|
Újszövetség - Lukács 11:14-26.
ÉS ÖRDÖGÖT ŰZÖTT KI, MELY NÉMA VOLT. MIKOR PEDIG KIMENT AZ ÖRDÖG, MEGSZÓLALA A NÉMA, ÉS A SOKASÁG CSODÁLKOZOTT. NÉMELYEK AZT MONDTÁK KÖZÜLÜK: BELZEBÚB ÁLTAL, AZ ÖRDÖGÖK FEJEDELME ÁLTAL ŰZI KI AZ ÖRDÖGÖKET. MÁSOK MEG KÍSÉRTETTÉK ŐT, ÉS MENNYEI JELT KÍVÁNTAK TŐLE. Ő AZONBAN ISMERVÉN GONDOLATAIKAT, AZT MONDTA NEKIK: MINDEN ORSZÁG, AMELY ÖNMAGÁVAL MEGHASONLIK, ELPUSZTUL, ÖSSZEOMLIK BENNE MINDEN HÁZ HA A SÁTÁN ÖNMAGÁVAL MEGHASONLIK, HOGYAN ÁLLHAT MEG AZ ORSZÁGA? TI AZT MONDJÁTOK, HOGY ÉN BELZEBUB ÁLTAL ŰZÖM KI AZ ÖRDÖGÖKET. ÉS HA ÉN BELZEBUB ÁLTAL ŰZÖM KI AZ ÖRDÖGÖKET, A TI FIAITOK KI ÁLTAL ŰZIK KI? ENNÉLFOGVA ŐK MAGUK LESZNEK BÍRÁITOK. HA PEDIG ISTEN UJJÁVAL ŰZÖM KI AZ ÖRDÖGÖKET, KÉTSÉG NÉLKÜL ELÉRKEZETT HOZZÁTOK AZ ISTEN ORSZÁGA. MIKOR AZ ERŐS EMBER FEGYVERESEN ŐRZI A MAGA PALOTÁJÁT, BIZTONSÁGBAN VAN A VAGYONA. DE HA NÁLA ERŐSEBB EMBER TÖR REÁ, ÉS LEGYŐZI ŐT, AKKOR ELVESZI MINDEN FEGYVERÉT, AMELYBEN BÍZOTT, ÉS SZÉTOSZTJA, AMIT ZSÁKMÁNYOLT. AKI NINCS VELEM, ELLENEM VAN, ÉS AKI NEM GYŰJT VELEM, TÉKOZOL. MIKOR A TISZTÁTALAN LÉLEK KIMEGY AZ EMBERBŐL, VÍZ NÉLKÜLI HELYEKEN JÁRKÁL NYUGALMAT KERESVE; ÉS MIKOR NEM TALÁL, AZT MONDJA: VISSZATÉREK A HÁZAMBA, AHONNÉT KIJÖTTEM. ÉS MIKOR ODAMEGY, KISEPERVE ÉS FÖLÉKESÍTVE TALÁLJA AZT. AKKOR ELMEGY, VESZ MAGA MELLÉ MÁS HÉT LELKET, NÁLÁNÁL GONOSZABBAKAT, BEMENNEK, ÉS OTT LAKNAK, ÉS ANNAK AZ EMBERNEK UTÓBBI ÁLLAPOTA ROSSZABB LESZ AZ ELSŐNÉL.
ÉS ÖRDÖGÖT ŰZÖTT KI, MELY NÉMA VOLT. MIKOR PEDIG KIMENT AZ ÖRDÖG, MEGSZÓLALA A NÉMA, ÉS A SOKASÁG CSODÁLKOZOTT. NÉMELYEK AZT MONDTÁK KÖZÜLÜK: BELZEBÚB ÁLTAL, AZ ÖRDÖGÖK FEJEDELME ÁLTAL ŰZI KI AZ ÖRDÖGÖKET
Lehet Jézus ellen kiáltó lélektől megszabadulva békét, csendet találni, és lehet néma lélektől megszabadulva hallható szóval hálát adni. Ez is, az is, Isten erejéről beszélhet. Aki egyiket se tapasztalta, értetlenül vetheti el akár mindkettőt. Aki csak az egyik, vagy másik módot tapasztalta, elutasíthatja amit nem ismer, nem tapasztalt, ördöginek is nevezheti. Ha megkötjük magunkat az általunk ismerttel, lelkünk nem lesz szabad arra, amit éppen megérezhetne.
