs a Szentlélek által foganó gyermekről, nem igazolni akarja, amit hisz, hanem arról megy bizonyosságot szerezni, aki ígér, aki ajándékoz. Aki akkor is ajándékozhat, ha ez emberileg lehetetlen. Ezért megy Erzsébethez.
KERESZTES SZENT JÁNOS STRÓFÁK
Isten igéjétől
szűz teherbe ejtve,
jő a messzeségből.
Nálad megpihenne...
TÖRTÉNT PEDIG, HOGY MIKOR ERZSÉBET MEGHALLOTTA MÁRIA KÖSZÖNTÉSÉT, A MAGZAT REPESETT AZ Ő MÉHÉBEN. ERZSÉBET MEGTELT SZENTLÉLEKKEL ÉS HANGOS SZÓVAL FELKIÁLTOTT: ÁLDOTT VAGY TE AZ ASSZONYOK KÖZÖTT...
DIENES VALÉRIA
ÍGÉRETVILÁG
Kezdetben volt az Ige
És az Ige Istennél volt
És Isten volt az Ige
Ez volt kezdetben Istennél.
Csak Szándék van
s Ígéret hordja Örökét
A Léten túl, a Lét előtt
Csak Maga van.
Ígéretország, Ígéretföld:
Egy. Aki VAN.
Mikor még semmi sincsen
Megvan az EGY, az ISTEN
És megfogan a Mozdulat
Munkára kél az Akarat.
Ígérkezik az élet
Testet keres a Lélek
Mint tervezett Ajándék
Még semmi sincs
csak a Szándék
Létet ígér az Isten
Szolgálni készül minden...
Erzsébet, aki sok-sok évnyi vágyakozás után, végre gyermeket vár, végre megszabadul a meddőség gyalázatától, akinek leghőbb kívánsága van teljesülőben, mivel fogadja Máriát?
Vegyük észre, mennyire nem magától értetődő az, hogy nem saját életének különös csudá-jával, hanem rögtön Máriával, annak reménységével van tele szíve-lelke. Még mielőtt fiatal unokahúga bármit újságolhatna, bármit mondhatna. És a magzat, ki még ott van az anya méhén belül, közel a Teremtőhöz, isteni világhoz, ahonnan érkezik, repes az örömtől...
Akit a Szentlélek betölt, az olyat tud amit sosem tudott, olyan is mond, amit sose mondana.
Mit tudunk, mit érzünk mi a másik felől? Azt amit magunk számára megértettünk? Volt már, hogy azt is mertük tudni, mondani, amit azelőtt sohasem? ÁLDOTT VAGY TE...
Erzsébetnél tárt ajtókat talál. Ugyanaz tartja őket fogva, a képtelen, a lehetetlent beteljesítő irgalmas szeretet. Ráfelelést talál, örvendezni, várni, hinni kész testvért. Kell-e ennél több?
ÁLDOTT A TE MÉHEDNEK GYÜMÖLCSE! HOGYAN LEHET AZ, HOGY AZ ÉN URAMNAK ANYJA ELJÖN HOZZÁM? MERT ÍME, MIHELYT MEGCSENDÜLT FÜLEMBEN KÖSZÖN-TÉSED HANGJA, MÉHEMBEN A MAGZAT REPESNI KEZDETT AZ ÖRÖMTŐL. BOLDOG AZ A NŐ, AKI HITTE, HOGY BETELJESEDNEK AZ ÚR ÍGÉRETEI!
Miért b o l d o g Mária? Mert elhitte, ami az ígéretben volt, idejött, és bizonyosságot talált.
Mi sokszor azért maradunk boldogtalanok, mert nem lépünk a bizonyosságért, vagy mert csak a teljesülésben látunk bizonyosságot, s addig vergődünk. Mária a teljesítőre nézve lép, ezért már akkor, már a várakozásban megtalálja a bizonyosságot és az ujjongó örömöt.
Régen volt, lehet, hogy akivel vitáztunk, már nem is emlékszik rá, a várakozás öröméről beszélgettünk. Ő váltig állította, a várakozás szenvedés, kín, gyötrelem a teljesülésig. Mitől nehéz a várakozás? A teljesülés bizonytalanságtól, a vesztés és kudarc lehetőségétől. Ha valakinek a szeme a vágyottra, az ígéretre mered, az ígérőbe vetett bizalom öröme helyett, az bizony szenved, egészen a teljesülésig.
