|
Újszövetség - Lukács 13:22.
ÍGY HALADT ÁT TANÍTVA A VÁROSOKON ÉS A FALVAKON, ÉS JERUZSÁLEM FELÉ TARTOTT. MEGKÉRDEZTE TŐLE VALAKI: URAM, UGYE KEVESEN VANNAK, AKIK ÜDVÖZÜLNEK? Ő PEDIG ÍGY FELELT: TÖREKEDJETEK BEMENNI A SZOROS KAPUN, MERT MONDOM NÉKTEK, HOGY SOKAN IGYEKEZNEK MAJD BEMENNI, DE NEM TUDNAK. HA TI, MAJD ATTÓL FOGVA, HOGY A HÁZIGAZDA FELKELT, ÉS BEZÁRTA AZ AJTÓT, KÍVÜL MEGÁLLVA AZ AJTÓN ZÖRGETNI KEZDTEK, ÉS AZT MONDJÁTOK: URAM, NYISS AJTÓT NEKÜNK - Ő ÍGY FELEL MAJD NEKTEK: NEM TUDOM HONNAN VALÓK VAGYTOK. HIÁBA KEZDITEK MONDANI AKKOR: SZÍNED ELŐTT ETTÜNK ÉS ITTUNK, ÉS UTCÁINKON TANÍTOTTÁL, Ő EZT MONDJA: MONDOM NÉKTEK, HOGY NEM TUDOM HONNÉT VALÓK VAGYTOK. TÁVOZZATOK TŐLEM MINDNYÁJAN, GONOSZSÁG CSELEKVŐI! SÍRÁS ÉS FOGCSIKORGATÁS LESZ MAJD OTT, AMIKOR LÁTJÁTOK ÁBRAHÁMOT, IZSÁKOT, JÁKÓBOT ÉS MIND A PRÓFÉTÁKAT AZ ISTEN ORSZÁGÁBAN, MAGATOKAT PEDIG KÍVÜL. ÉS JÖNNEK MAJD NAPKELETRŐL ÉS NAPNYUGATRÓL, ÉSZAKRÓL ÉS DÉLRŐL, ÉS ASZTALHOZ TELEPEDNEK ISTEN ORSZÁGÁBAN. ÍME VANNAK UTOLSÓK, AKIK ELSŐKKÉ LESZNEK, ÉS VANNAK ELSŐK, AKIK UTOLSÓKKÁ LESZNEK.
Tegnap elhatároztam, hogy számítógépes kisszobánkat tetőtől talpig portalanítom, rendbe szedem. Szomszédja a fürdőszobának, ahol mindenféle bontás történt, s ebből a csukott ajtó ellenére is nagyon sok port kapott, nem volt elég a szokásos portörlés. Mindent, ami mozdítható kipakoltam, lemostam-letöröltem. Ehhez persze a számítógépet és annak tartozékait is ki kellett kapcsolnom, szét kellett szedni, ki kellett emelnem a helyükről. Nem kis munka, nehezen szántam rá magam. Amikor végre minden megtisztogatva a helyére került, bekapcsoltam a számítógépet, csatlakoztattam hozzá mindent, ahogy volt, jött a kép, a program, csak amikor írni akartam derült ki, hogy az nem működik. Néztem a csatlakoztató zsinórt, nyomogattam a billentyűket, hiába. Elővettem egy másik billentyűsort, azzal se működött...
Aki ült már számítógép mellett, az tudja, minden eszköz úgy működik, ha a gép fejéhez van kötve. Onnan tudom, hogy az összeköttetés rendben, ha az eszközön, melyet használni kívánok, egy aprócska zöld lámpa ég, villog. Csak a sok-sok próbálkozás után vettem észre, nem világít az a zöld fény. Akkor már azt lestem, hatnak-e rá mozdulataim, mitől kezd villogni? De bármivel próbálkoztam, semmi se hozta működésbe, nem villant az a zöld fény. Mit tehettem? Másnap felhívtam a gép szervizét, soroltam, mit hogyan tettem, mit lehet vele? Mondták, hogy oda kell vinnem a gépet. Elcipeltem hát, ott bekapcsolták, minden működött. Akkor derült ki, hogy otthon a gépen nem így, nem közvetlenül van csatlakoztatva, valószínű, a közvetítő zárlatos, ( hangszóró csatlakoztatás) azt kell kiiktatni. Hazajöttem, kiiktattam a meghibásodott részt, csatlakoztattam a billentyűsort, villant a fény, és írhattam is, működött...
