Parókia - a református porta(l)
Parókia - a református portál
LUKÁCS EVANGÉLIUMA
Könyvtári bibliaolvasó kör

80. Akinek van, adatik...

Új szövetség - Lukács 19:11-27.


ÉS MIKOR EZEKET HALLOTTÁK, JÉZUS MÉG EGY PÉLDÁZATTAL FOLYTATTA A TANÍTÁSÁT. Ő MÁR KÖZEL VOLT JERUZSÁLEMHEZ, ÉS AZT GONDOLTÁK AZONNAL MEGJELENIK ISTEN ORSZÁGA. EZÉRT ÍGY SZÓLT: EGY NEMES EMBER TÁVOLI ORSZÁGBA UTAZOTT, HOGY KIRÁLYSÁGOT SZEREZZEN MAGÁNAK, AZUTÁN VISSZATÉRJEN. ELŐSZÓLÍTOTTA AZÉRT TÍZ SZOLGÁJÁT, ADOTT NEKIK TÍZ MINÁT, ÉS AZT MONDTA NEKIK: KERESKEDJETEK EZEKKEL, MÍG MEGJÖVÖK. POLGÁRTÁRSAI PEDIG GYŰLÖLTÉK ŐT, ÉS NYOMBAN KÖVETEKET KÜLDTEK UTÁNA EZZEL AZ ÜZENETTEL: NEM AKARJUK, HOGY EZ URALKODJÉK RAJTUNK. ÉS AMIKOR MEGSZEREZTE A KIRÁLYSÁGOT, ÉS MEGJÖTT, MEGPARANCSOLTA, HOGY HÍVJÁK ODA HOZZÁ AZOKAT A SZOLGÁKAT, AKIKNEK PÉNZT ADOTT; MEG AKARTA TUDNI, KI MIKÉNT GAZDÁLKODOTT. ELJÖTT TEHÁT AZ ELSŐ ÉS AZT MONDTA: URAM, A TE MINÁD TÍZ MINÁT NYERT. Ő PEDIG ÍGY SZÓLT: JÓL VAN, JÓ SZOLGÁM; MIVEL A KEVESEN HŰ VOLTÁL, LEGYEN HATALMAD TÍZ VÁROSON. ÉS JÖTT A MÁSODIK, AKI EZT MONDTA: URAM, A TE MINÁN ÖT MINÁT NYERT. ÍGY SZÓLT ENNEK IS: NEKED IS LEGYEN HATALMAD ÖT VÁROSON. AKKOR JÖTT A HARMADIK, S AZT MONDTA: URAM, ITT A MINÁD, AMELYET EGY KESZKENŐBE ELTÉVE TARTOTTAM. FÉLTEM TŐLED, MIVEL KEMÉNY EMBER VAGY: ELVESZED, AMIT NEM TE TETTÉL FÉLRE, ÉS LEARATOD, AMIT NEM TE VETETTÉL. RÁSZÓLT AZ ÚR: A TE SZÁDBÓL ÍTÉLLEK MEG, MEG TE SZOLGA! TUDTAD, HOGY ÉN KEMÉNY EMBER VAGYOK, AKI ELVESZEM, AMIT NEM ÉN TETTEM FÉLRE, ÉS LEARATOM, AMIT NEM ÉN VETETTEM, MIÉRT NEM ADTAD AKKOR A PÉNZEMET A PÉNZVÁLTÓK ASZTALÁRA, HOGY AMIKOR MEGJÖVÖK, KAMATOSTÓL NYERHETTEM VOLNA VISSZA? ÉS AZ OTT ÁLLÓKNAK AZT MONDTA: VEGYÉTEK EL ATTÓL A MINÁT, ÉS ADJÁTOK ANNAK, AKINEK TÍZ MANNÁJA VAN ! ÉS MONDTÁK NEKI: URAM, NEKI TÍZ MINÁJA VAN! MONDOM NEKTEK, HOGY MINDENKINEK, AKINEK VAN, ADATIK; ATTÓL PEDIG, AKINEK NINCS, AZ IS ELVÉTETIK, AMIJE VAN. SŐT, EZENFELÜL HOZZÁTOK IDE AZOKAT AZ ELLENSÉGEIMET, AKIK NEM AKARTÁK, HOGY URALKODJAM RAJTUK, NÉGYELJÉTEK FEL ŐKET SZEMEM LÁTTÁRA.


