Nem mindegy kinek a küldöttei vagyunk, küldtek-e minket, s ha igen, mire-merre küldtek.
Ki és mi tehet minket alkalmas eszközzé? Tudjuk, hogy kár vágyainkat, bizonyításvágyunkat isteni küldetésnek igazolni. Persze magunkat is, meg a másik embert is becsaphatjuk. Mert ha nincs isteni, célzó, kényszerítő erő, erőtlen, céltalan emberi produkcióvá lesz minden. Talán épp ezért annyi a hiteltelen krisztuskövető, mert isteni-erőtlenül indulunk másokért...

Jézus Krisztus testet-lelket gyógyítani, Isten országát hirdetni küldi a tizenkettőt. Miféle erőt kellene nyernünk? Készek vagyunk? Miből derül ki, ha nem? Mivel szoktuk az áldásképpen nyerhetőt-kaphatót "helyettesíteni"? Kaptunk már így mi másoktól? Mire elég a másik jóindulata, igyekezete? Mit tesz velünk az ami nem isteni? Hogyan és mivel árulja el magát?

ÉS EZT MONDTA NEKIK: AZ ÚTRA SEMMIT NE VIGYETEK, SE BOTOT, SE TÁSKÁT, SE KENYERET, SE PÉNZT. NE LEGYEN KÉT-KÉT RUHÁTOK, ÉS HA EGY HÁZBA BEMENTEK, MARADJATOK OTT VÉGIG, ÉS ONNAN INDULJATOK TOVÁBB...

Mit kell magukkal vinni a tanítványoknak? Mi teszi őket késszé, hogy lelkeket nyerjenek? Nem a látható, nem az amit kézbe vehetnek segítségül. Azért mondja, hogy semmit se vigyenek magukkal, hogy érezzék, ami kell, ami szükséges, az tőle kapott. Ha adott - v a n !

"Az Úr megismert akaratának engedelmeskedve belépek a Bethánia CE Szövetségbe... "
Ez egy belépési nyilatkozat, ez után a mondat után kellett odaírni a nevemet, ha tagja kívánok lenni, ha be kívánok lépni ebbe a szervezetbe.
Miért lépek be? Mert hívnak, mert tetszik nekem, mert, mert, mert... Nem! Pontosan ezért, amit ide írtak: Az Úr megismert akaratának engedelmeskedve...Semmi egyébért nem érdemes valahova tartoznom. Jó, hogy ők is így gondolják, ők is ezt tartják fontosnak, annyira, hogy még mielőtt bárki aláírná, rákérdezzen : így van-e? Más egyébre nincs is szükség, mint a bizonyosságra, hogy küldtek, és aki küldött, az velem lesz, van ereje, hatalma megtartani engem és másokat. Különben minden akarás erőtlen, emberivé lesz.

HA VALAHOL NEM FOGADNAK BE TITEKET, MENJETEK KI ABBÓL A VÁROSBÓL, MÉG A PORÁT IS VERJÉTEK LE A LÁBATOKRÓL, BIZONYSÁGUL ELLENÜK. EL IS MENTEK, BEJÁRTÁK A FALVAKAT, HIRDETTÉK AZ EVANGÉLIUMOT, ÉS GYÓGYÍTOTTAK MINDENÜTT.

Nem mindig úgy van velünk az Isten, hogy nyitott ajtók várnak, hogy örülnek nekünk, hogy elfogadják közvetítésünket az örömhírre nézve. Van akinek nem kell segítség, nem kell Isten, nem kell Krisztus, nem kell tanítvány, nem kell szabadulás, nem kell az üdvösség.

Krisztus erejével, hatalmával kell elhordozni az elutasítást is, a bántást, a gyűlölködést is.
Úgy olvastam az Isten népéhez tartozókról, aki gyászolt, részt vett a sírásban, az hamut hintett a fejére... Itt pedig, akit pedig kiutasítanak, az leverheti, lerázhatja mint a port, a másikért magára vettet, a készséggel vállalt közösséget, részvétet. Vajon mit kell megértenünk? Hogy ez szükséges ahhoz, hogy tudjunk tovább menni, és újra kopogtatni másutt.

