Ha azt kérdezné tőlem valaki, miféle öröm vitt Jézus Krisztushoz, miféle gyümölcsei voltak bennem a hálaadásnak, vajon mit sorolnék, sorolnék-e valamit? Átragyog rajtunk a fény, amivel megajándékoz minket? Miféle krisztuskövetők, miféle keresztyének vagyunk?

Ő PEDIG EZT MONDTA NEKIK: LÁTTAM A SÁTÁNT VILLÁMKÉNT LEESNI AZ ÉGBŐL. LÁTJÁTOK, HATALMAT ADTAM NEKTEK, HOGY KÍGYÓKON, SKORPIÓKON TAPODJATOK, ÉS AZ ELLENSÉG MINDEN EREJÉN, ÉS SEMMI SE ÁRTHAT NEKTEK.

Hogyan felel a neve által gyógyító erő hatalmán, az eredményes ördögűzés után visszatérő, lelkesedő, örvendező hetvennek Jézus? Miféle válasz, miféle felelet ez?

LÁTTAM A SÁTÁNT VILLÁMKÉNT LEESNI AZ ÉGBŐL... Hogy kerül ez ide? Miről beszél?

Jézus Krisztus látja, amit ők nem, tudja, amit ők nem, hogy amiben győztesek, amire nézve most örvendeznek, a Jézus nevére való visszakozás, a meghátrálás, a lelkeket rabul ejtő, megszálló hatalommal szembeni siker múló, mert van és lesz még újabb, meg újabb tért és lelkeket követelő támadása az ördögnek, míg le nem vettetik örökre.

DE NE EZEN ÖRÜLJETEK, HOGY A LELKEK ENGEDELMESKEDNEK NEKTEK, HANEM INKÁBB AZON ÖRÜLJETEK, HOGY A NEVETEK FEL VAN ÍRVA A MENNYBEN...

Van a táskámban egy mappa, melyben névsorok vannak. Kis és nagy családomhoz tartozóké, a bibliakörösöké, az ifjú táborosoké, az irodalmi körösöké... Kik szerepelnek, kiknek a nevét írom oda? Akikkel találkoztam, akik hozzám tartoznak, akiket számon tartok, akikért felelős vagyok, akik fontosak nekem, akiket vállalok...

Jó annak, akit számon tartok? Annyira, amennyire fontos, neki az én szeretetem, figyelmem. Van aki többre becsüli, van aki kevesebbre. De ez nem változtat azon, hogy ha fel van írva nálam a neve, számíthat rám abban, amire nézve vállaltam. Lehet élni vele és visszaélni is.

Jó annak, akinek a mennyei könyvben, az Élet könyvében van feljegyezve a neve, akit Isten tart számon, akire ő figyel, aki neki fontos, akiért ő vállal felelősséget? Annyira jó ez nekem, amennyire becsülöm. Akinek ez nem jelent semmit, nem vágyik rá. Vajon felfogjuk mit jelent ez a számontartás?

Mintha az előbbi példára nézve, a díjazott többre értékelné a díjat, mint azt, aki díjazhatóvá tette, mert szólt érte. Fontosabb a díj, mint az, aki és ami miatt kapta? Persze lehet nem tudni erről, megfeledkezni erről, és bezsebelni a dicséreteket. A tényen persze nem változtat. Ha az, aki szólt érte, többé nem szól, nem kap díjat, milliókat alkotásaiért. Aki így kapta, akit nem érdemeiért, hanem méltatlan volta ellenére díjaztak valaki másnak érdemeiért és hatalmi szóval, az hiába büszke a díjra, hiába a produktumára, neki nem is a teljesítőképességére kell vigyázni, hanem arra, aki őt számon tartja, aki szól érte, aki őt méltatlanul kiemelheti a méltatlanságból.

A tanítványok annak örülnek, ami ennek épp következménye, s nem annak, amiből ez következik, hogy nevük fel van jegyezve a mennyben. Pedig a jövendőre nézve, a későbbi harcra, sikerre, avagy kudarcra nézve a megtartó reménység forrása, hogy számon vannak tartva, s nem az, amit teljesítettek, amit az emberek értékelnek, s ideig-óráig számon tartanak...

Mi a legfontosabb kérdés? Fel van írva a nevem? Számon tartanak-e a mennyei könyvben?
Kiét jegyzik fel? Nem a teljesítőkét, nem a megfelelőkét, hanem a hit által megszabadultakét, a kegyelem, a váltság által megelevenülőkét. Mit üzen nekünk a minket számon tartó?

"Tudom a te cselekedeteidet, az a neved hogy élsz, pedig halott vagy. Ébredj fel...Aki győz, az fehér ruhába öltözik, és annak nevét nem törlöm ki az élet könyvéből, és vallást teszek az ő nevéről az én Atyám és az ő angyalai előtt..." Jelenések 3:2-6.

