49. Jaj nektek farizeusok, törvénytudók

Újszövetség - Lukács 11:37-52

TÁRSALKODÁS KÖZBEN EGY FARIZEUS KÉRTE ŐT, HOGY EBÉDELJEN NÁLUK. ÉS Ő BEMENT, ÉS ASZTALHOZ TELEPEDETT. A FARIZEUS PEDIG ELCSODÁLKOZOTT, MIKOR LÁTTA, HOGY EBÉD ELŐTT NEM MOSTA MEG A KEZÉT. AZ ÚR ÍGY SZÓLOTT HOZZÁ: TI FARIZEUSOK, A POHÁR ÉS A TÁL KÜLSEJÉT MEGTISZTÍTJÁTOK, DE BELÜL TELVE VAGYTOK RABLÁS VÁGYÁVAL ÉS GONOSZSÁGGAL. BOLONDOK, AKI KÜLSŐT TEREMTETTE, NEM AZ TEREMTETTE A BELSŐT IS? ADJÁTOK HÁT ALAMIZSNÁUL AZT, AMI BELŐL VAN, ÉS MINDEN TISZTA LESZ NEKTEK. DE JAJ NEKTEK, FARIZEUSOK, MERT MEGADJÁTOK A TIZEDET A MENTÁBÓL, KAPORBÓL ÉS MINDEN FŰSZERSZÁMBÓL, DE ELHANYAGOLJÁTOK AZ ISTEN SZERINT VALÓ IGAZSÁGTÉTELT ÉS A SZERETETET; PEDIG EZEKET KELLENE CSELEKEDNI, ÉS AMAZOKAT SEM ELHANYAGOLNI! JAJ NEKTEK FARIZEUSOK! MERT SZERETITEK AZ ELÖLÜLÉST A ZSINAGÓGÁKBAN, ÉS A PIACOKON VALÓ KÖSZÖNTÉSEKET. JAJ NEKTEK, MERT OLYANOK VAGYTOK, MINT A SÍROK, AMELYEK NEM LÁTSZANAK, ÉS AZ EMBEREK, AKIK RAJTUK JÁRNAK, NEM TUDJÁK! A TÖRVÉNYTUDÓK KÖZÜL VALAKI KÖZBESZÓLT: MESTER, MIKOR EZEKET MONDOD, MINKET IS SÉRTEGETSZ. Ő PEDIG ÍGY FOLYTATTA: JAJ NEKTEK TÖRVÉNYTUDÓKNAK IS! MERT ELHORDOZHATATLAN TERHEKKEL RAKJÁTOK MEG AZ EMBEREKET, DE TI MAGATOK KIS UJJATOKKAL SEM SEGÍTETEK HORDOZNI AZOKAT A TERHEKET. JAJ NEKTEK, MERT TI ÉPÍTITEK A PRÓFÉTÁK SÍRJAIT, A TI ATYÁITOK PEDIG MEGÖLTÉK ŐKET. ÍGY HÁT TI TANUBIZONYSÁGOT TESZTEK ATYÁITOK CSELEKEDETE MELLETT, BŰNTÁRSAIK VAGYTOK, MERT AZOK MEGÖLTÉK ŐKET, TI PEDIG ÉPÍTITEK SÍRJAIKAT. EZÉRT MONDTA AZ ISTEN BÖLCSESSÉGE IS: KÜLDÖK HOZZÁJUK PRÓFÉTÁKAT ÉS APOSTOLOKAT; ÉS AZOK KÖZÜL SOKAKAT MEGÖLNEK ÉS ÜLDÖZNEK. SZÁMON KÉRIK E NEMZEDÉKTŐL MINDEN PRÓFÉTA VÉRÉT, AMELY A VILÁG TEREMTÉSÉTŐL FOGVA KIONTATOTT, ÁBEL VÉRÉTŐL FOGVA ZAKARIÁS VÉRÉIG, AKI AZ OLTÁR ÉS A SZENTHELY KÖZÖTT PUSZTULT EL; BIZONY MONDOM NÉKTEK, TÖRVÉNYTUDÓK! MERT MAGATOKHOZ VETTÉTEK AZ ISMERET KULCSÁT: TI MAGATOK NEM MENTETEK BE, ÉS AKIK BEMENTEK VOLNA, AZOKAT MEGAKADÁLYOZTÁTOK. ÉS AMIKOR ONNAN KIMENT, AZ ÍRÁSTUDÓK ÉS FARIZEUSOK ELKESEREDETTEN ELLENE FORDULTAK, ÉS KEZDTÉK MIND TÖBB DOLOG FELŐL FAGGATNI, VADÁSZTAK RÁ, HOGY BESZÉDÉBEN MEGFOGJÁK.

