81. Jézus bevonulása

Új szövetség - Lukács 19:28-40.

ÉS MIKOR EZEKET MONDOTTA, TOVÁBB HALADT FEL JERUZSÁLEMBE. ÉS AMINT KÖZELEDETT BETFAGÉHOZ ÉS BETÁNIÁHOZ, A HEGYNÉL, AMELYET OLAJFÁK HEGYÉNEK HÍVNAK, ELKÜLDÖTT KETTŐT A TANÍTVÁNYOK KÖZÜL EZZEL A MEGBÍZÁSSAL: MENJETEK EL, AZ ÁTELLENI FALBA. AMIKOR ABBA BEÉRTEK, TALÁLTOK EGY MEGKÖTÖTT SZAMÁRCSIKÓT, AMELYEN MÉG SOHA, SENKI SEM ÜLT: OLDJÁTOK EL, ÉS VEZESSÉTEK IDE. ÉS HA VALAKI MEGKÉRDI TŐLETEK: MIÉRT OLDJÁTOK EL? ÍGY FELELJETEK: AZ ÚRNAK SZÜKSÉGE VAN RÁ. A KÜLDÖTTEK ELMENTEK, ÉS MINDENT ÚGY TALÁLTAK, AMINT MONDTA NEKIK. ÉS AMINT A SZAMÁRCSIKÓT OLDOZTÁK, ÍGY SZÓLTAK ANNAK GAZDÁI: MIÉRT OLDJÁTOK EL A SZAMÁRCSIKÓT? ŐK PEDIG ÍGY FELELTEK: AZ ÚRNAK VAN RÁ SZÜKSÉGE. ÉS ELVEZETTÉK AZT JÉZUSHOZ; FELSŐ RUHÁIKAT A SZAMÁRCSIKÓRA VETETTÉK ÉS FELÜLTETTÉK RÁ JÉZUST. MENETKÖZBEN A TÖBBIEK FELSŐ RUHÁIKAT AZ ÚTRA TERÍTETTÉK. MIKOR MÁR KÖZELEDTEK AZ OLAJFÁK HEGYÉNEK LEJTŐJÉHEZ, A TANÍTVÁNYOK EGÉSZ SOKASÁGA ÖRVENDEZVE KEZDTE DICSÉRNI AZ ISTENT NAGY FENNSZÓVAL MINDAZOKÉRT A CSODÁKÉRT, AMELYEKET LÁTTAK, ÉS AZT MONDTÁK: ÁLDOTT A KIRÁLY, AKI JÖN AZ ÚRNAK NEVÉBEN! BÉKESSÉG A MENNYBEN, ÉS DICSŐSÉG A MAGASSÁGBAN. NÉHÁNY FARIZEUS A SOKASÁGBÓL EZT MONDTA NEKI: MESTER, DORGÁLD MEG A TANÍTVÁNYAIDAT! DE Ő EZT VÁLASZOLTA NEKIK: MONDOM NEKTEK, HA EZEK ELHALLGATNAK, A KÖVEK FOGNAK KIÁLTANI.

Nemrég valaki ilyenfélét kérdezett. vajon honnan tudjuk, hogy imádságaink meghallgatásra találtak, s elkezdődött, kezdődik az, amit kérve kértünk? Mi kezdjük, vagy észrevéve, mi is részeseivé lehetünk a történéseknek? Ki meri kimondani, és mi alapján, hogy elkezdődött, és ki mer ráfelelni konkrét lépéssel? Hogyan megy végbe Isten akarata az életünkben?

Alig másfél hete elmentem a látszerész boltba, hogy megméressem a szememet, mert úgy éreztem rosszabbul látok távolra, elhomályosodik, könnyezik a szemem, gyakran fáj a fejem, bizonyára erősebb lencse kell. Ott kiderült, nem a távollátásommal van baj, valami más zavarja, homályosítja látásomat, ki kell vizsgálni, be kell feküdnöm a kórházba néhány napra.
Valószínű, rejtett, vagy kezdődő zöldhályog, - mondta a doktornő. Határeset, mondták aztán távozáskor a kórházi kivizsgálás után, el kell kezdeni a szemcseppekkel való kezelést ... Elkezdődött a szememmel, az ami, én csak éreztem valamit, nem tudtam nevén nevezni, de a szemész érti, látja, lehetséges következményeit is, ő tanácsol, ő rendelkezik, viszonyulni segít nekem ahhoz, ami tudtomon kívül elkezdődött.

ÉS MIKOR EZEKET MONDOTTA, TOVÁBB HALADT FEL JERUZSÁLEMBE. ÉS AMINT KÖZELEDETT BETFAGÉHOZ ÉS BETÁNIÁHOZ, A HEGYNÉL, AMELYET OLAJFÁK HEGYÉNEK HÍVNAK, ELKÜLDÖTT KETTŐT A TANÍTVÁNYOK KÖZÜL EZZEL A MEGBÍZÁSSAL: MENJETEK EL, AZ ÁTELLENI FALBA. AMIKOR ABBA BEÉRTEK, TALÁLTOK EGY MEGKÖTÖTT SZAMÁRCSIKÓT, AMELYEN MÉG SOHA, SENKI SEM ÜLT: OLDJÁTOK EL, ÉS VEZESSÉTEK IDE. ÉS HA VALAKI MEGKÉRDI TŐLETEK: MIÉRT OLDJÁTOK EL? ÍGY FELELJETEK: AZ ÚRNAK SZÜKSÉGE VAN RÁ.