Keresztyének vagyunk. Az a nevünk, hogy Krisztusból élünk. Csak a nevünk az, hogy élünk? Halálos bűnbánat és életet adó váltság által születtünk újjá? Van fehér ruhánk? Legyőzhette Krisztus szeretete és világossága a rejtőzködés-önigazolás kényszerét, a sötétség hatalmát?

ABBAN AZ ÓRÁBAN FELUJJONGOTT JÉZUS A SZENTLÉLEK ÁLTAL, ÉS ÍGY SZÓLT: HÁLÁT ADOK NEKED ATYÁM, MENNYNEK ÉS FÖLDNEK URA, HOGY ELREJTETTED EZEKET A BÖLCSEK ÉS OKOSAK ELŐL, ÉS KINYILATKOZTATTAD A GYERMEKDED LELKŰEKNEK. IGEN, ATYÁM, MERT ÍGY VOLT KEDVES TE ELŐTTED. MINDENT NEKEM ADOTT ÁT AZ ÉN ATYÁM, ÉS SENKI SEM TUDJA KICSODA A FIÚ, CSAK AZ ATYA, CSAK A FIÚ, ÉS AZ, AKINEK A FIÚ KI AKARJA NYILATKOZTATNI.

Szabad a hetven örvendező örömét és Jézusét együtt látnunk. A hetven örül a tőle kapott erőnek, ő pedig ujjongva örül, hogy kaphatják, vihetik, és hálát ad az Atyának, aki ezt adja...
Hogy nem kell hozzá bölcsesség, nem kell hozzá különös tehetség, nem kell hozzá semmi erőnkön felüli - a j á n d é k ! Krisztus öröme, hogy adható, a miénk, hogy kapható...

FELUJJONGOTT JÉZUS A SZENTLÉLEK ÁLTAL.... más fordításban: örvendezett Jézus...
Nem igen tudok még egy olyan bibliai részről, mely ilyen módon számol be Jézus örömteli ujjongásáról. Emberi testbe zártan éli meg a csodát, a Szentlélek általit, azt, amiért indult, azt ami az Istennel való összekötöttségben teljesednik. Hogy fejezi ki örömét? Hálát ad érte az Atyának. Azért amit érezhet, láthat a kinyilatkoztatás itt feltündöklő világossága által.

Milyen különös pillanat lehetett Krisztusnak ez, mikor a szavára elindultak, akik önmagukban kevesek, alkalmatlanok, erőt nyernek, erőt visznek tovább, s visszatérnek a bizonyossággal.
A felfoghatatlannal ajándékozódnak meg. Az ész számára befogadhatatlant nyerik el azok, akik gyermeki lelkűek, megajándékozhatók az ésszel fölfoghatatlannal. Hisz az emberileg megismerhetőbe, a tudhatóba, a bizonyíthatóba vetett hit, épphogy a fölfoghatóba ütközik, átléphetetlen akadállyá lesz.

"Ma már világos előttem, hogy miért szerette Jézus a karon ülő kisdedeket, s miért sóhajtott akkorát, mondván: "Hálákat adok néked Atyám, mennynek és földnek Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek elől, és a kisdedeknek megjelentetted." Nem kétséges, aki hisz, Isten jelenlétében van, a Tűz közvetlen közelében. ...
Másfelől alighanem az Úristen egyik legirgalmasabb gondolata volt a hitet arra a polcra helyezni, amit az okosok nem érhetnek el, még akkor se ha lábujjhegyre vagy akár a fejük tetejére állanak, de a sükebókák meg a bölcsisek, meg a halálra szánt kétségbeesettek akkor lelik meg, amikor tetszik, ingyen és a legkisebb fáradozás nélkül. Ez nem emberi bölcsesség, hanem Isten ereje. Felülről való..." Kornis Mihály - Hinni

MAJD A TANÍTVÁNYOKHOZ FORDULVA, CSAK NEKIK MAGUKNAK, EZT MONDTA: BOLDOG AZ A SZEM, AMELY LÁTJA, AMIT TI LÁTTOK. MONDOM NEKTEK, HOGY SOK PRÓFÉTA ÉS KIRÁLY KÍVÁNTA LÁTNI AZT AMIT TI LÁTTOK, DE NEM LÁTTÁK, ÉS HALLANI AMIT TI HALLOTOK, DE NEM HALLOTTÁK.

Boldogok vagyunk, hogy látunk, hogy hallunk, hogy szeretnek minket, hogy figyelnek ránk?
Megérdemelhetetlen, felfoghatatlan, hihetetlen örömben, isteni ajándékban van részünk.
Mindenkinek, aki vágyakozik rá, mert ezért jött Jézus, mert az Atya ajándékozni akar általa.
Tele van a szívünk örömmel, hálával, hogy hallhatunk, hogy láthatunk, elevenedhetünk?

Ablonczy Ágnes