Vannak néma angyalai a Sátánnak, gyötörhetnek minket. Némák, (nem adnak jelt magukról) de fogva tartják gondolatainkat, akaratunkat, fantáziánkat... nem eresztenek. Csak Krisztus ereje által szabadulhatunk meg tőlük. Lelkünket kötözik valamivel, amelytől olyan táplálékra leszünk éhesek, amivel nem lakunk jól, csak éhesebbek leszünk, kielégíthetetlenül... Biztos éreztük már, a siker, dicséret, teljesítmény, elismerés sosem elégít meg, mindig többet áhítunk, bármennyit kaptunk, s észre se vesszük, elégedetlenné, keserűvé, gyűlölködővé tesz...
Egy temetésre kellett mennem Kecskemétre. Eszembe jutott valaki, aki az utóbbi esztendőben hátat fordított irodalmi körünknek. Nem jelentette be, nem mondta miért, - csak nem jött. Közös ismerősünket temették, hát felhívtam telefonon, és helyet ajánlottam az autómban. Meglepődött, érződött, nem számított a lehetőségre. Én meg bizakodva azt gondoltam, talán oldhatom így ami miatt eltávolodott. Odafelé úton végig ő beszélt, visszafelé is, dőlt belőle a szó, érteni véltem, talán nem igen jár máshova, s most teheti...
Utunk utolsó harmadában azt kezdte el mondani miért nem jár közénk, s az érvek közt épp azt, hogy körünkben senki se figyel a másikra... Akkor kérdeztem: te figyelsz másokra? Ezen a többórás úton, megkérdeztél engem mi van velem, és a körrel? Akkor ő elkezdte igazolni, hogy mindent tud a körről, új kötetem megjelenését is, várta volna, hogy adjak ajándékba... Újabb vádak következtek, azt sem vette észre, hogy elárulja, kikkel "szövetkezik", kiktől értesül mindenről, annyira rabja saját hiúságának és sikervágyának, hogy észre se vette hogyan, mivel leplezte le saját magát és társai hamisságát...
Rab, bár tán nem is tud róla. Ha másokban, lehetőségek hiányában keressük boldogtalanságunk sikertelenségünk, keserűségünk okait, mindig vádolunk valakit, önmagunkat pedig igazoljuk, igazolni próbáljuk. Az embernek nincs lehetősége szabadulásra, ha magával nem tud szembesülni, ha nem ébred rá, hogy rab, hogy miféle lelke elleni lélek gyötri, kötözte meg...
MÁSOK MEG KÍSÉRTETTÉK ŐT, ÉS MENNYEI JELT KÍVÁNTAK TŐLE...
Mi a jele az Istentől való erőnek? Nem maga a gyógyulás, s hogy a gyógyult Istent dicséri szívvel-lélekkel? Mennyei jelt kívánnak az írástudók, az okosok, a képzettek, akik többnek gondolják magukat másoknál. És épp ez a több az akadálya annak, hogy lássák az istenit. Nem veszik észre, kit bírálnak, elképzeléseik és elvárásaik vannak. Ráadásul működő erőt látnak, féltékenyek rá, ezért vakok, képtelenek arra, hogy Krisztusban lássák a Messiást...
Egy papot hallgattam. Jó volt hallgatni. Miért? Éreztem, lelke Isten felé nyílik, bele tud ölelni minket reménységébe, szeretetébe. Később a nyelveken szólás ajándékáról beszélt, ami annak van aki kéri, akinek adatik. Én sose vágytam rá. Mondhatom azt, - mert tőlem idegen, - hogy nem Isten Lelkétől való? Nem. A gonosz lélektől az való, ami nem Istenhez vonz, nem hozzá köt, nem Őt dicséri...A gonosz lélek nevén nevezi Krisztust, mert eltaszítaná magától, mert fél tőle, mert menekül előle... - így ad magáról jelt. Akár bennünk, akár másokban.
v
Ő AZONBAN ISMERVÉN GONDOLATAIKAT, AZT MONDTA NEKIK: MINDEN ORSZÁG, AMELY ÖNMAGÁVAL MEGHASONLIK, ELPUSZTUL, ÖSSZEOMLIK BENNE MINDEN HÁZ
HA A SÁTÁN ÖNMAGÁVAL MEGHASONLIK, HOGYAN ÁLLHAT MEG AZ ORSZÁGA?