BARTALIS JÁNOS KÖNYÖRGÉS CSILLAGOKÉRT
Kihalt szívemből minden fény forrása.
Most sötét vagyok, sötét.
Sötét, mint az ég,
melynek csillagjai aludni mentek.
Most a feketeség lefeküdt.
A megpróbáltatás napjai tartanak.
Ó meddig, meddig még, Uram?
Meddig leszek még és ég föld szánandója?
Ha te adtad Uram, mulaszd el már
e balsorsot tőlem.
Hozd fel csillagjaim lelkem egére,
hogy örökké ragyogjanak.
Micsoda örömöt talál Mária?! Ujjongása ég felé szárnyal, kiemeli, múló időből, véges térből, emberi kétségekből. Ha így néznénk fel a nekünk Ígéretet Tévőre, a Beteljesítőre, a várako-zás örömével, ujjongásával... Mária szíve-lelke messze szárnyal, kezdetektől, jövendőig, bizonyságoktól, bizonyságokig...
AKKOR ÍGY SZÓLT MÁRIA: MAGASZTALJA AZ ÉN LELKEM AZ URAT, ÉS ÖRVENDEZ AZ ÉN SZÍVEM MEGTARTÓ ISTENEMBEN, MERT RÁTEKINTETT SZOLGÁLÓLÁNYA ALÁZATOS ÁLLAPOTÁRA ÍME MOSTANTÓL FOGVA BOLDOGNAK MOND ENGEM MINDEN NEMZEDÉK. MERT NAGY DOLGOKAT CSELEKEDETT VELEM A HATALMAS. SZENT AZ Ő NEVE! IRGALMA NEMZEDÉKRŐL NEMZEDÉKRE MEGMARAD AZOKON, AKIK ŐT FÉLIK. HATALMAS DOLGOKAT MŰVELT KARJÁVAL. SZÉTSZÓRTA A SZÍVÜK GONDOLATÁBAN FELFUVALKODOTTAKAT; URALKODÓKAT FOSZTOTT MEG TRÓN-JÁTŐL ÉS FELMAGASZTALTA AZ ALÁZATOSOKAT. ÉHEZŐKET TÖLTÖTT BE MINDEN JÓVAL, DE ÜRES KÉZZEL KÜLDTE EL A GAZDAGOKAT FELKAROLTA IZRÁELT, AZ Ő SZOLGÁJÁT, HOGY MEGEMLÉKEZZÉK IRGALMÁRÓL, AMINT MEGÍGÉRTE ATYÁNK-NAK ÁBRAHÁMNAK S AZ Ő MAGVÁNAK MINDÖRÖKKÉ...
Szabad megkeresnünk az ószövetségi igehelyeket, melyeket Istent magasztaló lelke idéz:
I. Mózes 17:7. Ézsaiás 41:8. Zsoltárok 89:11, 96:3, 103:17, 107:9, 147:6...
Egyes bibliakutatók szerint ez a magasztaló ének talán zsidó himnusz volt. Mária zsoltárokat idézve magasztalja Istent, ahogy Krisztus is zsoltárt imádkozik később a keresztfán...
MÁRIA PEDIG VELE MARADT MINTEGY HÁROM HÓNAPIG, AZUTÁN HAZATÉRT.
Három hónapig marad Mária Erzsébet és Zakariás otthonában. Erzsébet kilenc hónapja ta-lán éppen akkortájt telik le, ő pedig egyre bizonyosabb lehet áldott állapotában, sőt, lassan látszik is. Vajon miféle bizonyossággá lehet közben ujjongó öröme? Szüksége volt a neki örvendezőre, vele ujjongóra? Óriási szüksége. Ahogy nekünk is...
DIENES VALÉRIA BOLDOGSÁGOK
Istenem szeretlek, és nem tudom ki vagy
Kívánlak, és nem tudom miért
Megtöltöd napjaimat és éjszaka
Beléd ömlik öntudatlanságom.
Nem ismerlek - és te vagy a mindenem
Nem láthatlak - és te vagy a Napom
Nem érinthetlek - és te vagy az erőm
Mintha nem volnál - és egész létem te vagy.
Mindig várlak - pedig itt vagy velem.
Mindig enyém vagy - és sohasem elég.
Jaj, mikor jelenlétedbe öltöztetsz engem
Tudom, elvesző semmid vagyok
Együgyű, ámuló semmid
És mert tudatlan vágyódássá fogytam előtted
Rám koronázod a mennyországot...
Szeresd a szomjúságot
|