KEMPIS TAMÁS KRISZTUS KÖVETÉSE

Ellenséges szavak nyílzáporában

Fiam,
állj meg keményen, és vesd belém bizalmad.
Hiszen a szó csak szó: átrepül a levegőn,
de a követ meg nem sértheti.
Ha elevenedbe talál,
gondolj arra, hogy örömest megjavulsz.
Ha lelkiismereted nem vádol semmivel,
szánd rá magad, hogy Istenért ezt is jó szívvel elviseld.
Igazán nem nagy dolog, hogy olykor-olykor
keményebb szót kell hallanod...
S vajon miért hat szívedig az ilyen semmiség,
ha nem azért, mert még test szerint gondolkodol,
és többre tartod az emberek szavát, mint kellene.
Így mivel félsz attól, hogy megutálnak,
azt sem akarod, hogy hibáidért megrójanak,
s azonnal olcsó mentségek mögé bújsz...
Lám, kerülni akarod azt, hogy megalázzanak,
hogy hibáid miatt megszégyenülj,
nyilvánvaló tehát, hogy nem vagy igazán alázatos...
De figyelj az én szavamra,
akkor nem háborít majd ezer emberi szó sem.
Ha mindent összehordanának is ellened,
amit csak gonoszság kigondolhat,
mit árthat neked,
ha mind hallatlanra veszed,
s egy szálkánál többre nem becsülöd?
Vajon kihúzhatják-e csak egy szál hajad is?
De akinek nincs helyén a szíve,
s tekintetét nem Istenre veti,
azt könnyen megrendíti a gyalázkodó
emberi szóbeszéd.
Aki viszont énbennem bízik, s nem vigyáz
kényesen a maga becsületére,
azt emberektől való félelem meg nem köti.
Mert én minden titoknak bírája és ismerője vagyok,
tudom, mi hogy esett, ki sértett, ki tűrt.
Tőlem való az a mondás:
én engedtem, hogy ez megessék,
s így nyilvánvalóvá legyen,
mi szándék munkál sokak szívében.
Én ítélem meg, ki bűnös, ki ártatlan,
de előbb mind a kettőt próbára vetem,
azért nem nyilvánítom ki ítéletemet.
Az emberek tanúbizonysága sokszor megcsal,
az én ítéletem igaz, állandó, nem másítható.
Többnyire titokban marad,
egy-egy tételét kevesen ismerik,
de sosem téved, nem is tévedhet,
akkor sem, ha igazságtalannak tűnik fel a balgák előtt.
Hozzám kell hát fordulnod minden ítéletben,
ahelyett hogy saját tetszésedre támaszkodnál.
Az igaz ember nem vall szégyent,
akármit mér is rá az Isten.
Ha valamit igaztalanul fölhoznak ellene,
nem sokba veszi.
De akkor sem vigad hívságosan,
ha mások okosan szót emelnek érte.
Mert váltig arra gondol, hogy én vagyok a szívek
és vesék vizsgálója,
aki nem külső szí és emberi látszat szerint ítélek...

Uram Isten,
igaz, hatalmas és türelmes bíró,
ki jól tudod, milyen gyarló és álnok az ember;
légy erősségem, hogy minden bizalmamat
beléd vethessem,
mert nem elég biztonság nekem a lelkiismeretem.
Te tudod, amit én nem tudok...
többet ér nekem a fogyhatatlan irgalmad,
amely bocsánatot ígér,
mint az én vélt igazságom, amely lelkiismeretem
félhomályos titkait védelmezi...
mert irgalmad nélkül előtted semmi élő
igaznak nem bizonyul.

MINDEZT MEGHALLOTTA HERÓDES, A NEGYEDES FEJEDELEM, ÉS ZAVARBAN VOLT, MIVEL NÉMELYEK AZT MONDTÁK, HOGY JÁNOS TÁMADT FEL A HALÁLBÓL, NÉMELYEK PEDIG, HOGY ILLÉS JELENT MEG. MÁSOK PEDIG, HOGY A RÉGI PRÓFÉTÁKK KÖZÜL TÁMADT FEL VALAMELYIK. HERÓDES AZT MONDTA: JÁNOST ÉN FEJEZTETTEM LE. DE KI EZ, AKIRŐL ILYEN DOLGOKAT HALLOK? ÉS AZON VOLT, HOGY ŐT LÁSSA.

Mindenki szíve szabadsága, (rabsága) lelkiismerete szerint felel arra amit érez, amit hall.
Heródes saját lelkiismerete ellen harcol. Nem Jézust akarja megismerni, hanem azt, aki az általa megöletett Keresztelő János szerinti élet lehetőségét hirdeti...Nem Jézussal akar találkozni, hanem tudni akarja (megítélni) kicsoda ő? János szelleme, mely őt kísérti, vagy netán Illés lelke, ahogy mások gondolják, avagy más prófétáé?