Ismeri a farizeusok gondolkodását, okoskodó igazolásaikat, s a saját okoskodásuk ellentmondásaival szembesíti őket. Az uralkodik, akinek hatalmat, teret adtak. Ha valakinek az élete fölött gonosz lélek uralkodik, annak jele az igazolásvágy, békétlenség, féltékenység, félelem, irigység... Ha megszűnik ilyen lenni, akkor valaki megszabadította. Lehetetlenség azt gondolni, hogy az irigység, önféltés, féltékenység, hiúság, bizonyításvágy, szerzésvágy... ébresztője épp ezektől szabadítana meg minket? Nem érdeke! Miért tenné? Mi mindent szeretnénk s nem tudunk nem akarni, nem tenni, nem elvárni, nem szóvá tenni...
Jellemző a "néma ördögök" általi lelki rabokra, hogy érdekeltté válnak valamire nézve, és ez az érdekeltség, lelki szomjúság, belső elvárás, jóról-igazról való elképzelés... szabja meg magatartásukat, viszonyulásaikat. Nem is tudnak másképp felelni, akár tudják, akár nem.
Magáért való lesz az ember, érdekei miatt lelkét, lelke tiszta látását veszti el. Pl. a karrierre áhító ember mindig arra hajlik, ami neki segíthet, azokkal barátkozik, akiktől ő vár valamit. De csak addig, míg várhat tőlük valamit, s mindig meg tudja indokolni, - még maga előtt is, - miért teszi. Akik megszabadultak, megérzik az ellenmondásosság, a meghasonlás jelenlétét.
JÓZSEF ATTILA MINDEN RENDŰ EMBERI DOLGOKHOZ
Van egy színház, végtelen és mibennünk lakik,
Világtalan angyalaink játszogatnak itt,
Nyugtalanok, szerepük egy megfojtott ima.
És a dráma mindig mindig csak tragédia.
És az ember, szegény ember csak lapul belül,
Benn, magában s ezer arccal egymagában ül,
Három láng no homlokából, zengo, mély virág
És zokognak, elzokogják a litániát:
"Én csak voltam! - Én, jaj, vagyok! - Én meg csak leszek!
Leszaggattak, elültettek, fognak rossz kezek,
Életünk az ember kedve, hanem hol van o,
Hol az ember? Hát hiába teremtett elo?"
És az ember, szegény ember, csak lapul belül,
Feje körül zengo szavak villáma röpül;
No most, no most fölszáll majd az igazi ima!
És a dráma mindig mindig csak tragédia.
Jön a gond és jön az asszony, jön a gyávaság,
Jön a kétség, jön a vágy és jön az árvaság
S valamennyi fölsikolt és eggyé alakul:
Magad vagy és magad maradsz magadnak rabul!...
Világtalan angyalaink sugárlábakon
Átugranak a világi köntörfalakon,
Fölkapják és fölhajítják hozzánk szíveink
S fölkapnak és eldobnak a szívünkbol megint.
És muszáj és meg kell tenni, szólni valamit,
Ami vagyok, gyémánt, amely látóra vakit,
Az egyetlent, ezt a soha nem látott rabot!
S dadogok már, dadogok, de - magamban vagyok.
Ó angyalok, segítsetek. Hol van az a fény,
Amelyikről tudtam egyszer, hogy az az enyém,
Amelyik majd szól helyettem. Az álom fia!...
És a dráma mindig mindig csak tragédia.
S elmegyek és másik jön és az is én vagyok:
Elsiklanak talpam alatt sziklás századok -
Mit akarok? s akarjak-e? Mi az az örök?
S könnyű porban hullnak reánk az örök rögök.
Tiszta gyümölcs, férges gyümölcs egy ágon terem
S könnyen adják, könnyen veszik, de mi lesz velem?...
Pokolbeli gonosz tenger vonagló agyunk
S világtalan angyalaink mi magunk vagyunk.