Sok baj volt a régi mosógépünkkel, újat vettünk a héten. Mikor megérkezett, a párom üzembe helyezte, bekötötte a vizet, a kivezetést, én pedig elővettem a papírját, mely tájékoztatott arról, mit tud, és hogyan működik. Azonmód megpakoltam, s el is indítottam. Világított a kis lámpa, de megállt. Újra, meg újra. Hallottam, láttam, a víz nem érkezik meg a gépbe. Hol akad el? A párom is jött, nézte az egyik csövet, a másikat, a bekötést, minden rendjén valónak látszott, de a víz nem ért a szennyes ruhákig a gépbe. Így másnap a szomszédban lakó szerelő segítségét kértem. Tán csak rosszul kezelünk valamit a programozásnál... Ő is ezt hitte, de a víz útjával volt gond Hol nem eresztődik át? Ehhez bizony ki kellett nyitni, és bele kellett nézni a mosógépbe. Leszerelte a tetejét, kiemelte a mosószerhez vezető csöveket, és akkor derült ki, hogy az egyik gumicsőbe annak apró gumitörmeléke került szereléskor, az akadályozta, az nem engedte át a vizet. Kiemeltük belőle és máris áramolhatott tisztítani a víz...

Legutóbb arról a jézusi tanításról esett szó, hogy a test lámpása a szem, s hogy mennyire kifejeződik (tekintetünkön keresztül) mi lakik lelkünkben, s aki képes nyitott szemmel mások szemébe nézni, többet tud meg lelkük állapotáról, mint szavukból. Kinek lelke nyílik, ha meggyújtott lámpa a szeme, látja, hogy másiké zárt, (nem enged át, se ki, se be...) nincs út felé.

TÁRSALKODÁS KÖZBEN EGY FARIZEUS KÉRTE ŐT, HOGY EBÉDELJEN NÁLUK. ÉS Ő BEMENT, ÉS ASZTALHOZ TELEPEDETT...

Észre szabad vennünk, hogyan vezetődik be ez a rész: a lámpáról való BESZÉLGETÉS KÖZBEN támad kedve az egyik jelen levő farizeusnak, meghívni magához Jézust ebédre.
Talán folytatná az eszmecserét egy kisebb körben, saját otthonában? Vagy csak úgy, kedve támadt étellel-itallal megvendégelni ezt az egész nap étlen-szomjan másokat jó szóval tartó mestert? Nem tudjuk. Csak az említődik, hogy Jézus elfogadta a meghívást, bement hozzá.

A FARIZEUS PEDIG ELCSODÁLKOZOTT, MIKOR LÁTTA, HOGY EBÉD ELŐTT NEM MOSTA MEG A KEZÉT...

Mi kényszerít minket bármit is szóvátenni? És ha szólunk, vajon a szemmel látható teljesítés jelei a fontosak számunkra, vagy az ok, ami ezeket tenni indíthatja, avagy épp nem indítja?

Amikor egy hozzánk tartozó gyerek étkezéskor nem imádkozik, figyelmeztetjük. Mit is kérünk számon? Hogy nem láttuk összetenni kezét, vagy hogy megfeledkezett a Mindenhatóról? Az egyik a szokásra, a másik a szívbéli állapotra irányuló kérdés. Fontos nekünk a másik lelke?