Szerdán volt nálam egy óvodás csoport. Arról beszélgettünk, minek hol a helye, a gyufának, szemüvegnek, ceruzának, szappannak,... és párosítani kellett a dobozt, a tokot, a tolltartót... Azt kérdeztem aztán, hol a helye az embernek? Sokféle válaszuk volt: házban, szobában, ágyban, széken, munkahelyen, óvodában... aztán egy kisfiú azt mondta: a sarokban.

Helye van ott az embernek, vagy épp a helyét veszített ember kerül oda? Heródes olyan helyét veszített ember, aki elbújik maga elől is, és les azokra, akik a helyükön vannak...

AZ APOSTOLOK VISSZATÉRVE BESZÁMOLTAK NEKI MINDARRÓL, AMIT CSELEKEDTEK. AKKOR MAGA MELLÉ VETTE ŐKET, ÉS VISSZAVONULT VELÜK MAGÁNOSAN EGY BETSAIDA NEVŰ VÁROSBA. AMIKOR PEDIG A SOKASÁG MEGTUDTA EZT, UTÁNAMENTEK, ÉS Ő MAGÁHOZ ENGEDTE ŐKET. BESZÉLT NEKIK AZ ISTEN ORSZÁGÁRÓL, ÉS AKIKNEK GYÓGYULÁSRA VOLT SZÜKSÉGÜK, AZOKAT MEGGYÓGYÍTOTTA.

Mintha a küldés és küldetés igazi arca bukkanna elő. Elvonulnak, hogy elcsendesedjen bennük, mind ami történt, hogy megállhassanak Isten előtt együtt. És az erre szomjazók, a hiánnyal küszködők, a többre vágyakozók jönnek, jönnek utánuk. UTÁNAMENTEK, ÉS Ő MAGÁHOZ ENGEDTE ŐKET... Ez az igazi hely, Jézust kezébe ajánlva magunkat, addig menni utána, míg rá nem találunk, hogy magához öleljen, megszabadítson, meggyógyítson, s közelében megfeledkezzünk mindenről: az idő múlásáról, éhségről, szomjúságról...

A NAP MÁR HANYATLANI KEZDETT, ÉS A TIZENKETTŐ ODAMENT HOZZÁ, ÉS AZT MONDTA NEKI: BOCSÁSD EL A SOKASÁGOT, HADD MENJENEK EL A KÖRNYEZŐ FALVAKBA ÉS TANYÁKRA, HOGY SZÁLLÁST ÉS ÉLELMET KERESSENEK MAGUKNAK, MERT ITT PUSZTA HELYEN VAGYUNK. Ő PEDIG AZT MONDTA NEKIK: ADJATOK NEKIK ENNI TI. DE ŐK ÍGY FELELTEK: NINCS NEKÜNK CSAK ÖT KENYERÜNK ÉS KÉT HALUNK, HACSAK EL NEM MEGYÜNK, ÉS ELEDELT NEM VÁSÁROLUNK ENNEK AZ EGÉSZ NÉPNEK. MERT MINTEGY ÖTEZER FÉRFI VOLT OTT.

Mivel számolnak a tanítványok? Azzal, ami megfogható, ami látható, ami kevés. Pedig már megélhették, milyen, amikor Krisztus ad, amikor ő erővel és hatalommal megáldva küld .
Jézus Krisztus látja, amit lát, érti amit ért, és lépi azt, amit akkor értük léphet. A tanítványaiért és a köréjük gyűlt éhes sokezerért.

SZÓLOTT A TANÍTVÁNYAINAK: ÜLTESSÉTEK LE ŐKET CSOPORTOKBAN, ÖTVENÉSÉVEL. ÍGY CSELEKEDTEK, ÉS MINDNYÁJUKAT LEÜLTETTÉK. Ő PEDIG VETTE AZ ÖT KENYERET ÉS A KÉT HALAT, FELTEKINTETT AZ ÉGRE, MEGÁLDOTTA ÉS MEGTÖRTE, MAJD ODAADTA A TANÍTVÁNYOKNAK, HOGY TEGYÉK A SOKASÁG ELÉ. ETTEK AZÉRT, ÉS JÓL LAKTAK MINDNYÁJAN, ÉS FELSZEDTÉK A MARADÉKOKAT TIZENKÉT KOSÁRRAL.

Megáldotta és odaadta. A kezéből való, a megáldott és odaadott az, ami megelégít, éltet, elevenít, amiből jut bőven, és marad akkor is, ha mind odaadtam, ha mind szétosztottam. TIZENKÉT KOSÁRRAL marad... Hányan osztottak? Ha merném érteni, hinni, lépni...

Ablonczy Ágnes