TI AZT MONDJÁTOK, HOGY ÉN BELZEBUB ÁLTAL ŰZÖM KI AZ ÖRDÖGÖKET. ÉS HA ÉN BELZEBUB ÁLTAL ŰZÖM KI AZ ÖRDÖGÖKET, A TI FIAITOK KI ÁLTAL ŰZIK KI? ENNÉLFOGVA ŐK MAGUK LESZNEK BÍRÁITOK. HA PEDIG ISTEN UJJÁVAL ŰZÖM KI AZ ÖRDÖGÖKET, KÉTSÉG NÉLKÜL ELÉRKEZETT HOZZÁTOK AZ ISTEN ORSZÁGA.
Ha valaki szabaddá lett szorongásaitól, kényszereitől, sértettségétől, bizonyításvágyától, hiúságától, érdekeitől, s ennek valóságos jelei észlelhetők, az a szabadítóról, és szabadításról szól, s nem arról a valakiről, aki ezzel tudta nélkül megkötözte az embert! Kétség nélkül Isten országa közelített el, az ő Lelkének ereje tehet csak szabaddá a megkötözöttségtől. Akit Krisztus szabadít meg, az valósággal szabad lesz. Ahogy Máté, a vámszedő rögtön osztani kezdi vagyonát. Azt a vagyon, melyet népe elárulásával szerzett. Miért osztja? Mert végre lát, és ez a krisztusi látás szabaddá tesz, osztani kényszeríti.
Meglátogattam a barátnőmet. Aki csodával határos módon gyógyult, akinek eltűntek rákos daganatai, melyeket már gyógyíthatatlannak gondoltak az orvosok. Egyszer csak azt mondta nekem, ott az örömteli beszélgetés közben, úgy érzi, nem válaszolok a kérdéseire. Meghökkentem. Lehetséges ez? Mire nem válaszoltam? - kérdeztem. Soha, semmire, - mondta ő. Nehéz gondolat. Azt mondtam akkor erre, ha így is volt, egyáltalán nem volt szándékos... Kérdezz, - mondtam aztán - ígérem, válaszolok, ahogy tudok! Hazatérve újra eszembe jutott. Tényleg így volt, vagy csak nem értettük egymást? Lehet, hogy számára akkor nem lehetett válasz az, amit én válaszként írtam? Nem értett, és én se érthettem, mert más elképzeléseink voltak az életről? Most másképpen lát? Azért kérdez, mert kell a válaszom, az én életem megoldása, meri jeleit hinni, remélni, elfogadni? Közel érkezhet hozzá Isten országa?
MIKOR AZ ERŐS EMBER FEGYVERESEN ŐRZI A MAGA PALOTÁJÁT, BIZTONSÁGBAN VAN A VAGYONA. DE HA NÁLA ERŐSEBB EMBER TÖR REÁ, ÉS LEGYŐZI ŐT, AKKOR ELVESZI MINDEN FEGYVERÉT, AMELYBEN BÍZOTT, ÉS SZÉTOSZTJA, AMIT ZSÁKMÁNYOLT. AKI NINCS VELEM, ELLENEM VAN, ÉS AKI NEM GYŰJT VELEM, TÉKOZOL..
A szabad ember jellemzője, hogy oszt, oszt, oszt, amit eddig görcsösen markolt mások elől, azt osztani tudja, amitől reszketett, attól nem reszket többé, amiben szüntelen igazolást keresett, azt többé nem akarja folyton igazolni, amiben nem engedett másoknak eddig, abban tud most engedni... Mert megszabadították, mert szabad. Többé nem magáért, hanem másokért él. Szabaddá lett szíve kényszeríti erre. Ha kényszerítheti, ha legyőzte az isteni szeretet.