Jézus Krisztus és az ő követői, Isten országát közvetítik mások számára, de mint legutóbb szó esett róla, nem mindegy ki közvetít, és hogy az a valaki összeköttetésben van-e Istennel, képes-e továbbítani az Atya üzenetet másoknak? Ahol jó az összeköttetés, ott fény van, világosság, jeléül, hogy érintkezés van. Ahol a közvetítő zárlatos, ott hiába van minden a helyén, nincs fény, nem működő összekapcsoltságból születik, amit látunk és hallunk.
Nemrég néztem meg a 92 éves Lénárd Ödönnel készített tévé-interjút. Ha valaki nem ismerné, néhány adattal hadd mutassam be: 1948-ban börtönözték be először, izgatás vádjával, 1953-ban Nagy Imre amnesztiával szabadul. 1961-ben államellenes bűncselekmény gyanúja miatt 7 évre ítélik. 1963-ban amnesztiával szabadul, 1966-ban összeesküvésre irányuló előkészületek miatt tartóztatják le, 1977-ben szabadul az akkori pápa közbenjárására. Mindezt miért? Mert Krisztussal töltött lelke másokért lépni kényszeríti. A börtönben versek születtek, különös isteni érintésre. Ezeket többnyire le se tudta írni, mert nem volt mivel, nem volt mire... Mi van, mi mozdul ezekben a verseiben?
LÉNÁRD ÖDÖN HA SZÓL HOZZÁM
Nehogy azt higgyétek: ha szól hozzám,
ez úgy történik, mint János Patmoszán,
vagy mint Pállal Damaszkusz előtt,
s kik utánuk látták az Eljövendőt,
viharban, fényben, fuvallatban,
mennydörögve, vagy mosolyos halkan,
híva, szidva, biztatva, küldve,
kinek milyen volt erénye, bűne,
biztos, nyugodt öntudatra gyújtva,
hogy ez az Út a Minden Utak Útja,
min őket fáklyaként Keze viszi végig,
s árokba jutnak, kik azt lebecsmérlik.
Velem nem esnek ilyesmik, mint velük,
mégis szól hozzám mindig, s mindenütt.
A legegyszerűbben van ott a legjobban:
az egyszeregyben is ő maga dobban.
Friss mosolyomból ő mosolyog,
feddőn is ő néz, mikor pirulok.
A szemetekből tréfásan integet:
találkoztunk hát, pedig nem is hitted!
ő hallgat bennem, mikor süket vagyok,
s füttyös kedvemben Övéi a dalok!
ő indul először, bárhová megyek,
én csak csimpaszkodom, mint apján
a gyerek.
Mi bennem ég, nem fároszok lángja,
Tőle kaptam, de csak biciklilámpa.
Csillagai fenn jelzik északot,
de az útból csak pár métert láthatok.
A tócsákat elkerülni: ehhez elég,
s a betonról le sem tévedhetnék,
hacsak olyan vén bolond nem leszek,
hogy magam oltsam ki a fényemet,
mert ilyen is van, ugyancsak bőven,
roncsuk felvillan jobbra-balra tőlem,
mint a Kresz-táblák: légy csak óvatos,
az öntudat pedálján a Sátán tapos!
Az éjszakában így megyek tovább,
s ha itt-ott egy madár álmában kiált,
tudom, hogy ő szól bennük utánam:
fúj a hajnali szél, kössem meg a sálam!
ÍGY HALADT ÁT TANÍTVA A VÁROSOKON ÉS A FALVAKON, ÉS JERUZSÁLEM FELÉ TARTOTT. MEGKÉRDEZTE TŐLE VALAKI: URAM, UGYE KEVESEN VANNAK, AKIK ÜDVÖZÜLNEK?
Jézus Krisztus útban van. Hova megy? Jeruzsálembe? Atyja országa felé megy? Igen. Róla beszél, Isten országáról, mely bennünk születhet. Megy a zsidók egyetlen temploma felé, a fővárosba, de nem oda igyekszik, nem az épületbe, Isten országa van-lehet jelen szívében. Aki erre az istenire vágyik, az megy Jézus közelébe. Mi az Isten házának nevezett épületbe megyünk, ott van székünk, ott keresünk helyet, vagy Isten országába igyekezünk?
Ez az ismeretlen, aki megkérdezi Jézust, vajon mire kíváncsi? Miért így kérdezi? Kérdésével miért azt akarja igazoltatni, hogy kevés hely van Isten országában, miért azt feltételezi, hogy kevesen üdvözülhetnek? Szembenéz meg nem felelésével, tehetetlenségével? Vagy egyszerűen nem bírja hinni saját lehetőségét, nem meri remélni saját üdvösségét? Mi merjük elhinni? Van róla bizonyosságunk? Éltet fénye, derít öröme? Él bennem már itt az Ő országa?