Ha történik körülöttünk valami, amit nem mi teszünk, csak szemlélői vagyunk, belekerülünk, válaszolunk is rá, ám sokszor nem értjük, mások miért mást látnak, miért mást gondolnak... Ugyanarról a történésről. Nem mindegy, mi van lelkünkben előtte és a történések közepette. Nem biztos, hogy készen vagyunk értésre, együttérzésre, reménységgel teli mozdulásra...

ÉS MIKOR EZEKET HALLOTTÁK, JÉZUS MÉG EGY PÉLDÁZATTAL FOLYTATTA A TANÍTÁSÁT. Ő MÁR KÖZEL VOLT JERUZSÁLEMHEZ, ÉS AZT GONDOLTÁK AZONNAL MEGJELENIK ISTEN ORSZÁGA.

Mit láttak, mit hallottak nem sokkal előbb azok, akik Jézus körül voltak? Miért háborodtak fel azon, hogy bement Zákeushoz? Mit mond mielőtt életét vesztené el értük Jeruzsálemben? Azért jött, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett... Mennyire nem értik miről van szó!
Látták testet, lelket gyógyítani, látták, hihetetlen csodáit, különös képességeit, isteni erejét, de fogalmuk sem volt arról, hogyan, mi módon megy végbe uralkodása, mi az, amiért jött...

EZÉRT ÍGY SZÓLT: EGY NEMES EMBER TÁVOLI ORSZÁGBA UTAZOTT, HOGY KIRÁLYSÁGOT SZEREZZEN MAGÁNAK, AZUTÁN VISSZATÉRJEN...

Jézus egészen közel tudja hozni a dolgok jelentését, ismert eseményekre építi példázatát...
A történetírók feljegyezték, hogy Heródes fia, Arkhelausz Rómába utazott, hogy kikönyörögje a császártól a júdeai királyságot. Nyilván addig másokra bízta a maga helybéli hatalmát, dolgainak irányítását, a hozzá hűséges emberekre, ám távozása után azok, akik nem akarták maguk fölé Arkhelausz királyságát, követséget menesztettek a római császárhoz, hogy Heródes fiának ne sikerüljön megnyerni a vágyott királyságot...

Akik Jézus körül ott vannak, mind hallhattak róla, nyilván megvan a véleményük Arkhelausz királyságszerző utazásáról, és az ellenségesen utána üzenőkről is. Persze, csak a példázat kibontásához kell a párhuzam, hisz Jézus Isten országáról beszél, mond valamit az övéinek, nem földi királyságról. A júdeai királyság ára a feltétlen megadás, bálványozó hódolat Róma császára felé, s nyilván nem haszontalanok az érdemszerző ajándékok...míg Isten országának ára, a minden földi kincset veszni hagyó, láthatót láthatatlanért odaadó istenszerelem.

ELŐSZÓLÍTOTTA AZÉRT TÍZ SZOLGÁJÁT, ADOTT NEKIK TÍZ MINÁT, ÉS AZT MONDTA NEKIK: KERESKEDJETEK EZEKKEL, MÍG MEGJÖVÖK...

Vajon miféle kincset jelképez a mina (gira), amit a példázatbeli nemesember oszt szolgáinak. Tíz szolgát hivat, tíz minát bíz rájuk, hogy kereskedjenek vele. Mit jelent kereskedni? Forgalmazni, áruba fektetni, váltani, adni-venni, kínálni, kockáztatni, nyerni, avagy veszíteni...

Mivel lehet kereskedni, míg Jézus Krisztus, aki önként vállalt kereszthalálával kifizeti a megszerezhetetlent, az elérhetetlent, életével fizet értünk, megveszi számunkra Isten országát.
Ha egyszer visszajön, mivel kell elszámolnunk? A lelkünkkel. Mire váltjuk azt, amit tőle kaptunk? Mit ér nekünk aTőle való? Az életünk, adottságaink, tehetségünk, körülményeink ... Kevesellhetjük, méricskélhetjük, háboroghatunk, értékelhetjük, kesereghetünk, becsülhetjük.

Hogyan kereskedhetünk vele? Merünk a Tőle kapottakkal előállni, az Általa nyert lehetőségeket beváltani, lelkünket adni, felkínálni, elcserélni? A kereskedés azt jelenti, nem magamnak őrzöm-tartom amit kaptam, hanem kockáztatva forgatom, forgalomba hozom...

POLGÁRTÁRSAI PEDIG GYŰLÖLTÉK ŐT, ÉS NYOMBAN KÖVETEKET KÜLDTEK UTÁNA EZZEL AZ ÜZENETTEL: NEM AKARJUK, HOGY EZ URALKODJÉK RAJTUNK...

