55. A meghasonlás jelei

Újtestamentum - Lukács 12:49-59.

AZÉRT JÖTTEM, HOGY TÜZET BOCSÁSSAK A FÖLDRE. MENNYIRE SZERETNÉM, HA MÁR LÁNGOLNA! PEDIG MÉG ELŐTTEM VAN A KERESZTSÉG, AMELLYEL MEG KELL KERESZTELKEDNEM, HOGYNE SZORONGANÉK, AMÍG AZ MEG NEM TÖRTÉNIK? AZT GONDOLJÁTOK, AZÉRT JÖTTEM, HOGY BÉKESSÉGET HOZZAK E FÖLDRE? NEM, MONDOM NEKTEK, SŐT INKÁBB MEGHASONLÁST. MERT MOSTANTÓL FOGVA, HA ÖTEN LESZNEK EGY HÁZBAN, MEGHASONLANAK, HÁROM KETTŐ ELLEN, ÉS KETTŐ HÁROM ELLEN OSZLIK MEG: AZ ATYA A FIÚ ELLEN, ÉS A FIÚ AZ ATYA ELLEN, AZ ANYA A LEÁNY ELLEN, ÉS A LEÁNY AZ ANYA ELLEN, A NAPA A MENYE ELLEN, ÉS A MENNY A NAPA ELLEN FORDUL. SZÓLT A SOKASÁGHOZ: MIKOR LÁTJÁTOK, HOGY NYUGAT FELŐL FELHŐ TÁMAD, MINDJÁRT AZT MONDJÁTOK: ZÁPORESŐ JÖN, ÉS ÚGY IS LESZ. S MIKOR HALLJÁTOK, HOGY DÉLI SZÉL FÚJ, AZT MONDJÁTOK, HŐSÉG LESZ, - ÉS ÚGY IS LESZ. KÉPMUTATÓK, AZ ÉG ÉS A FÖLD JELENSÉGEIT MEG TUDJÁTOK MAGYARÁZNI; HOGYAN VAN, HOGY A MOSTANI IDŐKET NEM TUDJÁTOK MEGÍTÉLNI? ÉS MI DOLOG, HOGY TI MAGATOKTÓL NEM TUDJÁTOK MEGÍTÉLNI MI A HELYES? MIKOR PEDIG ELLENFELEDDEL A HATÓSÁG ELÉ MÉGY, LÉGY RAJTA, HOGY ÚTKÖZBEN BÉKÉSEN MEGEGYEZZ VELE, MERT HA NEM; BÍRÓ ELÉ HURCOL TÉGED, ÉS A BÍRÓ ÁTAD A POROSZLÓNEK, ÉS A POROSZLÓ TÖMLÖCBE VET. MONDOM NEKED, HOGY NEM JÖSZ KI ONNÉT, AMÍG MEG NEM FIZETSZ AZ UTOLSÓ FILLÉRIG.

Évek óta halogattuk, de most, áprilisban kezdték fürdőszobánk felújítását. Nagyon várjuk, hogy elkészüljön, de azt, ami ezt lehetővé teszi, azt főleg a párom, nagyon nehéz szívvel vette tudomásul. Mert ahhoz, hogy megújuljon fürdőszobánk, le kellett szedni a radiátort, a bojlert, ki kellett verni helyéből a csúf fürdőkádat, az elrepedt mosdót, az elduguló vécét, le kellett verni a csempét a falról, sőt, kiderült, alatta a csövek tönkrementek a falban, ezeket is ki kell cserélni, és ajaj, ez még lenn az alsó szinten a konyhát is érintette, s bizony akartuk, nem akartuk, fel kellett szedni még a padlóburkolatot is...
Jó hogy leszedtük a csempéket, s felfedeztük a tönkrement csöveket? Egyenlőre még csak remény a jó állapot. Eddig másfél héten át nem volt egyéb, mint szétverése, eltakarítása annak ami volt, temérdek törmelék és por, mindenütt a lakásban, és ha összetakarítottuk is a bontás és alapozás nyomait, nap, mint nap, következő este ismét ugyanolyan volt minden. Napról napra nehezebb ebben a még mindig működésképtelen helységben látni a majdani fürdőszobát, minek reményében a régi, rosszul működő bontását, eltakarítását vállaltuk...

AZÉRT JÖTTEM, HOGY TÜZET BOCSÁSSAK A FÖLDRE. MENNYIRE SZERETNÉM, HA MÁR LÁNGOLNA! PEDIG MÉG ELŐTTEM VAN A KERESZTSÉG, AMELLYEL MEG KELL KERESZTELKEDNEM, HOGYNE SZORONGANÉK, AMÍG AZ MEG NEM TÖRTÉNIK?

Miért ilyen kíméletlen-kemény Jézus Krisztus? Korábban azt mondta: Boldogok a békességre igyekvők... (Máté 5:9) És itt? Másról szól mint, hogy Boldogok, akik sírnak...(Máté 5:4.) avagy Boldogok akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot? ( Máté 5:6) Ellentmondás, vagy épp az értésért engedi ütközni aminek ütközni kell? Hisz az szomjazza az igazságot, aki tuja mennyi hamisság lakozik saját szívében, aki érzi, hogy önzése, önigazsága mennyire elferdíti látását és érzéseit? És aki szomjazza az igazságot, az szembekerül azokkal, akik nem annyira szomjazzák, sőt készek ellene lenni, zavarja őket a látniakarás és igazságkeresés.