A farizeus észreveszi, hogy Jézus nem mos kezet étkezés előtt. Pedig az étkezés előtti kézmosás parancs, elő van írva a törvényben. De vajon ő, a vendéglátó tett Jézus Krisztus elé vízzel tele tálat, hogy teljesíthesse az előírást, vagy csupán méricskélve lesi cselekedeteit?

Mit írt elő a törvény? Az áldozatot bemutató papnak meg kell mosni a kezét, (II. Mózes 30.) és azt is, hogy a beteget, vagy tisztátalant érintő ember mossa meg a kezét, (II. Mózes 40.) Az ezzel kapcsolatos, ezeket vég nélkül szaporító egyéb előírások csak később terjedtek el.
Miért kellett Áronnak és fiainak kezet mosni az Istennek bemutatandó áldozat előkészítése előtt? Hogy érezzék, szent dolog az, amit érintenek. Miért született előírás a beteg, a tisztátalan érintése utáni kézmosásra? Mert egészségügyi szempontból így volt helyénvaló.

A gyerekeket is figyelmeztetni szoktuk: moss kezet evés előtt! Mert így szokás? Vagy mert így vigyázunk rá, az egészségére. De az is szokás volt, hogy a házába érkező vendégnek vizet hozat a vendéglátó. Mi lehet az oka, hogy nem ad vizet, mégis számon kéri a kézmosást? Jel arról, hogy a vendégtátó miféle készséggel, miféle indulattal-készséggel van tele?

AZ ÚR ÍGY SZÓLOTT HOZZÁ: TI FARIZEUSOK, A POHÁR ÉS A TÁL KÜLSEJÉT MEGTISZTÍTJÁTOK, DE BELÜL TELVE VAGYTOK RABLÁS VÁGYÁVAL ÉS GONOSZSÁGGAL

Vajon Jézus mit látott a farizeus szemében? Még mielőtt hívta őt, és akkor, mikor számon kérte őt? Mi lehetett abban a tekintetben? Jézus arra felel, ami belül van. Mert ő azt is látja.
Sőt, nem csak őt, a többit is, aki nézőnek, tanúnak jött...TI FARIZEUSOK... így kezdi, hisz ott les sunyin a többi, hogy ellene szólhassanak, hogy rápiríthassanak, hogy vádolhassák...

Voltak, akinek lelkes ténykedésem útjában volt, észre is vettem a féltékenységet és az irigységet, amit persze egyikük se látott s vállalt. Fájt a hamisság, de végül elálltam az útjukból. Ünnepélyesen, nyilvános dicsérettel szerették volna megköszönni azt, amit addig végeztem.
Azt feleltem rá, hogy tehetik, de ne várják, hogy jelen legyek. Miért? Mert nem bólinthattam az önmaguk és mások előtti színjátékra, a köszönet jeleibe rejtett, önigazoló hamisságra...

BOLONDOK, AKI A KÜLSŐT TEREMTETTE, NEM AZ TEREMTETTE A BELSŐT IS?

BOLONDOK? Miért mondja ezt? Mert bolond dolog azt hinniük, hogy Isten csak annyit lát, amennyit ők másoknak látni engednek! Az embereket a külsőségekkel, és az előírások teljesítésével megtéveszthetik, de őt Krisztust nem, és a Teremtő Istent sem. Ő látja mi van belül a lelkükben, hiába próbálnak másnak: jónak, igaznak, tisztességesnek látszani.

ADJÁTOK HÁT ALAMIZSNÁUL AZT, AMI BELŐL VAN, S MINDEN TISZTA LESZ NEKTEK

Hát ez mit jelent? Ha abból adnak, ami belül rejtőzik, akkor nyilvánvalóvá lesz rablásvágyuk, gonoszságuk! Igen, de csak így van lehetőség a színvallásra, a vállalásra, a megtisztulásra, s ha megtisztíthatná bensőjüket, ami azután lelkükben születne, az mindmind lehetne tiszta.
Különben másokat, s önmagukat is becsapják, és kirekesztődnek Isten irgalmából. Ahhoz, hogy Isten szerinti alamizsnát adhassanak, előbb nekik kell isteni adományt koldulni, kapni.

