|
Újszövetség - Lukács 17:1-
AZTÁN ÍGY SZÓLT A TANÍTVÁNYAIHOZ: LEHETETLEN, HOGY BOTRÁNKOZÁS NE ESSÉK; DE JAJ ANNAK, AKI ÁLTAL ESIK. JOBB ANNAK, HA MALOMKÖVET KÖTNEK A NYAKÁBA, ÉS A TENGERBE DOBJÁK, MINTHOGY EGYET IS BŰNRE CSÁBÍTSON E KICSINYEK KÖZÜL. VIGYÁZZATOK MAGATOKRA! HA VÉTKEZIK A TE ATYÁDFIA, DORGÁLD MEG; ÉS HA MEGBÁNJA, BOCSÁSS MEG NEKI. ÉS HA EGY NAP HÉTSZER VÉTKEZIK ELLENED, ÉS HÉTSZER FORDUL HOZZÁD EZZEL A SZÓVAL: MEGBÁNTAM, - BOCSÁSS MEG NEKI.
Hétfőn a levéltárban kutatva, régi, XVIII-XIX századi anyakönyvek adatait böngésztem. Meg-megütötte tekintetemet ahogy oda volt írva egy-egy kisgyermek neve mellé: törvénytelen...
Miféle botrány volt akkoriban, ha egy nő így szült. Mára a házasság előtti együttélés az ifjak közt elfogadott életforma, s többnyire akkor házasodnak, ha jön, vagy kell már a gyermek. Lehet ezen megütközni, lehet tiltakozni, lehet elfogadni, lehet bólintani is.
Tegnap nagyon mérges lettem, mikor megláttam a számítógépem képernyőjén egy nekem továbbított híradást. Csak ránéztem a mellékelt cikk címére és gondolkodás nélkül töröltem. Miért? Egy tengerparti homokszobrász verseny győztese egy nyolcéves kislány, aki fiú nemi szervet készített. Kik és miért díjaznak, s vajon miért közlik e hírt mindenkivel? Jellemző mai világunkra, hogy csak az elképesztőnek, a kirívónak, a felháborítónak, a tragédiának, az erőszaknak és a szerencsétlenségnek ...van hírértéke. Miféle érték ez?
Botránkoztatnak, s mi botránkozunk. Botrány, a görög szkandalon szó pontos jelentése: csapda. Olyan típusú csapdára utal, amely meghajlított ághoz rögzített, elrejtett hurokból vagy hálóból áll, s az ág felcsapódása által ejti foglyul a hurokban vagy hálóban áldozatát.
Nemrég néhány fiatal lány meztelen testtel, mely itt ott vért idéző vörösre volt kenve, tiltakozott bárányköntösbe bújt fiútársaival az egyik ország követsége előtt, az ott leölt állatok miatt. Mit akartak? Elérték? Miért így? Közvetítette volna a televízió ha csupán tiltó táblát visznek?
A televízió műsorszerkesztőinek mi az érdeke? Botránnyal hatni? Miféle csapdába ejtenek? Kíváncsivá tesz, érdeklődést ébreszt, ez az érdeke, azt akarja elérni, hogy mi újra meg újra kényszert érezzünk, hogy bekapcsoljuk, hogy ott üljünk, hogy leköthesse figyelmünket...
...ÍGY SZÓLT A TANÍTVÁNYAIHOZ: LEHETETLEN, HOGY BOTRÁNKOZÁS NE ESSÉK...
Jézus azt mondja, elkerülhetetlen, életünk velejárója a botránkoztatás, természetes dolog, mindig van amin megütközhetünk, lesz ami megállít, megakaszt avagy felháborít minket.
Az Újszövetségben Jézus a botránkoztatás kifejezést nem csupán abban az értelemben használja, mint mi, elsősorban olyasmit jelent, hogy valaki a bűn csapdájába ejt, vétekkel kerít, vagy eltérít Istentől, a hozzá vezető úttól.
Miféle eszköz, miféle bűn a botránkoztatás, miféle vétek a botránkozás? Egyszerre kétféle?
Talán ismerjük a kifejezést: polgárpukkasztás. Mit jelent? Olyat mondani, arról beszélni, amin a hagyományhoz, a tisztességhez, a vallásos előírások, szokások betartásához ragaszkodók megbotránkoznak. Jóféle ez a szándék? Mit céloz? Lehet jó a botránkoztatás célja, avagy lehet pozitív ez a megakadni, meglepődni, valamiben megállítani, megszokottból kibillenteni akaró törekvés?