Aki megújítani akar, aki újat akar a régi helyébe hozni, annak menthetetlennek kell látni, azt a régit ami van, hogy egyértelmű legyen, nem segít más, mint annak lerombolása. Kétségbe kell esni a helyzeten, azon ami van, hogy engedjük veszni, semmivé lenni. Ha nem szomjazzuk eléggé az újat, nem utáljuk meg a régit, nem engedjük elveszni.
MEG KELL KERESZTELKEDNEM, HOGYNE SZORONGANÉK, AMÍG AZ MEG NEM TÖRTÉNIK?

Képtelenek vagyunk magunkat Jézus helyébe képzelni. Mert mi visszafelől nézzük azt, ami 2000 éve megtörtént. Itt pedig arról van szó, valamit készül megtenni. Mit lát Jézus Krisztus? Az igazságot. A halálra, tűzre, megégetésre méltó világot. A dolgok legmélyét, gyökerét látja, és nem a felszínt. Jól látja, nincs más mód megmenteni az embert, mint amire az őt az Atya rendelte. Elveszni a veszendő emberekért. Lelket szorongató látás, alig elhordozható tudás.

JIRI ORTEN LÁTOMÁS

Látomásom támadt, hogy én vagyok Te, Jézus Uram... s azóta szemem csakugyan bús embereket lát sírnak mindannyian s mindenütt mindenütt a te kereszted!

Tűzbe megy valakiért...Mit jelent? Veszni kész másért. Minél valódibb, igazibb a tűz, annál értékesebb a szeretet, az áldozatkészség. Miért, mibe kellett értünk veszni? Tűzkeresztség?
A mi Istenünk megemésztő tűz... Zsid. 12:29. Értünk kerül tűzbe, hogy mi ne vesszünk el.

MEG KELL KERESZTELKEDNEM... - mondja Jézus, és a kereszt elhordozására gondol, a halálra, arra az áldozatra, amit vállalnia kell. Azt mondja ki, amit lát, amit vállal. Mert ő látja, minden meg van fertőzve már gonoszsággal, álnoksággal, s ahogy a pestisjárvány idején nem tudtak másképp védekezni, el kellett égetni mindent, amihez a halálos betegséget hordozó hozzáért.

AZT GONDOLJÁTOK, AZÉRT JÖTTEM, HOGY BÉKESSÉGET HOZZAK E FÖLDRE? NEM, MONDOM NEKTEK, SŐT INKÁBB MEGHASONLÁST. MERT MOSTANTÓL FOGVA, HA ÖTEN LESZNEK EGY HÁZBAN, MEGHASONLANAK, HÁROM KETTŐ ELLEN, ÉS KETTŐ HÁROM ELLEN OSZLIK MEG: AZ ATYA A FIÚ ELLEN, ÉS A FIÚ AZ ATYA ELLEN, AZ ANYA A LEÁNY ELLEN, ÉS A LEÁNY AZ ANYA ELLEN, A NAPA A MENYE ELLEN, ÉS A MENNY A NAPA ELLEN FORDUL.

Miért kellett MEGHASONLÁST (avagy másképpen: egymás közti feszültséget, háborúságot, békétlenséget...) hozni közénk? Készek vagyunk hamisítani, békességet mutatni, képesek vagyunk a rosszat jónak igazolni? Ha nem békesség a békesség, fontos, hogy kiderüljön?
Merjük tudni, mikor ellenérzések nehezítik lelkünket? Elvállaljuk a hozzánk legközelebb állókkal szemben? Merünk az álbékességgel szembefordulni? Merjük a rosszat nevén nevezni? Jelen van életünkben a békétlenség és meghasonlottság? Miért színleljük a békességet?

Valakivel telefonon beszélgettem. Csüggedten kérdezett: Minden hívő ismerősöm örömtelinek látszik, megigazítottnak, helyénvalónak, én miért vagyok békétlen és tökéletlen?
Ki látja magát tökéletlennek? Akit a tűz próbál, s aki közben látóvá lesz Isten kegyelméből, az meri látni saját szeretetének, hűségének, türelmének...végességét, elégtelenségét.

Mi nem szeretünk tűzbe kerülni, megpróbálódni, nem szeretjük, ha valami ellenünk szól, pedig épp az derülne ki, ami benne van a világban, amibe beleszületünk, ami terheli lelkünket, amitől meg kéne szabadulnunk, de mi képtelenek vagyunk magunkat szabaddá tenni...

SZÓLT A SOKASÁGHOZ: MIKOR LÁTJÁTOK, HOGY NYUGAT FELŐL FELHŐ TÁMAD, MINDJÁRT AZT MONDJÁTOK: ZÁPORESŐ JÖN, ÉS ÚGY IS LESZ. ÉS MIKOR HALLJÁTOK, HOGY DÉLI SZÉL FÚJ, AZT MONDJÁTOK, HŐSÉG LESZ, - ÉS ÚGY IS LESZ. KÉPMUTATÓK, AZ ÉG ÉS A FÖLD JELENSÉGEIT MEG TUDJÁTOK MAGYARÁZNI; HOGYAN VAN, HOGY A MOSTANI IDŐKET NEM TUDJÁTOK MEGÍTÉLNI?

Jézus Krisztus tovább kérdez, tovább szembesít. Mit látnak, mi az, amit mernek előre látni, és mi az amit látni sem akarnak? Mit mond Jézus, miért, mi az oka? A k é p m u t a t á s !
KÉPMUTATÓ az, aki jobbnak akarja látni és láttatni azt, ami van, amire lehetőségünk van?!
Igen! Jézus Krisztus azért jött, hogy kiderüljön, ami kiderülhet, és az fordíthasson egymás ellen látókat és nem látókat, nem a viszályért, hanem hogy kibírhatatlanul éhessé legyünk a jóra, igazra, az igazságra, a kegyelemre, a kereszt megbékéltetésére a kereszthordozásra.