Honnan tudja Jézus Krisztus, hogy itt az idő? Ki kezdte, ki kezdi el, ami akkor ott, elindul?
Hova érkezett meg? Jeruzsálem városának közvetlen közelében van. A hegyen épített várossal szemben magasodik az Olajfák hegye, az azon túli völgyhajlat Betfágé, s azon túl , látótérbe ölelhetőn, Betánia.
Az Olajfák hegyének tetejéről látni egész Jeruzsálemet. Jézus Krisztus vele szemben van. Szemben áll, szemben marad azzal a hellyel, ahol majd történik, ami felőle elrendeltetett. Tudja, hova érkezett, mi van rábízva? Mi kezdődik? Hogy kezdődik? Ki tudja rajta kívül? Azoknak mit kell tudni, akik részeseivé lesznek mindannak, ami pár nap múlva történik? Beszélt már róla a Mester, de számukra kezelhetetlen, és felfoghatatlan ami következik.

Mennyire szabad Jézus Krisztus arra, amit tennie, vállalnia kell? Nem ő lép, hanem maga helyett küldi a tanítványokat. Azért a szamárcsikóért. Ő aki tudja, érti, látja mi következik, küldi azokat, akik ha tudják sem értik, nem látják előre mi miből következik. Jézus Krisztus szabad arra, hogy ne ő tegye meg, szabad arra, hogy kiderülhessen számukra: itt az idő.

Hogyan kerülnek bele tanítványai abba, ami akkor elkezdődik, teljesedik és bevégződik? Az a fontos mit tudnak, mit értenek, mit látnak, mit hisznek? Nem! Hisz akkor ők még egyáltalán nem azt várják, nem azt gondolják, nem azt látják, nem azt hiszik... Mire kell készen lenni?

Mit kell tudniuk, mennyit kell előre látniuk? Azt, aminek akkor kell teljesülni, abban az aznapi történésben. Jézus mond valamit, s ha úgy lesz, ahogy mondta, benne vannak abban, amit nem ők akarnak, amit nem értenek, mégis teljesedik. Ez az egyezés beszélhet arról, hogy valami elkezdődött. Nem ők kezdik, csak engedelmeskednek, kérdésekkel, bizonytalansággal tele szívvel, de mennek, ezért vannak benne, így lehetnek benne abban, ami történik.

A KÜLDÖTTEK ELMENTEK, ÉS MINDENT ÚGY TALÁLTAK, AMINT MONDTA NEKIK. ÉS AMINT A SZAMÁRCSIKÓT OLDOZTÁK, ÍGY SZÓLTAK ANNAK GAZDÁI: MIÉRT OLDJÁTOK EL A SZAMÁRCSIKÓT? ŐK PEDIG ÍGY FELELTEK: AZ ÚRNAK VAN RÁ SZÜKSÉGE. ÉS ELVEZETTÉK AZT JÉZUSHOZ;

És mert elindulnak, és odaérnek, MINDENT ÚGY TALÁLTAK, AMINT MONDTA NEKIK...
Amikor abban mozdulunk, amit Isten készít, amit elkezdett, ott mindig minden összeér, összeillik, valósulni indul az Ő isteni hatalma által. Kimaradni lehet csak, és benne lenni.

Azt a szamárt el lehet oldozni. Nem előbb, nem később, csak akkor, mikor Jézus odaküldi tanítványait. Pál apostolhoz akkor mehet Anániás, mikor küldik. Előbb hiába menne. Mi oldoznánk, csak úgy, küldés nélkül, és csodálkozunk, hogy nem oldozódik a másik. Merünk érezni, érteni, látni? Vagy netán utólag ráébredni, hogy nem küldtek oda, ahova mentünk?

A tanítványok, MINDENT ÚGY TALÁLTAK, AMINT MONDTA NEKIK... Mert elkezdődött valami, mert készen voltak, mert mentek, amikor küldték őket. Mentek, pedig nem értették Jézust, nem igen láttak előre, de a küldést hallották. Mert ott voltak, hallótávolságon belül.
Nem a dolgok értésével, nem a tudással, s nem a látással egyenlő a küldés! Krisztus mellett maradni, vele kapcsolatban állni, általa érintve mozdulni, küldhetővé lenni. Csupán ez adja a lehetőséget, hogy benne legyünk abban, ami szemünk láttára történik, amit Isten készít...

Miért kell bemennem a kórházba? Miért épp a látásommal van baj? Miért kell ehhez három napra befeküdni? Annyi dolgom lenne itthon! Persze mentem, mert éreztem, ha nem én akarom, ha nem én szervezem, ha nem én kezdek hozzá, akkor máséban leszek, lehetek...

Aznap, mikor befeküdtem a kórházba, sorra végezték a szemvizsgálatokat. Az egyikre egy fiatal, kezdő doktornő kísért el. Várnunk kellett, mert volt benn valaki. Közben megkérdeztem tőle - csak úgy, udvariasságból - Mióta van itt? - Négy hete - válaszolt. - Hol végzett? - kérdeztem ezután. - Marosvásárhelyen, nehéz magában itt. - Ismeri az Ősz utcai otthon vezetőjét, aki ilyen korú, s onnan való? - Nem. - Református, - Igen. - Szívesen jönne magakorúak közé bibliát olvasni, beszélgetni? Szó, szót követett, mire bemehettünk, addigra kiderült, nincs embere, nincs közössége, pedig szüksége lenne rá. Hogy mennyire? Jegyezte nevemet, címemet, hogyan jut el hozzánk... Én csak ámultam, rácsodálkoztam, mi történik itt, mi ér össze, és ki által, és hogyan, és kiért?