Lénárd Ödön egyik tanítványának írtam, aki ismeri őt, azt is megkérdeztem, tud-e róla, hol kaphatók a versei? Egy héttel később a postás egy kis csomagot hozott, benne egy lemez, rajta Lénárd Ödön fényképe, versei, saját tolmácsolásban, mellette levél: "Ma Móni névnapja van. Ő küldte ajándékba. Köszönöm Neked s Neki."... Miféle közvetítés, miféle érintkezés és összeköttetés ez? Mit reméltem, mit kértem, mit kaptam? Címet kértem, s valaki megajándékoz azzal, ami az övé... - Kinek adnám én oda ezt, amit tőle kaptam? És dereng, ezt a Mónit ismerem. Ő az kinek naplóját olvastam évekkel ezelőtt. De honnan tudja ezt ő, aki küldte?
LÉNÁRD ÖDÖN REMÉNY
Hinni:
a felkelő napot látni reggel.
Szeretni:
eljátszani egy beteg gyerekkel.
De remélni:
várni, hogy a kétszer kettő
holnapra tán ötre megnő!
Ő PEDIG ÍGY FELELT: TÖREKEDJETEK BEMENNI A SZOROS KAPUN, MERT MONDOM NÉKTEK, HOGY SOKAN IGYEKEZNEK MAJD BEMENNI, DE NEM TUDNAK. HA TI, MAJD ATTÓL FOGVA, HOGY A HÁZIGAZDA FELKELT, ÉS BEZÁRTA AZ AJTÓT, KÍVÜL MEGÁLLVA AZ AJTÓN ZÖRGETNI KEZDTEK, ÉS AZT MONDJÁTOK: URAM, NYISS AJTÓT NEKÜNK - Ő ÍGY FELEL MAJD NEKTEK: NEM TUDOM HONNAN VALÓK VAGYTOK...
Min múlik a mi üdvösségünk? Hiába akarjuk megszerezni. Nem lehet. De Jézus Krisztus megtette értünk, amit megtehetett. Akkor mi múlik rajtunk? Mégis csak van lépésünk? Mit jelent TÖREKEDNI? És mire kell törekedni? A SZOROS KAPUN BEMENNI...Mitől szoros az a kapu? Mi nem fér át rajta? A meg nem bánt, meg nem vallott bűn! Se a kicsi, se a nagy.
És miért, hogy az ott zörgetőknek nem nyílik az ajtó, és miért lesz az oda kéredzkedők előtt zárva? HA A HÁZIGAZDA FELKELT ÉS BEZÁRTA AZ AJTÓT...Ha lejár az idő, a miénk és a világé, többé nincs mód ki és bejárni, Isten országára találni.
Jézus Krisztus azt mondja: "Én vagyok az ajtó, ha valaki rajtam át megy be, üdvözül; bemegy és kijön, és legelőt talál..." János 10:9. Mit jelent az, hogy ő ajtó, és az hogy rajta keresztül lehet ki és bejárni? Miért jött? Megváltani, megszabadítani, hogy beléphessünk oda. Szabad TÖREKEDNÜNK befelé, látni mi miatt maradhatunk kívül, mi nem engedi a kibejárást?
LÉNÁRD ÖDÖN - ILYEN ÜRES
Hát nem hiszitek,
hogy ilyen üres lehetek?
Néma őreim: az ész, a hit és hűség,
míg mások oltárán eleven tűz ég,
vacognak a dermesztő éjben.
Hat viharos évtized alatt,
mikor annyi acél, s beton meghasadt,
a forró magmát a mesemélyben
beszorítva fogta keményen
valami döbbentő erejű gránit.
Nem Véle perlekedem,
bár Feléje tátogok éhesen,
a fény is derengve tör át a hályogon,
s ha zenéről ma is csak álmodom,
a vesztes is, bűnös is én vagyok egyedül.
Színtől, fénytől bódultak más szemek,
más dobhártyákon millió hang rezeg,
s habzik-tajtékzik bennük az élmény,
csak bennem a tompa, ködös-szürkés fény,
csak bennem lesz élmény az élménytelenség.
De ha tudnám, hogy ezt szántad nekem,
eldideregnék vaksi-lelkesen,
ha nem rágna a gyanú újra, meg újra,
hogy köröttem minden bíborba borulna,
ha Rá figyelnék velőm velejével.
Pedig porcikám mind Feléje áhít,
markolnék Belőle hegyet, vagy morzsányit,
s milyen ritkán, halkan, messzi-mélyen
a szívnek titkos rejtekében
sejlik fel bársonyos Hangja.
Ne új sugarakat lövellj feleletül,
a rozsdát mard le,
mi rám települ!
Kérek, vitázok, lázadok, ha kell,
hogy minden idegcsúcsom meztelen lüktessen,
hogy lássak, daloljak, táncoljak tüzesen,
s így lobbanjak el!