Valaki írta nekem levelében, nagyon zűrös nyara volt, de lassan visszazökken a megszokott kerékvágásba. Miért kell visszazökkenni, nem lehetőség volt ez a sokféle zűr, hogy ne úgy folytassa, ne beleszürkülve a hétköznapokba, ahogy eddig? Ami miatt nem is olyan rég panaszkodott. Lehet minket kiemelni, kiakasztani, (csapdába ejteni) netán kibillenteni a már hozzánk nőtt, megszokott életkeretből, szokásokból, tunyaságból, színtelenségből?
Jézuson hányszor botránkoznak a farizeusok? Mivel botránkoztatja meg őket? Hogy nem a törvény betűjéhez ragaszkodik. Pl. Jézus betegeket gyógyít ünnepnapon ezzel dicsőitve szeretve szeretett mennyei Atyját. Számára az istenszeretet a fontos, nem az, amit ennek igazolva tesznek. A farizeusok meg is botránkoznak rajta. Őket nem a szeretet kényszeríti tenni, vagy nem tenni, hanem a megfelelés igazolása önmaguk és mások előtt.
Valamiféle csapdát állít nekik Jézus azzal, amit eléjük él? Tudatosan teszi? Tiltakozásul teszi? Miért botránkoztat? Látja a bűn csapdájában vergődőket, a hamisságot, és szeretne rajtunk segíteni, kiszabadítani, Istenhez vezetni. Lehet? Hogyan? Minek kell történni?
"Félj és reszkess, mert a hitet törékeny edény tartja: a botránkozás lehetősége"...
Soren Kierkegaard
A botránkozás a hit lehetősége? Igaz ez? Miféle lehetőség, és minek ellenében lehetőség?
Vajon mire gondolt, miért írta le ezt a meghökkentő mondatot Kierkegaard, aki írásaiban, feljegyzéseiben mindig az egyházzal és annak ortodox védelmezőivel szemben foglal állást?
A kereszténység történeti tönkremenetelének kierkegaard-i értelmezése szerint a megbotránkozás lehetőségének elhalása a hit elhalását is maga után vonja...A kereszténység ortodox, hivatalos védelmezői abbéli törekvésükben, hogy közvetítsenek a hit és az értelem között, feloldják a paradoxon révén létesülő "vagy-vagy"-ot, pontosan azt szüntetik meg, aminek a védelmében fellépnek... Tatár György
Aki sosem kételkedett, az miben hisz? Jóságban, megfelelésben, teljesítésben, önmagában? Aki sosem bukott, sosem botránkozott, sosem volt mit megbánnia, annak mi a kereszt? Aki sosem szorult bocsánatra, annak mit lehet megbocsátani?
LEHETETLEN, HOGY BOTRÁNKOZÁS NE ESSÉK; DE JAJ ANNAK, AKI ÁLTAL ESIK...
Jézus életén joggal botránkoztak meg egyesek. Nem sikerült (szokásaikon alapuló előítéleteik okozta vakságuk miatt) nem bírták felismerni benne a Messiást, mert mást vártak tőle, mint amit nyújtott. Jézus messiási volta mintegy botránkozássá, "csapdává lett" a hozzá saját szokásaik, tudásuk, ismereteik felől közelítők, (botránkozásban maradók) számára.
"Íme ez a gyermek arra rendeltetett, hogy általa sokan elessenek és felkeljenek Izráelben, és jel legyen, amelynek sokan ellene mondanak..." Lukács 2:34.
Jézus egész élete botrány azok szemében, akik megfelelő származásúak. Már fogantatása is az. Mária, a szeplőtlen szűz, az emberek szemében megvetett helyzetbe kerül. Botrány! Hol születik az Isten Fia? Istállóban, állatok közt, nem királyi palotában! Botrány? Az egyszerű nép gyermeke, az ács fia írást magyaráz. Botrány?
"Hazájába érve tovább tanította őket a zsinagógájukban, úgy, hogy megdöbbentek és azt mondták: Honnan tudja hát mindezeket? És megbotránkoztak Őbenne..." Máté 13:57.
Nem tartja be az előírásokat, akkor gyógyít, amikor eláll a beteg. Botrány? Megvédi a házasságtörő asszonyt? Botrány? Halottat érint? Botrány? Korbáccsal kergeti ki az árusokat a templomból. Botrány?
"Akkor odamentek hozzá tanítványai és ezt mondták: Tudod, hogy ez a beszéd megbotránkoztatta a farizeusokat?" Máté 15:12.