Krisztus tudja, vannak, akik ellene vannak. Ott, közeledve Jeruzsálemhez, ahol el kell vesznie, micsoda súlya van ennek a kijelentésnek. Tudja, Isten országát nem mindenki akarja, és az ő útját, az ő lehetőségét nem mindenki vágyja. Tudja, miatta is üzengetnek már egymásnak a farizeusok, a papok, ellene vannak, és készek életét is kioltani a maguk uralmáért...

Hogyan idézik egyes politikusok a Krisztustól kapott imát? Jöjjön el a mi országunk... Valakitől azt hallottam ennek a szónak, hogy o r s z á g , eredeti jelentése, hogy ú r s á g . Hogyan módosul így a plakátbeli mondat? Jöjjön el a mi uralkodásunk... Milyen egyértelmű törekvés!

ÉS AMIKOR MEGSZEREZTE A KIRÁLYSÁGOT, ÉS MEGJÖTT, MEGPARANCSOLTA, HOGY HÍVJÁK ODA HOZZÁ AZOKAT A SZOLGÁKAT, AKIKNEK PÉNZT ADOTT; MEG AKARTA TUDNI, KI MIKÉNT GAZDÁLKODOTT. ELJÖTT TEHÁT AZ ELSŐ ÉS AZT MONDTA: URAM, A TE MINÁD TÍZ MINÁT NYERT. Ő PEDIG ÍGY SZÓLT: JÓL VAN, JÓ SZOLGÁM; MIVEL A KEVESEN HŰ VOLTÁL, LEGYEN HATALMAD TÍZ VÁROSON. ÉS JÖTT A MÁSODIK, AKI EZT MONDTA: URAM, A TE MINÁN ÖT MINÁT NYERT. ÍGY SZÓLT ENNEK IS: NEKED IS LEGYEN HATALMAD ÖT VÁROSON.

Az, aki a megbízó úr távolléte alatt forgatta, amit tőle kapott, amit rábíztak, az visszatértekor területet, várost nyer. Amennyit beváltott, kockáztatott, amennyit a kapottal kereskedve nyert.

Hétvégén olyan helyen jártam, ahova két évvel ezelőtt úgy indultam, hogy nem akartam, de küldtek, rám lett bízva az a csoport, aki ott várt. És csudák csudája, miénk lett ott az a hely, mert mertem menni, az ígéretre hagyatkozni, lelkemet adni, másét átvenni, mások közt kínálva k e r e s k e d n i , forgatni, ami kaptam. Magamat kiszolgáltatva, kockáztatattam. Ismeretlen helyre indultam, ismeretlen emberek közé, és megérkeztem oda, velük együtt, ahol Isten lakik. Helyet nyerhettem, helyet nyertünk ott együtt... Hol? Isten országában...

AKKOR JÖTT A HARMADIK, S AZT MONDTA: URAM, ITT A MINÁD, AMELYET EGY KESZKENŐBE ELTÉVE TARTOTTAM. FÉLTEM TŐLED, MIVEL KEMÉNY EMBER VAGY: ELVESZED, AMIT NEM TE TETTÉL FÉLRE, ÉS LEARATOD, AMIT NEM TE VETETTÉL. RÁSZÓLT AZ ÚR: A TE SZÁDBÓL ÍTÉLLEK MEG, MEG TE SZOLGA! TUDTAD, HOGY ÉN KEMÉNY EMBER VAGYOK, AKI ELVESZEM, AMIT NEM ÉN TETTEM FÉLRE, ÉS LEARATOM, AMIT NEM ÉN VETETTEM, MIÉRT NEM ADTAD AKKOR A PÉNZEMET A PÉNZVÁLTÓK ASZTALÁRA, HOGY AMIKOR MEGJÖVÖK, KAMATOSTÓL NYERHETTEM VOLNA VISSZA?

Hány ember kevesli, azt amit kapott? Félek sokkal többen vannak, mint azok, akik boldogok, elégedettek lehetőségeikkel. Elfogadjuk tulajdonságaikat, tehetségünket, erőnket, eszüket, körülményeinket? Vajon hányszor veszítjük el észrevétlen a lelkünket éltető lehetőségét?