HIÁBA KEZDITEK MONDANI AKKOR: SZÍNED ELŐTT ETTÜNK ÉS ITTUNK, ÉS UTCÁINKON TANÍTOTTÁL, Ő EZT MONDJA: MONDOM NÉKTEK, HOGY NEM TUDOM HONNÉT VALÓK VAGYTOK, TÁVOZZATOK TŐLEM MINDNYÁJAN, GONOSZSÁG CSELEKVŐI!
SÍRÁS ÉS FOGCSIKORGATÁS LESZ MAJD OTT, AMIKOR LÁTJÁTOK ÁBRAHÁMOT... ÉS MIND A PRÓFÉTÁKAT AZ ISTEN ORSZÁGÁBAN. MAGATOKAT PEDIG KÍVÜL.
Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy zsidó emberekkel beszél, a választott néphez tartozókkal, akik hinni akarják, nekik a választottság miatt jár, ami jár. És nem akarják tudomásul venni, hogy el lehet veszíteni! Minden Istentől nyerhetőt, az üdvösséget is! Akit nem tisztíthat meg, az hamisságban, gonoszságban marad! A TÖREKEDÉS, hogy ráébredjek, hogy lássam, hogy megtisztítson, hogy érvényes legyen a bocsánat, hogy szabaddá legyek, hogy országába beléphessek... - éltet, élhet bennem, mi jelenlétét szomjazza szüntelenül?
Lénárd Ödön verseit olvasva, érezhetjük, reménység által van és lehet bizonyosságunk...
LÉNÁRD ÖDÖN VILLÓDZIK
Lélek:
Írjak? Igen! Megdermed mégis a toll a kezemben.
Mért, minek? Mindig újra magamról? Én ahogy
látom, bennem hogy izzik, sír, dalol, fájong, lázad,
viháncol Rólad akarnék már egyszer írni, végre csak Rólad!
Angyal:
Arról beszélnél, mit te se láttál, képed sincs róla,
mit nem tárt elibéd Látás, vagy mennyei Szózat,
mit fenntartok a vérig és végig hűségeseknek?
Tőled ezt várom: az Arcot éppen a botladozásod,
az tükrözze, amint hullámzó vízen ha játszik,
össze se állt, és szétfolyik máris újra az arcod.
Így villódzék életed színén távoli Arca:
fátyollal letakart tükörből hívogatóan.
Lélek:
Képnek így szép, de valóban kiknek is hirdethetném ezt?
Tán kiket ölben, két karon, szívben hordoztam egykor?
Egyikük szembe köpött, s hátulról szúrt le a másik!
Elfordulnak a gyávák, kik helyett hordom a zászlót,
kikre meg én mosolyognék, úgy eltűnnek előlem,
sanda gyanúval, hogy mit is várnék tőlük valóban? --
mintha tavasz gázolna a télvég süppedt havára.
Angyal:
Fájdalmad ne tegyen vakká: nem vész el az Ország!
Lélek:
Nem bizonyára! Ámde a hűség, az se botoljék!
Azt gondoltam, most ez a dolgom: itt a pusztában
lángoszlopnak, fel-felkiáltó rőt jegynek lenni,
vonzani, hívni, pirosan égve útra mutatni,
körben állókkal mit se vitázva csapni magasba,
megriadt szívek biztatására: erre születtem --
lúdbőrzik viszolyogva tőlem az emberek háta!
Tökrészeg lelkek büfögő nagy kórusa horkol
szerte az éjben. Csak ha vizelni felriad egyik,
s egy csalitosba a sátrából vaksin kibotorkál,
az röhögi a bolond lángot, hogy az árva sötétben
hogy csapkod egyedül, ahelyett hogy hasra feküdve
bódultan fúrná a fejét be a sárba, homokba,
mint ők, mint a világ, meg az ember, a strucc, meg az Isten!
Angyal:
Bárha csupán férgekkel élsz is ma együtt egy lyukban,
akkor is kozmosz lesz a világ, és lélek a lélek!
Lélek:
De mondd, hogy mit tegyek érette én,
és hogy legyek része is egyben?
Kórus:
Botladozásod tükrözze őt, mint vízen ha játszik,
össze se áll, és szétfolyik máris újra az arcod.
Így villódzék életed színén mennyei Arca,
fátyollal letakart tükörből hívogatóan,
hívogatóan --, hívogatóan -
ÉS JÖNNEK MAJD NAPKELETRŐL ÉS NAPNYUGATRÓL, ÉSZAKRÓL ÉS DÉLRŐL, ÉS ASZTALHOZ TELEPEDNEK ISTEN ORSZÁGÁBAN. ÍME VANNAK UTOLSÓK, AKIK ELSŐKKÉ LESZNEK, S VANNAK ELSŐK, AKIK UTOLSÓKKÁ LESZNEK.
Ablonczy Ágnes
|