Levelet kaptam. Valakitől, akivel nyáron Piliscsabán találkoztam. Nehéz élete volt, aminek kitörölhetetlen-keserves nyomait láthatóan hordozta. Kérte tőlem, s én pár napja el is küldtem neki új verseskötetemet. A borítékon egy matrica, nyíló virág és alatta egy bibliai idézet: Jézus Krisztus Úr! (Fil.2:11.) Idéznék a leveléből, mert arról szól, hogyan szabadít Krisztus:
"...Hálát adok az Úrnak, hogy azokat az érzéseket, amit én is érzek...meg tudod fogalmazni ... örülök, hogy találkozhattam veled Piliscsabán és hallhattam bizonyságtételeidet... Nem lehetek eléggé hálás az Úrnak, hogy nekem, akinek hivatalosan csak a kisfiam a családom, ennyi lelki testvérem lett ...megismerhettem a Harsányi családot. Sokszor találkozunk, beszélünk telefonon. Olyan jó látni, hogy mindennapjaikban is ott az Úr, hogy nem csak beszélnek róla... Annyi mindent megtapasztaltam én is... Megszabadított a tévé rabságából, az anyagi dolgok miatti aggódástól. Annyira valóságos az Ő jelenléte az életemben, a kisfiam életében... Olyan békességet kaptam Tőle, amit azelőtt soha nem tapasztalhattam meg..."
MIKOR A TISZTÁTALAN LÉLEK KIMEGY AZ EMBERBŐL, VÍZ NÉLKÜLI HELYEKEN JÁRKÁL NYUGALMAT KERESVE; ÉS MIKOR NEM TALÁL, AZT MONDJA: VISSZATÉREK A HÁZAMBA, AHONNÉT KIJÖTTEM. ÉS MIKOR ODAMEGY, KISEPERVE ÉS FÖLÉKESÍTVE TALÁLJA AZT. AKKOR ELMEGY, VESZ MAGA MELLÉ MÁS HÉT LELKET, NÁLÁNÁL GONOSZABBAKAT, ÉS BEMENNEK, ÉS OTT LAKNAK, ÉS ANNAK AZ EMBERNEK UTÓBBI ÁLLAPOTA ROSSZABB LESZ AZ ELSŐNÉL.
Ha Krisztus megszabadít, élnem kell ezt a szabadságot, az Ő országát, az Ő uralkodásának erejét, mert ha nem, rabul ejtenek a gonosz lelkek, és gonoszabb lesz az életem, mint előtte. Miért? Valami olyanfélét érzek, hogy aki később nem éli ezt a szabadságot, szabadító erejét Krisztusnak, csak úgy beszél róla, mint ami az övé, belevész magába a bizonyításba, annak bizonyításába, hogy benne van abban, amiről csak tud, amiben nincs többé, s ez az állapot azért gonoszabb az előzőnél, mert épp az igazolás miatt vész el szabadulási lehetősége. Meghasonlott ország az, ahol dísznek van a király, ahol nem uralkodhat. Meghasonlott az a keresztény, aki csak szokásokat tart be, tudja, de nem éli Krisztus uralmát, aki csak formailag, látszat szerint tartozik uralma alá, s éli tovább addigi életét, önmagáért, saját érdekeiért.
JÓZSEF ATTILA A HETEDIK (részlet)
E világon, ha ütsz tanyát,
hétszer szüljön meg az anyád!
Egyszer szüljön égő házban,
egyszer jeges áradásban,
egyszer bolondok házában,
egyszer hajló, szép búzában,
egyszer kongó kolostorban,
egyszer disznók közt az ólban.
Fölsír a hat, de mire mégy?
A hetedik te magad légy!
Ellenség ha elődbe áll,
hét legyen, ki előtalál.
Egy ki kezdi szabad napját,
egy, ki végzi szolgálatját,
egy, ki népet ingyen oktat,
egy, kit úszni vízbe dobtak,
egy, ki magva erdőségnek,
egy, kit őse bőgve védett,
csellel, gánccsal mind nem elég, -
a hetedik te magad légy...
Különös vers a hétről, arról, hogy odaadásban semmi sem elég. A teljesülés az, ha magamat adom oda. Mi tehet mindent-odaadóvá? Megéltem a másféle, az isteni születés kínját? Nem csupán a testét, a vágyét is, az akaratét, a reménységét... Ráfelelek-e szeretetére magammal? Mert erőnket meghaladó az emberi életút beteljesítése. Ha nem bízom egészen arra magamat, ki által újjászülettem, épp magam igazába, saját teljesítésembe vetett hitem tesz rabbá, s vallásosságom ezer jele közben is elveszhet a gyümölcsöző élet lehetősége.
Ablonczy Ágnes
|