Elárulják a hozzá legközelebb állók? Botrány? Kiért, miért botrány? Meggondoltuk már, hogy a k e r e s z t, az igazságtalanság jelképe? Az kapja a büntetést aki ártatlan, s azok ússzák meg, akik bűnösek? Ez a legnagyobb botrány! Ajkkor is, ha csak eszünkkel tudjuk már ezt.
"Ímé a megütközés kövét és a megbotránkozás szikláját teszem Sionba: de aki hisz benne, meg nem szégyenül..." Római levél 9:33.
LEHETETLEN, HOGY BOTRÁNKOZÁS NE ESSÉK; DE JAJ ANNAK, AKI ÁLTAL ESIK...
Jaj annak, aki által esik. Aki megállítja, aki eltéríti, aki csapdába ejti azokat, akik Istent szív szerint keresik, aki bűnbe visz, aki így botránkoztat, annak vétke olyan súlyú, hogy elveszít. Mintha egy vízbe merülni készülő malomkereket tenne a nyakába.
LEHETETLEN, HOGY BOTRÁNKOZÁS NE ESSÉK; DE JAJ ANNAK, AKI ÁLTAL ESIK.
JOBB ANNAK, HA MALOMKÖVET KÖTNEK A NYAKÁBA, ÉS A TENGERBE DOBJÁK, MINTHOGY EGYET IS BŰNRE CSÁBÍTSON E KICSINYEK KÖZÜL...
Tegnap beszélgettem egy középiskolás lánnyal, aki szentimentális, ám véres történeteket ír halhatatlan vámpírokról. Miért erről írsz, szereted a kegyetlenséget? - kérdeztem meg tőle. - Nem. Miután egyházi iskolából jött ebbe a városba, tovább faggattam. - Mit jelent neked a hit, a vallásosság? Sokszor taszít, a Biblia szava is...- mondta nagyon őszintén. Vajon mi taszítja, ki miatt taszítja? Jó hogy taszítja? Valakinek a nyakába malomkövet kéne kötni?
REMÉNYIK SÁNDOR MALOMKÖVEK KÖZÖTT
A búzaszem, az megőröltetik.
Aminthogy én is megőröltetem.
Tompán dübörgik a malomkövek:
Hogy nincsen, nincsen, nincsen kegyelem.
A búzaszem, az megőröltetik.
Vajon mit gondol? - Már semmit talán...
Vérzőn tapad meg összeroncsolt teste
Valamelyik malomkő oldalán.
Mindig, mindig malomkövek között...
Őrlődve, törve, mint a búzaszem.
Megújulón, meghalni-nem-tudón,
Elátkozottan, pihenéstelen.
Mindig, mindig malomkövek között...
Zordon hatalmak kis játékszere,
Lélek, kit százfelé tép száz erő,
És minden erő mást akar vele.
A búzaszemből finom por szivárog,
A lelkemből a lelkem lisztje hull,
Mit kiőröltek a malomkövek
Belőle lassan, irgalmatlanul.
Aranypor-e, vagy fekete hamu:
Ez a kérdés. De mindegy már nekem.
Ami bennem volt: kiőröltetett.
Vessétek el, ha kő a kenyerem.
Megint csak visszatérnék a farizeusok vádjára: a bűnösökkel barátkozik. Megbotránkoznak rajta. Igaz a vád? Jézus Krisztus valóban őket keresi. Azokat akik érzik, tudják, csapdában vannak. Mert szánja őket. Épp mert tudja törvényt és tudja bűn következményét. Miért jött? Ki akarja szabadítani a bűn csapdájában levőket. Mi volt botrány akkor is, és most is? Ő látni meri a bűnt, mer rámutatni, meri nevén nevezni! Mert szánja a bűnöst, akárki legyen az.
Szánjuk a bűn csapdájában vergődőket? Hogyan tehetnek tanítványai másokat szabaddá? Mit tesz ő? Nevén nevezi a bűnt. Mit ad parancsba tanítványainak, követőinek, az övéinek?
HA VÉTKEZIK A TE ATYÁDFIA, DORGÁLD MEG; ÉS HA MEGBÁNJA, BOCSÁSS MEG
BOCSÁSS MEG NEKI. ÉS HA EGY NAP HÉTSZER VÉTKEZIK ELLENED, ÉS HÉTSZER FORDUL HOZZÁD EZZEL A SZÓVAL: MEGBÁNTAM, - BOCSÁSS MEG NEKI.