JAJ NEKTEK, FARIZEUSOK, MERT MEGADJÁTOK A TIZEDET A MENTÁBÓL, A KAPORBÓL ÉS MINDEN FŰSZERSZÁMBÓL, DE ELHANYAGOLJÁTOK AZ ISTEN SZERINT VALÓ IGAZSÁGTÉTELT ÉS A SZERETETET; PEDIG EZEKET KELLENE CSELEKEDNI, ÉS AMAZOKAT SEM ELHANYAGOLNI!

Mi emberek akkor ámulunk, mikor valaki sokat ad, nem teszünk különbséget aközött, ki milyen szívvel, miféle okkal-szándékkal adakozik istenes célokra. Azt tesszük szóvá, ha sokat ad valaki, azt nem is látjuk, nem is igen érdekel minket, mi indítja őket adakozásra...

Óvodások voltak a könyvtárban. Beszélgettem velük a böjtről. Mi t is jelent, mi értelme van? Gondoltam, próbára teszem őket, értik-e amiről beszélünk? Minden gyereket megkínáltam dióval. Boldogan kaptak utána, de egy gyerek nem kért. Nagy hangon kijelentette, ő böjtöl, lemond róla...- Szereted a diót? - kérdeztem megsejtve a valót. - Nem - mondta őszintén...

Mi fontos Isten számára? AZ ISTEN SZERINTI IGAZSÁGOT ÉRVÉNYESÍTŐ SZERETET,
istenszeretet, emberszeretet, s csak ezután van értelme hálának, tizednek, adakozásnak...
JAJ NEKÜNK? Kinek adjuk, kiért adjuk, ha Istennek nem kell az ilyen szív adománya?

JAJ NEKTEK FARIZEUSOK! MERT SZERETITEK AZ ELÖLÜLÉST A ZSINAGÓGÁKBAN, ÉS A PIACOKON VALÓ KÖSZÖNTÉSEKET

Mi a baj a farizeusokkal? Gőgösek, többre tartják magukat másoknál. Igaz voltukat igazolják gazdagságukkal, szerencséjükkel, mintha érdem volna az áldás, ami életükön van, és épp ezért lenézik azokat, akik szerencsétlenebbek, tehetetlenebbek, s lebecsülik azt is, amit ebből a kevesebből mások adni képesek. Elvárják a méltatást, a helyadást, a dicséretet, az előre köszönést, - a nagyrabecsülés jeleit a szemmel látható, nevén nevezhető tettek alapján.

JAJ NEKTEK, MERT OLYANOK VAGYTOK, MINT A SÍROK, AMELYEK NEM LÁTSZANAK, ÉS AZ EMBEREK, AKIK RAJTUK JÁRNAK, NEM TUDJÁK!

A sírokat a városokon kívül ásták, s kultikus helynek számítottak. (Ha felfedeztek valahol olyan sírt, mely addig nem látszott, lemeszelték, hogy messziről lássák, s messze elkerüljék.) Különös hogy ilyen sírokhoz hasonlítja Jézus a farizeusokat. Rothadást rejt bensőjük, ha látszana lelkük mélyének romlottsága, messze elkerülnék őket az emberek,mint a holtak sírjait.

Volt az egyik pesti gyülekezetében valaki, aki mindenkinél kegyesebbnek láttatta magát, mindenkit oktatott, leckéztetett, míg ki nem derült, miféle szégyenletes bűn kötözi, mi az amit ő megengedett magának, s hogyan viselkedett, hogyan bánt saját családjával. Mikor a belső mellékerült a külsőnek, s a rejtegetett nyilvánvalóvá vált, nagyot zuhant mások szemében, többé nem éreztethette, nem is láttathatta magát, igazabbnak, többnek...Ugyanaz az ember volt? Mi változott? Csak a ráfelelés? Akkor lett lehetősége vállalni, megbánni, szabadulni.