Hány ember él Isten felé kimondatlan vádakkal a szívében? Miért ezt kaptam, miért ennyit, miért vette el, miért engedi, miért hagyja? És közben nem váltják be, amit beválthatnának. Nem lesz terük, elveszítik azt, ami van, ami lehetne. Lépni képtelenné tehet, magunkba zárhat az önféltés és a hitetlenség? Mi nem éled bennünk, mi által oltódik ki szívünk-lelkünk?

A Miért hiszek c. kötetsorozatban Vörös Győző egyiptológussal beszélget a riporter, s ő a kérdésekre felelve mesél. Az egyiptomi ásatások során igen egyszerű helyi emberekkel dolgozott együtt. Analfabéták, nevüket leírni sem tudó emberekkel. Élmény volt beszélgetni velük, a hitükről, életükről. Egyik nap, mikor szálláshelyüktől kb 6-7 km távolságra, Thébában folytatták az ásatást, odahívta távcsövéhez Mahmudot, akinél előző nap vacsorázott. A teodolittávcsővel látható volt a házuk, sőt egy pici pöttyként egy női alak is...

"Látod, ott van a falutok! Gyere nézzél bele! Belenézett. Vagy egy percen át nézte, aztán sírógörcsöt kapott, majdnem idegösszeroppanást, leült, és amikor már magához tért, megkérdeztem, mi történt. Úgy előttem van, ahogyan a tenyeréből kiemelte az arcát, és azt mondta: - Isten így lát bennünket, vagy még ennél is jobban! -
Ezek az emberek nem felejtették el, hogy van lelkük..."

Az egyiptológus azt hitte, ő mutat valami csodát ennek az egyszerű, írástudatlan embernek, s rá kellett ébrednie, hogy az tud valamit, amit ő, ha tudott is a láthatatlan Isten országáról, mindenhatóságáról, olyan súllyal, ahogy a másik eléélte, úgy sohasem élte át. Érezte, övé a terület, élteti, eleveníti amit hisz. Tíz mina, tíz város. Mit él meg lelkünk abból amit jól tud? Mert ha tudjuk, ha ismerjük, akkor úgy tűnik, azt feltételezhetjük, hogy ránk bízták... Jaj, ha csak értjük, ha csupán az érvényes lehetőségről szóló bizonyosság, amit sosem próbáltuk ki.

ÉS AZ OTT ÁLLÓKNAK AZT MONDTA: VEGYÉTEK EL ATTÓL A MINÁT, ÉS ADJÁTOK ANNAK, AKINEK TÍZ MANNÁJA VAN ! ÉS MONDTÁK NEKI: URAM , NEKI TÍZ MINÁJA VAN! MONDOM NEKTEK, HOGY MINDENKINEK, AKINEK VAN, ADATIK; ATTÓL PEDIG, AKINEK NINCS, AZ IS ELVÉTETIK, AMIJE VAN. SŐT, EZENFELÜL HOZZÁTOK IDE AZOKAT AZ ELLENSÉGEIMET, AKIK NEM AKARTÁK, HOGY URALKODJAM RAJTUK, ÉS NÉGYELJÉTEK FEL ŐKET A SZEMEM LÁTTÁRA.

Nem tudom, ki hallott már Stephen Hawkingról, az egyik legismertebb mai, elméleti fizikusról.
Annak ellenére hogy súlyosan mozgáskorlátozott motoros neuron betegsége következtében, aktív fizikus, író és közéleti személyiség. Betegségének első tünetei akkor jelentkeztek, ami-kor beiratkozott Cambridgebe 21 éves korában diagnosztizálták, röviddel az első házassága előtt. Az orvosai azt jósolták, hogy nem fog 2-3 évnél tovább élni. Mozgáskorlátozottsága a betegség előrehaladásával egyre fokozódott. Az 1985-ös műtétje óta beszédszintetizátorral kommunikál. Fokozatosan elvesztette a végtagjai mozgatásának képességét, de a tolókocsi-ján található számitógépét egy manuális eszközzel irányítja, fej- és szemmozdulatokkal...
Fő kutatási területei az elméleti kozmológia és a kvantumgravitáció. Jelentős munkái jelentek meg, melyekben a fekete lyukak és a termodinamika közötti összefüggéseket vizsgálja. Rávilágított, hogy a fekete lyukak nem léteznek örökké, igaz, elméletét később visszavonta...