Lehet úgy dorgálni, hogy megbánja bűnét a másik, vagy csak elítélni, beledöngölni tudjuk a földbe? Mindenképpen magunk ellen fordítjuk, ha látni merjük? Csapda a bűn? Igen, de a botránkoztatás is az! És újabb csapdává lesz az, ha az ítélkező szerepében, ítélkezés állapotában maradok!
Eléggé tudjuk mi a botránkozás és botránkoztatás? Csak akkor dorgálhatok, ha rossznak tartom az ítélkező szerepet, ha kiszabadítani akarom őt, és közben magam is szabadulni akarok e szereptől! Ha a dorgálás közben is szeretem, ha feloldozni, ha kiszabadítani akarom, ha meg akarok bocsátani neki. Annyiszor, ahányszor csapdába esik. Hiszen nekem is épp annyiszor van szükségem botránkoztató szabadításra, ahányszor csapdába ejt a bűn.
Mondhatja valaki a másiknak, hogy bűnöd büntetése az ami veled történt?- kérdezte tőlem hétvégén valaki, mikor a próbákról, kísértésekről beszélgettünk. Nem tilos másokat ítélni? Szoktunk másokat ítélni? Lehet szó nélkül is? Különb aki szóvá tesz, mint aki magában ítél? Szabad látni, kimondani? Mi az hogy bűnt dorgálni? Jézus nevén nevez, dorgál de közben annyira szeret, hogy magára veszi, elhordozza érte a büntetést. Merjük ez érteni?
REMÉNYIK SÁNDOR VÁJD KI!
És ha megbotránkoztat a te jobbszemed,
Vájd ki azt, és vesd el magadtól. -
Olvasom százszor is, míg rossz szemem
Most minden dérvirágos reggelen
Az Evangéliumra ráhajol.
Vájd ki azt és vesd el magadtól...
Uram, ezek a kőkemény igék
Kegyetlen kéjjel telítenek engem,
S Te tudod, mily keserű elszántsággal
Állok néha a szemeimmel szemben,
Te tudod, hogy görbülnek ujjaim
Ragadozó és vájó mozdulatra,
Hogy macska-körömként, tigris-körömként
Körmöm a kínt szememből kikaparja.
S a kínnal együtt a szemem világát.
Semhogy így lássak, ne is lássak inkább!
Mert botránkoztat az én félszemem,
És ha behunyom, folytatja a másik,
És nem láthatok semmit sem olyannak,
Amilyen volt, s mire lelkem vágyik.
Zavaros, szürke és ködös tavak
Az én szemeim s úszkál nyugtalan.
Homályos tükrükön ezer szemét,
Én utálom a szememet, Uram!
Utálom, igen, s vadul gyűlölöm,
És szégyellem is a szemeimet,
Mosatlan, párás börtön-ablakok,
S lemosni őket sohasem lehet!
És ha megbotránkoztat a te jobbszemed:
Vájd ki azt és vesd el magadtól -:
Olvasom, míg átokverte szemem
Az Evangéliumra ráhajol.
Jaj, botránkoztat engem mind a kettő.
És mind a kettő balga és balog
És színre vak és szépségre vak immár
S számára csillag hasztalan ragyog.
Hogy nézzek én végtelen éjeken
Rámtekintő édes csillagszemekbe,
Hogy nézzek, könyörülő Istenem,
Ha ilyen tisztátalan a szemem??!
Vájd ki azt és vesd el magadtól -:
Uram, én egyszer csak nekik esek,
És vájok, tépek, irtok, kaparok,
Míg nem hagyok, csak véres gödröket!
És akkor talán mögöttük kigyúl,
Kigyúl a tátongó oduk mögött
Minden jóság, szépség és tisztaság,
Mi látó szemem elől megszökött.
Ragyog a harmat és ragyog a dér is
És szűzi hamva lesz mindennek újra,
Mert az én gonosz szemeim mögött
Lappangott minden drága szín megbújva.
S akkor öltözöm tavasz bíborába,
Tél fehérébe és ősz aranyába,
Felöltözöm a gyönyörű világba
S felöltözöm mély, túlvilági kékbe.
Világtalanul, véres szemgödrökkel,
Uram, úgy megyek be az üdvösségbe.
VIGYÁZZATOK MAGATOKRA!
Csapda a botrány, csapdába ejt a botránkozás és a botránkoztatás, jaj annak, aki botránkoztat, aki botránkozik, s aki a botránkozásban marad, beleveszhet abba, amit érez és lát...
"Ímé a megütközés kövét és a megbotránkozás szikláját teszem Sionba: de aki hisz benne, meg nem szégyenül..." Római levél 9:33.
Ablonczy Ágnes
|