Nem így, ilyen képtelen módon viszonyulunk mi is másokhoz, mikor azt várjuk, hogy arra feleljenek, amit látni engedünk, amit véleményünk szerint tudhatnak, láthatnak rólunk?

A TÖRVÉNYTUDÓK KÖZÜL VALAKI KÖZBESZÓLT: MESTER, MIKOR EZEKET MONDOD, MINKET IS SÉRTEGETSZ

Annyira egyértelmű amit Jézus mond a farizeusokkal kapcsolatban, hogy az írástudók, akik a legfőbb tanítók a farizeusok közt, azonosulnak a célba vettekkel, magukra veszik a farizeusok ellen kimondottakat... Sőt, el sem rejtik felháborodásukat, igen, sértésnek minősítik...
De Jézus nem fél, folytatja. Mit is vehetnének el tőle? Hisz az életét is kész feláldozni...

Ő PEDIG ÍGY FOLYTATTA: JAJ NEKTEK TÖRVÉNYTUDÓKNAK IS! MERT ELHORDOZHATATLAN TERHEKKEL RAKJÁTOK MEG AZ EMBEREKET, DE TI MAGATOK KIS UJJATOKKAL SEM SEGÍTETEK HORDOZNI AZOKAT A TERHEKET

Mi a vádja a törvénytudók ellen? Olyan törvényekkel terhelik népük fiait, melyek a szegények számára teljesíthetetlenek, elhordozhatatlanok, s ahelyett, hogy megindulna szívük sorsukon, nyomorúságukon, nem segítenek rajtuk, a látszat értelmében lenézik, megvetik őket.

JAJ NEKTEK, MERT TI ÉPÍTITEK A PRÓFÉTÁK SÍRJAIT, A TI ATYÁITOK PEDIG MEGÖLTÉK ŐKET. ÍGY HÁT TI TANUBIZONYSÁGOT TESZTEK ATYÁITOK CSELEKEDETE MELLETT, ÉS BŰNTÁRSAIK VAGYTOK, MERT AZOK MEGÖLTÉK ŐKET, TI PEDIG ÉPÍTITEK SÍRJAIKAT...

Az elődeik által megölt prófétáknak díszes sírt állítanak, mintha tisztelnék őket, de nem igaz, hisz a következő prófétákra se hallgatnak, sírt ásnak mindazoknak, akik mernek Isten szerint szólni! Mennyire zavarhatta őket, hogy Jézus átlát rejtett-sötét szándékaikon! Ám legbelül érezniük kellett, hogy igaz amit mond, s ez lehetett talán a legelviselhetetlenebb számukra.

BIZONY MONDOM NÉKTEK, TÖRVÉNYTUDÓK! MERT MAGATOKHOZ VETTÉTEK AZ ISMERET KULCSÁT: TI MAGATOK NEM MENTETEK BE, ÉS AKIK BEMENTEK VOLNA, AZOKAT MEGAKADÁLYOZTÁTOK

Félelmetes a vád a magukat igaznak tartók ellen. Tudják az Istenről tudhatót, ismerik az Írásokat, övék a kulcs, de szívük zárva, nem felel csak a szavuk, a cselekedeteiket láttatják, s teljesítendő szabályaikkal kötözik, akadályozzák azokat, akik bűnbánó szívvel utat keresnének Isten felé. Nem csoda, hogy gyűlölik Jézust, akinek szeme elől nem rejthetik el saját szívük gonoszságát, aki nevén nevezi hamisságukat, látszatteremtő, görcsös igyekezetüket.

ÉS AMIKOR ONNAN KIMENT, AZ ÍRÁSTUDÓK ÉS FARIZEUSOK ELKESEREDETTEN ELLENE FORDULTAK, ÉS KEZDTÉK MIND TÖBB DOLOG FELŐL FAGGATNI, S VADÁSZTAK RÁ, HOGY BESZÉDÉBEN MEGFOGJÁK

Hogyan felelünk mi? Látjuk kettős életünket, bolond voltunkat? Jöhet közel hozzánk Krisztus által az isteni világosság? Mit láttathat, mire figyelmeztethet, mitől szabadíthat meg minket?