Hawking kitűnő elméleti fizikus, azaz, nagyon jól tud gondolkodni, az agyában jól működő képek vannak, tud ezek alapján múltat, jövőt, valóságot elképzelni, érteni, mer mást, többet látni, gondolatban felépíteni, feltételezett kép és képletek alapján kiszámítani, bizonyítani... Mit tud elképzelni, mit tud láttatni? Van határa? Megkérdezte őt a Spiegel c. lap riportere:

- Hisz ön Istenben, vagy más felsőbbrendű hatalomban?
- Nem hiszek semmilyen személyes Istenben.
- Ez azt jelenti, hogy egy személytelen Istenben hisz?
- Ha tetszik, akkor fogalmazhatunk úgy, hogy Isten a fizikai törvények megtestesülése. Azt azonban zavaros elképzelésnek tartom, hogy a legtöbb ember isten fogalmát egy lénnyel kapcsolja össze, akihez az egyes embernek személyes viszonya fűződik. A fizikai törvényben semmilyen személyes elem nincsen...

Mit kapott ez a Hawking? Ő nem kevesli saját tehetségét, hanem magának tartja, őrzi meg. Isten uralmáról nem kíván tudni. Pedig első felesége Istennek elkötelezett hívő, s vállalta őt, ápolását, segítését... Ő nem forgatja Istentől kapottként eszét, csak a maga dicsőségére...
Isten a fizikai törvények megtestesülése... - mondja a riporternek. Hogy mer ilyet mondani? Félek, ha ezt ki meri jelenteni ez az elismertségben és ismertségben utolérhetetlen tudós, akkor már nincs ennél többje. Ha volt is hite, elvesztette. Mit ér neki, amit tudni vél?

Megütött ez a mondat, amikor olvastam: "Betegségének első tünetei akkor jelentkeztek, amikor beiratkozott Cambridgebe". Épp akkor nyer emberileg teret, de lelke nem nyer teste ellen, így Isten országa zárva marad előtte. A tehetsége, az esze, kreativitása, matematikai zsenialitása mind-mind csak róla szól, nem az ajándékozó Istenről. Lehet szegényen élni, temérdek ajándékkal... Pedig, mintha harcolt volna Isten azért, hogy rászoruljon, hisz egyre nyomorultabbá lett testi állapota, egyre súlyosabb mozgászavar, később már beszélni se bír, de mind-mind emberi erővel, technikával küszöbölődik, Isten nem kell, képtelen rászorulni.
Kötete: Az idő rövid története, világsláger, pedig csupán hipotézis, egy újszerű, hatásos feltételezés alapján írt, matematikai képletekkel felépített bizonyításrendszer, aminek bizonyos állításait azóta maga is megkérdőjelezte...

A Vörös Győzőről írt riportkötetben találtam egy meghökkentő részt. az egyiptológus elmeséli, mi történt, mikor Kairóban dolgozott. Delegáció érkezett. Nagyon rangos fogadás volt. Mellé ültették az egyiptomi sportminisztert, aki azt kérdezte tőle, - miután fogalma sem volt róla, hol van Magyarország :

- Hány muszlim van maguknál?
- Olyan százötven körüli. - mondom.
- Százötven millió? - érdeklődött csodálkozva.
- Nem, százötven körüli. - ismétlem meg.
- Miért, maguk milyen vallásúak? - nézett rám döbbenten...
- Az ország hetven százaléka keresztény. - válaszoltam.
- És a többi? - faggatott tovább...
- Ateisták. - volt a válaszom.
Jól beszélt angolul, de magát a szót nem ismerte...
- Ez olyan - mondta végül - mintha azt mondaná valaki, hogy nincs levegő. Pedig lélegzünk. Onnan tudjuk, hogy van levegő, hogy lélegzünk.
- És az Isten? - kérdeztem.
- Élünk. Az élet maga Isten...

Milyen érthetetlen az istenhívő számra, hogy lehet Isten nélkül élni. De ennél is érthetetlenebb, ha a templomos keresztények Krisztus Lelke nélkül élnek. A lélek levegője a hit, a hit kapcsolja lelkünket Istenhez, országához...Ha elvész a hit, nincs lelkünknek éltető levegője, nem lesz tere Isten országának bennünk. Krisztuskövetők vagyunk, vagy csak a nevünk az? Élünk? "Az a neved, hogy élsz, pedig halott vagy. Ébredj fel..." Jelenések könyve 3:1-2.

AKINEK VAN, ADATIK; ATTÓL PEDIG, AKINEK NINCS, AZ IS ELVÉTETIK, AMIJE VAN...

Ablonczy Ágnes

VISSZA | OLDAL TETEJÉRE | CÍMLAP | IMPRESSZUM

Copyright: Parokia© 2000.
Minden jog fenntartva.